Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-23 / 39. szám
Szatmár, 1902. zésére az ő leveleiből, hogy igazoljam amaz állításomat, hogy Kossuth a magyar irók fejedelme. De hosszúra kellene nyújtanom felolvasásomat, azt hiszem, hogy mindnyájan ismerjük Kossuth Lajost, mint irót. És ismerjük, mint szónokot is. Nem tudom, melyik volt nagyobb Kossuthban, az iró-e vagy a szónok? Pályája kezdetén első szónoklataival mindjárt feltűnést keltett. Ettől kezdve gyorsan emelkedett mindig feljebb. A magyar országgyűlésen nem volt hozzá hasonlítható szónok. Országgyűlési beszédei között egyik legnagyszerűbb az, melyet 1848 julius 11-én tartott a 200.000 ujoncz megajsnlása tárgyában, Kossuth ekkor beteges volt, úgy hogy mások segítségével mehetett föl a Ház lépcsőin. „Midőn a szószékre lépek, — úgymond, — hogy önöket felhívjam : mentsék meg a hazát, úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltja a halottakat, hogyha van bennük lélek-erő, életre ébredjenek. Önöknek Uraim! Isten kezűkbe adta határozni a nemzet élete és halála fölött. De épen, mert e perez ily nagyszerű, feltettem magamban nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez, mert lehetetlen nem hinnem, hogy bármiben különböznek is a vélemények e Házban, a haza szent szeretete, a haza becsületének, a haza önállásának, a haza szabadságának oly érzete, hogy azért utolsó cseppvérét is kész e Ház feláldozni, — mindnyájunkkal közös. És a hol ez az érzés közös ott csak a hideg észnek kell az eszközök között választani. Uraim ! A haza veszélyben van! e szót elég volna tán száraz hidegen kimondanom . ..“ Es beszélt Kossuth hosszan lelkesen. A két óráig tartó beszéd a gyengélkedő szónokot nem fárasztotta ki, az erős lélek győzedelmeskedett a gyönge test felett. Midőn a Ház egyhangúlag s lelkesedve megszavazta a 200.000 ujjonezot s a 42 millió forintot, Kossuth ezzel zárta beszédét. „Uraim ! Önök felállottak mint egy férfiú s én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom : Annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi ha- zafiságot tapasztaltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg.“ Kossuth mint szónok szét járt az országban a veszély napjaiban, bejárta az alföld nagy városait. Lángszavára öregek, iQak, serdült gyermekek ezer meg ezer számra léptek be a hadseregbe, szerencsés ember volt, ki hallhatta Kossuth bűbájos beszédét. Még ma is élő öregeink lángoló szemekkel emlegetik a Kossuth szónoklatait S bárminő vége lett is szabad- ságharezunknak, azt kétségbe vonni nem lehet, hogy a magyar hadsereget úgyszólván a semmiből Kossuth szónoklata teremtette meg. Tisztelt Társaság! Ha attól nem kellene tartanom, hogy önök türelmét erős próbára teszem vázolnám a Kossuth szónoki pályáját tovább s idéznék az angol s amerikai szónoklataiból egyes részeket. Most csak a Kossuth szónok pályájának végpontjánál állok meg egy pillanatra még s nehány sort idézek utolsó szónoklatából. 1889-ben történt a párisi világkiállítás alkalmával, hogy 845 müveit magyar férfi és nő meglátogatta Kossuth Lajost Turinban. A banketten, melyet a nagy hontalan tiszteletére rendeztek a tisztelgők, Kossuth egy pohár köszöntőt mondott, mely valódi szónoki műremek volt s méltó befejezését képezte szónoki fényes pályájának. A 40 év óta hontalan, majdnem kilenczven éves agg ember megifjodott lélekben a szónoklat tiizében s másfél óráig beszélt úgy, hogy minden, egyes szava szivébe nyilatott a 845 magyarnak. „Én nagyon öreg ember vagyok mondá — tartok tőle, hogy ajkaim megtagadják a szolgálatot. Rideg magányomban nagyon régóta elszoktam a beszédtől. Terhemre van. A lassan mozgó toll talán még igen, de a röpke szó nem felel meg gondolataimnak ...