Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-03-18 / 12. szám

VI. év. Szatmár, 1902. márczius 18. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Me^jelenils. minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek, Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. A nemzeti ujjáébredés ünnepe. Szabadság! Ellátogatott hozzánk újra, ünnepelni. Jösz, mint a tavasz: meleget hozva. Jösz, mint a nap: elárasztva fényeddel a világot! Szabadság! - -; A te karjaidban*, nőtt nagygyá u magyar! A te paizsocf védelmezett századokon át, jó és rossz időben • egy-aránt. Szabadság ! Neked sohasem volt hűbb néped a ma­gyarnál'és nekünk sohasem volt imádottabb eszményünk mint te! Nem vásároltunk meg aranyon, ezüstön, sem csilogó rabigáért nem adtunk oda! Szabadság! Ki más nemzeteknél is jártál vendégképen, de ki nálunk mindig itthon vagy, mert: ben­ned élünk, mert bennünk élsz! Ha koldusképen pusztulnánk is el, hagy­nánk unokáinkra egy szent, nagy örökséget: a szabadság szeretetét. Megsemmisülhet minden mi emberi, el­veszthetjük minden birtokunkat: ámde te: szent szabadság örökké élsz, mert te vagy az erő, te vagy a hatalom,. te vagy az eszme, mely nemzeteket szül, nemzeteket tart fen és igazgat! Szabadságunk fakadó tavasza: 1848. már- czius 15 ! Te néked áldoztunk lelkünk minden me­legével most is és ünnepet szenteltünk a szent emlékeknek, melyek közepeit elmondta magá­ban minden jó magyar a nagy fogadást, hogy : „A magyarok Istenére esküszünk . . .“ A helybe i „Kölcsey-kör“ rendezte váro­sunkban ez évfordu'ó alkalommal is a felemelő hazafias ünnepélyt, melyen . ott volt a város szine, java, gazdagja és szegénye egyaránt. A szépen sikerült ünnepély magvát az alkalmi beszéd képeste, melyet Dr. Fekésházy Gyula törvényszéki biró tartott s a melyet a következőkben adunk t. olvasóinknak: Tisztelt ünneplő közönség! Minden korban és mindenik szereplő nem­zetnői megvolt az a jó szokás, hogy a fonto­sabb események emlékének fentartására éven- kint vagy nagyobb időközökben bizonyos na­pokat jelöltek ki. Nálunk ilyen maradandó becsű időszak 1848. Holt szám másnak, de az örök lelke­sedés forrása a magyarnak. Ez évben testesült meg minden eszme, mely agyunkban forr, min­den tiszta érzés melytől szivünk hévül. Em­lítésére büszkeségtől dagad minden igaz ma­gyar kebel, mert ez a szent esztendő fényes bizonysága annak a nagy erkölcsi erőnek, an­nak a hatalmas képességünk, mely nemzetünk­ben rejlik. Ha 1848-ban az a szellem nélküli bölcses­ség érvényeséül, hogy alá kell vetni magun­kat a nehéz körülmények ellenségeinek, hatal­mának, ma az emberiség egy szépért és jóért küzdeni kész nemzettel kevesebb lenne. Szerencsére a nemzet legjobb vezérét: ösz­tönét követte, bizott erejében, bizott jogaiban, nagyot akart és nagyot csinált. Érezte, hogy Magyarország szabadsága sok áldozatot követel, nem riadt vissza, nem az útban álló akadályokat nézte, hanem magát a czélt. A nemzet hitét és reményét annak az em­léke tartja fen, a mit 48-ban akart és csinált, a 48-ban szervezett kincsből élünk, becsüle­tünk dicsőségünk akkor kapott sebeink ered­ménye. És e dicső évnek van e dicsőbb napja mint márcz. 