Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-07 / 27.szám
VII. év. 27. szám. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. T<z1<?,fon-szám 80. Kérelem a n. é. közönséghez. A Rákóczi Ferencz tiszabecsi győzelmes csatájának emlékére felállítandó emlékmű javára a városi tanács megbízásából kibocsájtott gyűjtő- iveket többen azzal a megjegyzéssel küldték vissza, hogy azokat — amennyiben ugyan erre a czélra a vármegyei alispán úrtól szintén kaptak gyűjtőiveket — el nem fogadhatják. Felkérjük a hazafias ügy iránt érdeklődőket, hogy a város, mint önálló törvényhatóság részéről eszközölt gyűjtést igyekezzenek adományaikkal támogatni, annyival is inkább, mert hisz a vármegye a maga gyűjtését nagy kiterjedésű terenumon eszközölheti, mig a város kizárólag a saját polgárai nagylelkűségére van utalva. De meg különben ezt Így hozza magával a polgári kötelesség, mert hisz e város polgárainak adminisztratio tekintetében a vármegyéhez semmi közűk. Eddig a következők voltak szívesek hazafias adományaikkal az emlékmű felállitási költségeihez hozzájátulni: Pap Géza polgármester 5 K, Szlávy Dezső gőzmalmi könyvelő 10 K, Orosz Alajos gimn. tanár 5 K, Krasznay István nyug. tszéki biró 2 K, Fásztusz Elek gimn. tanár 3 K, Pótor Dániel, Zöldesi Balázs, Bakcsi Domokos és Lévay József urak 1 — 1 K, N. N. 1 K, Mátray Lajos gimn. tanár 2 K. — Steuer Ábrahám hitoktató gyüjtőivén összesen 9 K 50 f. Együttesen 46 Korona 50 fillér. Szatmár-Németi, 1903. évi julius hó 6-án. Ferencz Ágoston Dr. Lénárd István Tankóczi Gyula. Helyén valónak tartjuk itt megemlíteni, hogy az emlék-ünnepély előkészítő bizottsága f. évi julius hó 1-én a városház közgyűlési termében Nagy László alispán elnöklete alatt népes értekezletet tartott, mely alkalommal nagy szótöbbséggel elhatározták, hogy a Rákóczi-emlék a tisza-ujlaki hidfőnél állíttassák fel. Élénk vita folyt e kérdés körül. A történelmi hűséggel érveltek azon álláspont mellett, hogy a tiszabecsi győzelemnek csak Tiszabecsen lehet emléket állítani. Ez azonban nem állja ki a szigorú történelmi kritikát, mert először minden kétségen felül álló tény, hogy Tiszabecs községe ma már egészen más helyen áll, mint kétszáz évvel ezelőtt, mivel a Tisza folyó szeszélyes kiöntései kiszorították arról a helyről, hol kétszáz év előtt Rákóczi hadai átkelhettek a Tiszán. Ma már nines ember a világon, aki pontosan meg tudná jelölni az átkelés helyét. — Egyedül a szájhagyomány nyújt némi bizonytalan tájékozást. Maga Rákóczi Ferencz pedig emlékirataiban világosan kifejezést ad annak, hogy a helynevekben nem mindig biztos, sőt olykor téved. De ha úgy is volna, hogy sem II. Rákóczi Ferencz, sem az utókor nem tévedett az elnevezésben, midőn, t. i. ezen ütközetet tiszabecsi ütközetnek nevezte el, egyáltalán nem sérti a történelmi hűséget, ha az emlékmű a tiszaujlaki hidfőnél állittatik fel. Eltekintve attól, hogy ezen helyen az emlék többek által látható és könnyebben hozzáférhető s mindenesetre feltűnőbb helyen állana, mint a mai Tiszabecs községében, a történelmi igazságnak is elég van teve ezáltal, mert aki csak valamit sejt a hadi tudományokhoz, egy perczig sem kételkedhetik az iránt, hogy azon pont is a csatatérbe esik, ahova az emlék felállítását az előkészítő bizottság tervezte és elfogadta. Tehát kicsinyes és jóhiszemű törekvés, mint dr. Fejes István igen helyesen kifejezte az emlékműnek okvet’enűl Tiszabecsen való felállítása, mert csak azért, mivel az ütközet véletlenül tiszabecsi nevet nyert, a monumentális emlékművet elrejteni a világ szemei elől, nem egyéb, mint a kegyelet tultengése, mely épenséggel nem méltó ahhoz a dicső eszméhez, melyet a felállítandó emlék hirdetni hivatva lesz. Nyugodjunk tehát bele abba, hogy a mű ott álljon az ország utján, ahol ezer és ezer utas szemébe ötlik és higyjük el, hogy okos ember ezért nem kaczag ki bennünket. Községek és az ügyviteli teendők. Az 1901. évi XX. t.