Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-11 / 32.szám
VII. év. Szatmár, 1903. augusztus II. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRfÜlEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATWÁR-NEIVIETi-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^fj elemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyoxnda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon 'szám 80. ----Vá rosi közgyűlés. Szatmár, augusztus 10. A törvényhatósági bizottság tegnap d. u. 3 órakor tartatta meg rendes havi közgyűlését, melyről részletes tudósításunk a következő: A közgyűlést a polgármester megnyitotta, mely után felolvasta havi jelentését, melyet egész terjedelmében itt közlünk: Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés ! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozólag az 1886 évi XXI. t. c. 72 §-ának n. pontja értelmében folyó évi julius haváról jelentésemet a következőkben terjesztem elő. Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intézteitek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok nem merültek fel. A város háztartásának minden lehető módon való könnyítését tűzvén ki egyik főfeladatomul, míg egyrészt kiváló gondot fordítok a város jövedelmeinek fokozására, addig másoldalról a kiadások apasztása képezi állandó gondoskodásom tárgyát. E tekintetben most már pozitív eredménnyel számolhatok be a tek. törvényhatósági bizottságnak, amennyiben a nagyméltóságu belügyminisztérium a város négy rendbeli kölcsönének a magyar jelzálog-hitelbank utján való konvertálására vonatkozólag kötött hitelügyletet jóváhagyta. A jóváhagyás nem ment keresztül minden akadály nélkül, mert azon osztályfőnök, kinek ügyosztályában a konverzió ügye elintézés alá került, abban a meggyőződésben volt, hogy a konversió a városra nem előnyös, mivel kitolja a fizetési natáridőket 50 évre s az ötven év alatt fizetendő annuitások összege többre megy, mint a jelenlegi fizetési feltételek mellett a keT Á R C Z A. Hasonlóság. (Sully Prudbomne). Ha kérdenéd, mért reszketek Gyönyörtől, hogyha arczod látom: Megmondanám: szeretlek, mert Olyan vagy ép, mint ifjúságom. A bú s remény könyüje rezg Gyakorta sötét szempilládon, Álmodva jársz a föld felett: Olyan vagy ép, mint ifjúságom. Arczod alabástrom fehér, Szoborszerübb nincs a világon, Derűje napfénynyel felér: Olyan vagy ép, mint ifjúságom. Feléd nyújtom fáradt kezem, Szerelmes keblemet kitárom, De te elillansz nesztelen: Olyan vagy ép, mint ifjúságom. Francziából: Szabados Ede. A rab. Sötét, penészes falak közt, nyirkos, hideg földön ül a rab. Nehéz láncz csüng alá kezéről, mely oda köti egy otromba tuskóhoz. Fejét kezére hajtja s úgy bámul maga elé komoran — mereven. Fiatal még. Haja hóllófekete, — szemeiben fiatavesebb törlesztési idő alatti annuitások összege. Azt egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a konverzió folytan évenkint megtakarított összegek tőkésitve tetemesen felülmúlják a hosszabb törlesztési idő alatt előálló többlet-fizetést s hogy a kölcsönök visszafizetéséből származó teher több nemzedék között igazságosan oszlik meg s nem zudul csupán egy-két generáczió nyakába, mely kényszerülve volt a nagy terheket magára vállalni, hogy a késő utódok számára is üdvös intézményeket létesíthessen. A konverzióra vonatkozó közgyűlési határozat tehát első Ízben egészen váratlanul el lett utasítva, mielőtt annak kedvező elintézését biztosíthattam volna. Ennélfogva a városi tanács sürgősen beszerezvén a számvevőségtől egy, a konverzióból várható előnyökét feltüntető újabb pontos kiszámítást, felterjesztette ismét az ir.ltokat, — egyszersmind felkérte Hieronymi Károly országgy. képviselő Onagyméltóságát, hogy személyesen járjon közbe a konverzió jóváhagyása érdekében. A közbenjárás sikerre is vezetett, amennyiben az elutasító határozatot, annak keltétől számítva 13 napra a miniszter hatályon kivül helyezte, belátva a mi számításunk helyességét s a konverziót jóváhagyta. Ezzel elértük azt, hogy évenkint 19.000 koronával kevesebb a kiadásunk s ez az egy tétel 8—10%-al szállítja lejebb a községi pótadó kvótáját. A lovassági és tüzérségi laktanyák épitese ügyében kedvező fordulat állott be, amennyiben a honvédelmi m. kir. miniszter í. évi julius 22-ikén kelt 49483/X. számú rendelete szerint a közös hadügyminiszter úrral egyetértőleg elvileg elfogadta azon ajánlatunkat, hogy a 15. cs. és kir. huszár-ezred pótkerete és egy lovagló ütegosztály