“ Gyönyörű része a szónoklatnak a záradék, mely megtöltötte könynyel a hallgatók szemeit. „És most engedjék meg Önök — úgymond — hogy a szív minden melegével, amelyet embernek érezni engedtetett, szivem hu hálaérzetével mondjak Önöknek köszönetét azért a rendkívüli, ezért a példátlan megtiszteltetésért, amelylyel hontalan ősz fejemet viszontagságos életem örömtelen vég alkonyán megörveodeztetni méltóztattak. Példátlan, mondom azért, mert tekintve azt, hogy ez az ősz fej, melyet Önök előtt tisztelettel és hálával hajtok tncg. nincs köritve a siker nimbusá- nak ténye által, hanem csak a becsületes igyekezet halvány csilláma rezeg felé; és tekintve azt, hogy ez az ősz fej, melynek jelene nem számit, jövője pedig más nincs, mint a közeli sir, 40 év óta távol szeretett hazájától, hontalanságban viseli az élet terhét, én nem tudok példát a történelemben, hogy ilyen ember, ily körülmények közt, bonfi társai részéről ily megtiszteltetésben részesült volna valaha, mint aminőre Önöknek gyarlóságaimat elnéző kegyessége engem méltóztatott. A szeretet Istene halmozza el Önöket összesen és egyenként e jótéteményért atyai kegyelmének legjobb áldásaival. Fogadják érte szivem mélyéből fakadó köszö- netemet. Bevégzem beszédemet. Önök bennem, a hivatalos Magyarország számüzöttjében nem azt a jóra tehetet lenné züllött öreg embert üdvözlik, aki hálával és tisztelettel hajt fejet Önök előtt, hanem üdvözlik annak a múltnak egyik munkását, amelynek emlékei s hagyományai bevilágítanak minden becsületes magyar ember szivének rejtekébe és aspirácziókat hoznak dobogásba, melyek kiirthatatlanok. Pártról pártra, sőt egyénről egyenre is különbözhetnek a nézetek ezen aspirá- cziók megvalósításának útja, módja s a megvalósításukra való törekvés ideje, alkalomszerüsége felett, de én tudom, hogy nincs, tudom, hogy nem lehet olyan magyar kebel, mely ezen aspirácziókban nem osztoznék. Hát ezen mindnyájunkkal közös érzelem nevében hívom fel Önöket, hogy üntsenex velem poharat a minden magyar szivében dobogó aspirácziók megval óSZATMAR-NEMETI. sitásának reményére. Jobb jövendőt a sokat szenvedett hazának 1“ Ez volt Kossuthnak utolsó nyilvános szónoklata. S azok az ajkak elnémultak immár őrökre! T. Társaság ! Kossuth szavaira nem mondhatjuk el, hogy azok elröppe. tek. Az ő iratai, szónoklatai be vannak vésve a nemzet szivébe. Bizonysága ennek ez a mai nap, mit az ország népe az ő emlékének szentelt. A |Kossuth-név egy eszme, mely élni fog, mig magyar lesz e földön! Azzal a fohászszal zárom felolvasásomat, hogy ezok az aspirácziók, melyek a haza üdvére szivünkben élnek, mielőbb valósuljanak meg! Adja a népeknek hatalmas Istene, hogy mielőbb valósuljon meg Kossuth apánk siri álma: a nagy, a boldog, az önálló és független Magyarország! * * * Legyen tartós, legyen örök emléke a lefolyt szép hazafias ünnepségeknek, melyekre visszatekintve idők múltán is azt mondjuk : Nagyjai nmlékének lelkes szeretettel hódol a magyar ! HÍREK. — A szatmár-németi-i ev. ref. egyház Kossuth ünnepélye. Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából a szatmsr-németi-i ev. ref. egyház az énekkar közreműködésével f. hó 19-én hazafias emlékünnepélyt rendezett. D. e. 10 órakor isteni tisztelet volt, melyen Kovács Károly ev. ref. s. lelkész mondott magas szárnyalásu könynyekig megindító alkalmi imát. Templomból a fiiskola udvarára vonult a közönség, hol a szatmár-németi-i énekkar a Himnuszt énekelte, utána Pótor Dániel ev. ref. lelkész mondott tartalmas emlékbeszédet. A szépen kidolgozott s előadott beszéd után az énekkar Kossuth-dalokat énekelt, mely után Inczédy Márton ev. ref. s. lelkész lépett az emelvényre s Fejes István ev. ref. lelkész alkalmi költeményét szavalta el szónoki hévvel, melyért a nagyközön- tapsviharral jutalmazta. Az ünnepély a „Szózat“-tal végződött. Az ünnepélyt disz-közgyülés követte, melyen Dr. Korbay Károly főgondnok tartott gyújtó hatású alkalmi beszédet. Majd Bőd Sándor főgmn. tanár egyháztanácsos indítványa folytán az ünnepélyen elhangzott beszédek jegyzőkönyvbe vétettek buzdításul a jövő nemzedéknek. — Kossuth ünnepély az iparos olvasó-körben. Az iparos olvasó-kör szintén kegyeletesen ünnepelte meg Kossuth Lajos 100 éves születésének évfordulóját. Vasárnap este fél 8 órakor a kör helyiségében megtartott s minden tekintetben sikerült ünnpély műsora a következő volt: a) Karének : Kölcsey Hym- nusa, előadta az iparos dalegylet; b) felolvasás, tartotta Biky Károly ; c) ünnepi óda, szavalta Hérmán Margit kisassony; d) Kossuth Hymnus Pap Zoltántól, előadta az iparos dalegylet. Az ünnepély után társas vacsora és táncz következett. — Társas-ebéd a Pannóniában. Kossuth Lajos születésének száz éves évfordulóján rendezett ünnepélyek egyik kiemelkedő részét a Pannonia-szállodá- ban vasárnap délben tartott kózebéd képezte. A város 38 agg harezost vendégelt meg ez alkalommal. Az itt élő 1848|49-iki honvédek csaknem teljes számban jelentek meg, mindössze négyen maradtak távol. Az első pohárköszöntőt Dr. Vajay Károly tiszti ügyész tartotta, ki a régi szokásnak hódolva, hármas áldomást köszöntött, az elsőt a 48 as hősökre, a másodikat a magyar nemzet jövendőjére, a harmadikat pedig a magyar szent koronára, a koronás királyra s szeretett hazánkra. A tartalmas és lendületes köszöntőt zugó éljenzés kisérte. Majd Dr. Fekésházy Gyula kir. törv.- széki biró emelkedett fel s szép szavakban emlékezvén meg a nevezetes évforduló jelentőségéről, a kegyeletért ürített poharat, mely örökké fog élni minden igaz magyar kebelében. A viliamvilágitási szakbizottság hétfőn délután ülést tartott, melyen 26 tárgy intéztetett el. Kiemeljük ezek közül az alábbiakat: Bizottság javasolja a Tanácsnak, hogy a villamalap leltárának revízióját rendelje el, miután a vagyonmérleg nem reális, abba mint vagyon van fölvéve több olyan dolog, mely már teljesen értéktelen. A számos kérvény közül érdemesnek tartjuk megemlíteni a püspöki alapítványi konvictus, papnevelő intézet és Irrik intézet áramdij mérséklés iránti kérelmét, melyre a bizottság tekintettel arra, hogy ezek nevelő intézetek s e czimen az apácza zárda is részesült díjmérséklés kedvezményében, az áramdijnak 5%-kal való mérséklését javasolja. A villamos gépberendezés tűzkár s egyéb veszély elleni biztosítását valamint a munkásszemélyzetnek baleset, halál vagy rokkantság elleni biztosítását a bizottság szintén javasolja. A szatmár-erdődi