Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-06 / 40.szám

Szatmár, 1903. SZATMAR-NEMETI. A vasúti szállítás tárgyában Bernben 1890. évben létrejött nemzetközi (tehát nem lehet újság az angolok előtt sem) egyezmény beczikkelyezéséről s az azzal kap­csolatos intézkedésekről szóló 1892. évi XXV. t.-czikk 2. és 4. §-aiban [foglalt felhatalmazás erejénél fogva a keresk. m. kir. miniszter a m. korona területén levő összes vasutakra kötelezően 1893. jan. 1-tőli érvényes- séggel üzletszabályzatot léptetett életbe, mely „Üzlet- szabályzat“, tehát törvényerővel bir. Ezen Üzletszabály­zat 21. §-ának 5. pontja pedig következőleg szól: »Elzárt váróhelyiségekkel, vagy pálya-előterekkel biró állomásokon a pályaudvar-belépti-jegy a váróhelyi­ségbe, vagy a pálya-előtérre való belépéskor előmuta­tandó és azok elhagyásakor átadandó.« Az első kérdés ezzel azt hiszem, el van döntve. A másik kérdés vita tárgyát képezheti ugyan, azon­ban csak meddő vitatkozás lenne, ha azt valamely helyi lap hasábjain hoznánk szóba. Mert a perronjegy-kérdés bizony a vasutigazgatás s politika óriási problémainak Iegparányibbjai közé tartozzék is bár, de annak mégis organikus része s a törvényerővel biró üzletszabályza­ton alapulva, azon változtatni, jóra vagy jobbra fordí­tani nem helyi, hanem közérdek volna s ennek keresztül­vitelében legalább is kormányintézkedés volna szüksé­ges. Ám tessék illetékes körben oda hatni, hogy a perronjegy-kérdés jobbra főj dúljon, de anélkül, a kér­dés jelenlegi statusquojában az amúgy is kevéssé rokon­szenves perronjegy ellen a közönséget ingerelni nem helyes dolog. Kinek van kedve vasúti portásokkal szó­váltásba elegyedni ? Amit pedig a kétkedők megnyugtatására mond­hatunk a perronjegyek mellett, röviden a következő: A vasút szállítási vállalat. Helyiségei berendezé­sei az utasok, szállitófelek részére vannak felállítva,^be­rendezve. Nem sétahely, mulatóhely tehát, ^hanem köz­érdekű üzlethelyiség a közönség szállítási czéljaira, egy­szersmind a vasútnak, mint szerződő félnek hivatalos helyiségei a maga s a vele szerződésre lépő felek részére. Az utas akkor válik a vasúttal szerződő félé, mi­dőn utazásra jogosító igazolványt (jegy) vált. Itt kez­dődnek a két szerződő fél jogai és kötelességei, me­lyek közül jValó az is, hogy az utas joga az állomás helyiségeiben kellő kényelemben és biztonságban s hábo­rítatlanul bevárni az indulás idejét, kísérőivel együtt, utóbbiak egy 10 krajczáros pályaudvar-belépti-jegygyel szerezvén jogot az ottléteire. Kérdem, hogyan képzelné valaki azt|a kényelmet, biztonságot s háborítatlanságot s különösen valaki a közönség jobb Ízlésű s kényesebbjei közül, akinak bár egy ő- skát is olyan helyiségben kellene töltenie, ahova mi költség nélkül télen-nyáron bárki bemehet s tartó—rodhatik. Vájjon igazságos volna e az utazni akaró s erre jogosult utasnak kényelmét, biztonságát, háborí­tatlanságát azokért feláldozni, akik ok- és ellenszolgál­tatás, egyáltalán kimutatható jogosultság nélkül hábor­gatnák ? Avagy minden váróteremhez, perronkijáraihoz szak­értőt kellene állítani, aki a kalapjáról ítélve nyitna aj­tót az oda igyekvőknek? Megnyugodhatnánk-e ebben? kulcsot: a bort egy vendéglős pinczejébe vitettem át s aztán mutyiba elidogáltuk; a vendéglős azonban elfelejtette azt, hogy az aZ én borom s követeli a bor árát: igy lettem én alperes. A hamu. i. Gyermekek játszodoztak az erdőben. Szép, mo­solygós, teli-képű gyermekek. — Egy közülök göndör, szőke fürtű, mélázó szemű összekuporgatta a galyakat és tüzet rakott. Ujjongva kergetődzlek a gyermekek a tűz körül, a lecsapkodó lángok vérpirosra festették az édes gyer- mekarczokat. És jött egy öreg ember. Nagy hosszú szakálla volt az öreg embernek s olyan fehér, mint a szüzén leesett hó. Az idő temérdek ránczot barázdált a per­gament sárga arczára. A hátán egy nagy rakás szálfa volt, csak úgy görnyedt alatta. Nem szólt a gyermekekhez egy szót sem, csak lerakta a fát maga mellé s egyenként beledobta a már-már kialudni készülő tüzbe. És motyogott magába minden egyes darabnál, a mint odadobálta a lángok közé. Ez a Hiúság, ez az ócscse az Opportunismus, ez a Fondorlat, ez a Kétszínűség, ez a Nemtelenség, ez a Aljasság!... ez a Stréberség... Azt hiszem, ha perronjegy nem volna, a perronra s a várótermekbe csak szavasás, sőt a mai érdekvilágot te­kintve, csak titkos szavazás utján lehetne bejutni. Nem jobb-e ennél felmutatni egy 10 krajczáros perronjegyet, melynek árát a vasút — ép azért, mert nem direkt üz­letjövedelem czéljából, hanem a közönségtől, ennek ér­dekében szed be —- jótékonyczéira fordítja ? Egyelőre nyugodjunk meg a perronjegyek kérdé­sében. Nyugodjunk meg, itthonvalók s váltsuk meg, ha muszáj, nyugodjanak meg az idegenek, sőt külföl diek is s várjanak itürelemmel, amíg nekik is ily pon­tos, kényelmes, biztos vasutjok iesz, mint a mienk. —i —r. Esyről-másról. A gazdasági tanácsosi állás betöltése czéljából a városi tanács meghirdette a pályázatot s igy ezen fon­tos hivatal már a legközelebbi közgyűlésen választás alá kerül. Bár igen fontos okok bírták rá a városi tanácsot, hogy ezen állás betöltésével az év végéig várjon, mégis a több oldalról felhangzó kívánságnak engedva eltekintett ezen szándékától. Miután pedig a pályázat lejártáig terjedő rövid idő kevés arra, hogy az állás fontosságához mért szélesebb körű érdeklő désnek íZabad tér nyíljék, előreláthatólag kevés pá­lyázó közt lesz alkalma a közgyűlésnek választani. Nincs kétség az iránt, hogy a kevesek közt is fog akadni olyan egyén, aki ezen állásra hivatott s an­nak tökéletesen megfelel. Épen azért jól megkell fon­tolnia a törvényhatósági bizottságnak, kit emeljen ezen hivatalra, ha már a pályázattal nem várt a folyó évi gazdasági ügyek lebonyolításáig. A város gazdasági érdekei bizonyára elég fon­tosak arra, hogy kétezer is meggondoljuk, kire bíz­zuk azoknak vezetését. S ba figyelembe vesszük, hogy a városnak mezőgazdasági művelésre alkalmas ingat­lanai legnagyobb részt a tagositott határrészbe esnek s hogy a resignáíió maholnap bekövetkezik; amikor a város nagy kiterjedésű tagbirtokát a nagyobb jöve­delmezőség szén,pontjából alkalmasint házi kezelés alá veszi, alig hihető, hogy a gazdasági tanácsosi ál­lásra más, mint csakis olyan egyén legyen hivatott, aki megfelelő szakképzettséggel és gyakorlati ismere­tekkel bir. Mert főképen ez képezheti biztosítékát an­nak, hogy az illető állását kellőképen és úgy fogja betölteni, hogy a város gazdálkodása minden irány­ban sikeres és productiv legyen. A ilyen nagyfontosságu állás betelésénél tehát személyes érdekében döntő befolyást nem gyakorol­hatnak, sőt egyáltalán szóba sem jöhetnek, hanem tisz­tán csak a város érdeke kell, hogy irányítsa és ve­zesse a bizottság gondolkodását és meggyősődését. Még eddig a pályázók száma és kiléte nem tudható, bár vannak nevek forgalomban, de pályázat nem érkezett be. S miután előbbre valónak tartjuk a város érdekét minden személyes érdeknél, a kérdés­hez ilyen szempontból hozzá sem szólhatunk. És igy tovább. Minden egyes darab fának adott valami nevet A gyermekek csak néztek összebújva a csodá­latos öreg embert, aki mikor minden darab fát odado­bott a tűzbe, leült szépen mellé s belebámult revedező szemekkel a tűzbe. A gyermekek meg haza mentek . . . II. Több nap múlva megint arra helyre vetődtek a gyermekek s csudálkozva látták, hogy a tűz még min­dég javában ég s egyik másik szál fába még bele se martak a lángok. Az öreg pedig ott ült a tűz mellet s valami száraz, kőkeménységü kenyeret rágódott. De nem szólt semmit a gyermekeknek most sem. III. Évek múltán újra felkeresték a gyermekek az erdő tisztását s megfoghatatlan látvány tárul elébök. Az ősz hajú öreg még mindég ott ült a régi helyén Hanem a tűz már nem égett. Egy nagy rakás hamu jelezte csak a tűz helyét. Az öreg abba piszkált bele botjával. Mikor meglátta a gyermekeket, oda ültette ma­gához s odamutatva a hamu rakasra kérdezte : — Micsoda ez gyermekek ? . .. — Hamu — feleltek kórusban a gyermekek. — Nem igaz. ez az Igazság — szólt az öreg — de én meg már vén vagyok. A tisztviselők fizetés rendezése a jövő évi költség- vetés keretében már pozitív javaslatként kerül sző­nyegre. A gazdasági szakbizottság is meggyőződött annak szükségességéről, hogy a tisztviselők anyagi helyzetén javítani kell, ha tőlök a fokozott igények­kel szemben becsületes munkát várunk. Éhez képest a gazdasági szakosztály 20.000 ko­ronát hozott javaslatba állandó teherként a tisztvise­lői fizetések javítására. Ezen összegnek a költségvetésbe