Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-11 / 7. szám
Szatmár, 1902. SZATMAR-NEM E T 1. . Február 11. nck azt úgy is tudják jól és ezúttal ez még más fórum elé nem tartozik. Egyszóval: az iskolaügyi életre vonatkozólag félreismerhetetlen jóakarat vezérelte czik- künket az iránt, hogy miután köztudomás szerint ez az intézet, a mult s a jelen alapjain, a korszerű követelményeknek megfelelni, azokkal lépést tartani anjmgiak terén nem képes, az intéző egyének használjak fel a mostani al- kálmas érintkezéseket és mint állami iskolát, emeljék a kellő színvonalra az intézetet és láttassák el jól szellemiekben és anyagiakban egyaránt. Sajnos azonban, legalább a jelek azt mutatják, hogy épen az illetékes egyének nem fogadták méltánylással részrohajlatlan ajánlatunkat és minden egyéb dolgokat iparkodnak abban felfedezni, sőt félrevezetést, rossz akaratú tendentiát láttak és mint B. K. esperes ur fentebbi ezikke igazolja: elitélik, megvádolják czik- künket, még személyekre is történik hivatkozás, az intézet jelen belső tanügyi viszonyait illetőleg, stb. stb., hogy milyen „megnyugtató az intézet tanügyi állapota. A mi czikkünk egy szóval sem vádolja az intézet jelen belső tanügyi képét, sem más egyéb »elriasztó« stb. stb. dolgokról nem tud, fő bűne — úgy látszik — az, a mit mi érdeméül hozunk itt is fel: hogy az államosítás eszméjét pendítettük meg. Hogy B. K. ur nem rokonszenvezik az államosítás eszméjével, ez az ő privát dolga, de azért, mert ezt valaki felveti és esetleg az eszme testet is ölthet, félreveretni a harangokat és „anathemát“ kiáltani, nagyon naiv észjárásra vall. Ugyan tessék B. K. urnák megkérdzni annak a szóban levő iskolának tantestületét, hogy mit szól az államosítás eszméjéhez: és meg fogja látni, hogy melyikünknek van igaza, pedig azok már csak ottani, elismert tanerők, hitbuzgó jó felekezeti tagok, az esperes urnák sincs ellenök kifogása, stb. stb. és mégis hiszem, hogy két kézzel hárítanák el maguktól az ósdiság nehéz, akadályozó formaságait és szívesen fáradnának egy minden tekintetben jól berendezett korszerű intézetben, melyben a „holnap“ kérdése nyomasztólag nem rémitget és a melyben a tar.itó-lélek teljes melegével, átadó képességével, zavartalan munkájával vonja körébe a növendékeket. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy helybeli ev. ref. felsőbb leányiskolánknál a magas tandíj miatt ugyszólva lehetetlenné van téve, hogy a szegényebb sorsú családok leány- gyermekeiket taníttathassák. A nem rég létesitett nagybányai áll. polgári iskolában a tandíj 5 korona, ez alól is 35—40% felmenthető. Nálunk tisztán a tandíj 60 korona! Mit gondol B. K. esperes ur, mit szólnak ehhez a családapák, a mai nehéz viszonyok közepeit? Aztán mi az a felsőbb leányiskola? Egy luxus iskola, mely se kint, se bent nincs! Nem okosabb volna egy rendszeres polgári iskola? Természetes, hogy reális alapokon, melynek tovább fejlesztése az égetően szükséges nőtanitó- képző lenne, természetes, hogy ez sem ideális számadatokra alapítva. Mert: megdöbbentő az, hogy egy intézet fennállása pl. estélyek, hangversenyek, gyermek- szinelőadások bevételéhez s egyéb véletlensé- ge'khez legyen kötve! Hátha ezek nem sikerülnek? Vagy az egyházkerület, esetleg a testvéregyházak megvonják a segélyt? Hiszen ez egyáltalában nincs kizárva ! Hátha a tandíjból befolyó összeg leesik? Vagy ez biztosítva van? A naivitás netovábbja kell ahhoz, hogy j egy most alakítandó egylet reménybeli jövedel- ; méfe számítson ez az intézet! Adja az Isten, hogy teljesüljenek az e te- j kintetbeni remények, de ugyan ismeri-e a czikk- iró az egyesületi életeket? Pangás van e tekintetben ma az egész országban talán mindenütt a világon! Ma csak i a kaszinók kártya klubbjaiban van egyleti élénk élet, könnyen kitalálható okokból. Ma már kezdünk kitörülközni az egyesü- ! letekből és igazán mindenféle külső fogásokhoz i Báli idényre fal/Atn . le gjobbnak bizonyait iuIVulv posztó és gyapjúszövet üzletében (Szatmár, kell nyúlni az egyleteknek, ha azt akarják, hogy a társadalomban valamit számítsanak. Jónevü, jobb módú polgártársaink vonják ki magukat az egyleti tagsági dijak fizetése alól — küldik vissza a tagsági nyugtát, hogy ők “nem tagok“. Mind ez nem annak a jele, hogy uj egyleteket, pláne jó magas évi dijakkal, alakítani lehet, hogy ezeket a közönség szivesen fogadja. Sajnos, de úgy van: Ma kihalt az érdeklődéssel párosult áldozatkészség az emberekből, mert nagyon megnőttek a sokféle társadalmi kívánalmak és szinte erő feletti teherrel küzd a legtöbb ember! Ki van a közönség fáradva, ki van merülve. Nem is egyletekkel kell ma már a vallási érzületet sem felkölteni vagy ápolni. A család van arra hivatva, hogy a gyermek lelkét fogékonynyá, nemessé, vallásossá tegye. A családi életre tessék hatni, itt és csak is itt lehet még segíteni. A lelkész uraknak e téren sok szép tennivaló kínálkozik. Nincs tehát mit tartani az állami iskoláktól, mert midő í a gyermek iskolába ment, a család otthon már eldöntötte a gyermek jövendő vallásosságának kérdését. És épen ezért okosabb dolog volna: nem az állami iskoláktól félni, hanem a „Cura pas- toralis“-ra gondot, illetve sok gondot fordítani' mert meggyőződésünk, hogy ennek üdvösebb eredményei lennének minden egyéb eszméknél — melyeket csak úgy gondolomra, naiv hittel belehajitunk a társadalomba. Midőn a helybeli ev. ref. főgimnázium az államsegély ügyével bajlódott ott is fel-felütötte fejét a vaskalaposság, de hála a társadalom és a vezetőség többsége józan felfogásának: bénitólagnem hathatott, mert minél általánosabbá Ion a tudat, hogy: ha az egyház a mindenben nagyott halad idők kívánalmainak megfelelően, ez iskolát fentartani és fejleszteni nem tudja, kérje, illetve vegye igénybe a államsegélyt. Es micsoda nagy baj származott ebből? Csakis áldásos, jó eredményét ismeri az átalakulásnak úgy a város mint a vidék és a felekezetiség egy hajszálnyit sem szenvedett. Ez fog történni a szóban forgó leányiskolával is, legalább minden jel erre mutat. Lehet, hogy a jobb sorsra érdemes ügy, ha a haladás kerékkötői ránehezednek, ideig- óráig pangani fog, de meg fogjuk látni, hogy előbb-utóbb életre kél az eszme, mert ez életrevaló. Végül: némi felekezeti szine lévén a dolognak, kijelentjük, hogy elfogulatlan jóakarat vezérli sorainkat, még csak a gyanúsítás árnyékától is távol akarjuk magunkat tartani, hogy a felekezeti ügy kárára törnénk a mire különben a reális gondolkozó nem is gondolhat. ,,A valóság nehézségeivel ismerős“ tanügyi részrehajlatlan gondolkozás különben majd meg fogja fejteni a vitás kérdést csak akarni kell. Városi közgyűlés. Szatmár, 1902. február 10. Városunk törvényhatósága tegnap délutáni rendes havi közgyűlést tartott melyen a főispán elnökölt. A közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításunk a következő. A polgármesteri jelentésből a következőket emeljük ki. A rend őr főkapitányságnál a kihágási ügyeknél úgy a kezelés, valamint a befolyt pénzek elszámolásánál rendetlenségek, szabálytalanságok merültek fel, ez irányban a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el a tanács; a vizsgálat majdnem befejezve van és igy^ csak a határozat hozatala van még hátra. A cs. és kir. 15-ik huszárezrednek pótkeretei elhelyezésénél az építkezési költségek 161,088 kor. 94 fillérbe kerülnek mire nézve a városi kiküldöttek a kincstár megbizottaival megegyezésre jutni, mivel a kincstár csak 4 és fél százalékot fizetne a befektetett tőke után, a város megbízottai oda nyilatkoztak hogy ha 6 százalékot kap bérösszeg gyanánt a város úgy az építkezési költségekbe belemegy, azonban, mint a polgármesteri jelentés mondja erre kilátás nincs, igy tehát le kel arról tennünk hogy a .huszárlaktanya fölépüljön. Szólott a jelentés a