helyiérdekű vaut r. t. igazgatóságát a bizottság föl- hivandónak javasolja, hogy hátralékos áramfogyasztási tartozását egyenlítse ki, mert ellenkező esetben 30 nap alatt a város az áramszolgáltatást beszünteti. A közvilágításra vonatkozólag a bizottság megbízza a a viliamvilágitási igazgatót az égési idő naptárszerü megállapításával, továbbá tekintve hogy a régi árammérők megbizhatlanok. és sokszor a város hátrányára jelzik a fogyasztott árammennyiségét s gyakran szükséges más utón a fogyasztott áramot kiszámítani, bizottság ezen órák fokozatos kiküszöbölését s uj más rendszerű tökéletes órák beszerzését javasolja. Az áram egyenletes elosztása a viliamvilágitási igazgató jelentése szerint legtakarékosabban osztó motorok alkalmazása által érhető el. Elhibázott dolognak tartja a battéria elhelyezését a szinház melletti épületben mert az a villamos gépháznál lett volna felszerelendő igy most már nanyobb költség nélkül csak osztó motorokkal lehet a dolgon segíteni. Bizottság a javaslatot elfogadja s pártolólag terjeszti a tanács elé. A Siemens-féle ügy talán végre dűlőre jut, a a bizottság megbízta a tiszti főügyészt és villamvilágitási igazgatót, hogy a ezég jogi képviselőjével a megkezdett s jó eredménynyel kecsegtető tárgyalásokat folytassák. Végre a bizottság tekintettel arra, hogy a város a régi hasznavehetetlen dobot kifizette, s uj dobot szerzett be, mely most kijavítás után kifogástalanul működik a régi dob árával az uj dobot kívánja a bizottság kifizetettnek tekinteni s a régi dobot a ezégnek visszabocsátandónak tartja megbízza tehát a viliamvilágitási igazgatót hogy ilyen irányban tárgyaljon. — Katonai áthelyezések. Dienes Gyula cs. és kir kapitányt, Philipp Curt főhadnagyot és Zeidner Oszkár hadnagyot városunkból f. évi novenber 1-től kezdő- dőleg Égerbe helyezték át. Dienes százados és Philipp főhadnagy régebb idő óta állomásoznak városunkban. A társadalmi élet minden mozgalmaiban részt vettek, s mindnyájunk rokon- szenvét megnyerték kiváló tulajdonságaik által. Távozásukat őszintén sajnáljuk, — Vasúti baleset. Tegnap reggel a Debreczen felől jövő vonat Reszege-Piskolt és Szaniszló állomások között kettészakadt s csak a mozdonyvezető éberségének köszönhető, hogy komolyabb baj nem történt. — Borkiállítás Szatmáron. Ä s/.atmárincgyei Gazdasági Egyesület által szept. 28-iki megnyitással rendezés alatt levő borkiállításra mind sűrűbben érkező bejelentések a kiállítás sikerét előre biztosítják. Legnagyobb mennyiségben 900—901-ik évi borok lesznek kiállítva, amiből még sok az eladó. A kiállítás igy jó szolgálatot fog tenni a vevőknek úgy, mint eladóknak. — A zilahi Wesselényi ünnepély is lezajlott. Városunk törvényhatóságát Kőrösmezey Antal főjegyző, a Széchenyi-Társulatot Dénes Lajos kir. ügyész, a Kölcsey-kört Mátrag Lajos képviselték és díszes koszorút helyeztek a szoborra. A zilahi Wesselényi szobor egyike az ország legsikerültebb szobrainak. A nagy Wesselényit mint a jobbágyság felszabadítóját ábrázolja. — Szoyer Ilonka Szatrnárra jön. Ez a szeretetreméltó nagy énekesnő, a ki Szatmár közönségét magával ragadta az elmúlt színi idényben, vendégszrep- lésével, méltán sorozható a nagy művésznők legki- válóbbjai közzé. Mert ha valaki a magasztalást megérdemli, ő az. Emlékeztetni senkit sem kell bájos alakjára, művészies játékára s csodaszép hangjára. A hangjára különösen, a melynél