részére előállítandó laktanyákat más los íüz ég. Tekintete át hat a homályon s úgy cslilog, úgy fénylik. Gyenge remegés fut végig testén. Lánczcsörgés hallatszik a nyomában. — Felkapja fejét a rab, balkezével megradja a lánczot, odahajol hozzá és — csókolja égő ajakkal, lázas, forró, csókkal. Aztán susug is hozzá. — Úgy — úgy, csak zörögj, csak törd föl e gyenge, törékeny testet. — Boldogság ez nekem. Tompa, egyhangú, csörrenések mennyei zene nékem és mig vérem pirosra festi a lánczszemeket, lelkem fürdik a kéjben, a mámorban, — Nem szenvedés ez nékem . . . boldogság . .. kéj . . . mámor . . . És csak csókolja tovább azt a hideg vasat, mely odaköti a földhöz. — Könny patakzik szeméből s össze- foly a kezéről alá hulló vércseppekkel. Aztán mintha eszébe jutna valami. Tekintete felcsillan. — Reszkető kézzel nyúl keblébe s egy fosz- lányos rongyot húz elő. Szinehagyott, tépett rongy az egész és mégis drága kincse annak a magányos rabnak. Szerelmes arájára nem nézhetne oly epedő tekin teltei, mint erre a foszlányos rongyra. És úgy beczéz- geti, úgy vigyáz reá. És amig nézi, úgy érzi, hogy lelke kiszabadul a börtön falai közül s messze száll. Oda, hol szabadság, dicsőség terem. És úgy látja, hogy az a kis rongy darab ott a kezében nőni kezd. Nagy szépen lengő zászló lesz belőle, melylyel enyelegve játszik az al- konyi szellő. telken és uj tervek alapján a Grünwald Testvérek és Schiffer czég által egyidejűleg építtessük fel. Minthogy pedig folyó év április 21-ikén tartott rendkívüli közgyűlésen a törvhatósági bizottság kimondotta, miszerint ezen férőhelyek fentartási kötelezettsége lehetőleg a katonai igazgatásra hárítandó, azt is kilátásba helyezi ezen rendelet, hogy ha a város közönsége a laktanyák rendelkezésére bocsátását ezen feltétel elfogadásától tenné függővé, hajlandó lenne a közös hadügyminiszter ur e kötelezettséget magára vállalni, valamely megállapítandó általányösszeg ellenében, csak azt köti ki, hogy az uj épitési tervekhez pontos épület-leirás csatoltas- sék s hogy az építkezés katonai szakközegek vezetése alatt foganatosíttassák. E feltételek teljesítésére, azt hiszem, a vállalkozó czég részéről nehézségbe ütközni nem fog. Az épitési tervezet szerkesztése czéljából eljárni hivatott helyi vegyes bizottság legközelebb meg is kezdi működését, eddig is csupán azért nem tehettem intézkedést ennek kirendelése iránt, mert a cs. és kir. 6 sz. hadtest-pa- rancsnoksag mellé rendelt épitő-osztály kiküldöttje szabadságon van. Ezek alapján most már remélhető, hogy a laktanyák építése, melyet inkább a hadügyi kormány sürgetett, mintsem mi különösen óhajtottunk volna, legközelebb teljesedésbe megy s a város úgyszólván minden anyagi áldozat nélkül jut a helyőrség tetemes felemeléshez, amiből nemcsak közvetlen hanem közvetett előnyök is származnak a városra nézve. A Szatmár-mátészalkai helyi érdekű vasút építésének ügye szintén előbbre haladt egy lépéssel. A kereskedelmi m. kir. minisztérium az épitési engedélyt egy évre meghosszabbította, mihez képest a város közönségétől nyert megbízás alapján a Grégersen G. és fiai czég keÉs csak nézi tovább a foszlányos szinehagyott rongyot... Csak akkor tekint föl, — mikor tompa dübörgéssel megnyillik a börtön ajtaja. Egy fiatal pap lép be. Odamegy a rabhoz, letérdel melléje s beszél hozzá kenetteljes, vigasztaló hangon. Csakhogy úgy remeg a hangja.-— Testvérem, az Ur szolgája vagyok én. Tudod, hogy perczeid meg vannak számlálva, int az óra, hogy leszámolj lelkeddel. Tárd föl előttem, hadd gyógyitgas- sam, ha beteg; hadd erősítsem, ha gyenge .. . A rab mosolyogva néz a fiatal papra. — Tisztelendő atyám, köszönöm a jó szándékát. Az én lelkem nyugodt. Nincs mit megbánnom, nincs miért vigasztaljon. — Egy bűnöm van, azért szenvedek, azért gyötörtek: ezért az egy bűnömért ölik meg nyomorult testem. És nem óhajtom, hogy feloldozzon e bűnöm alól : azzal akarok meghalni, arra gondolok az utolsó perczig . . . Az a bűnöm,. . . hogy nagyon szeretem .. . házamat . .. ezt a szegény . . . sokat szenvedet házat. A fiatal pap szólni akar, de nem kél hang az ajkán. Odaborul í rab vállára, átkarolja nyakát és sir, zokog. A rab meg odavonja a pap kezét ajkaihoz és úgy csókolja ... Újra nyílik a börtön ajta. Komor tekintetű, fegyveres martalócok jönnek be rajta. Az egyik odalép a rabhoz, durva kézzel oldozza föl a lánczot s aztán maga előtt kitaszítja az ajtón. * a egyedül elismert kellemes izii természetes hashajtószer.
