Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-23 / 25.szám

Szatmár, 1903. június 23. 25. szám.- ,> \ ------'< . x. i s %, év.?/;; TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^j elemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szaímáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. • ■ .—: Telefon-szám 80. ----­Egy szükséges intézmény. — Néhány szó a szatmári kereskedelmi iskoláról. — A „Sz. H.“ múlt vasárnapi száma azt irta, hogy: városunkban jogakadémiát szándékozik felállítani a kultusz miniszter. Hogy honnan vette nevezett laptársunk ezen hirt, nem tudhatjuk, de hogy ez a jelen viszonyok közepett, a legmesszebb menő abszur­dum, azt a leghatározottabban mondhatjuk. Épen az ellenkező felfogás hódit most —• ha már erről kell írnunk, a kultusz miniszté­riumban : t. i., hogy a vidéki jogakadémiák szá­mát apasztani kell. Ha pedig egy kicsit gondolkozunk és a mappát is figyelembe vesszük, látjuk, hogy pl. Szatmár város közvetlen közelségében Márma- ros-Szigeten és Debreczmben van ez idő szerint jogakadémia. Hogy tehát e két város distancziája közé még egy jogakadémia Szatmáron is létesittes- sék — egyébnek, mint légből kapott hírnek, nem mondható. Hogy pl. a kultusz miniszter Máramaros-Szigeten szándékozik beszüntetni a jogakadémiát, az inkább lehetséges, de hogy helyette Debreczen tőszomszédságában egy újat szervezzen, ez már el sem képzelhető. Különben is: úgyszólván környékezve va­gyunk vidéki jogakadémiával: Nagyvárad, Deb­reczen, Máramaros-Sziget, Sárospatak, Kassa, Eger . . . Ezeknek sincs megfelelő hallgatóságuk Debreczent kivéve. Hanem ha már iskolai intézményről Írunk, meg kell már azt is Írnunk, hogy nem is kell nekünk jogakadémia, még ha itt fel is állítanák itt, azt mondanánk: Más iskolai intézmény keli Szatmárnak! Erről az iskolai intézményről mi már több Íz­ben irtunk is. Értjük a polgár iskolai intézményt és a ke­reskedelmi iskolát. Mindkét iskolai intézmény népességét a nagy vidék és a helybeli valamint a közeli gimnáziumi iskolák leszűrendő növendékei biz­tosítják. Hogy e két fontos iskolai intézmény meg­valósítása egy könnyen és hamar be nem kö- vetkezhetik, tudjuk jól. A polgár iskolai intézmény másként, mint „állami“ jelleggel el sem képzelhető, hogy léte­síthető volna, ezen esetben is a városnak kel­lene adni telket és épületet. A kereskedelmi iskola létesítését ellenben könnyebben meg lehetne valósítani. És ha a kereskedelmi viszonyokat tekintjük, talán szük­ségesebb kérdés is ez momentán, mint a pol­gár iskolai kérdés. Ha kereskedőink összeállanának pl. és rész­vényeket bocsájtanának ki, melyek elhelyezésé­ről gondoskodnának, ezen iskolai intézményt könnyen meglehetne teremteni és minden tekin­tetben virágzóvá lehetne tenni. Volt erről már ezelőtt néhány évvel szó, a midőn ezen intézményt a helybeli kereske­dők mint saját intézményt akarták megvalósí­tani ; már helyiseget is választottak számára, a leendő intézmény tanárai is kombináczióban voltak, az elhunyt polgármgster állott a moz­galom élén stb . . . és miért? Miért nem? Nem tudjuk — de az ügy elhallgatott. Itt volna az ideje, hogy ezt a kérdést megint felelevenítsük és kitartó ügyszeretettel a megvalósítás felé vigyük. A leghelyesebb volna, hogy ha a helybeli kereskedők az itteni tanerők bevonásával a vi­déki érdekek figyelembe vételével, vennék ke­zükbe a dolgot és testesítenék meg az eszmét. Iskolai helyiség dolgában is kedvezőbben állunk ma mint évekkel ezelőtt. Ott lesznek a kiköltözködő elemi iskolák, a melyek közpon- tiabb helyiségeit fel lehetne kereskedelmi iskolá­nak használni. Valamikor a jelenlegi debreczeni kereske­delmi akadémia is, mint inas-iskola kezdette meg pálya-futását. Felkarolták a helybeli