járványról, az iskolák államosításáról, mely után a közgyűlés elfogadta a polgármesteri havi jelentést. Mátray L. örvendetes eseménynek jelzi a hivatalos jelentés azon pontját hogy a kormány a szatmár-mátészalkai vasútvonal kiépítésére, a városnak, az előmunkálati engedélyt megadta és kéri a törvényhatóságot, hogy a város gazdasági életére nézve ezen nagyon fontos ügyben, mint eddig, úgy továbbra is sürgősen és lelkiismeretes fáradozással munkálkodjék közre. Ezután Uray Géza bizottsági tag állott fel és a főkapitány mellett valóságos védőbeszédett tartott s felhívta a h. polgármestert, hogy a vizsgálat adatait tárja föl, mert a főkapitány ténykedésében mindenkor megbízott és azt véli, hogy a rendetlenségek melyek konstatálva lettek, nem-e követtettek el valamelyik ottlevő tisztviselő által ? Dr. Kelemen Samu nem tartja szükségesnek, hogy a vizsgálat adatait itt, mielőtt az végleg befejezve nincs, —- feltárják; a polgármesteri jelentést ebben az ügyben tudomásul veszi, melyhez az egész közgyűlés hozzá is járult. Kovács Leó három interpellátiót adott be először az utczára folyó szenyvizek és más közegészség ellenes állapotok megszüntetése tárgyában, mely mellett interpelláló indokait is szóban előadta. A második interpellátió a zsidó zugiskolák betilása volt, itt is interpelláló elmondotta indokait szóval is. Harmadik interpellátió tárgya volt irt hirdetések és czégtáblák eltiltására vonatkozólag ; mind három interpellátióra a főjegyző alapos indokolás után megadta a választ, melyet úgy a közgyűlés, mint a Kovács Leó interpelláló tudomással vett. Még jött egy interpellátió; ezt Törseök Károly nyújtotta be, a városi pénzek mikénti kezeléséről; az interpellátió egyes városi tisztviselőkre igen gyanúsításokat tartalmazván kérte a h. polgármester, hogy az interpellátiótól a közgyűlést, 30 napra neki adja ki, mivel ő a felvetett gyanúsító kérdéseket lényegében nem ismeri. Dr. Törseök Kárloy felszólal az iránt, hogy ő nem gyanúsít senkit hanem csak a múltakból merit és a Szőllősy féle dologból ítél. Pap Géza főjegyző ebben is alaposan megfelelt s a közgyűlés melynek tagjai között a beadott interpellátió nem kis izgatottságot keltett, egyhangúlag elfogadta a főjegyző válaszát. Ezután közgyűlésnél Domahidy Ferencz elhunyta alkalmából a családhoz részvét íratott küld nemkülönben érdemeit jegyző könyvileg örökít meg. A m. kir. belügyminiszter körrendeletét a közigazgatási eljárás egyszerűsítése ügyében a közgyűlés egy hangulag el fogadta, azután az északkeleti várm. szövetkezet segély iránti kérelmét egyhangúlag elutasította. A szatmár-németi g. kath. egyház templom építése költségeinek fedezésére a közgyűlés 400 koronát szavaz meg. Némi kis vihart támasztott a legelő dijak megállapítása, melynél többen felszólaltak; közgyűlés ebben is elfogadta a szakosztály előterjesztését. A villám világítási igazgatói állás betöltéseivel a megüresedett állásra többen adták be a kérvényöket, villamügyi bizottság Reisinger Antal olclev. mérnököt hozza javaslatba a megválasztására nézve. Ellene elsőnek Antal Dániel szófiai fel és a maga részéről azt ajánlja, hogy ezen állás ne is töltessék be, hanem a telepnek időszaki megvizsgálása p. o. Siemens és Halske ezég felügyeletére bízassák. Mátray L. nem tartja helyesnek, hogy az eddigi csalódások után ez a költséges állás újra betöltessék és a villám felügyeleti dolgokat a városi főmérnök jogkörébe véleményezi, a ki mellé egy segéd mérnök állíttassák. Felszólalásában különösen hangsúlyozza, hogy a jelenlegi üzemvezető szaktudása mellett ezen eljárás a városra hasznos és megnyugtató. Dr. Kelemen Samu azt tartja, hogy próbáljuk meg egys«er és válasszuk meg a bizottság által javasolt pádyázót Rajzinger Aurélt. es szalon szöveteket minden létező kivitelben a legnagyobb választékban WEISZ OTULÄ Oeák-tér 21. sz.) szerezhetjük meg. Valamint a legújabb bI i mellények,