iskolázottabb hangot elképzelni sem lehet, magassága a legnagyobb fokú, tisztasága valami tüneményes; sima, játszi hullámzata bámulatos. Nem elég, hogy valakinek hang-anyaga legyen, egy-két jó áriát ki tudjon adni, — hol van még az énekművészet száz és száz törvénye, lépcsőzete, mily nagy nehézségeket kell legyőzni, mily nagy rátermettségnek, hivatásnak s szorgalomnak kell hozzájárulni, hogy valaki a énekesnő nevét igazán kiérdemelje. Hát még, hogy a legmagasabb zenei és ének-iskolai kritikát kiállja, sőt attól dicsőittessék ?! Szoyer Ilonka valóságos csillag, a ki kora fiatalságában tűnt föl, erős s tiszta fénynyel. Ő mindenütt első feltűnésétől, mondhatni osztatlan dicsőítés tárgya. Szaunáron a közönséget azon az emlékezetes három estén annyira lázba ejtette, hogy ünnepelteté- sének se vége, se hossza nem volt. S bizonyára azon ünnepeltetésnek szivében élő kedves emlékezete bírhatta Szoyert arra, hogy készséggel engedjen a fölkérésnek s Szalmáira jöjjön a Gazdasági Egylet f. hó 27-iki hangversenyén közreműködni. A legszebb énekszámokat fogja ez alkalommal énekelni. Szinte előrelátható, hogyan nyeri meg ismét a közönség szivét-lelkét, lelkesedését. Hogyan fogják ünnnepelni. Városunk, s a vidék ez alkalommal összejövő közönségének édes emlékei ez esttel gyarapodni fognak. — Halálos végű baleset. Folyó hó 19-én pénteken borzalmas baleset történt a Madarász melletti gróf Károlyi-féle Homoród tanyán. Épen pénteken reggel fogtak hozzá a lóhere csépléshez s az étető járatlan lévén a lóherével való elbánásban, a kazánfűtő ment fel a cséplőre, hogy megmutassa, mikért kell a lóherét a gépbe ereszteni. Azonban szerencsétlenül járt, mert a lóhe.iének a gépbe eresztéke közben a fogas henger elkapta a boldogtalan kazánjütő balkarját s tőből kiszakította, ezenkívül ruhája beleakadván a henger fogaiba, oly szerencsétlenül zuhant a henger feletti nyílásba, hogy baloldalai, balarczát és fülét a henger teljesen összeroncsolta Dr. Csuka Mihály erdődi körorvos részesítette a szeiencsétlenül járt kazánfűtőt orvosi segélyben, azonban sérülései oly nagyok voltak, hogy másnap sebeibe belehalt. — Esküdtszéki tárgyalás. Stecz Juon és társai telepi lakosoknak bűnügyét tegnap s ma tárgyalta a helybeli kir. törvényszék mint esküdt bíróság. ítélet hozatalra azonban az anyag nagy terjedelme miatt csak ma került a sor. A tegnapi napot az 5 vádlott, a 23 tanú és a a szakértő orvosok kihallgatása vette igénybe. A tárgyalást nagy számú közönség hallgatta végig. — Mint védők Dr. Herman Lipót, Dr. Kelemen Samu helyettese Borgidán Jószef ügyvédjelölt, Dr. Bródy Kálmán, Dr. Törzsök Károly, továbbá Dr. Makár Károly helybeli ügyvédek szerepeltek. — Kossuth ünnep Szaimárhegyen. Kossuth Lajos születése századik évfordulóját f. h. 21-én a szatmári hegy lakossága is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg. Az ev. ref. templomban Papolczy Károly lelkész mondott megható imát és könyörgést, Halász Lajos dr. kerületi orvos pedig lelkes szónoklatban méltatta Kossuth Lajosnak halhatatlan érdemeit és buzdította a népet, hogy felszabadítója dicső emlékét ápolni soha meg ne szűnjék. — Választás. Ököritói körjegyzőnek öt pályázó közül Farkas Ernő, közigazgatási tanfolyamot végzett okleveles jegyzőt választották meg. F'elelős szerkesztő: Mátray Lajos. Főmunkatárs: Ferencz Ágoston. _________________ Szeptember 23.