keres­kedők, idővel fejlesztették, majd segítségére T Á R C Z A. Isten veled. (Chamisso). Ne kérdje senki, mint esett, Nincs megszokottabb dolog ennél: Meglátva megszerettelek S meglátva te is megszerettél. Első meleg üdvözletem Dúsgazdaggá tett mindkettőnket; Te elpirultál jöttémén S elsápadtál, hogy váltam tőled. n,s napról-napra láttalak, Meg nem sokalta egyikünk se, Az idő szépen elhaladt S a nyár is villámgyorsan tűnt le. Egy párszor megfogtam kezed, Nem sirtunk, de nem is nevettünk: Öröm, bú igy szövetkezett S igy röppent lassan el felettünk. És jött az ősz és jött a tél, A fecske elszállt messze földre. Minden szokott útjára tér, Szeretni sem lehet örökre. Én majd tőled búcsút veszek, Te azt mondod, hogy áldja isten! Szépen megcsókolom kezed S rendben lesz akkor újra minden. Németből: Szabados Ede. Czigánynóta. Hallod, hogy sir a hegedű? Mintha minden húrja Egy-egy árva, megtörött szív Idegéből volna! Hallod, hogy sir a hegedű? Hogy felsikolt néha? Mint mikor az árva madár Vesztett párját hívja. Hallod, hallod a hegedűt? Ujjongva kiáltja: Bolondság az egész élet Könye — boldogsága! Schvarz Dóri. A csók.*) Irta: Balassa Sándor. A csóknak ép úgy, mint minden másnak törté­nete van. Keletkezését illetőleg az első nyomok ős­régi időbe vezetnek vissza és ugyancsak számos mende-monda maradt fenn róla napjainkig. A történe­lem elavult, sárga lapjait forgatva, vessünk egy pil­lantást a múltba. Már az első emberpár csókolódzott. Erről a bib­lia is említést tesz. Egy igen kedves dolgot találunk a bibliában az első .-sók elcsattanásáról. Történt pedig, hogy a pa­radicsomban, Adám apánk kapta az első csókot az Ur Istentől, akkor, midőn életet lehelt belé. *) Mutatvány szerzőnek »A csók« czimü legközelebb meg­jelenő könyvéből. A második csókot már Ádám adta Évának, a midőn az első asszony egy terebélyes fa árnyékában pihent. Úgy történt a dolog, hogy Éva anyánk egy verőfényes délután elszendergett. A mint ott pihent a szabad természet lágy ölén egy döngicsélő méhecské röpködött körülötte. A zümögö állatka előtt az első ember szokatlannak tűnt fel. Nyilván azt hitte, hogy az első asszony a legszebb rózsaszál, a mely a nagy paradicsomban virít. így történt, hogy nagy fáradság­gal összegyűjtött virágporát Éva asszony ajakára hin­tette. Ádám, kiről tudvalevőleg azt jegyezték fel. hogy a legjobb férj volt, odament alvó élete párjához, hogy elkergesse a zümmögő kis méhecskét és észrevette Éva asszony ajkán a virágport. A jó öreg, daczára, hogy az első férfi volt, rendelkezett némi illemtudás­sal. Udvariatlanságnak tartotta, hogy egy nő ajkát az ujjaival érintse meg, azért az ajkával közelitett hozzá és úgy próbálta leszedegetni a virágport. A midőn az ajka odatapadt Éva asszonyéhoz, Évát valami külö­nös, gyönyörteljes érzés fogta el. Felébredt, magához ölelte Ádámot és mámorittasan adta vissza a csókot, a mely édes volt, talán édesebb, mint a paradicsom tiltott gyümölcse. Ezt a bájos jelenetet egy fekete rigó is végig nézte a fa sürü lombsátorából. Az első ember csókja oly hatással volt a kedves éneklő ma­dárra, hogy örömében fütyülni kezdte: „Lennék én rózsa rózsabimbó, lennél te méh . . . (Önök nem hi­szik, de ez igy volt.) Ezt tartja a legenda az első csókról, a mely kétségkívül édes volt, mert a virágpor Éva asszony ajakán mézzé vált. A történelem a csók eredetét Trója szétrombo- lásának idejébül származtatja. Ez időből szintén le­férfj-szabó-müheíyéből kerülnek ki a legelegánsabb ® ® ® ff érfi-SItö remiik, melyekhez ugyanott a legjobb a ® ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Üzlethelyiség: Deálc-tér ££• ssu., ja városháísa kötelében Elismert pontos : ===== és előnyös kiszolgálás!! á

Next

/
Oldalképek
Tartalom