Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-31 / 13.szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMÁR-NEISIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Mejgj elemig minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „KoronaSszállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. -----------------­Tiltakozó népgyülés. Vasárnap délután a katonai javaslatok ellen til­takozó népgyülés ezrekre menő közönség részvétele mellett folyt le a régi vigadó előtti térségen. A nép- gyülésnek különös fényt kölcsönzött az előkelő ven­dégek megjelenése, lelkes fogadtatása a vasúti állo­másnál, a diszbandérium és a fölvonulás a vasúti pályaudvartól a Pannóniáig s onnan a régi vigadóig, végül maga a népgyülés. Ezernyi nép hullámzott az utczákon délutáni egy órától kezdve s óriási néptömeggé verődött össze a vasúti pályaháznál, hol a Budapestről jövő vendé­gek érkezését várták. Két óra 20 perczkor robogott be a pályaudvarra a gyorsvonat, melylyel Lovászy Márton orsz. képvi­selő, a »Magyarország« felelős szerkesztője, dr. Bene­dek János és dr. Bakonyi Samu országgyűlési kép­viselők érkeztek. A kiszálláskor Uray Géza ügyvéd 'fogadta az érkezőket, s mielőtt a vendégekre váró fo- i gatokra fölszállottak volna, a pályaházon kívül egybe- • gyűlt nagy közönség előtt meleghangú szavakban üd­vözölte a vendégeket, mire a menet a hagyományos 48 tagú bandériummal az élén, csendesen megindult a város felé. A Pannoniához érve, a vendégek kiszállottak a kocsikból, a nép azonban tovább hömpölygött a régi vigadó felé, hol hazafias dalokat zengedezve várta a népgyülés megkezdését. Kevéssel 3 óra után meg is jelent a vigádó er­kélyén Uray Géza, Lovászy Márton, dr. Benedek Já­nos, dr. Bakonyi Samu, Csornay Imre és dr. Kelemen Samutól környezve s üdvözölve a vendégeket s a pártkülönbség nélkül megjelent közönséget, köztük a fiatalságot, a haza reményét, — a népgyiilést megnyi­totta, s átadta a szót dr. Bakonyi Samu országgyűlési képviselőnek. A szónok első tekintete az ev. ref. templom előtt álló Kölcsey-szoborra esvén, megilletődés hangján kezdi beszédét nagy költőnk alkotásával, mely minden magyar ember imádsága. A költő szelleme örökké él közöttünk s tettre, a jövő meghódítására sarkal. Ámde megzavar ebben a hatalom parancsa. Örömmel látja, hogy a magyar nép most a nem­zeti jogok szent harczában pártkülönbség nélkül egye­sül s ezt látva, biztosítja a polgárságot, hogy ezen jo­gokért harezoló képviselők diadal nélkül le nem te­T A R C Z A. Egy rózsa. Ha kezembe akad Ez a hervadt rózsa: Régi, boldog idő Jut eszembe róla . . . Mégis tudj’ az Isten Ha sokáig nézem: Szemem könybe lábbad, Szivem fájni érzem . . . Zug a vihar. Zug a vihar, tördeli az ágat, Sajog a szív, dúlja a bu, bánat; Vihar után csendes lesz a tájék, Hejh! de a szív azután is fáj még! Mert ha a fa veszt is egy-egy ágat, Jő a tavasz, hoz helyette másai; De hogyha a szivet bánat érte: Fájdalmának se hossza, se vége!... Baka Elek. szik a fegyvert s küzdenek önzetlenül, hogy igaz le­gyen az imádság: „Megbünbödte már e nép a múl­tat s jövendőt.