-cz. alapján kibocsátott ügyviteli utasítások által beigazolást nyert, az illetékes tényezők i észéről sokszor hangoztatott, amaz állapot, hogy a községek ügykörében osztott ma már halmazatot képező teendők T A R C Z Á. így szól es ősz szakállu szent s szavait a helyeslés moraja követi az Ur tanácsosainak bölcs sorából és gloria-övezte szentek arczán a boldog emlékezés mosolya ül. — Látni akarón Ámor lantosát! Borzas, igénytelen lélek hajtja meg térdét az Isten trónusa előtt. Az arcza ifjú és rózsás, a szemeiben elfojtott láng fénye villog. És dörög a szó, a villámok fényében czikkázó, a hogy szól hozzá az Ur: — Szerelem dalnoka, im halld kitüntető kegyem! Mi a holtak lelkének még meg nem adatott, Ámor papja megkapja azt tőlem, íme ! Emlékezz vissza földi létednek elmúlt éveire s bármely szakát választod lepergett éltednek — legyen az éveknek hosszú sora bár — én azt visszaadom néked. Ha kell, — vidám gyermekkorodnak gondtalan éveit. Ha kell, — ifjúságodnak dicsőséggell babérral övezett szakát s ha kedved kirrban, küzdelemnen találod, ám legyen tied ismét férfi korod. Akarod talán folytatni ott, hol a halál elvágta életed fonalát, — szép, nyugodt öregséget élni? Szólj, választhatsz bátran, kívánságod megadatik. Az ifjú költő, ki elfogódva hallgatta az Ur szavait, ekként szól: :— Kegyelmed köszönöm, irgalmas jó Atyám, de szolgád nem kivan hosszú éveket. Gyermekkor, bohóság engem már nem izgat. Dicsőség, babér, haszontalan, émelygős ajándék. Kínban, küzdelemben kifárad- tan bár, de aggkor tehetetlenségét sem kívánja lelkem. Éveket ne adj hát, kegyelmes Úristen s ha választanom megengedéd, három napot engedj csak, hogy átéljek ismét, három rövid napot, — mig enyém volt szépséges angyalom. * * * A halál egyszer a sasra fente fogát. Összegyűjtő tehát gyilkos pribékjeit, vadásznak öldöklő fegyverét, dögvészt és halálthozó betegségeket s valamennyit tusára küldé a sas ellen. Mind hasztalan. Magas fellegek közt nem éri fegyver a madarak királyát s a tiszta légben a dögvész elveszte pusztító erejét. Előállott ekkor a kinzó láz s szólt: — Királyom hatalmas halál! Kit fegyver, gyilkos le nem térit, add át öt nekem s három nap alatt én fejét lábadhoz teszem. A halál és pribékjei kétkedve néztek össze, a kaszás intett s a láz elindult. * Zöldelő ligetben, lágyan susogó fának árnyas ölén, illatos virágokból rakott puha fészkekben ártatlan, fehér galamb lakik. Mikor leszál a nap, millió csillag gyulád ki az égen s feljön az aranytányéru hold, suhogó szárnycsattogás hallattszik ilyenkor a légben s leszáll á sas- a madarak királya. Szeretkezve, enyelgőn öleli csókolja fehér galambját. S ha feljön a nap ismét, magas fellegek közül epedő sóvárgással, szerelmes szívvel nézeget le a sas a puha fészekre, hol imádott galambja lakik. * A gyötrő láz jól tudta, hogy az ő ereje gyarló ahhoz: leteriteni a királyi sast. De a láz alattomos, mint a csörgő kigyó és orvul ejt meg, mint a gálád ellenség. A láz tehát a galamb kis fészkébe lopta be magát. Megszállta az ártatlan galambot, kinozta a fejét, torkát, megborzangatta bársony testét s a szegény kis galambot busán,lecsüggedt fejjel, kínok közt, de még nem halálra váltan találta a madarak királya. Mesék a szerelemről. — Költemények prózában. — »Ne olvassa el az olvasó e Költeményeket prózában, egyfolytában, mert könnyen megszállná az unalom s a könyv kiesnék kezéből. Olvassa el azokat apránkint: egyiket ma, a másikat holnap; talán némelyik mégis megindítja lelkét.« Turgenyev. Biborfellegekből, aranyos napsugarakból készült trónusán ült az Ur s körülötte állanak tanácsosai: a szentek. Süríi felhőkárpit körülötte és az örökzöld eukalyptusokkal szegélyezett utakról mandulavirág illatát hordja a napnyugati zephit. A Mindenható törvényt tart: bünteti a vétkezőket, s jutalmazza az igazakat. Egy ősz szakállu szent hosszú pergamenről olvassa a kitüntetésre érdemesek nevét: — A költő. — Mi az érdeme s melyek jótettei ? kérdi az Ur. — Mindenható Atyám, a költő nem osztott alamizsnát, nem adott ételt az éhezőknek, italt a szom- jazóknak s imára sem nyitá templomodban ajkát. Szerelemről zengtek dalai, áldozati tüze a szerelem oltárán égett. Gyógyirt osztott a szerel'mes sziveknek sajgó sebére s én Uram, örökkévaló Istenem, a szerelem oltárán égő áldozat aranyos lángjából gyógyító megnyugvás kél, égi gyönyör a szerelmes sziveknek s füstje felszáll a mennyeknek országába. Szívjon ön egészsége érdekében SAHARAT 9 mely a VERGE glycerinmentes szivarkahüvely. V legjobb ------ Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem feketeMinden joM üzletben kapható. Kitüntetve Párisban arany éremmel 1902. B*“ Értéktelen utánzatoktól óvakodjunk!
