Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-07 / 2. szám

VI. év. \ Szatmar, 1902. január 7. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szálIodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. r-g­Egy fontos társadalmi ügy. Az ország egyes törvényhatósága egyen­ként nyilatkoznak meg abban a mindnyájunkra nézve fontos ügyben, hogy végre-valahára a párbaj elharapódzása, illetőleg meggátlása szem­pontjából az ország törvényhozó testületéhez felírjanak. Hisszük, hogy a mi törvényhatóságunk sem fog e fontos mozgalomból kimaradni és az országgyűléshez terjesztendő feliratában fel fogja venni a szót az iránt, hogy a társa­dalmi életünkben feltűnő módon — szinte napi­renden lévő párbaj ügyek a törvényhozó testü­let üdvös közrehatása következtében megszün- tettessenek. A ki a társadalmi életben legcsekélyebb mértékben is részt vesz, tapasztalhatja a pár­baj fele ügyeknek, gyakran szinte botrányosan visszás és igazságtalan jelenségeit. Elég gyakori az a szomorú eset, hogy a párbajozó felek nem csak visszás helyzeteket teremtenek, hanem egymás testi épségét teszik tönkre, vagy épen az életet oltják ki. Nem különben sokszor igazolják a fen- forgó viszonyok, hogy a párbajok nyegleség­ből, henczegésből, feltűnési viszketegségből ered­nek, mely ferdeségek elharapódzása jelenlegi büntető törvények idevágó pontozatainak eny­heségében keresendők, melyek mondhatni: a fentebb említett körülmények számbavétele mel­lett, párbajvétségek elkövetésére biztatólag, bá­torítólag hatnak. Másként nem történhetnék meg az a sok furcsaság, hogy pl: párbajt viv az, a ki al­kotta á párbaj ellenes törvényeket, párbajozik a bíró, a ki bünteti a párbajozó feleket! Mind ezen botrányos állapotok okai tisz­tán a párbaj ellen alkotott törvényeken alap­szanak. Mert: ha a törvények szigorúan büntet­nék a párbajozó feleket, ideértve a segédeket is, hanem feltűnési számba menne és még az illető egyén nimbusát nem emeiné azaz egyparnapi államtogház, a mely ma a büntetést képezi: bi­zonyára a párbajok, mint a mai tapasztalat lépten-nyomon igazolja, annyira el nem bur- jánoztak volna. Legyen csak a párbaj vétség úgy büntetve, teljes szigorral, mint ember ölés, vagy ilyes szándék, legyen csak a büntetés fegyház bün­tetés, rabruhában, ennek minden megvetendő erkölcsi járulékaival egyetemben, majd meglát­juk, hogy a párbaj krakellereskedések ideje lejárt. Ezen hatás, jobban mondva visszahatás elérésére támadt ma ama társadalmi mozga­lom, mely az egyes törvényhatóságok feliratai­ban azt kéri az országgyűléstől, hogy hozzon komoly törvényeket a párbaj ellen és tartassa is be komolyan azokat. Hiszen már ma odafajult a társadalmi élet, különösen egyes helyeken, hogy már a ható­sági közegek sem gyakorolhatják hivatalos te­endőiket, hogy maguk a bírák gátolva vagy megfélemlítve vannak, hivatalos eljárásuk kö­zepett, miután: a párbajmánia ezer svihák utat- módot keres és talál arra nézve, hogy egyesekre ráutazzék, azokat inzultálja, egyszóval: párbajra vezető eljárásra kényszeritse. Ma a fiatalság szinte belenevelődik abba botrányos felfogásba, hogy: neki igazat, illető­leg elégtételt csakis a párbaj ad és egyébben nem is keres és az igazságot egyébben nem is hiszi. Sőt tovább megy ez az őrült felfogás: ma­gának a társadalomnak ma az a nyegle felfo­gása érvényesül, hogy csak a párbaj szolgáltat igazat intelligens embernek, nem a törvény. A legvégső perez is elérkezett tehát már, hogy a társadalom komolyabban gondolkozó része megmozduljon és ezek ellen a botrányos állapotok ellen tiltakozva, a törvény keretei kö­rében keressen és találjon oltalmat. Vajha a mozgalomnak, mely közönbösen nem hogyhat egyikünket sem, meg lenne a kí­vánt eredménye! Szeretjük a nagyobb nemzeteket majmolni: Íme ott van az angol nemzet, azok ügyeiket a törvény előtt intézik el. Ott van Német-or­szág: épen hatalmas császárjuk az, a ki „meg­álljt“ kiáltott a párbaj ellen. És mert ő tette, hiszszük, hogy nálunk, a hadseregnél is meg lesz a kivánt eredmény, mert sajnos, de igaz, hogy a párbaj mánia otthonossá tételében a dajkaszerepet katonáék vitték. Epen ezért felette szükséges, hogy az üd­vös visszahatás ezen a téren is meg legyen, T Á R C Z A. Elhullott már . . . Elhullott már a virágok levele, Az én boldogságom is elmúlt vele. Ha jön tavasz és nyílnak a virágok: Nekem még az sem hoz már boldogságot. A virágnak a tavasz ad életet, Mi éltetné ezt az én bus szivemet? Két csillag az, mely a földön lenn ragyog ; Barna kis lány, a te szemeid azok. Elforditád rólam e két csillagot, Azóta a reménység is elhagyott ; Tekints reám, csak egy szót szólj, hogy szeretsz, Vigasztald meg fájdalmamat, szivemet! Gyerekasszony. Óváry Sándor napról-napra nagyobb szomorúság­gal tapasztalta, hogy piczi felesége, Ellácska nem sze­reti úgy, mint annak előtte. Házasságuk első évében a szép asszonyka olyan édesen tudott az ölébe csúszni és simogatta, czirógatta, hizelgett, mint valami kis czicza. A fejét szerelmesen odahajtotta Sándor vállára, nagy kék szemeivel belemerült a Sándor sötét tekin­tetébe és édesen suttogta: Ugy-e, maga szeret engem ? Hiszen maga az én édes kis uram. Óváry Sándor, a ki jóformán egész nap hivata­los dolgaival volt elfoglalva s a komoly, tudományos könyveket bújta, mosolyogva, jólesőn hallgatta a gye­rekasszonynak naiv suttogását s felelet helyett meg­csókolta. És mostan — házasságuk ötödik esztendejében — Óváryné valahogyan megunta az édes kis urát. Sándor hiába ült fárasztó munkája után karosszékébe, hasztalan panaszkodott, milyen fáradt, kimerült, a piczi asszonyka nem kúszott az ölébe, nem simogatta, be- ezézgette, hanem tovább olvasott, vagy ftimezett s csupán annyit mondott férjének: Feküdjék le kissé; pihenjen egyet. Óváry eleinte senkinek sem panaszkodott. Hanem azért érezte, hogy nagyon jól esnék, ba valakinek el­mondhatná bánatát, kiönthetné sztve keserűségét. És mivel Apor Paula nagyon bizalmas barátnője volt Ellának, elhatározta, hogy neki mindent elmond. A komoly leány mosolyogva hallgatta Óváry pa­naszát s nem adott ugyan mindjárt tanácsot, csak annyit mondott, hogy bízzon rá mindent, majd feltá­masztja Ellában a régi, szerelmes asszonyt. Csupán annyit kötött ki feltételül, hogy küldje el feleségét há­rom-négy hétre valamelyik fürdőre. A férj ezt annyival könnyebben teljesíthette, mert Ellácska maga is czélozgatott ilyesmire s igy abban állapodott meg, hogy az asszonyka négy hétre Tár­csára megy. Óváryné nagyon jól érezte magát Tárcsán s minden harmadik-negyedik napon küldött levelet, mely­ben egyszerűen leírta, bogy tölti napjait. A férje már-már kételkedni kezdett Apor Paula tervének sikerében, midőn egy alkalommal, a felesége fürdőzésének harmadik hetében, egészen váratlanul, minden tudósítás nélkül Ella toppant be. Óváry épen Íróasztala mellett ült Ella egyszerre mellette termett, nyaka köré fonta karjait, össze-vissza csókolta, hosszasan a szeme közzé nézett s igy szólt: Untam már magam Tárcsán; nagyon vágytam a kis uram után. Ugy-e maga szeret még? Csak engemet szeret senki mást. Ugy-e nincs a szivében másnak számára hely? Sándor nem értette meg a szerelmes asszony szavait. — Mit kérdezi ezt? Ella két keze közzé vette férje arczát kémlelve nézte a tekintetét, — majd megfenyegette ujjával. — Sándor, Sándor, maga szeretkezett valakivel, amig távol voltam ! És a hangja megcsuklott, a szeme nedvesedni kezdett. Óváry a szivére ölelte Ellát, aztán levette Író­asztaláról a felesége arczképét s azt mondta: Lássa, édes, igaza van, szeretkeztem, a mig távol volt, ezzel az arczképpel, mert az eredeitje elment tőlem, itt ha­gyott három hétre. Óváryné félteni látszott férjét s mikor Sándor megkérdezte, miért kételkedik szerelmében, levelet vett elő s odanyujtóttá urának. Báli Idényre legjobbnak bizonyult fekete0 szalon szöveteket minden létező kivitelben a legnagobb választékban WEISZ GYULA posztó és {jyspjuszövet ízlettben (Szalmái*, Bek-téi* 21. sz.) s/erezhetjük meg. Valamint a legújabb báli mellények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom