Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-19 / 20.szám

Szatmár, 1903.

SZATMAR-NÉMETI.

v'ájus 19.

Porcsalma, Ököritó és Győrielek összesan sincs annyi gazdasági érdekeltség, mint maga Tyúkod !

Nagy vigyázat kell itt! Itt, e kérdésnél dőlhet el, vagy létesülhet igazában a fontos vasútvonal !

Itt mehet teljesedésbe azon közmondás- szerű igazság, hogy: Szatmárnak ezen czivakodó kérdéséből haszna lesz Nagykárolynak!

Azért ismételjük: nagy vigyázat kell itt! és finom, gondos körültekintés. Nagy érdekek találkoznak itt, vigyázzunk, nehogy magunkat rövidítsük meg!

Vigyázzunk, nehogy annak nyújtsuk a pálmát, akinek nem akarnánk !

Még néhány szót:

Tudomásunk van róla, hogy a Tyúkod— Ecsed-fé\e irányban, az egyes nagy birtokosok a’vasút számára a területet ingyen, vagy nagyon csekély árban adnák.

Tudomásunk van róla, hogy ezen irányban a birtokosság nagyon áldozatkész, felette lelkes és toborzani is kész.

Tudomásunk van róla, hogy az ellenkező irányban — ezen főérdekeltek — egy krajczárt sem áldoznak a vasútra.

Azért ismételjük :

Igazság! Gondos körültekintés és nagy vigyázat! nehogy, használni akarván városunknak — ártsunk!

Nagy hűhó semmiért.

Az úgynevezett „Duna-ünnepély“-ről szól az ének, mely valóságos gyászéneknek is beillenék, mert az ünnepély egy nagy reklámmal szervezett pumpolási műveletnél nem volt egyéb. Erről pedig bajos hymnust zengedezni.

Az első csalódás az ünnepély reggelén zuhogó eső alakjában lepte meg a fővárosba özönlött idegeneket. Az eső egész nap esett, a mi rendkívül kellemetlenné tette a közlekedést. Sehova sem lehetett menni.

Az idegenek elhelyezéséről és kényelméről elfeledtek gondoskodni. Ez jó jelnek látszott, mert azt a feltevést ébresztette fel, hogy hátha a rendezőség minden gondját az ünnepély fényének emelésére fordította.

Ebben a várakozásunkban azonban szintén keservesen csalódtunk.

Este felé az eső megszűnt. A Duna-part felé vezető utczák torkolatait a lovas és gyalogos rendőrök légiói állták el s már 7 órától kezdve tódult a közönség a kijelölt helyek felé. Ember ember hátán szorongott. Ezt nevezték korzónak. A tribünöket, lánczhidat szintén korán elfoglalta a közönség. A rendezo- zég kissé tapintatlanul járt el, midőn az egyes helyekre kelleténél több jegyet bocsátott ki, úgy hogy e miatt a Margit-szigeten parázs kis botrány keletkezett. A hajókra való belépés óriási drága volt, a mellett meg volt az az előnye a hajókázó közönségnek, hogy a Szent Gellért-hegy tövében csöndesen meghúzódó hajóikról a rakéták alápotyogó kialvó szik ráiban gyönyörködhettek. Egyebet úgy sem láthattak. A Dunán fel s alá úszkáló hajókat a rendezőség, a képviselők és a mágnás kaszinó bérelte ki, azokon csak kiváltságosok számára volt hely.

A kicsőditett ezernyi ezer ember aztán csak azt látta, a mit egyébkor is láthatott volna a Duna parton, annyi különbséggel, hogy a rakpart hosszában a paloták ablakaiban színes lampionok lógtak, a part mellvédjén s a lánczhid egyik oldalán végig lámpák csillogtak, s egy pár rakétát eregettek a Gellért-hegy oldalán. A tűzijáték szóra sem érdemes. Kerekes bácsi, ha pénze volna hozzá, épen olyan szépen megcsinálná. A korzó közönségének nagyrésze egymástól s az előtte meredező tribünöktől és rakparti raktár- épületektől mit sem látott, csak a sok figyelmeztetést olvashatta mindenféle nyelven, merre tekintete esett, hogy: „Óvakodjunk a zsebtolvajoktól 1“

Mindenkinek arra kellett a főfigyelmét fordítania, hogy agyon ne gázolják, s hogy ki ne fosszák, ha ezenfelül maradt egy kis ideje, azt a látványosság szemlélésére fordíthatta.

Az egész mulatság másfél óráig tartott. A tűzijáték legérdekesebb része elmaradt. A közönség zúgolódva távozott szállására, már t. i. a kinek volt, mert sokan az utczán virradtak meg.

Bizony kár volt ezért annyi embert a fővárosba csőditeni és különösen kár volt külföldieket az ünnepélyre meghívni. Mert még hogy minket becsaptak, nem nagy baj, de hogy a külföld előtt kompromittálva vagyunk, az már szégyen.

F.

HÍREK.-t- Polgármesteri- értekezlet. Pap Géza polgármester és Tankóczi Gyula főkapitány vasárnap utaztak Debreczenbe az ott tartandó polgármesteri értekezletre, melyen a teljesen uj városi törvények megalkotásáról és a város anyagi viszonyainak rendezéséről fognak tárgyalni. Az értekezlet, melyen 24 város polgár- mestere van jelen, tegnap vette kezdetét. Bizony ideje lenne már, hogy az oly árván hagyott közigazgatási ügyeket végre kellőleg felkarolják és rendezzék.

— Érettségi vizsgálat. A helybeli két főgimnáziumnál tegnap reggel 7 órakor kezdték meg az Írásbeli érettségi vizsgálatokat, midőn is a magyar nyelv és irodalomból dolgozlak.

— 50 éves lelkész! jubileum. Vasárnap lélekemelő ünnepély folyt le a Szatmárhegyen. Papolczy Károly ev. ref, lelkész tartotta 50 éves lelkészi jubileumát, melyen tisztelői és jó barátai igen szép számmal vettek részt. A városi hatóság képviseletében Békéssy Géza tanácsos, Dr. Vajay Károly tiszti ügyész és Dr. Lénárd István I-ső aljegyző voltak jelen.

Az ünnepély isteni tisztelettel vette kezdetét, melyen az imát az ünnepelt, az ünnepi beszédet pedig a fia, Papolczy Zoltán apai lelkész tartotta.

Az isteni tisztelet után mintegy 40 terítékes lakoma volt az ünnepelt vendégszerető házánál, melyen sok szép és emelkedett hangú pohárköszöntő hangzott el.

Este a papiak udvarán emelt sátorban tánczmu- 'atság volt, mely minden tekintetben jól sikerült.

— Eljegyzés. Jeszenszky Béla szolgabiró f. hó 12-én jegyet váltott Budaházy Erzsiké kisasszonynyal, Budaházy Sándor m.-szálkái ügyvéd kedves leányával.

— Műkedvelői operett-előadás. Fáradhatatlan műkedvelőink lankadatlan szorgalommal folytatják naponta a próbákat a két, előadásra kerülő operettből. Az előadáson résztvesznek: Sozánszky Mihályné, Gödé Erzsiké, Lengyel Angela, Szilágyi Erzsiké, Dr. Lénárd István, ifj. Gsomay Imre és ifj. Szentiványi [Sándor. Az előadásnak igen nagy érdekességet kölcsönöz az is, hogy az operettet műkedvelői zenekar fogja kisérni. A szinte sensatio számba menő előadásra jegyeket már lehet előjegyezni Lőwy Miksa könyvkereskedésében.

— Beadvány. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos beadványt terjesztett a városhoz, melyben rámutat a szatmárhegyi kutak elégtelenségére és rosszaságára; sürgeti a kutak tisztántartását és kéri a városi tanácsot, hogy legalább 3 helyen nj közkutat állítson fel. Városi tanács a közérdekű beadványt kiadta a gazdasági tanácsosnak véleményes javaslat-adás végett.

— Hymen. Kádas József m. kir. állarnpénztári ellenőr közelebb tartotta eljegyzését Lénárd Róza kisasz- szonynyal, Lénárd István szamosdobi ev. ref. lelkész kedves és müveit leányával.

— Tánczmuíatság van készülőben Nagykárolyban. Ugyanis junius hó 6-án lesz megtartva — a nagykárolyi ev. ref. leányiskola javára — egy szinelőadással, szavalattal, mozgófényképek bemutatásával stb. egybekötött tánczmuíatság.

