Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-04 / 6. szám
Szatmár, 1902. SZATMAR-NEMEH A kisiparos helyzete a múltban, jelenben és a jövőben. Midőn a kisiparos a múltban a Czéh rendszernek szigorú artikulusai szerint szolgálta a nagy közönséget s teljesítette hazafias kötelmeit, megelégedett állapotban élvezte fáradságos kézimunkájának gyümölcsét s ez által a megelégedés, a boldogabb jólét honolt csaknem mindazon kisiparosnak családi tűzhelyénél, kik kellő szakértelemmel, ügyességgel, fegyelmezett rendszerrel folytatták mesterségüket. Ezen megelégedett családi jólét volt egyrészről a patriarchális életének is a valódi alapja, ez kötötte a munkaadót a munkához, a munkást a munkaadóhoz azon családias vonzalommal és szeretettel, melynek annyi számos példáját látjuk a letűnt czéh-életnek történetében. A czéhbeli kisiparos a fegyelmező rendszabályok által sok esetben kemény kötelességeknek volt ugyan alávetve, de másrészről erős oltalmat és védelmet talált a maga részére a czéhbeli élet védő szárnyai alatt. A kisiparos éíetekszisztencziája biztosabb alapon nyugodott a múltban a ezéhrendszer mellett, mint a jelenben. Mert védve volt a féktelen és korlátlan versenynek pusztító hatása ellen, nemkülönben a munkásnak és a megrendelőnek visszaélései ellen. Szóval fegyelem és védelem, egyetértés és összetartás volt a jelszava a régi czéh-életnek, mely rendszer a valódi erkölcsi alapját képezte a régebbi iparos életnek és fennállásának, amit aztán a behozott szabad iparrendszer eleg meggondolatlanul minden átmenet nélkül egyszerre halomra döntött és az iparos-osztály nagy részét a végveszélybe taszította. Ily viszonyok mellett a szabad iparra elé nem készített iparosok nagy része áldozatul esett a meggondolatlan rendszernek. Később a kormány-emberek is belátva baklövéseiket, igyekeztek újabb törvény által némi korlátot szabni a féktelenségnek, de az alap meg lett ingatva s a régi rendszernek pusztulni kelletett. Ezek után beállott az uj korszak, vagyis a jelenlegi, a mi a csaknem egészen készület- lenül lepett meg bennünket és igy nagyon megnehezítette és egészen terhessé tette ránk nézve az élet uj küzdelmét, mely szinte igen sok áldozatot követel, különösen a kis iparosok körül, kik a régi rendszerhez lévén szokva, az ujjal könnyen megbarátkozni nem képesek és igy a haladás helyett a hanyatlásnak kell közöttük beállni. A nagy tőke, a gyáripar, a gőz és villanyerő, az ezerféle munkagép, az üzleti leleményességnek végtelensege, mind oly rohammal foglalták el az ipar terét, hogy ezekkel versenyt haladni, ez útra lépni s azon haladni, csak igen kevés iparosnak adatott meg. A kik pedig ezen uj korszak követelményei szerint haladni nem képesek, azoknak pusztulni és megsemmisülni kell. A haladás, a versenyképesség, a szorgalom, a takarékosság, legyen jelszavunk a jelenben, hogyha elpusztulni és megsemmisülni nem akarunk, igy talán megállhatjuk helyünket még a nagy tőkével szemben is és előkészítjük a talajt a jövő hazai ipar fejlesztésére, mert hogy nemzeti létünk és fennmaradásunk a jövőben a hazai ipar fejlesztésétől függ, az minden készségen kívül áll, ezt kezdik már belátni, még az agráristák is, meg a komolyabban gondolkodó honatyák is. Nemzeti létünk jövője tehát szorosan függ a hazai ipar teljes kifejlesztésével, amihez szorgalmas és ügyes iparosokra van szüksége a hazának. Mivel pedig nemzetünk és igy iparosaink is bírnak azon természeti jó tulajdonsággal, hogy a haladásnak és életképességnek minden eszközét képesek elsajátítani és magukba fejleszteni és fenntartani s igy bízvást lehet reményünk arra, hogy a hazai ipart magasabb színvonalra fogjuk emelni, a melynek első úttörőinek mi vagyunk hivatva, e végből tehát csüggednünk nem szabad, semmiféle csapások és a legsúlyosabb körülmények között sem, hanem folyton f megújuló reménynyel és önbizalommal fel kell venni a harezot és a létért való küzdelmet ez mindnyájunk kötelessége a jövőért. De vájjon a kisiparosságnak micsoda erők állanak leginkább rendelkezésére, hogy a felsorolt feladatoknak a jövőben megfelelhessenek, egyszerűen semmi más, mint az egyetértés és összetartás, ez az a roppant erő, melylyel minden szegénységünk mellett is sok hasznos nagy dolgokat lehetünk képesek keresztül' vinni és aki ezen erő valódiságát elismerni nem akarja, vagy erre nem képes, az aztán soha ne panaszkodjon sem a jelen, sem a jövő felett. Egyetértés és összetartás lelkesítsen tehát bennünket a jövőben, úgy a saját, valamint a haza szent érdekei mellett. Egy régi iparos. Színészet. Csütörtökön, január hó 30 án velte jutalomjátékát Mészáros Alajos, társulatunk közkedvelt fiatal tagja. Szinre került „Liliomig a szökött színész.“ A közönség egészen megtöltötte a színházat, bizonyságául annak az osztatlan rokonszenvnek, melylyel e fiatal és tehetséges színész iránt viseltetik. A jutalmazott pompás babérkoszorút, azonkívül gyűjtés után 120 korona összeget kapott egy öt pecsétes levélben. A jutalmazott játszotta Liliomfit, igazi természetes alakítást nyújtva, menten minden pózolástól. Liliomfi szerepét nek különféle variátióját tiszta képben adta vissza s annak minden legkisebb részletét az életből vett hűséggel dolgozta ki. Méltó partnere volt a kis Barna Jolán, ki ma mint énekesnő is szerepelt. Csinos hangja van és igazán érzéssel dalol. Kitűnő alak volt Győré (Kányái), nemkülönben Miklóssy Gyula (Szellemű) is. Vibary Elemér adta Szilvay professort egész ügyesen. H. Lévay Berta (Erzsi) remek dolgokat müveit ez esténél is, gyönyörűen énekelt, játéka pedig friss és üde volt. Csáky Ferencz (Gyuri pi- ezér) nagyban jeleskedett. Általában az előadás semmi kívánni valót nem hagyott fenn maga után s a szép számú közönség sokat mulatott ez estén át. Vasárnap, február 2-án egy újdonságot láttunk színpadunkon. Guti Soma és Rákosi Viktor ismert viezgyártók műhelyéből kikerült bohózatot, »A képviselő ur« at. Díszes és nagy közönség jelent meg a színházban és igazán nagy tetszéssel fogadta a darabot, mely ugyan irodalmi értékkel ha nem is, de a kaczagtatás elérésében mindenesetre számottevő dolog s ez egy bohózathoz éppen elég. Meséje igaz, mint legtöbb nohózaté; kuszáit és bonyadalmas, a félreértések szakadatlan lánczolata teremtik meg a néző előtt a komikumot, melyen aztán nevet igazán és jókedvűen. A darab meséje röviden annyi, hogy létezik Bodolay Károly (Matgittay Gyula) és Bodolay Karcsi (Szilágyi Dezső), ez utóbbinak adósságait az előbbi mint névrokon a félreértések folytán fizeti, mint a köles, ezenkívül négy napot ül is érte, mely idő alatt Karcsit, kit véletlenül a Károly Iákásán kap meg egy küldöttség és abban a hiszemben, hogy Károly áll előttük, elviszik magukkal le a kerületbe és megválasztják képvisetőnek így lesz Bodolay Karcsiból Bodolay Károly helyett orsz. képviselő, ki midőn a dutyiból kiszabadul, nagy patálist üt, megpeticzio- nálja a Karcsi mandátumát, a mit a Curia meg is semmisít. Persze most a vége a pünkösdi királyságnak és Karcsiból lesz az, aki eddig volt, egy végzett földesur, ki könnyen veszi a világot, csak a mától holnapig él és azonfelül a kit végzete elébe hoz, azt feltétlenül megpumpolja. Sok derült jellenete van a darabnak az egyes epizód jeleneteknél is, mint p. o. péntek Tóbiás trombitás, Füzessy korcsolyaművész szerep.ltetése. Egyszóvat bohózatnak, mint bohózat,* kitűnő ez a darab s a ki nevetni szeret a színházban, annak bátran ajálhatjuk e bohózatot. Maga az előadás igen sikerűit volt, a szereplők egytől-egyig mind kitünően voltak disponálva. A siker oroszlán- része Szilágyi Dezsőt illeti, ki pompás alakítást nyújtott s folyton derült hangulatban tartotta a közönséget. Nyílt jelenésben nem egyszer viharos tapsokat kapott a jókedvű közönségtől. Mellette a férfiak közül Margittay az, ki szerepét minden izében ki tudta dolgozni és finom humorral vegyíteni. Mészáros Alajos, valamint Győré Alajos — előbbi a korcsolyamüvész. utóbbi a trombitás