15-ike? E nap emlékének fentartá­sára gyűltünk ma is egybe, mely napot' az első évforduló alkalmából ma 53 éve ünne­pelte meg először a magyar nemzet. Megünnepelte Debreczenben a honvédelmi bizottmánynak Magyarország akkori kormányá­nak ■'székhelyén, és pedig nemcsak polgári ün­nepéllyel, hanem hálaadó isteni tisztelettel is. Maga Kossuth a honvédelmi bizottmány elnöke s kevesebb mint egy hónap múlva magyaror- szág kormányzója szintén ott volt az ünne­pélyes isteni tiszteleten a veres templomban. Azonkívül megünnepelték a táborban is a haza szabadságért küzdő hős honvédek. Azután következett egy évtized, egy sö­tét évtized az elnyomatás rettenetes korszaka, a mikor tűzzel vassal akadályozták előbb Haynau azután Bach et consortes, a nemzet minden hazafias érzületének legkissebb megnyilatko­zását is. Csend honolt akkor az eltiportt hazában, a temető csendje, melyet olykor olykor az el­bizakodott győzők gunykaczaja és a hazafiak rablánczának csörgése tört meg. T Á R C Z A. A szarvak. — Sátira. — Férj-uramnak ellenségei kárörvendve beszéltek az aggancsos szarvakról, amelyekkel az ő hatalmas ha­lántékát eléktelenítették az ú. n. házi barátok. Mire a szegény megszólott férj, — hogy magá­nak meggyőződést szerezzen a szarvak mivoltáról: föl­emelte a fejét és a tekintetét. Azonban a fölemelt fejjel együtt a szarvak is hátra szegződvén, persze hogy ezeket a fölemelt tekin­tettel sem lehetett észrevenniel . . . A megszarvazott férj pedig azóta is fölemelt fej­jel és fölemelt tekintettel jár, kél az emberek között. A példa. Jó magyarom, tudhatsz te sok Kimagasló példát, Amely szerint az életet Okkal, móddal éldd át. Alkalmazkodj mindenképpen A körülményekhez; S a jutalom, ahhoz képest, — Ne félj tőle: — meglesz! Találtam én is egy példát; Megvan, heüréka: Szárazon s vizen jól megél — —- a varangyos béka!! Sírira t.- Egy dísz-sírkőre. — Született, élt s aztán meghalt Semmiből lett; semmivé lett. Létét jelzi három semmi: A születés, halál s élet. . . Secessiós verselmény. — Csokonai után szabadjára. — Ha nem szeretsz, hűtlen Lila: Üssön meg az Isten nyila — Engemet 1 De ha szeretsz, édes Lillám: Sohse üssön meg a villám — Tégedet!! Gnom a. — Hirdeti egy tudós orvos. — Minden fűszálnak van gyógyító hatása ; Csakhogy alkalmatos betegség kell hozzá. Dr. Herman Lipót. A rab álmai. Jöjj, kedves tavasz, jöjj minél előbb Ékesítsd fel az elárvult mezőt ; Járd sorra a megszentelt sírokat, Hints rájok könyűt és virágokat. Miktől elzárnak e komor falak, Legyen dalcsörgő a néma patak'; Éneket, rengő vidám a berek, Ébredjenek az alvó emberek 1. . . Oh hajts ki te is, keblem rejtekén Régen hordozott, rég tengő remény, Legyen megáldott, termékeny a föld, Honnan hitemnek megtört ága nőtt. S ha majd egykoron eljövend a nyár, Mely szilaj vészszel, fergéteggel jár : Az első villám lánczaim vasát, Mint kifent kardot adja nékem át . . . A számadásnak napja jöjjön el, Rémes lakóit a sir adja fel: Vádlóul hozza el véres fejét, A más sebeit, csonka tetemét ; . . Szegett eskü, gőg, eltiport jogok, ínség, rom, üszők, előálljatok : A felzaklatott lelkiismeret, Szennyes hüvelyét maga vesse meg I * * * Akkor, azután . . . akkor jöjjetek A szorgalmatos, hiv, munkás kezek : ■ Az igazságnak megvető inként, Hirdetve erőt és polgár erényt. Legyen megáldott, termékeny a föld, Honnan hitemnek ifjú ága nőtt! . . Borsodi László SZÍVÁN KA- ama ama HÜVEHYEK o Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól, o A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarkahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, §am zsíros nem lesz és ki nem alszik. —^ ....: 1 :■■■, Kapható : . ■ ■; a do hány-fő tőzsdében és minden jobb kistőzsdében. ss­===== Egyedüli főraktár :■'==£= PRÜDER ELSTER f —-— Eemberg. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom