Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-01 / 14. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. A Kölcsey-szobor áthelyezése. A „szatmári Kölcsey-kör“ választmányának kérelme folytán, a múlt év őszén, kimondta a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, hogy Kölcsey Ferencz szobrát a Deák-térről áthelyezteti a szatmári ev. ref. templom előtti köztérre és az áthelyezési tervezet és költségvetés elkészítésével a városi főmérnököt bízta meg. Helyesen cselekedett a »Kölcsey-kör«, hogy az eszmét újólag fölvetette és a törv. hatósági közgyűlés nem különben helyesen gondolkozott, midőn a szobrot, a piacz közepéről a hol egyáltalában nem megfelelő helyen volt, egy sokkal alkalmasabb és szebb helyre rendelte átszállittatni. A szobor áthelyezési költségeire a városi főmérnök 2500 koronát mutatott ki költségvetésében, a mely arról is értesítette a városi tanácsot, hogy a szobrot tartó felső oszloprész, hibás, repedezett s igy javításra is szorul. Elfogadtatván az áthelyezési tervezet, városi tanács a keresztülvitelre a törvényhatóság kebeléből, egy bizottságot küldött ki, azon utasítással, hogy a szobor-áthelyezést minél előbb vigyék keresztül. Rendező-bizottság mindenekelőtt egy szobrász véleményét kérte ki az áthelyezési ügyben, valamint a szatmári ev. ref. templom előtti köztéren helyszíni szemlét tartván, megállapították a szobor jövendő helyét és utasították a város kertészét, hogy a szobor környékét, illetve: az egész kis tért, amely ma eléggé el van hanyagolva, egészen újjá teremtse, diszSZERKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. fákkal, diszbokrokkal és szőnyeg-ágyakkal, igen kedves és szép helylyé tegye. Midőn mindezekről a közügy érdekében itt hirt adun k, el múlás zthatatlan kötelességünknek tartjuk, a hivatalos város ezen jóakaratu figyelmére a közönség érdeklődését felhívni, annyival is inkább, mert mig egyrészt a város ezen költséges ténykedése, szépészeti viszonyainkon sokat reperál, addig másrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy: lebontatván a régi törvény- széki épület és helyét egy zajos vendégfogadó- szerü épület foglalta el és nem a régtől óhajtott megyeháza, — nincs többé mit keresnie Kölcsey Ferencz szobrának a Vigadó előtt, mig ott az Istenháza előtt, a tudományok csarnoka közvetlen közelségében, szemben a róla elnevezett utczával, szebb és méltóbb helyén lesz a szobor. A rendező-bizottságnak bizonyára nem kerüli el figyelmét, hogy a mellszobrot tartó oszlop, rövidebbre vétessék, mert a magas oszlop miatt, a szobor hatásából sokat vészit. Ez any- nyival is inkább megszívlelendő, mert, mint a mérnöki jelentés mondja, a »mellszobrot tartó felső oszlop-rész repedezett.« Ezen oszlop-részt, mintegy 50—60 cm. nagyságban, bátran el lehet vágatni, sőt: arányosság szempontjából is meg kellene ezt cselekedni. A rendező-bizottságnak, ha már oly buzgón fáradozik, hogy a szobor helyét, már most, a tavaszszal rendezze, ültesse, egyszóval: széppé tegye, figyelmébe ajánlanánk egy körülményt: HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. Hiába lesz más helyen, illőbb helyen, még gondos kezelés mellett is a szobor, ha nem lesz arról gondoskodva, hogy az illető tér vasrács kerítéssel legyen körülvéve. Eltekintve attól, hogy a szobor uj helye igen exponált, forgalmi hely s igy igen köny- nyen megtörténhetnék, hogyha az újonnan felállítandó szobor nem lenne czélszerüen körülzárva, hogy ott kár esnék — felette emelné magát a teret is s közvetlen a szobrot is, ha körülötte csinos vasrács-kerítés díszelegne. Miután pedig a város elég szépen áldoz, nehéz anyagi viszonyait tekintetbe véve, e szobor ügyben: jól tenné a kérdést mozgató Kölcsey-kör választmánya, ha átírna úgy a szatmári ev. ref. egyházhoz valamint az ev. ref. főgimnáziumhoz és felkérné őket, mint olyan testületeket, akiket ezen ügy, kell, hogy közvetlen közelről érdekeljen, hogy: a tér illő és czélszerü bekerítésére szükséges összeghez hozzájárulni szíveskednének. Maga a Kölcsey-kör is módját ejthetne egy alkalomszerű ünnepély rendezésének, melynek tiszta jövedelme ugyancsak e ezéíra szolgálna. Úgy tudjuk, hogy a költségvetésbe felvett 2500 korona sem fog felmenni a szobor áthelyezésére s igy kilátás van rá, hogy már mindjárt itt lesz az első pár száz forint, a felette szükséges vasrács-kerítésre es igy könnyű szerrel lesz keresztül vihető, hogy a szobor nemcsak át lesz helyezve, hanem szép, díszes és körülzárt kert közepeit fog az állani. T Á R C Z A. Feltámadunk. Megszólal mind a templomok harangja, Az elnémult öröm megint kitör, Ujjongva zúgja a zsolozsma hangja : Nem örök elmúlás a sirgödör 1 A kishitüek bizakodva lássák, Hogy szárnyra kelhet elzsibbadt tagunk ; Az ég felé száll tömjénfüst, imádság, S vidáman zeng a szó : Föltámadunk ! És a világon az istendicséret, Mint a tavasz fuvalma lendül át; A végtelenben nincs halál csak élet, Bármily kevés, mit a sors ebből ád. A halhatatlan üdvösség dalára Szivünk kitárul, dalt zeng ajakunk : Mesgyét talál a sűrűben az árva, Midőn azt hallja, hogy: Föltámadunk! És szól az eszmék titkos égi nyelve: Csend van, nyomasztó, tikkadt némaság ; Nincs a.magyarnak most iránya, elve: Önzés, közöny tarolja a házat. De az eszmék azért tovább is élnek, Óh nem haltunk mi meg, csak hallgatunk ; Hajnalra ébred majd az ősi lélek, S akkor mi eszmék mind föltámadunk! És szólnak a zászlók poros sarokban : A szárnyunk tépve, füstösen lecsüng : De majd a föld, ha uj viharra dobban, SZÍ VARKA- MM MM HÜVEltYEK , .a. - —t~o Óvakodjunk értéktelen Mi újra a hadak élén leszünk ! Most itt fakón, pókhálósau merengünk, Hogy szinte már-már szégyeljük magunk ; Ám lesz idő, hogy mind kibontva lengünk, Szabadság harsog s mink föltámadunk ! És mintha a hősök sírján — nem álom ! Csodálatos hang szállna messze ki: A sir, bár nem vezet feléje lábnyom, A honszerelmet el nem temeti ! A fegyverünket régen elkobozták, Mi feledés ködében porladunk : De a midőn veszélyben lesz az ország, A hadak utján mind föltámadunk ! Ámor istenke. Messze, messze, volt egy ország, melynek öreg jó királyára annyi szerencsétlenség borult, hogy egészen elfelejtett szegény mosolyogni. Úgy is hitták már országszerte, hogy: „a szomorú király“ s országát meg elkeresztelték „szomorú országnak“. S pedig nem is olyan sokkal azelőtt vígak, bol- dogak voltak az emberek ebben az országban és még a legvigabb maga a jó király, kit kedves családikor, reményteljes trónulód és ez a piczike unoka vett körül, ki is szemfénye volt az egész országnak, a családnak és legfőképpen a jó nagyapának. De haj nem sokáig tartott ez a nagy boldogság, amint, hogy semmi jó sem tart sokáig e földön. Csakhamar mélységes gyász borult mindenre és nem volt sem az országban, mely könytelen maradt volna. Nagy, nagy veszteség érte az országot, melynél nagyobb már nem is lehet.,A daliás ifjút, az apa szemefényét, az ország büszkeségét, ki trónján követte volna apját, halva kapták meg mulató házában, holott is úgy mondják, — a szerelem ölte meg .. . A szerelem, ez a nagy mester, mely mosolyt és ragyogó napfényt dérit mindenre, hol otthonra talál, épp úgy képes sötét gyászba, zokogó kétségbeesésbe bontani mindent, ha tiltó szóval ajtót zárnak előtte, vagy kitűzik a hélyről, hol fészket vert magának. A királyim szerette azt, kinek nem volt szabad szeretnie és gyűlölte azt, kit szeretnie kellett volna. Nem vplt nyugta, nem volt maradása. Hiába mozdított meg eget-földet, ég és föld kérlelhetlen maradt, megtiltották, hogy azt szeresse, kit szive szereimével vett körül., dgy aztán, ha nem lehettek egymáséi az életben, egymáséi lettek a halálban, ahol nem választhatja el őket többé semmi földi hatalom. Gyászba borult az egész ország, de főképp az a nagy asszony, ki szive vérével táplálta és anyagi szerotetével nevelte oly nagygyá, meséssé, oly ember- nyi emberré a megboldogult királyfit. Nem is volt többé maradása az országban, hol drága egyetlen fia pihente örök álmát. Futott a helyről, hol ráemlékeztette minden. Futott, kereste az idegent, az ismeretlent, hol egyetlen arcz, egyetlen szó ne hozza vissza emlékezetébe borzasztó veszteségét. A jó öreg király ezalatt vezette országa gondjait és törülte, törülte siirün omló könyeit, hogy néSAHARA A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarkahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsiros nem lesz és ki nem alszik. — Kapható Egyedüli főraktár : utánzásoktól, o a dohány-főtőzsdében ||BRUDER ELSTER -ss és minden jobb kistözsdében. f = Eemberg. -----
