Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-18 / 47. szám

I Szatmár, 1902. SZATMAR-NEMETI. területe, mint fekvésénél fogva minden tekintet­ben megfelelő. Ilyen hely a gazd. tanácsos, fő­mérnök és állatorvos által kiszemelt Mocsár­dűlő, mert: közvetlen a város alatt fekszik; vasúti főállomás mellett van; a vámsorompó­kon belől és pedig akként terűi el, hogy bár­honnan történjen állat-felhajtás, a vásártérre ju­tás ezeknek megkerülésével nem történhet, mind­azonáltal a város belterülete a vásáros állatok áthajkorászásáíól teljesen megkímélhető ; to­vábbá a helybeliek marháival a sorompó- és hidvám-kezelés nem nehezittetik; a hídnak díj­talan koptatása elkerültetik s az oly gyakori összetorlódás esélyei kevesbednek; végül, hogy mást ne emlitsek, az uj hely aránylag nem szer­felett drága és olyan kiterjedésű, amelyen év­tizedekre kiható korszerű beosztás minden ne­hézség nélkül eszközölhető. Nincsen és nem lehet, a közérdeket puri­tán tisztasággal áttekintőelőtt olyan nyomás ellenvetés, a melynek behatása alatt aggoda­lommal lehetne megszavazni varos atyáinknak a vásártér áthelyezését, mert például egy elő­kelő bizottságitag álta' felhozott azon ellenérv is, hogy a vasúti állomás közelsége nemcsak előnyös, hanem hátrányos is, mert az állatvá­sárra jövő idegenek nagy része városunkba be sem jőve fog távozni, komoly figyelmet nem érdemlő állítás, mivel a kinek dolga lesz be fog jönni, a kinek pedig dolga nem volt eddig sem időzött és költekezett minálunk, s a kü­lönbség a múlt és jövő között Iegfólebb is csak annyi lehet, hogy az eddig Laczikonyhán vagy itt bent végzett étkezést némelyek a vasúti in- dóháznál fogják teljesíteni. A tárgyalás alatti úgy anyagi oldalát te­kintve is nagyon előnyösnek Ígérkezik az át­helyezés, mert mig jelenleg a Szamos balparti részéről felhajtott, állatvásári forgalmunknak több mint felére becsült állítok után kövezet­vám nem fizettetik, ezután egyetlen állat sem jutna kövezetvám kikerülésével az uj állatvá­sártérre, minek folytán a várható bevételi több­let, illetékes egyén becslése szerint kereken 4000 K-ra tehető, közúti hidvámunk emelke­dése is várható, mert a Szamos balpartról jövő állat szám több leend bizonyára, mint volt a jobb partról menő (részben díjmentesen járó­kelő :) állatok száma, tovább az állatkereske­dés könyebb lebonyolittatása több vevőt fog ide hozni bizonyára és az ekként előálló na­gyobb kereslet nagyobb felhajtást fog eredmé­nyezni, végül kissebb értékű hely nagyobb ér­tékűt fog fekzabaditani, s a nagyobb értékű helynek nagyobb leend a jövedelme is. Az elhatározásban mindezek után is netán habozónak azon esetleges kérdésére, hogy mi fog történni a felszabaduló mostani állatvásár helyével? megnyugtatásául kijelenthetjük, mi­szerint a 16 holdnyi. terület felét kész öröm­mel kibéreli a katonaság gyakorlóterének meg­kívánt bővítésére, másik felét vagy parcelláz­zuk legalább 300Q-öles telkekre és eladjuk □ölenként bizonyára 2—4 K. árban, vagy ha valamely előre nem látható gyári czéira fen tar­tani látjuk jobbnak, zöldségtermelés vagy :u- czernás alakításra haszonbérbe adjuk jó árért; szóval értékesítjük vagy hasznosítjuk igen könnyén és sokkal jobban mint mennyi megfe­lel az uj vásártér beszerzési tőkeösszegnek úgy, hogy a hely cseréből okvetlen haszon íog há­rulni anyagilag is a város közönségére, mind­amellett is, hogy 16 hold helyett 30 holdat kapunk. A netalán amiatt habozóknak pedig, hogy honnan fedezhető a'hely vétele és berendezé­sére szükséges horribilis (legalább is 80,000 K.