Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-24 / 12.szám
r ..%vív' -s*V! VII. ey. wj fej rczius 24. 12. szám. ^Ss®?5' / nll-Mal TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR KÉHETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Metójeleml^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szár» 80. -----------------Nagy a por. — Ajánlva a városi tiszti főorvos és a rendőrfőkapitányság szives figyelmébe. — Alig kezdődött meg a szép tavasz, alig száradtak fel az utak, utczák, kezd erősen kellemetlenné lenni sz utcza pora. Nem mondunk ezzel valami uj dolgot. Szatmáron általánosan ismert dolog, hogy meleg időben, pláne ha nincs gyakori eső, szinte elviselhetetlen az utcza pora. Utczáink nincsenek kellően kövezettel ellátva, sőt igen sok és forgalmas hely egyáltalában nagyon kezdetleges és épen nem korunkba való a kövezet tekintetében ! A kikövezett utczák sincsenek kellően tisztán tartva, az utczák öntözéséről szó sincs — minek hiányában aztán előáll a nagyon kellemetlen és igen egészségtelen nagy por — s nyomában az örökös panasz. A panasz hangzik, az idő múlik ... de azért nem történik semmi sem, mig végre jő egy kis eső és csak inkább tudunk tovább tűrni, addig mig megint fel nem zaklattatunk es újra el nem kezdjük a regi nótát: a panaszt. De hát az örökös panaszszal nem megyünk — úgy látszik — semmire, más oldalról kell a dolgot bolygatni és a panaszon kívül egyebet is kell tenni. A városnak egy igen tevékeny, gondos tiszti főorvosa van, a ki ismeri a városnak minden zegét-zugát, tudja, érzi ennek minden közegészségi, közszükségi dolgát. Hozzá fordulunk és felhívjuk az ő becses figyelmét arra az igazán nagyon egészségellenes állapotra, melyet a város lakosságának, a nagy por miatt, tűrnie kell. Az ő nyomról-nyomra vezetett lelkiismeretes fáradozásaiban bízunk, hogy a panaszba tett, régi, közegeszségi mizérián, ha nem is egyszerre, lass m-lassan, de következetesen, segítve lesz. T A R C Z A. Pál barát. Ha megkondul az estharang A csönden át szelíden, Lelkembe bánat költözik És fájni kezd a szivem. A nap csak elmúl’ úgy a hogy, Az ember tesz-vesz egyre S a munka egyhangú zaján Elszenderül keserve. De ha leszáll a csöndes est S nyomán az éj sötétje, Föléled mind a régi bú, Hogy lelkem összetépje. Viharverdeste életem Újonnan át kell élnem S ezerszer kél, meg haldokol Ezernyi szép reményem. Ezernyi bus emlék közül Mégis egyetlen fáj csak: Megtört szerelmi esküje Egy kékszemü leánynak. Nekünk szatmáriaknak, kétszeresen kell, hogy szivünkön viseljük a közegészség ápolását. Visszatekintve a múltakba, sajnosán tapasztaljuk, hogy e város csaknem mindig járványos betegségek fészke ! Az iskolák mennyit szünetelnek, hatósági bezárás következtében! Bizony-bizony nagyon ránk férne egy kis közegészségi jobb fordulat! Nagyon jól tudjuk azt, midőn ez alkalommal az utczai por ellen szólalunk fel, hogy nemcsak ebben sarkallik a dolog bibéje, de ez is egy fontos ok. Ugyan csak nézzünk széjjel utczáinkon: az utcza közepén — jó esetben — végig húzódik a kövezet, de ha száraz idő van, minden szekér, minden kocsi a kövezet mellett halad. Tessék azután az utczai lakásokat szellőztetni vagy a gyalogjárókon közlekedni, egészségi szempontból sétálni! És az még jó eset, ha nincs tartós esőhiány, különben a levegőnk folyton-folyvást utczai porral, piszokkal van telítve. Vessünk csak egy pár pillantást a Kossuth- kert tájékára. • ■*- * Ezt a kedves kis oázt, nagy költséggel, azért teremtette meg a város, hogy mindenki szabadon élvezhesse benne a jó, üde, tiszta levegőt. És mi történik ? Az, hogy: nincs a város területén ma nagyobb porfészek, mint ezen a tájon. A vasúthoz vezető közlekedés következtében, ezen a tájon, különösen pedig: az Attila- utcza végétől ki a vasúti állomásig, oly botrányosan