Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-25 / 34.szám

ü n? Z >1 VII. év. \ t </ * 5/ 1 V ,1 v ■ %-y / Szatmár, 1903. augusztus 25. —6&--*zám. IAR-NIE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A ,.SZATfAÁR-NÉSVSETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-száílodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: cészpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szárrj 80. ■ Tisztázzuk az eszméket! Nincs a világon semmiféle intézmény, mely­nek létesítésénél fel ne merülnének ellenvéle­mények. Sőt- tapasztaljuk, hogy minél fonto­sabb intézményről van szó, annál élesebben nyilvánul a tiltakozás- és roszalás az ellenkező meggyőződésüek részéről. Nem lehet tagadni, a zenede felállítását sem fogadták általános hozsánnával. Sokan nem látták még elérkezettnek az időt annak felállítására, mások pedig a dal­egyesület választmányának a zenede létesítése körüli eljárását kifogásolták es igen súlyos bi- ^'T'álat tárgyává tették azt azon meggyőződésük- m ^kifolyólag, hogy a választmányt sem az A ^ Sülét alapszabályai sem a közgyűlés nem riftifWta fel oly széles hatáskörrel, mint a mi- lőVa zenede megvalósítása körül kifejtett te­rmékenységével gyakorolt. Ezen vélemény nyilvánítások sokkal sű­rűbben hangzanak, különösen a dalegyesület tagjai körében, hogysem szó nélkül lehessen hagyni azokat. Sőt magának a választmánynak tagjai sem értettek mindenben egyet. Voltak, akik tiltakozó szavukat ott is felemelték. Ha ez Így van, már pedig, hogy igy van, kétségtelen: igen időszerűnek és czélszerünek tartanók az eszmék tisztázását. Ez nem árt, mivel csalódnak, akik azt hi­szik, hogy ez már túlhaladott dolog és lassan- kint belefognak törődni a változhatatlanba. Ellen­kezőleg megtörténhetik könnyen az, hogy a dalegyesület egyeteme nem fogja jóváhagyni a választmány ténykedését, vagy legalább is igen kényes helyzet elé állítja a zenede ügyét s igen sokat ronthatna azon, amit eddig nagy fáradsággal építettek. Tehát, hogy ez meg ne történjék, ismétel­jük, idejekorán tisztázni kell az eszméket. E czikk nem vindikálja magának ezt a szerepet. Ez a választmány feladata s ezzel tartozik a közvélemény megnyugtatása szempontjából Csak rá akarunk mutatni arra, hogy a ze­nede ügyének mai állásával nincs mindenki megelégedve s a magasabb, ideálisabb czélok érdekében, melyeket a zenede szolgálni hivatva van, vélünk hasznos dolgot cselekedni,' ha al­kalmat szolgáltatunk arra, hogy az eszméket tisztázzuk s az esetleg kínos összeütközéseket elkerüljük. Tehát: „Audiatur et alterp pars!“ A sérelem abban áll, hogy a dalegyesület, mely három évtized munkája és fáradsága gyü­mölcsét tekinti a zenedében, teljesen háttérbe szorul s a dalárda, mint ilyen megszűnik lé­tezni. Helyét a zenede által fenntartott s na- gyobbára növendékekből alakitolt vegyes és férfi kar fogja pótolni, szóval a régi dicsőség­nek vége! Továbbá a dalegyesület tagjai számára semminemű kedvezmény biztosítva nincs a ze­nedénél, holott a legkevesebb amit kivánni le­het az, hogy a tendes és pártoló tagok gyer­mekei legalább is mérsékelt zenei oktatásban részesüljenek. De mindez nem elég, hanem még olyan véleményt is hallottunk, hogy a dalegylet már nem életképes s ezért szükséges és halaszthat- lan dolog a zenede felállítása. Nos hát ez nagyon elszomorító dolog any- nyival is inkább, mert ez a vélemény igen au­tentikus helyről jött. Ez azonban nem általános jellegű szimp- tóma, mert hála istennek hazánkban a dalnak még sok lelkes hive van és sok jeles énekkar műveli azt teljes odaadással. Ha tehát ami dalárdánk nem virágzik, ki kell puhatolni az okát és gyökeresen kell se­gíteni rajta, de a gyökeres segítséget ne azál­tal nyújtsuk, hogy jelenlegi dalárdánkat fölosz­latjuk s átadjuk a helyet teljesen a zenedének. A dalárda maradjon dalárdának, a zenede pedig teljesítse hivatását. A zenede, mely a dalegyesületnek köszöni létét és dalárda igen szépen összeegyeztethető egymással és igen helyesen tennék az erre hi­vatottak, ha keresnék a módozatokat a kettő között összhang megteremtésére s a dalárdá­nak a régi színvonalra való emelésére. Megvagyunk győződve, hogy a dalegyesü­let választmánya mindenben jóhiszemüleg járt el, s mitsem tartunk kívánatosabbnak, mint­hogy a zenede kapui mentői előbb megnyílja­nak s zenei életünk ezen uj intézmény által fellendüljön, de már az olyan irányú törekvése­ket, melyek a dalárda megszüntetését czéloz­T Á R C Z A. Két szív története. Irta: Erdőssy Vilmos. (Floytatás.) — Hirtelen lehűlt a levegő, könnyen vagy öltözve Eliz, úgy látom, már is fázol, szinte sápadt vagy az esti széltől, jó lesz hazamenni. Fátyolos, remegő hangon mondotta ezeket. A fő­hadnagy a baronessre pillantva látta, hogy a bárónő­nek igaza van; leánya tényleg nagyon sápadt. Eliz is megértette anyját s szó nélkül engedelmeskedett. — Tényleg fázom, rosszul érzem magam; jobb is lesz hazamenni. A kocsi előállott, a hölgyek felszálltak, a főhad­nagy búcsúzni akart tőlük. — Nem, nem — mondá Eliz — jöjjön velünk, beszédem van önnel. Némák, szótlanok voltak egész utón érezték mindanyian, hogy jelentőségteljes, életbevágó dolog fog odahaza történni. Nem csalódtak. Hazaérve a baroness leültette vendégjüket és ideges, alig hallható hangon igy szólt hozzá: — Ne ítéljen el azért, mit most teszek s mit önnek mondani fogok; gyönge tapasztalatlan leány vagyok s bár jól tudom, helytelenül cselekszem, de a ízivem megszakadna, ha el nem mondanám, mit ére­zek. Nem titok előttem, hogy kegyed szerelmes belém nem tagadom és viszonozom szerelmét, fájdalom azon­ban sohase lehetünk egymásé, mert mindketten sze­gények vagyunk. — Igaz — vágott közbe a főhadnagy, — de ne feledje, hogy én a kegyed bírásáért minden áldó-, zatra kész vagyok. Esedezem, legyen az enyém I Ne fusson a gazdagság csalóka sokat Ígérő fénye után, ne bízzon fanatikus hittel valamely csodában, mely elveszített szerelmét jóléttel, gazdasággal, fénnyel fogja pótolni? 1 Vigyázzon, el ne vesszen, el ne pusztuljon az élet csúf viharai közölt !. . . — Már késő, mert már menyasszony vagyok, feleié lesújtó hangon Eliz. — Oh nem, nem; még nem késő, — kiáltá a főhadnagy. — Mondom, hogy késő. — azért hát arra kérem feledjen el engemet s bocsásson meg hogy ha szen­vedést, fájdalmat okoztam Önnek! Isten Önnel! hol­nap elutazunk. Ez utolsó szót már alig birta ki mondani, kiro­han! a másik szobába, végig dőlt a pamlagon s keser­vesen zokogott. A történtek Mezőssi íőhadnagyot is annyira fel­izgatták, hogy a legszívesebben ő is odaborult volna a leány mellé, hogy együtt sirassák, együtt temessék el elvesze'tnek hitt boldogságukat. De férfi volt, neki erősnek kellett lenni megcsókolta a bárónő kezét s szó nélkül távozott. A baroness pedig csak sirt, sirt, zokogott keser­vesen. Anyja nem zavarta fájdalmában, csak midőn megcsendesedett szólt hozzá : — Milyen okos, milyen jó leány vagy te édes Elizem Úgy, úgy; az érzések, ösztönök, indulatok felett uralkodni kell :udni a rideg számitó észnek. Hidd el nekem az élet nem más mint örökös megal­kudni egyeztetni egymással a lehetőségeket. Mulékony. röpke perczekbol van fonva eleiünk fonala s vigyáz­nunk kell, nehogy durva kézzel ragadjunk bele, mert akkor irgalom nélkül elszakad, mi pedig leesünk a semmiségbe, honnét nincs, nem lehet visszatérés. Thury báróné behunyt szemekkel, egész testében remegve mondotta ezeket, hiszen szavai nemcsak le­ánya, de ön szivében is vérző, gyilkos sebet ejtettek. — Igazad van édes anyám, csakhogy a sorstól ép az az igazságtalanság hogy nem minden ember­nek adja egyenlően a boldogságot; sokaknak csak az álmok és képzeletek szines világát nyújtja csupán . .. Vájjon kárpótlás akar ez lenni a másikért? a valódiért? . . . Bizhatsz bennem. Hűséges, odaadó önfel­áldozó neje leszek Dömény urnák, nem lesz sem neki sem neked okod a panaszra, csak arra kérlek, holnap utazzunk haza. Szegény, szegény leány ! Ajka szólt igy, de szi­vében másként érzett. Feláldozta szivét, szerelmét, bol­dogságéi, egész énjét csak hogy anyja óhajának en­gedelmeskedjen. Vájjon mit hoz számára a jövő ? Ki tudná azt megmondani ? Már egy éve volt Eliz baroness Dömény gyáros neje, ez idő alatt anyjának tett Ígéreteit az utolsó be­tűig beváltotta: hűséges és engedelmes neje volt fér­jének, s ha nem is boldog de nyugodt és megelége­dett volt. Nyugodt, mert tiszta volt lelkiismerete. A Karls- badban történteket ugyanis még az eljegyzés előtt nyiltan bevallotta a gyárosnak, egyben megismételte neki is édes anyjának tett Ígéreteit. Dömény moso­lyogva hallgatta választottjának vallomását s csak annyit jegyzett meg rá : — Jelentéktelen, múló ismeretség, olyan szalma­láng féle szerelem volt az csupán. Nyugodt vagyok, pár hét alatt elfeledi az egészet. Szívjon ön egészsége érdekében SAHARAT J mely a IÓ’ceHnmentes szivarkahüvely. \/ legjobb Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem fekete. Miüdtn

Next

/
Oldalképek
Tartalom