Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-20 / 21. szám
VI. év. Szatmár, 1902. május 20. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. ! Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szárn 80. egTordai G. Erzsi Szatmáron. Egy igen magas színvonalon álló magyar művésznő fog f. hó 24-én este színházunkban szerepelni, a ki arra a nehéz de magasztos szerepre vállalkozott, hogy a magyar költészetet kiváltképen pedig Petőfi Sándort, a magyar dal- köliészet nagy mesterét, a külfölddel megismertesse, s ezzel: a magyar névnek elismerést méltó hírnevet és megbecsülést szerezzen. Tordai G. Erzsiről, a ki ragyogó szellemű, bájos elöadásu, igen szép és fiatal nő, mi magyarok alig tudunk ,igM>e4^friinthogy: beutazta Európát, minden .Jíag &őt>fffylfav>bau estélyeket tai- iott, a külföld elragátflai^y^^>ilegeli nevét és elragadtatással vé^k^^oHLLMiahányszor körükben megjeleli. Hát mi ? háládá|^^p^udnánk-e lenni egy ilyen fenomenális jelenség iránt, a ki nemzetünk elismeréséért küzd ? Még csak gondolatnak is merészen kisértő és bántó ez a feltevés, hiszen: ha van szivünkben még egy csepp magyar vér, egy dobbanás, mely lelkesitni képes: mi is örömittas lelkesedéssel fogjuk körünkben üdvözölni és ünnepelni e honleányt, a ki egy maga többet használt a magyar irodalomnak és névnek mint minden jkönyv, a mely e nemben Íratott! Azért: május 24. este legyünk ott a színházban, a hol Tordai G. Erzsi, a szép, tudós magyar leány fog szerepelni, ne mulaszsza el senki ezt az alkalmat, a midőn egész életére kedves emléket hagyó jelenségeknek lesz tanúja. A szatmári „Kölcsey-kör“ a mely a művésznőt ide hivta, az általános népszerűségre és érdeklődésre számítva, a színházi helyárakat sem emelte föl és a hazafias érzületére ap- pellálva e nemes városnak: meg van győződve róla, hogy ott minden hely el lesz foglalva 24-én „este. * * * Petőfi-est a színházban. Tordai Grail Erzsi, az országos hiríi Petőfi ismertető, mint a külföldi lapok mondják, a szép és lelkes magyar nö, f. hó 24-én este vendége lesz városunknak és a színházban tanúi leszünk csodálatos művészi előadásának. TordaiyGrail Erzsiről úgy kell kezdenünk mondanivalóinkat, hogy egy§£er volt, hol nem volt egy igen csinos preparandista kís leány Kolozsvárott. Szép volt, okos volt és mindenek felett páratlan szavaló orgánumával ejtette bámulatba Kolozsvár városát. Ha Mecénás juthatott volna közelébe, akkor bizonyosan nagy színésznő lesz belőle. A pedagógusok között azonban a primadonnái rang csak annyiból áll, hogy a kiváló tanítónőket, a tehetségeket, nem engedik a I népiskolában vesződni, hanem felhozzák Budapestre j és polgári iskolai oklevelet szerez etnek vele. Tordai Grail Erzsit is felhozták. Szerzett is ok- í levelet, nem egyet s beültették a nagyváradi felsőbb leányisko la egyik katedrájába. És ekkor történt, hogy olyant tett az árva, egymagában álló kisasszony, a mit az erejére büszke férfinemnek tán egy százaléka utána nem cselekedne meg. Egy vakácziói kurzuson Svájczban elhatározta, hogy otthagyja biztos nagyváradi állását és beáll honleánynak. Bizonyos volt abban, hogy akad majd, aki a nagyváradi felsőbb leányokat helyette tanítani fogja. De arról is meg volt győződve, hogy azt a mun- j T A R C Z A. Régi álmok. (Andrée Lemoque) All sok kopár sziget, vihartól c-apdosottan, Hol nem zöldéi a lomb, hol nem fakad virág, Magányos szirtein jajongó szél kiált, Madái nem száll reá, hogy fészket rakjon ottan; Tenger mindenfelé, ryQzsgő hullámvilág. A fagyos napsugár, útjában arra térve, Gyakorta lel partján, ha a tenger apad, Egymásra halmozott árboczfa-roncsokat, Miket hajótörés mélyesztelt a fövénybe, Nehány rozsdás szeget, a kortól megemésztve S hullákból megmaradt, széjjelszórt csontokat . . . Vannak szegény szivek sivatagján a földnek. Rokon kebel nélkül virulni végzetük; Nem látja a világ, zár őrzi belsejük, Csak Isten ismeri s midőn kutatja őket, A romhalmaz között nem lel föl egyebet, Mint csalfa álmokat, hervadt reményeket . . . Francziából: Szabados Ede. Falusi levelek. Negyedik levél. Kedves komám! Már ha hosszúnak találod is néha a terminust egyik levelemtől a másikig, mégis csak megesett rajtam s nem is először, hogy elkéstem egy kicsit! De nem a levélírással; csak az elküldésével. Az e fajta jámbor falusi levelek mindig készen vannak a kalamárisban . . . Mikor nagyon unjuk már magunkat, elővesszük a mi kis aczél-ekénket s addig szántogatunk, addig mártogatunk a tentatartóba, mig egy egész levélre valót összerakosgatunk a fekete vetésből olyan egyenes torokban, a minőknél különbeket a buzavető gép sem igen hagy rraga után. S most már — ha tetszik — megcsinálod magadnak a hasonlatot: a szántóvető ember, meg az iró, — az i