— Krómer Sándor Beregszászon. Beregszász város polgármestere átiratban kért felvilágosítást Pap Géza polgármestertől, mint a szinikerületi választmány elnökétől arra vonatkozólag, hogy Krémer Sándor milyen társulattal működött Szatmáron a téli évadban, milyen tagokkal és hánynyal s mennyiben feleltek meg és voltak képesek a közönség művészeti igényeit kielégíteni mert — mint az átiratból tudjuk — Krémer Sándor olyan Ígéretet tett, hogy Beregszászra a szatmári téli szezonra szervezett társulattal és saját zenekarral fog menni s mostan bevonult 22 tagból álló társulattal és zenekar nélkül.

Jaj, hogy még emlegetik is most előttem ezt az arczpiritó esetet s szégyenletemben olyan görcsös fuldokló zokogással vetettem magam a párnákra, hogy az én szegény anyám megdöbbent.

Aggodalmasan kérdezte, hogy mi bánt. Én meg úgy elkezdtem neki jajgatni a szörnyű fejfájásom miatt, hogy az egész ház népe összecsődült.

Egész éjjel jeges borogatást raktak a fejemre és reggelre orvost is hívtak, de akkor már kisírtam az én végtelen nagy kudarczoinat.

Az orvos mindamellett azt mondta napszurást kaptam.

Valami nyolcz napra ottan marasztottak hát ami igen jói esett, mert úgy sem bírtam volna tanulni. Olvasgattam e helyen a „Fekete gyémántok“-at és Schiller „Jungfrau“-ját, bár oly kevés figyelemmel, hogy valóban art nem tudtam mit olvasok.

A tatár kán ezalatt kiheverte a mámorát. Az az egy pár jó embere ki tanúja volt a kellemetlen jelenetnek hallgatott róla, s igy az egész esetnek nem volt semmi következménye.

Visky udvarolt, párbajozott tovább, — mintha éppen semmi sem történt volna.

Csak én kerültem és én vetettem tneg, amit egyébként észre sem vett seuki, kitörődött eg/ tizennégy esztendős kis leánynyal?

— Ez volt a te agyonütött szerelmed temetése, kérdeztem.

— Ez, felelte Klári, egy kissé elkomolyodva.

Estefelé lett, szedelőzni kezdtünk, hogy válunk

és Klári kihajtat a vasúthoz.

Mikor éppen a felöltőjét segítettem fel, ő megint csak visszatért a tárgyra ;

— Hát lásd, ez volt az egyetlen szerelem egész életemben. Utána csupa sivárság következett, beszélte lassan és idegesen babrált a fátyolán.

— Bolond vagy te, édes Klárim, mondtam neki.

Klári, az okos, higgadt Klári, akit egész életemben

hidegvérünek és korrektnek ismertem, lesütötte a szemét és alázatosan hebegte:

— Igazad van. Bolond vagyok.

Olyan bolond, hogy ha ma elém toppana az a kopaszodó, őszülő ember, hát utána mennék, mit bánom én, a világvégéig.

De azért, meg ne ijedj, nem fogok semmi bolon* dot cselekedni. G. B,

— És én istenem, hogy megtanította azt a het- venkedő bécsi uhlánust, a ki a nőegylet bálján kikötött a czivilekkel, hogy ne merjenek előtte henczegni.

— Hát az igaz, hogy nagyon félelmes vívó volt.

— Hatalmas ember volt. Micsoda bátorság lakott abban.

— Igen szólottám, mivel untam, Visky Géza úrral való beszédet, a mi egy cseppet sem érdekelt — rettenhetetlen bátor volt, s isszonyu csúnya, nem hiába hívták kutyafejü tatárnak.

— Klári dobogtatott a gyöngyszinü keztyüs kezével az asztalon. — Egy kicsi pauzát tartott, — azu tán köszörült egyet a torkán.

— Csúf volt az igaz szólott nevetve, hanem lásd, micsoda csacsi az olyan gyereklány, milyen én voltam, én mégis szerelmes voltam belé.

— Amint hogy a többieknek, a felnőtt leányoknak is tetszett.

Klári tiltakozva rázta a fejét.