“ Megemüti ezután a sajátságos véletlent, mely abba a helyzetbe hozta, hogv Hieronymi Károlynak, e város képviselőjének az országházban elmondott beszéde ellen, itt, a saját választókerületeben tiltakoz- hatik s ugyan ő volt az, a ki a képviselőházhan első­nek szólalt föl a Hieronymi beszéde után. Elmondja, hogy Hieronymi igen hidegvérű poli­tikus, a ki jól meg szokta fontolni a dolgokat, azon­ban a meggondolás nem mindig vezet czélra, különö­sen akkor nem, midőn helyt kellene adni az érzelmek­nek is, mert ilyen esetben a meggondolás a nemzeti eszme megölője. A meddig a bécsi hatalom látja, hogy akad szol­gálatkész férfiú, a ki a hatalom minden kívánságát teljesiti, nem hagy fel követeléseivel. Most válsághoz jutottunk, de meg van róla győ­ződve, hogy ez a nemzet javára fog eldőlni. Itt az ideje a leszámolásnak, hogy 35 évi mulasztást helyre­hozzunk. Itt az ideje, hogy egyszer a nemzet akarata is érvényesüljön. Több jogot követelünk. Nem akarunk többé Austriának gyarmata lenni, s kivánjuk, hogy módot nyújtsanak az óriási terhek könnyebb viselésére. Beszél a kivándorlásról, a megélhetés nehézsé­geiről s azt mondja, hogy semmit sem nyújt a hata­lom, hogy könnyítsen terheinken. Feltétlen meghódo­lást kívánnak, de ezúttal büszkén jelentjük ki, hogy nem alkuszunk, erre nem is ajánlkozunk. Békés eszközökkel vívjuk a harezot biztos győ­zelem reményében. Mi nem vagyunk megívediiott nép, mert jószán­tunkból emeltük a trónra 1687-ben a Habsburg dinasz­tiát örökös joggal. Ne bánjanak tehát velünk úgy, mint a meghódított népekkel. Hiszi az Isten, úgymond, hogy a szabadság, egyenlőség eszméinek diadalát megérjük. Vagy élünk, vagy halunk. Egy dicső független élet reményében erőt merit a küzdelemhez azon határtalan lelkesedés­ből, mely most országszerte nyilvánul. Ezután Lovászy Márton lépett az erkélyre s kö­rülbelül ezeket mondotta : Az erdők üldözött szarvasa hüs forrást keres, a tiszta friss habok enyhét és uj erőt adnak neki. A nép képviselői eltikkadva az idegpusztitó mun­kában, idejönnek a néphez, minden jogok ős forrásá­hoz. Ez az üdítő forrás, mely erőt és kitartást nyújt Ha az asszony meghal... *) Bozsán Grigor felrakta a boronát a szekérre, a szekér-aljdeszkát keresztbe tette ülésnek, aztán három­szor végig vágott a görcsös nyeld ostorral a rudas ló sovány hátán. A deres félszetnével hátra pislant, látja, hogy ötét i tik, megrántja a szekeret, avval nagyot lódit a nyerges lovon is, nem volt kikerülhető: megindultak. Grigor ütött még egyet kettőt ráadásul a fáradtan baktató jószágon — Gyi te, ördög bújjék beléd! S azzal nagyot sóhajtott, mint a ki a szive bána­tán könnyít azzal, ha a rudas lóval szemben tett le- gességre vetemedik és gyöngédtelen szavakkal ébreszti a lói erkölcsöt. S az Isten, ki a pópa tanítása szerint a magas egekben lakozik s belát a konvencziós kérges szivébe, az Isten a tanúm, hogy Bozsán Grigor kocsisembernek nagy oka volt a bánatra. És voltaképen keserű sóhaj­tása sem a megbántott szüske ló felé szállott. Odahaza, a piszkos kis kuczkóban, melynek ab­lakán a ráfeketedett portól sohasem süt be a napsugár, hat rongyos gyerek sivit és veszekszik egymással. A nagyobbik leány, a tizenhat esztendős, krump’it főz az apjának a pitvarban. Az asszony meg nem bir rendet csinálni, mert öreg is már — busz esztendeje, hogy elvette az ember — meg hát a köhögés sem igen engedte szóhoz. *) Mutatvány szerzőnek most megjelenendő kötetéből. a további küzdelemhez. Ha ez kiapad, az erő lankad, de ha frissen buzog, megaczélozza annak erejét, aki merit belőle. Megmozdult az ország népe. Gyűléseket tarta­nak mindenütt, zarándoklatok vonulnak fel az ország fővárosába. Ez, azt jelcini, hogy a rrép tudAjrg ébredt mély sülyedésének s szilárdan elhatározta, hogy ebből ki fog emelkedni. Hogy egy nemzet önként hajtsa fejét a meg­szégyenítő igaba, erre csak a magyar nyújtott példát. Elég szomorú, hogy a nép képviselői közül so­kan arra használják fel hatalmukat, hogy saját meg­bízóik akarta, hogy meggyőződése ellen, sőt talán a saját jobb meggyőződésük ellen is nem a nép, hanem a hatalmi érdekek szolgálatába állanak. Nem hizelegni jött, úgymond, hanem az igazsá­got megmondani. Mint vendég kimondja, hogy ez a megszégyenitő állapot létezik. De ennek nem a közönség az oka, hanem a választási rendszer, mely nem engedi érvé­nyesülni a többség akaratát, ellenben a hatalom min­dig tud magának ezen rendszer mellett többséget teremteni. Azonban még nem késő a csorbát helyre ütni. Forradalom sem kell hozzá, csak önérzetes el­határozás, hogy a szoldateszkát nem tűrjük! Ebben a törekvésben egyesül ma az egész nem­zet párlkülönbség nélkül. Álljon oda tehát a választó közönség országgyűlési képviselője elé s mondja meg neki, hogy ő is e nyomon haladjon. Megtalálta nálunk is a magyar szivek összedob- banását, az együttérzést. Súlyos megpróbáltatások ideje ez, mid'n kezet fog egymással mindenki egy gondolatban, egy dicső, nemes és törhetlen elhatározásban, egy szebb jövendő megteremtésére. Maga előtt látja a lelkes ifjúságot, melyet oda dobnak idegen tisztek önkényének, hegy idegen nyel­ven, idegen zászló alatt szolgáljanak. El fog következni az idő, amikor előveszik a csábítás eszközeit, hogy eltántorítsák a népet. Már eddig is kísérleteznek a 2 éves szolgálat ígérgetésével. De ez nem hogy könnyítené, hanem még sulyosbbitaná helyzetünket, mert a szolgálati idő leszállításának ellensúlyozásául az ujjoncz létszám emelését követelnék. Szép beszédét azzal fejezte be, hogy a becs1 hatalom törekvései ellen végső erőmegfeszitésse! küzd­Két esztendeje kapáláskor megfájuit a szeme s a javasasszony pipázást ajánlott rá. Nagy csapás volt ez a betegség, mert a pipához dohány is kell, az pedig drága egy jószág. Grigor egész nap szívta a füstöt, a tizenkét esztendős fiú is egyre a pipaszárat rágta, igy aztán a mi kis tojás akadt a háznál, az mind a nagy boltba vándorolt dohányért Az asszony is rákapott hát a pipára s esztendőre rá a kapadohány rágós, erős füstje megette a mellét, hozzá meg a szeme is elho­mályosult. Bozsán Grigor már igen unta az életet a nyo­morék asszonynyal, meg a sok gondozatlan pulyával És miközben a hámot szedte le a jószágról és szénát lökött elébe, egyszer azon járt az esze, hogy milyen máskép volna az, ha egészséges asszony volna a ház­nál. Egészséges, friss, erős, valami olyasféle asszony- személy, a milyen — teszem — a Borcsa. Borcsa pedig nem vala más, mint a szomszéd zsidóéknak bozontos cselédje. Némiképen ragyás volt és rendkívül lomha. Fésületlen haja a vállait verte, elől meg a szemébe csüngött. Idomtalan, nagy testét vedlett, maszatos kartonruha takarta s ragyavert arcza nevetésre nyúlt, valahányszor Grigorral szerelmeskedett. Tavaszi estéken, mikor Grigor előkerül a mezőről s mikor méla a holdvilág fénye, csupa buja illat a kert s orgona szaga vegyül a levegőbe, — Grigor ilyenkor sietve megtakarítja a jószágot és leteszi a bagót. Zsiros, hosszú haján simit egyet s átmászik az alacsony palánkon a leányhoz. Átöleli húsos derekát, Üzlethelyiség: férfi-szabó-müheíyéböi kerülnek ki a legelegánsabb ® © © f é r f ä - o I fcö 3iyök, melyekhez ugyanott a legjobb ©se minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Deák»tér ssc., a városliáata köicelében. "’IPS Hlismert pontos : ----- és előnyös kiszolgálás!! o

Next

/
Oldalképek
Tartalom