-nyi:) összeg? eláruljuk azon nézetünket, mi­szerint hasznos és értékében nem csak gyü­mölcsöző, de emelkedő befektetés is lévén az uj állatvásártér, az ennek létesítésére szükséges összeg, úgy mint anyi sok más, nagy amor- tizácionális kölcsönből, vagy a még el nem züllött fejős tehénhez hasonlítható erdővételár­ból nyerhet fedezetet. Az állaívásártcrnek áthelyezéséből minden tekintetben haszna lesz úgy városunk mint a vidék közönségének, azért tehat a haladás ut­ján egv lépéssel bár: csak bátran előre! .... ö. Kérelem. Szatmár szab kir. város intelligens közön­sége humánus érzésből eredő, messzire kiható nemes cselekedetet mivel az »Ezres Asztaltársa­ság«, az «Izraelita Népkonyha«, az »Izr. fel­ruházó egylet« utjain, a midőn vallás különbség nélkül nyújt segítséget az arra szorult népiskolai szegény gyermekeknek. Igen ! A nyomor, a sze­génység nem tartozik felekezethez. Ránehezül az a társadalom szegény tagjaira válogatás nélkül. Hűen állítja szemeink elé a mai helyzetet a nép­iskola, melynek minden osztálya egy kis társa­dalom', egy kis ország, olyan, mint künn a nagy társadalom : vegyes; van ott szegény is, gazdag is. Az előbb említett segítő egyesületek már meg is kezdték véghetetlenül áldásos működé­süket. De — sajnos — a szegénység olyan nagy, mint a humánus intézmények vezetőinek nemes szivükből eredő jó indulatuk : sokkal na­gyobb a mostani segítségnél. Az elemi iskolás gyermekeknek a hideggel tesitették. A levelet olyan pillanatban kapta a mikor a hosszú belső szenvedések és kis testi láz az em­bert a megőrülésre diszponálják. A levélben pontosan meg volt jelölve a házasságtörés helye, ideje, sőt még a legrövidebb ut is, amelyen a szerelmesnek leleple­zésére siethet. Ez egy nyári délután történt. Egy nagy viharos felhő sötétlett az égen és ez még fokozta a szerencsétlen férj izgatottságát. Forgó pisztolyt dugott a zsebébe és útnak eredt. Nemsokára a szörnyű hely közelében volt. A levegő tűrhetetlenné leit. Vad indu­lat, gyilkos szenvedelem szállta meg Gábort, hogy megölje a hárasságtörőkei, aztán magái. Végre •— ház elé érkezett, melynek kis kapuja zárva volt. Mint valami kísértet támolygott oda és őrületes erővel fe­szítette neki a vállát az ajtónak, mely engedett. Már felemelte a pisztolyt a meglepett szerelmesekre, ami­kor egy lenge, jóságos árnyék simult melléje és egy kis kéz megragadta az öklét. — Bocsássa el a pisztolyt! * Egy fiatal leány lenge alakja állt előtte. Sze­mébe a mesebeli szerelmesek szépsége tündöklött, fe­hér arcza tündérkirálynőre emlékezett, legendás, sely­mes puha haja koronázta karcsú termetét. Gábor ke­zéből kihullott a pisztoly. Jeanne és barátja elmene­kültek. Gábor tétován, reszketve, kezét görcsösen ökölbe szorítva, könyes szemmel állt ott. — Mit tett ön? — kiáltott fel és a leányra né­zett. — Honnan jön? Két esztendő óta nem látta a kis tündérkirály­nőt es csodálkozva látta, hogy most váratlanul elő­toppant. A leány sápadt mosolylyal felelt: — A véletlen hozott ide, a véletlen, mely kíván­csiságomat vezette. Tudtam, hogy önnek Írtak. Azt hittem, hogy az utón találkozni fogunk. Hál’ Isten­nek, még idejekorán jöttem. Gábor hallgatta és kétség dúlt a lelkében. Ke­serűen felkiáltott: — Tehát megakarta őket menteni? A leányka pirulva felelt: — Csakis önt akartam megmenteni! — Mi szükségem van az éleire? Csak a halál ... A leány halkan fefsikolt cs elsápadt. — Ah, Istenem! Tehát még mindig szereti . . . Gábor előtt megint az a világosság nyílt meg, mintha egy láthatatlan fátyol lebbent volna fel előtte. Az a látomás, ami a házassága előtt jelent meg előtte, megvalósult. Testi valójában állt előtte a kifes­tett bimbó, a fiatal, szerelmes leány,, akinek csak az arczát látni is egy egész életre való gyönyörűség. Amit a gyermekben sejtett, a leányban testet öltött. — Nem, — felelte mély hangon Gábor — Gyű­lölöm őt Szemük találkozott Gábor látta, hogy eddig már nem szeretett és csakis a teste kívánt. Valami csodás tisztán látással, mely hatalmasabb a megfontolásnál, megérezte, hogy egy igaz lélek van előtte, akit sze­rethet örömében, bánatában, máma, holnap és min­dig! De remélni is alig merte, hogy ennyi boldogság fog rá szakadni. — Gyűlölöm őt, — mormold. — De soha többé vissza nem. emlékezném reá ha . . , Abbahagyta a szót. Bizonytalan félelem tükröző­dött lángoló arczán. — Nem merem megmondani — szólt inkább magának. , — Akar- e élni, ha én akarom ? — kérdezte a leány alig hallhatóan. Gábort végtelen bátorság szállta meg. — Ön nélkül nem is tudnék élni — szólt hatá­rozottan. A leány feléje nyújtotta kis remegő kezét. A felhő nőtt-nőU a fejük felett, dörgölt a menny, czikáz- tak a villámok. Gábor áldotta-a sorsot, mely első há­zasságát semmivé tette. beállott sanyarusága lesújtóan állítja elénk a nép szegénységét. Megindító az a kép, melyet a nép­iskola ártatlan gyermekserege tár elénk. A sz > retett jó anya, az élettel küzdő családapa nem képes édes gyermeke arczárói az éhség és hideg­ség irtózatos fájdalmának csavaró könyeit letörölni egy darab meleg ruhával, a mindennapi kenyér­rel. Az eddig jött segítség kevés! . . . Ez a körülmény indította a szatmári állami népiskola gondnokságát ama, hogy itt egv olyan „szegény tanulókat segítő egyesület“ szervezésével foglalkozzék, mely a nép gyermekeinek téli ok­tatását az egész vonalon lehetővé tegye. Ezen szervezendő egyesületnek mindaz tagja lesz e tanévre, aki önkénytes adománynyal (leg­alább 1 korona) Istennek és embernek tetsző módon az elemi iskolás ártatlan kis gyermekek nyomorán, nemes szivére hallgatva, enyhíteni akar. Nagyszerű és nemes cselekedetet csak kö­zös felbuzdulásból eredő akarat művelhet. Szeretettel kérjük mindazokat, akiket a hely­beli állami iskola tanitó-testületének tagjai tagok gyűjtése czéljából fel fognak keresni, tegyék le­hetővé azt, hogy mielőbbi közgyűlésünkön meg­alakulhassunk s már most enyhíthessünk a sze­gény tanulók nyomorán megfelelő arányban. A közgyűlést a tagok kellő számának gyűj­tése, illetve, az önkénytes adakozók megfelelő számának elérése után azonnal össze fogják hívni. Szatmáron, 1902. november 18. Mihály Feren.cz, . Dr. Keresztszeghy Lajos, áll isk. igazgató. áll. el. iskolai gondnokság elnöke. november 18. H I R E K.