való beillesztése daczára a községi pótadó 14 százalékkal száll lejebb, ami pénzügyi helyzetünk lényeges javulását jelenti. Ily körülmények közt indokolt, hogy a tisztviselői fizetések javítására is juttassunk valamit. Mert sehol az ország­ban nincsenek oly gyengén dotálva a törvényhatósági tisztviselők, mint épen nálunk. Ez a régi patriarchátis idők hagyatéka, amikor díjtalanul, csupán ambitióból viseltek tisztséget, minélfogva később is csak félve és igen szerényen állapították meg a tisztviselői javadal­makat. így nem lehet csodálkozni, hogy olyik rendezett tanácsú város, sőt nagyközség is jobban díjazza hason- rangu hivatalnokait, mint a mi városunk. — Az összes törvényhatóságok megküldték szervezési szabályzatukat, ezenkívül a legtöbb rendezett tanácsú város s a jelen­tősebb nagyközségek is és bizony szomorúan tapasz­taltuk, hogy utolsó helyen állunk nemcsak a törzsfize­tés tekintetében, hanem a lakbér dolgában is. Mert ná­lunk csak a polgármester, főkapitány, főjegyző és taná­csosok élveznek és pedig állásukhoz képest igen sze­rény lakbér-illetményt, a többi tisztviselők lakbér-pótlék czimen mindössze 100 forint, mond száz forintot kap­nak évenkint, rendes jlakbériiletményük pedig egyálta­lán nincs. Az állami tisztviselők fizetése jóval magasabb, mégis törvényhozásilag lesz biztosítva mihamar a fize­tés-emelés, a legtöbb törvényhatóság pedig már ren­dezte, vagy most rendezi a tisztviselői fizetéseket. Elér­kezettnek látta tehát a gazdasági szakbizottság az időt, hogy mi is haladjunk más törvényhatóságok nyomán most, amikor pénzügyi helyzetünk is elég kedvező arra hogy ezt keresztülvigyük. Jövő évi költségelőirányzatunk teljesen reális ala­pokon nyugszik * mindent egybevetve, a kiadások csak annyival múlják felül a bevételeket, hogy a hiány 70% községi pótadóval fedezhető. 1905 évre még kedvezőbb helyzetbe juíunk, mert nagyobb összegű kiadások ma­iadnak el, melyeknek utolsó részlete a jövő évben jár le s a bevételek is több tétellel szaporodnak. Ekém a 20 000 korona állandó teher fedezetéről jó időre gon­doskodva van. Még egy körülményt nem szabad elfelednünk. Most a városi hatóság által teljesített állami funktiókért semmit sem fizet az állam, de a kormány kilátásba helyezte, hogy ezen teendőkért bizonyos megtérítésben togja részesíteni a törvényhatóságokat. Világos tehát, hogy most a fizetésrendezés a vá­ros közönségének újabb megterheltetése nélkül keresz­tülvihető s ez elől nem is zárkózhatik el a város kö­zönsége, ha tisztviselőinek buzgalmát kellően akarja méltányolni, hogy aztán joggal meg is kívánhassa, mikép tisztviselői hivatásuk magaslatára emelkedjenek s a kor színvonalán álljanak. HIRE k. — A király nevenapja. Vasárnap volt szeretett királyunknak nevenapja, melyet a szokásos ünnepséggel ült meg a hivatalos világ és városunk közönsége is. A főisteni tisztelet a zárda-templomban volt, ahol az állami és katonai hatóságok tagjai jelentek meg. — Eljegyzés. Krausz Jenő batizi földbirtokos szombaton tartotta eljegyzését Grósz Fánikával, Grósz Márton batizi földbirtokos leányával. — Eljegyzés. Somogyi Albert budapesti gyáros eljegyezte^ Berecz Berta kisasszonyt Szatmárról. — Áthelyezés. Beznák Aladár az Első Magyar Ált. biz. társaság hivatalnoka a debreczeni főügynök­séghez lett áthelyezve. — Október hatodikának szomorú évforduló napja ma van, gyászmise a zárda templomban volt, ahol a törvényhatósógok tagjai voltak jelen. — A kántorok és segédlelkészek fizetése ügyében a városi tanács azon javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy miután a fizetés ügyeben hozott közgyűlési határozatra, sőt közbeeső sürgetésre 40 nap elteltével sem értesítette a miniszter a hatóságot, a közgyűlés annak végrehajtása, illetőleg a megszavazott fizetések uialványozása-jránt intézkedjék, kivévén a szatmárhegyi gör. kath kántor javadalmát, mert ez ellen a", illetékes egyházi hatóság felebbezéssel élt. Sz. Z. Äz őszi- és téSi idényre érkezeit felhívja a m. t. úri ■ aratói gyapjúszöveteknek újdonságaira közönség b. figyelmét Az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sons & Ltd. angol gyapjuszövet-gyárosnak egyedüli raktára. WEI posztó- és gyapju- szövet-kereskede SZÁTIMR, Deáktér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom