Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-25 / 34.szám
ü n? Z >1 VII. év. \ t </ * 5/ 1 V ,1 v ■ %-y / Szatmár, 1903. augusztus 25. —6&--*zám. IAR-NIE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A ,.SZATfAÁR-NÉSVSETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-száílodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: cészpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szárrj 80. ■ Tisztázzuk az eszméket! Nincs a világon semmiféle intézmény, melynek létesítésénél fel ne merülnének ellenvélemények. Sőt- tapasztaljuk, hogy minél fontosabb intézményről van szó, annál élesebben nyilvánul a tiltakozás- és roszalás az ellenkező meggyőződésüek részéről. Nem lehet tagadni, a zenede felállítását sem fogadták általános hozsánnával. Sokan nem látták még elérkezettnek az időt annak felállítására, mások pedig a dalegyesület választmányának a zenede létesítése körüli eljárását kifogásolták es igen súlyos bi- ^'T'álat tárgyává tették azt azon meggyőződésük- m ^kifolyólag, hogy a választmányt sem az A ^ Sülét alapszabályai sem a közgyűlés nem riftifWta fel oly széles hatáskörrel, mint a mi- lőVa zenede megvalósítása körül kifejtett termékenységével gyakorolt. Ezen vélemény nyilvánítások sokkal sűrűbben hangzanak, különösen a dalegyesület tagjai körében, hogysem szó nélkül lehessen hagyni azokat. Sőt magának a választmánynak tagjai sem értettek mindenben egyet. Voltak, akik tiltakozó szavukat ott is felemelték. Ha ez Így van, már pedig, hogy igy van, kétségtelen: igen időszerűnek és czélszerünek tartanók az eszmék tisztázását. Ez nem árt, mivel csalódnak, akik azt hiszik, hogy ez már túlhaladott dolog és lassan- kint belefognak törődni a változhatatlanba. Ellenkezőleg megtörténhetik könnyen az, hogy a dalegyesület egyeteme nem fogja jóváhagyni a választmány ténykedését, vagy legalább is igen kényes helyzet elé állítja a zenede ügyét s igen sokat ronthatna azon, amit eddig nagy fáradsággal építettek. Tehát, hogy ez meg ne történjék, ismételjük, idejekorán tisztázni kell az eszméket. E czikk nem vindikálja magának ezt a szerepet. Ez a választmány feladata s ezzel tartozik a közvélemény megnyugtatása szempontjából Csak rá akarunk mutatni arra, hogy a zenede ügyének mai állásával nincs mindenki megelégedve s a magasabb, ideálisabb czélok érdekében, melyeket a zenede szolgálni hivatva van, vélünk hasznos dolgot cselekedni,' ha alkalmat szolgáltatunk arra, hogy az eszméket tisztázzuk s az esetleg kínos összeütközéseket elkerüljük. Tehát: „Audiatur et alterp pars!“ A sérelem abban áll, hogy a dalegyesület, mely három évtized munkája és fáradsága gyümölcsét tekinti a zenedében, teljesen háttérbe szorul s a dalárda, mint ilyen megszűnik létezni. Helyét a zenede által fenntartott s na- gyobbára növendékekből alakitolt vegyes és férfi kar fogja pótolni, szóval a régi dicsőségnek vége! Továbbá a dalegyesület tagjai számára semminemű kedvezmény biztosítva nincs a zenedénél, holott a legkevesebb amit kivánni lehet az, hogy a tendes és pártoló tagok gyermekei legalább is mérsékelt zenei oktatásban részesüljenek. De mindez nem elég, hanem még olyan véleményt is hallottunk, hogy a dalegylet már nem életképes s ezért szükséges és halaszthat- lan dolog a zenede felállítása. Nos hát ez nagyon elszomorító dolog any- nyival is inkább, mert ez a vélemény igen autentikus helyről jött. Ez azonban nem általános jellegű szimp- tóma, mert hála istennek hazánkban a dalnak még sok lelkes hive van és sok jeles énekkar műveli azt teljes odaadással. Ha tehát ami dalárdánk nem virágzik, ki kell puhatolni az okát és gyökeresen kell segíteni rajta, de a gyökeres segítséget ne azáltal nyújtsuk, hogy jelenlegi dalárdánkat föloszlatjuk s átadjuk a helyet teljesen a zenedének. A dalárda maradjon dalárdának, a zenede pedig teljesítse hivatását. A zenede, mely a dalegyesületnek köszöni létét és dalárda igen szépen összeegyeztethető egymással és igen helyesen tennék az erre hivatottak, ha keresnék a módozatokat a kettő között összhang megteremtésére s a dalárdának a régi színvonalra való emelésére. Megvagyunk győződve, hogy a dalegyesület választmánya mindenben jóhiszemüleg járt el, s mitsem tartunk kívánatosabbnak, minthogy a zenede kapui mentői előbb megnyíljanak s zenei életünk ezen uj intézmény által fellendüljön, de már az olyan irányú törekvéseket, melyek a dalárda megszüntetését czélozT Á R C Z A. Két