Nem úgy volt az. Azoknak az udvarló tetszett benne. Én szerettem. Ne nevess ; minden növendéklányban van egy parányi az ős asszony barbárságról a mely csak az erőnek hódol meg. Semmit sem tudtam akkor sem okoskodtam. — De kimondhatatlanul jól esett ha köszönt, ha szólott velem. Ti a magatok gyerekszerelme tárgyával játszottatok tánczoltatok, olvas tátok a rósz verseket és szedtétek a virágot együtt. — Az én bálványom meg rá sem hederitett. — Csapta a nagy lányoknak a szelet, gyermeknek tartott, — mig engem majd megölt a féltékenység miatta . . .

— Lásd Klári, ilyen az első szerelem. Szétfoszlik, oda lesz, mint a tiszavirág. —- A mi nevetséges flirtünk meg a te bus ábrándod, ki növünk a bolondságokból lelkem, vénülünk.

— Ez azután a halála minden álomnak.

Klári szelíd, gunynyal ingatta megint a fejét.

— Az én szerelmem nem úgy halt meg. — Azt agyonütötte egy kegyeden szuitos kéz.

— Te, hisz az imént mondtad hogy a kán ott volt a Margitszigeten . ..

— Hát igen ki szól róla ? Az én kis lányszerelmemről volt szó. Az egész esek negyedik osztályos I koromig tartott. Akkor elvitték a tűzoltó majálisra, ■ Velem egy ivásufiu vagy lány sem volt, nem jött sen- j ki s ezért nagyon büszke voltam. Ssinte nagy lánynak | éreztem magamat és nagyon szerettem volna tánczolni, j

amiből nem lett semmi sem. Mert a mulatság igen vegyes közönségü volt és az úri nők csak nézők voltak ott. Este sikerült elfoglalnunk a rögtönzött kioszk egy kis fülkéjét. Onnan néztük a tűzijátékot fagylal- tozva, trécselve. Körülettünk csupa czeremóniás vén dámák ültek. A férfinép meg majd mind boros volt. Ott állott Visky is nem messze tőlünk s nehéz nyelvvel vitázott két más fiatal emberrel. Kívülről a munkásasszonyok, mester legények, mint beljebb jöttek a mi zugolyunk felé, alig bírták őket távoltartani a ezuk- rász emberei. Hanem valami izgága becsipett legény, mégis oda tolakodott közénk s feltett kalappal lármázott a kaputosokra, akik idejönnek az ő mulatságukra és elfoglalják a ezukrászbódét előlük.

Visky megfordult a nagyhangú beszédre s mámoros ember lusta mozdulatával leütötte a szájas legény kalapját.

Az pedig hirtelen elébe került és az ur arczára csapta nagy izzadt kezét, hogy az visszatántoordott.

Erre iszonyú zűrzavar lett. A legényt kidobták.

Visky hadarva kiáltozva kért kardot, pisztolyt, hogy a suhanezot megölje. A nők sikoltoztak, beszéltek, ahány volt, mindannyi egyszerre.

Viskyt két három barátja vette körül és hazaszállították.

A társaság szerte széledt. Apa karjára fűzte anyát cn a két kis öcsémet vezettem elő hepe-hupás, sötét utakon, mig nagy nehezen a kocsinkra akadtunk. Azután hazahajtanunk nem is vártuk be a zenés, fáklyás, takarodó. Én az egész utón nem bírtam szólni az izgatottság miatt

Mintha láthatatlan kezek fojtogattak volna. El. szédülök talán, ha nem érzem a nyári éj langyos, cső hozó szelét. — Odahaza nem bírtam tovább a tetetést. A szégyen a csalódás, a megvetés, amit egyszerre a hősöm iránt éreztem, könnyekre fakasztott. Hát ez a rettenhetetlen vitéz annyira tehetetlenné tesz a bor, hogy egy ostoba paraszt nyakonütheti ? gondoltam magamban. Ó micsoda szégyen ez 1 És gyalázat az ilyen emberről álmodozni is. Kinem mondható örökös szégyen!

Felöltözötten ott zokogtam az ágyam szélén, mikor bejött az anyám s intett, hogy ne szóljak ám soha senkinek egy szót arról amit este láttam. Mert nem szabad.

Ebben a perezben őrült elkeseredés vett rajtam erőt.