yen magam-féle irka-fiirkálókról emlékezzél! — hasonlók egymáshoz, ha nem is annyira, mint a melyeknek országa a szántó- vető emberhez I — Úgy közbevetőleg mondva, én azok között is találnék egy kis külömbséget, ha ugyan nein átallanám a jó öreg bibliával hajba menni?! Mert hát semmi köze nincs a bölcseséghez annak az embernek, a ki mindig, mindenben a hasonlóságot keresi I Az ilyen ember természetesen mindennel atya fiasodik s egy kis jó akarattal még a czethallal is só- gorságba juthat, mert hiszen mindkettő emlős állat . . . Mennyivel külömb dolog örökké a külömbséget kutatni! Ilyen formán nekem például megnyugtató nyereségem az, hogy az embernek lassanként elkopott a tarka . . . Külömben el kellene hinnem, hogy valamelyik ősapám csakugyan majom volt a rengetegben . . . Igen ám, de hol van arról a matrikula, meg a családfa!? Már én csak a mellett maradok, a mit a jó öreg biblia mond, hogy minekutánna az egész nagy világ készen volt, mindennek koronájául alkottaték az ember, akit is porból formálván, lélekkel megtöltött a mindenható . . kát, a mire ő készül, más helyette el nem végezné. Felcsapott tehát magyar költők recitátorának külföldön. Magyar iparos, magyar kereskedő és magyar vállalkozó itthon nem tud versenyezni a külfölddel s oda- kinn a talajt veszíti lába alól, ha egy lépést kell tennie És ime egy gyenge kisasszony a szellemiek terén portál bennünket a külföldön. Vájjon micsoda szerencsés körülményeknek kellett összejátszaniok, hogy- ezt megcselekedliette ? Szerencséről épen nem beszélhetünk. Eleinte ingyen lépett föl a „die schöne Ungarin,“ a hogy a német sajtó nevezi őt. Az első esztendőben regényfordi- tásból és leczkeadásből élt, miközben ő maga is az akkori budapesti német színház egyik elsőrangú tagjától vett leczkéket s ha nehány forintot gyűjthetett, kiment azon a -külföldre, hazájának és hazája irodalmának propagandát csinálni. Egy nehány esztendő múlt el, mig Rittershaus Emil német költő (azóta már elhunyt) buzgólkodására tagul választották a kóburgi német »Vortrags-Verband« ba. Most már ennek a szövetségnek költségén egyrészt, másrészt a magyar állam szerény támogatása mellett csinálja a külföldön a hon- leányi propagandát. Wlassics miniszter nehány évvel ezelőtt azt mondotta róla: Ha nem egy, de száz ilyen honleányunk misszionáriuskodnék a külföldön, többet érnénk vele, mint minden sajtóirodával és minden hivatali szervezettel. De ha csak egy ilyen honleányunk van? Ha egy van, akkor nagyon, de nagyon becsüljük meg ezt az egyet. S mikor közénk jön, akkoi menjünk nézésére, menjünk csodálatára. Tordai Grail Erzsi Angliában, Francziaország- ban, Olaszországban, Svájczban, Hollandiában és Németországban tartott már a magyar irodalomról nagybecsű felolvasásokat és a magyar költők legremekebb termékeivel szerzett dicsőséget és jó barátokat a magyar nemzetnek, kiváltképen pedig nemzetünk nagy költőjét, — Petőfi Sándort népszerűsítette, melyért a nemzet hálás köszönetét érdemelte ki. S mivel ilyen különbségkutató a természetem, tőled is kérdezek két dolgot, kedves komám 1 Csak aztán okosan felelj ám ; mert — a mint vehetted észre — én nagyon kurtán bánok a filozófusokkal 1 Az egyik az, hogy mi külömbség van az ember és az oktalan állatok között ? A másik pedig ez: mi külömbség van a városi, meg a falusi ember között ? Láthatod ezekből is, hogy magam és az oktalan állatok között teljességgel nem szívelhetem a vér szerinti atyafiságot. De még a városi emberrel sem szeretnék mindenben egy sorsra jutni s büszke vagyok rá, hogy a mig a városi ember otthon kapja a narancsot — házhoz hordják a házaló zsidók, -— de kenyérért a piaczra megy: mi falusiak a kenyeret kapjuk itthon — maguk sütik az asszonyaink — s narancsért megyünk a piaczra. S ez a legélesebb s reánk nézve legnyereségesebb külömbség a falusi, meg a városi ember között, a miért örök irigységgel gondolhat reám a városi nagy úr; mert a mig én frissen sült kenyeremnek is a legjavát eszem, ő kelme narancsot szopogatni kénytelen, mivel a kit a kenyérért küldene, toalettirozik még a szakácsné. Egyszóval az a külömbség a falusi, meg a városi ember között, hogy a városi: úr, de koplal; a falusi szegény, de jól éli Jegyezd meg jól, kedves komám és azután cselekedjél! S hogy ha már megfejtést adtam az egyik kérdésemre, nem hagylak töprengeni a másik felett sem Akármilyen jóízűen nyújtózik a kutya a küszöb SZÍ VAKKA- «♦** ÜU. HÜVELYEK-o Óvakodjunk értéktelen ntánzásoktól. o= „SAHARA“ A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarkahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet aiatt sem fekete, sem zsíros nem lesz cs ki nem -'tr.lk. — Kaphtó: a in. kir. elöliány-főí(í^stlébeii és minden jobb kistőzsdében.