szív története. Irta: Erdőssy Vilmos. (Floytatás.) — Hirtelen lehűlt a levegő, könnyen vagy öltözve Eliz, úgy látom, már is fázol, szinte sápadt vagy az esti széltől, jó lesz hazamenni. Fátyolos, remegő hangon mondotta ezeket. A főhadnagy a baronessre pillantva látta, hogy a bárónőnek igaza van; leánya tényleg nagyon sápadt. Eliz is megértette anyját s szó nélkül engedelmeskedett. — Tényleg fázom, rosszul érzem magam; jobb is lesz hazamenni. A kocsi előállott, a hölgyek felszálltak, a főhadnagy búcsúzni akart tőlük. — Nem, nem — mondá Eliz — jöjjön velünk, beszédem van önnel. Némák, szótlanok voltak egész utón érezték mindanyian, hogy jelentőségteljes, életbevágó dolog fog odahaza történni. Nem csalódtak. Hazaérve a baroness leültette vendégjüket és ideges, alig hallható hangon igy szólt hozzá: — Ne ítéljen el azért, mit most teszek s mit önnek mondani fogok; gyönge tapasztalatlan leány vagyok s bár jól tudom, helytelenül cselekszem, de a ízivem megszakadna, ha el nem mondanám, mit érezek. Nem titok előttem, hogy kegyed szerelmes belém nem tagadom és viszonozom szerelmét, fájdalom azonban sohase lehetünk egymásé, mert mindketten szegények vagyunk. — Igaz — vágott közbe a főhadnagy, — de ne feledje, hogy én a kegyed bírásáért minden áldó-, zatra kész vagyok. Esedezem, legyen az enyém I Ne fusson a gazdagság csalóka sokat Ígérő fénye után, ne bízzon fanatikus hittel valamely csodában, mely elveszített szerelmét jóléttel, gazdasággal, fénnyel fogja pótolni? 1 Vigyázzon, el ne vesszen, el ne pusztuljon az élet csúf viharai közölt !. . . — Már késő, mert már menyasszony vagyok, feleié lesújtó hangon Eliz. — Oh nem, nem; még nem késő, — kiáltá a főhadnagy. — Mondom, hogy késő. — azért hát arra kérem feledjen el engemet s bocsásson meg hogy ha szenvedést, fájdalmat okoztam Önnek! Isten Önnel! holnap elutazunk. Ez utolsó szót már alig birta ki mondani, kirohan! a másik szobába, végig dőlt a pamlagon s keservesen zokogott. A történtek Mezőssi íőhadnagyot is annyira felizgatták, hogy a legszívesebben ő is odaborult volna a leány mellé, hogy együtt sirassák, együtt temessék el elvesze'tnek hitt boldogságukat. De férfi volt, neki erősnek kellett lenni megcsókolta a bárónő kezét s szó nélkül távozott. A baroness pedig csak sirt, sirt, zokogott keservesen. Anyja nem zavarta fájdalmában, csak midőn megcsendesedett szólt hozzá : — Milyen okos, milyen jó leány vagy te édes Elizem Úgy, úgy; az érzések, ösztönök, indulatok felett uralkodni kell :udni a rideg számitó észnek. Hidd el nekem az élet nem más mint örökös megalkudni egyeztetni egymással a lehetőségeket. Mulékony. röpke perczekbol van fonva eleiünk fonala s vigyáznunk kell, nehogy durva kézzel ragadjunk bele, mert akkor irgalom nélkül elszakad, mi pedig leesünk a semmiségbe, honnét nincs, nem lehet visszatérés. Thury báróné behunyt szemekkel, egész testében remegve mondotta ezeket, hiszen szavai nemcsak leánya, de ön szivében is vérző, gyilkos sebet ejtettek. — Igazad van édes anyám, csakhogy a sorstól ép az az igazságtalanság hogy nem minden embernek adja egyenlően a boldogságot; sokaknak csak az álmok és képzeletek szines világát nyújtja csupán . .. Vájjon kárpótlás akar ez lenni a másikért? a valódiért? . . . Bizhatsz bennem. Hűséges, odaadó önfeláldozó neje leszek Dömény urnák, nem lesz sem neki sem neked okod a panaszra, csak arra kérlek, holnap utazzunk haza. Szegény, szegény leány ! Ajka szólt igy, de szivében másként érzett. Feláldozta szivét, szerelmét, boldogságéi, egész énjét csak hogy anyja óhajának engedelmeskedjen. Vájjon mit hoz számára a jövő ? Ki tudná azt megmondani ? Már egy éve volt Eliz baroness Dömény gyáros neje, ez idő alatt anyjának tett Ígéreteit az utolsó betűig beváltotta: hűséges és engedelmes neje volt férjének, s ha nem is boldog de nyugodt és megelégedett volt. Nyugodt, mert tiszta volt lelkiismerete. A Karls- badban történteket ugyanis még az eljegyzés előtt nyiltan bevallotta a gyárosnak, egyben megismételte neki is édes anyjának tett Ígéreteit. Dömény mosolyogva hallgatta választottjának vallomását s csak annyit jegyzett meg rá : — Jelentéktelen, múló ismeretség, olyan szalmaláng féle szerelem volt az csupán. Nyugodt vagyok, pár hét alatt elfeledi az egészet. Szívjon ön egészsége érdekében SAHARAT J mely a IÓ’ceHnmentes szivarkahüvely. \/ legjobb Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem fekete. Miüdtn