kínos, nagy a por, hogy azt megdöbbenés nélkül nem szemlélhetjük. Csak tessék bárkinek is meggyőződni, ha e tájra jön, hogy — különösen — egyik vagy másik vonat érkezéskor vagy induláskor, minő porban kell itt járni! De boldog voltam, istenem! Mily gazdag volt a lelkem! S hogy elhagyott könyörtelen, Oh jaj, beh árva leltem! Bolyongva jártam hajh! soká A széles, nagy világot, Amig beláttam, enyhülést Ott künn hiába várok. S e szürke Idas írom rej tekén Hogy megpihenni tértem, Feledni vágyott bár szivem, Nem tud feledni még sem. A nap csak elmúl’ úgy a hogy Az ember tesz-vesz egyre; De est nyomán ha jő az éj, Újulva kél keserve. S mig gondtól zaklatott fejem Lehajtom vánkosomra, Éltem könyvét lapozgatom, A múltról álmodozva. Ezernyi bus emlék közül Mégis egyetlen fáj csak: Megtört szerelmi esküje Egy kékszemü leánynak ... Szabados Ede. Ez a folyton-folyvást felkavart por-felhő azután nyomul le a közvetlen szomszédos Kossuth-kerlbe ! Elképzelhető azután, hogy milyen üde és tiszta itt a Kossuth-kerti üdülőhely levegője! Ezért a tarthatatlan állapotért, már e lapok hasábjain is, ismételten tettünk panaszt; a múlt esztendőben történt annyi, hogy az Attila-ut végétől az állomásig levő területet, naponta egyszer-kétszer megöntözték. De ez mind csekélység, majdnem egyenlő a semmivel! Az ut törmelék kővel van burkolva, rajta óriás porhalmaz! Ilyen helyen az öntözés kárbaveszett munka! Ezt az egész utat, vagy koczka kővel, esetleg keramittal kell kirakni, vagy aszfalt- beton műutat kell rajta készíttetni — másként marad minden a régiben: egy feneketlen porfészek, mely a Kossuthkert élvezését lehetetlenné teszi! Azt pedig könnyű belátni, hogy ez nem maradhat ennyiben ! Ha az utazó közönség kedvéért nem, meg kell a Kossuth-kertért tenni, hogy ez az ut, a fentebb javasolt valamelyes burkolattal láttatván el, az, tavaszi, nyári időben, ha az időjárás úgy kívánja, rendesen öntöztessék. Városunknak lehető pormentessé tétele tárgyában, appelálunk az uj rendőrfőkapitány figyelméhez és rendszeretetéhez is. O is ismeri e város égető közszükségleteit, teljes a reményünk arra nézve, hogy a város köztisztasági, közegészségi kérdései a szivén feküsznek és ezek közölt, az utczák öltöztetése, bizonyosan nem áll utolsó helyen. Mivel pedig: csakis kövezett utczák öntöz- tetéséről 'lehet szó, utczáink teljes kikövezésének kérdése nemcsak közlekedési és kényelmi kérdés, hanem a közegészségügynek is egyik lényeges részét képezi. Ezen értelemben zárjuk be jelen sorainkat és szabadjon hinnünk, hogy a felsorolt mizériákon, a város mielőbb segiteni íog. Esküvőnk évfordulóján. Ma van esküvőnk évfordulója. Emlékszel reá, hogy öt év előtt milyen volt e nap? Én egészen jól és tisztán emlékszem. Egész nap, folytonosan emlékezetemben van, attól a pillanatlő! fogva, mikor reggel felébredtem. Már korán reggel tele voltunk munkával, te ruháddal bíbelődtél, én meg a szobát díszítettem. Időn- kiní hozzám futottál szobádból, karjaidat nyakam köré fontad, megcsókoltál, gyengéden reám néztél és ismét elszaladtál. Pillantásodból, kezed gyengéd szorításából megértettem, hogy mit ereztél, mit gondoltál és mit reméltél. — Valami egészen újat, elbájolót találtam rajtad. Nyugtalannak látszottál, de uralkodtál magadon. Nem engedted meg, hogy öltöződbe lépjek. De mikor az ajtó kinyílott fehér selyemnek és tüllnek csillogását láttam. Te szégyenlősen menekültél, mintha gyöngéd ezélzást akaitál volna tenni arra, a mire mind a -ketten gondoltunk : — Várnod kell még szerelmesen — még nem! És arezodat mellemre hajtottad. Azután felöltöztél menyasszonyi ruhádba és a vendégek érkezni kezdtek. Esküvő előtt behívtál, hogy istenhozzádot mondj nekem és hogy megvalljad, hogy szeretsz, mert ezt FERENCZ JÓZSEF KESERUVIZ elismert kellemes ízű iermé- szefes hashajtószer.