-- Vármegyei küldöttségek a minisztereknél. Szal­mát vármegye úgy látszik sok mindenféle baján akar segíteni, mert közgyűlési határozat folytán küldöttség megy a belügy, kereskedelmi és közoktatásügyi mi­niszterekhez. A küldöttséget, amelynek tagjai gróf Hugonnai Béla lőispán elnöklete alatt Nagy László alispán, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, ináncsi Papp Kálmán es az összes vármegyebeli képviselők, f. hó 20-án csütörtökön fogadják a miniszterek. Gyü­lekezési hely déli háromnegyed 1 órakor a kereske­delmi minisztériumban. A miniszter itt déli 1 órakor fogadja a küldöttséget,, a mely tekintettel a rósz gaz­daság; évre és a fenyegető ínségre, ínséges közmun­kák elrendelését fogja kérelmezni. Délután 4 órakor a belügyminiszternél tisztelegnek, a hol a megyei dotáczió felemelését kérelmezik. A közoktatási mi­nisztériumban' a fogadtatás d. u. 5 órakor lesz, a hol a küldöttség a nagysomkuti, nagybányai és az erdődi járás egy részében a felekezeti iskolák államosítását fogják kérelmezni. —_ Erzsébet ünnepély. A felső leányiskola f. hó 17-én, Erzsébet királyné halálának emlékére gyász- ünnepélyt rendezett, a következő műsorral: 1. Ének. 2. »A mi gyászunk«, költemény, szavalta Csendes Fáni III. o. t. 3. »Erzsébet« Farkas Imrétől. Szavalta Mátray Viola III. o. 4. Felolvasás, tartotta Poszvék Irén. 5. »A királyné és a virágok« Sas Edétől, sza­valta Littertái Ilona. 6. Ének. — Kinevezés. Vetter Ambrus helybeli posta- és távirda főtisztet a kereskedelemügyi miniszter Nagy­bányára posta- és távirda főnöknek nevezte ki. Mig egy részt örülünk a megérdemelt kitüntetésnek, más­részt pedig az előzékeny derék tisztviselő távozását sajnáljuk. —- Honvédségi áthelyezések. Szakáll Pál vezér­kari honvéd-főhadnagy, helybeli dandár-segédtisztet és Békéssy Béla úgyanazon rangban levő székesfehér­vári dandársegédtisztet kölcsönösen; Kund József fő­hadnagyot Nagykárolyból a 23. ezredhez és Kovács Gusztáv főhadnagyot innen. Nagykárolyba helyezték át. — Előléptetések. A pénzügyminiszter a helybeli felmérési felügyelőségnél Glück Ferencz, Joó Endre és Mudri.s Antal kataszteri s. mérnököket a XII fiz. oszt. első illetve második fokozatába léptette elő. — üj előadó. A Kölcsey-kör f. hó 15-én tartott váiá: zt mányi gyűlése tudomásul vette, hogy a kör „Irodalmi szakosztálya“ Sikk Elemért az előadói tisztségre megválasztotta. Gratulálunk a bizalmmal járó szép kitüntetéshez! —• Kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a panyolai anya­könyvi kerületbe Vadon János ev. ref. tanítót anya- könyvvezető helyettessé nevezte ki és Vadon Jánost a házassági anyakönyv vezetésével és hasasság kö­tésnél való közreműködéssel is megbízta. — Dr. Korbay Károly és Soós János lemondási kérvényét tárgyalta a fegyelmi választmány iegnap délután tartott ülésében s aként határozott, hogy a fegyelmi eljárás alatt álló két tisztviselő állásáról való lemondását a törvényhatósági bizottságnak el­fogadásra ajánlja, miért a fegyelmi ügy tovább foly­tatása a közszolgálatra hátrányos, a közérdekre pe­dig fölötte káros. — Közgyűlés. A helybeli Kölcsey-kör rendes évi közgyűlését deczember 14-én matinéval egybekötve fogja megtartani. I. H. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom