Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-29 / 52.szám
VII. év. Szalmái*, 1903. deozember 29. 52. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon.-'Szám 80. —------: Fő ispán válság Napok óta el van terjedve a városban, hogy gróf Hugonnai Béla főispán állásáról lemondott és helyét már a közeli napokban más fogja betölteni. Megerősíti a hirt azon tény, hogy gróf Hugonnai városunkban bucsulátogatásokat tett s ki is jelentette, hogy állásától meg fog válni. Sajnálattal vesszük tudomásul gróf Hugonnai távozását, de mint olyan dologhoz, mely felülről inteztetik és teljesen a kormány bizalmi kérdése, megjegyzésünk nincs, hanem e helyett foglalkozunk mi is, mint városunk egész müveit társadalma az utód kérdésével és ennek, különösen pedig közügyeink helyes és lehetőleg sikeres intézése szempontjából, a kérdéshez hozzá szólnunk, a közügyek terén elfoglalt állá- sunjfj*ö4--kifolyólag is, kötelességünknek tartjuk. *; 'A ki a rrm megyei és városi hivatalos életünket figy^emlnel kiséri, lehetetlen, hogy léptéi)- r^iSjmon líé/látná, s eredményeiben sajno- \san~Vte tapasztalná azt a sajátságos ellentétet, k mály mi közöttünk, már t. i. Nagykároly, a központi tisztikar és a város között fenáll. Mi hangoztatjuk,. sőt talán nem egyszer őszintén kívánjuk is a varos és a megye közötti jó viszony, benső egyetértés létrejöttét, pedig lehetetlen, hogy be ne látnánk, hogy a mostani legfelsőbb hivatalos adminisztráczió mellett, olyas valamit óhajtunk, a mi egyszerűen abszurdum. Mert: a mit kíván, a miért törekszik a vármegye központi tisztikara, az, mint számos példa mutatja, nekünk, a városnak, nemcsak hogy nem kedves, nemcsak nem arra törekszünk, hanem egyenesen ellene vagyunk. így történik aztán meg az a furcsaság, hogy Szatmárvármegye mindenkori főispánjának mindig valóságes tojástánczot kell járnia: a városhoz is kell ugrania, a megyéhez is kell ugrania, ide is kell kacsintania, oda is kell tekintenie és ennek következtében csupa határozatlansággal, csupa kapkodással, kísérletezéssel kell hivatalos teendőit elforgácsolni, a mint ezt példák igazolják. Vagy pedig az történik, a mire sajnos, megint van példa, hogy a város és a megye teljesen ellentétes álláspontot foglalván el, egymással szemben mint ellenségek állanak és nyílt harczot folytatnak — a közügyek kiszámíthatatlan nagy kárára. így állván a viszonyok, teljesen igazolt, városunk haladhatásának, lehető boldogulásának szempontjából a leghatározottabban helyeselt, a változott viszonyok folytán, azon felmerült állásfoglalás, hogy : a főispáni teendők ellátását illetőleg, a megye és a város választassák el. Legyen: Szatmár-Németi szab. kir. városi főispán és Szatmár vármegyei főispán — amint erre az országban, már a sajátságos ellentétes viszonyok folytán, ha jól tudjuk, van két vagy három hasonló eset. Mi a magunk részéről csak helyeselni tudjuk azon mozgalm t, mely városunkban hovatovább szélesebb és szélesebb kőiben hódit, hogy t. i. a megyénk és városunk legfőbb ad- minisztrácziója választass ék- ketté* Legyen egyiknek is, másiknak is élén egy- egy olyan embor, a kiben meg van úgy a tehetséggel párosult tudás, mint a tettre való jóakarat, melyeknek nyomán az elismerés és népszerűség szokott fakadi, a kik ne legyenek korlátozva cselekvéseikben, egymással homlokegyenest ellenkező dolgok véghezvitelében, a kiket ne lehessen és ne kelljen felelőssé tenni olyan dolgokért, melyekért tuiajdonképen felelősséget vállalniok lehetetlenség. Hogy ezen körülmény megvalósítása a mindenkori kormányokra nézve, politikailag is nagyon fontos kérdés, magából, a dolog természetéből önként következik. Nemkülönben: Szatmár város megyei köz ponti kérdésére, illetőleg Szatmárvármegye ketté osztására nézve is ez volna az első helyes lépés. így volna eloszlatható az a megyeszerte dúló baj is, hogy: a megye nagy része Szatmári kívánja székhelyül s csak a kisebb rész az, mely Nagy-Károly mellett foglal állást. Szóval: ez a lépés vármegyénk és városunk érdekeinek helyes megosztása szempontjából is fontos és elmulaszthatatlan. Midőn a legfelsőbb közigazgatási vezetés megosztása mellett, a közhangulatnak is megfelelően, hírlapírói tisztünkből kifolyólag, a nyilvánosság előtt hangot adunk, szándékosan nem reflektálunk azon kapcsolatos másik híreszteléssel, hogy: az uj főispánná Nagy László neveztetnék ki. Ezt mi, úgy a város, mint a megye szempontjából, illetékes helyen, föltétlenül szóba sem jöhetőnek tartjuk és a kik a helyzetet ismerik, hasonlóképen gondolkoznak. Mi, ez idő szerint, midőn mint halljuk, törvényhatóságunk révén, hivatalosan is fel lesz vetve a kérdés, meg vagyunk győződve arról, hogy illetékes helyen, teljesen méltányolni fogják Szatmár-Németi szab. kir. város azon igazságos és az adott viszonyok között szükséges és meg is valósítható törekvését, hogy: törvényhatóságának élére, önálló és a jövő fejlődését teljesen biztositó munkássága szempontjából, a vármegyétől elkülönített főispán fog állíttatni. Különben e kérdéssel még foglalkozunk. Boldog újévet! Szatmár, 1903. decz 29. Boldog újévet! E jó kívánsággal köszöntjük lapunk t. olvasó közönségét az újév küszöbén. A hivatalos Szilvesztert két nappal megelőzzük ugyan, de szívből jövő jó kívánságunk még sem koT Á R C Z A. I e jó neked... De jó neked sötét felhő! Szállni fen a magas égen. Tanyát ütve megpihenni Hó födte hegy tetejében. De jó neked, villámokat Szórhatsz le a széles földre. Haragodba palotákat, Dacos tölgyet széjjel törve' De jó neked sötét felhó! Hatalmad van a nap felett, Egy gondolat; s vakká teszel Ezer szemű fényes eget! De jó neked ! Egy pillantás S a világot beláthatod... De jó kedved ! Ha szived fáj Kisírhatod a bánatod ! Kassay Endre. Mese egy boldog asszonyról. Ez a végszava Gizi? Férjhez megy ahoz, kit nem szeret? Eladja magát pénzért, gazdaságért? Várjon reám. Két év múlva irodát nyitok s elveszem. Ne legyen olyan, mint a többi, ne tépje szét lelkem álmát. — Mondá könyörögve Géza. Gizi az izgatottságtól remeg" hangon válaszolta: Géza 1 tudja, hogy„ szeretem. Soká küzdöttem,, nehezen határoztam — hiába 1 maga szegény. Soká lesz még kész s akkor is még bizonytalan pálya előtt áll. Én is szegény vagyok nincs hozományom. Vágyom a nyugodt élet. s jólét után. Szüleim terhére sem akarok lenni. Mire maga nősülhet, megvénülök. Az igaz, hogy Kornél nem szép s nem is fiatal, de — gazdag. Kielégítheti minden igényemet . . . Felejtsem el Géza. Meglehet szerelem nélkül is élni. Az idő jó orvos. Barátnőim már irigykednek. Édes anyám, rokonaim mind ezt tanácsolják Nem tehelek máskép, váljunk eh .. . Feledjen el ! Géza sápadtan állott fel. „Legyen, gyógyulást fogok keresni. Nem vetem szemére azt, hogy hitegetett. Jól teszi a mit tesz. A fő a pénz, igaza van . . . Isten vele 1“ * * * A lányok összeülve tárgyalják a nap eseményeit. Margit meglátogatta ma Gizit, barátnőjét'; ki nemrég ment férjhez a vagyonos kereskedőhöz: K. Kornélhoz. Mint mondani szokták, jó parthiet csinált. A leány, illetőleg a fiatal asszony szép, müveit, kedves. Ábrándos kék szeme sok szivet gyújtott lángra; sötét hajáról sok fűzfa poéta dalolt égvén, a szerelmi lázban. Piczi piros szája, gödrös két orczája, különösen ha mosolyog, ellenálhatatlan. Ura darabos modorú, félszeg ember ugyan, — de vagyonos s igy hozzá ment. Suttogják, mert Istenem annyi mindent beszélnek az emberek, — hogy mást szeretett. Délczeg fiatal embert, ki kedves volt, müveit volt. De szegény s még csak ügyvéd jelölt. Télán hűséget is esküdött neki a leány s mégis máshoz ment Ifjú turbékolás- ból a mai prózai világbán meg nem lehet élni . . . Meg volt a fényes esküvő, napokig beszéltek róla a városban . . . Az esküvő napján a város melletti kis erdőben halva találták a Z. Géza ügyvédjelöltet Vadászni ment állítólag, s hogy-hogynem fegyvere elsült s a golyó szivébe fúródott. A lapok azt Írják, véletlenül történt. Kár szegény fiúért, tehetséges költő volt, kinek dalai tele voltak búval, bánattal. . . Azok a kék szemek . . . az az éjsötét haj! Nagy temetése volt sokan megsiratták, hamar elfeledték. Csak az édes anyja siratta zokogva és még valaki más. Margit beszéli barátnőinek, akik irigykedve hallgatják, mi mindent látott. Képzeljetek, mondja Margit — belépve a kapun, mintha tündérkertbe léptem volna, Az udvar tele rózsafákkal, virágokkal. Közepén kis szökőkút, ép most hozta a kertet rendbe a kertész. A királynői termetű Matild, felsóhajtott: a mire én vágyom. Margit folytatta: Belépünk a folyosóra, mely pálmákkal, volt díszítve. A padlón puha Smyrna szőnyeg. Az ajtóban fogadott Gizi kin remek pongyola volt abból a virágos szövetből, melyet a minap láttunk gyönyörű csipkével díszítve. A lakás pompás. Hat szobájuk van. A fogadó szobába, melyben vezetett az a bútorzat van, mely oly feltűnést keltett. A falon tájképek, az egyik sarokban hatalmas álló tükör, más kettőben egy-egy kis