szerepében — ügyesek voltak. Halmay Cornélia, mint nagyanyós, tökéletesen bevált. Raskó Erna (Bodolay Károlyné) és Barna Jolán (Pista) igen kedvesen adták vissza szerepöket. Ma egy hete lapunk , zarta után, délben vettük a szomorú hirt, hogy Domahidy Ferencz, vármegyénk és városunk egykori nagynevű tőispánja, megyei és városi közéletünk egyik legtiszteltebb alakja Budapesten, a hova súlyos betegen operáczió végett azelőtt nehány nappal utazott fel,, örök álomra hajtá a munkában és tisztességben megőszült fejet. Halálának hitére a városházán, a Társaskör és a várm. Takárék épületén azonnal kitűzték a gyászlobogót. A gyászhir, mint fu ó tűz terjedt el városunkban s már a délutáni órákban mindenki tudta, hogy Domahidy Ferencz elköltözött egy jobb hazába! Az elhunyt életrajzát röviden összefoglalva, a következőkben adjuk, domahidai Domahidy Ferencz született 1824-ben. Édes atyja, Menyhért" a I szabadságharcz alatt vármegyénk alispánja volt,.ki fiát i a leggondosabb házi nevelésben részesítette. DomaDomahidy Ferencz. A hagyaték. FVancesko mester régi szabású ember volt, csupa szeretet és jóság. Apja volt öt gyermeknek. Fiuk, lányok, vegyesen. Úgy beszélik, hogy Vittoriában lakott, olyan kisebb báróléle volt, mint a skótok mondanak, de itt errefelé csak Francesko mesternek nevezték. Volt háza, kertje, földje ; a sajátjából élt az öveivel ; szive és pénzes erszénye nyitva állott az egész világ számára. Kiházasitotta fiait és leányait, a vöket és a menyeket odavette a házába és vagyonát, birtokát fölosztotta közöttük. Egyszóval Francesco mester mintaképe volt a bőségnek, a vigságnak, és gyermekei, unokái, vői és menyei közt a nagy családdal megáldott Jákobhoz hasonlított. A mig pénzve volt, becsülték tisztelték és szerették. Az erszénye azonban lassankint kiürült. A sok lakodalom, ünnep, násznép, ajándék kellemetlen hely- j zetbe sodorta a jó embert. Meg is változott a szin. Most már bárgyú volt az öreg, fecsegő, az ördög számára érett. Azzal az ürügygyei, hogy éjjel igen hánykolódik ágyában, nyomorúságos kamrácskába tették a konyha mellett és azzal, hogy tulsokan vannak az asztalnál, távol tartották az étkezésektől. Alig tűrték, alig hallgattak rá és a neveletlen unokák rosszul bántak vele. Ez volt a hála a sok jótéteményért. Azok bántak vele igy, a kiknek házát- udvarát, mindenét odaadta. Fi dolgokon tűnődött egy napon. — Boszura nem gondol:, mert erre képtelen lett volna, gondolkozott azon, hogy mit is lehetne tennie. — Megvan .... megvan .... mondotta végre magában, aztán sietve ment egy barátjához. — Nagy szívességet tehetnél nekem, ha akarnád. — Ezer örömmel, — felelt barátja. — Ha ugyanis becsületes embernek tartasz. — Annak tartalak. — Kölcsönözz hót csak egyetlen napra négyszáz unczia ezüstöt. Nem elhasználására, csak mutatóba. — Ez a legkevesebb. Itt a pénz. Francesco mester hazament, beérkezett kamarájába azután csörgetni kezdte a pénzt. A házban mindenki összefutott a kulcslyukon, a deszkafalak nyílásán kukucskáltak be és látták a szép érmeket, a mint ott gurultak az asztalon, mellette pedig F’rancesco mestert, ki úgy dobálta, kavarta a pénzeket, mint valami főpénztáros a bankban. Közben zsákba rejtette, ládájába zárva, mely az ágya alatt volt — és kiment. Szinte hihetetlen. Kint egészen más világot talált; a gyermekei áradoznak a nagy tisztelettől, unokái a kezeit csókolják a vők és a menyek hogyléte egészségi állapota felől tudakozódnak, mintha Isten tudja, mióta nem látták volna. És miként ma, úgy volt ez a következő napokon is, igy volt ez hónapokon, sok hosszú esztendőkön át. Időnkint ellátogatott barátjához, megismételte a pénzzel való komédiát, közbe közbe pedig igy szólt övéihez: — Ne féljetek gyerekek, halálom után az ott gondoskodni fog mindenről. Ezzel az ágy alatt levő ládára mutatott. Végre elérkezett az a pillanat, a mely mindnyájunk számára elérkezik, és szeretettel, gondozással környékezve, gyermekeinek karjaiban lehelte ki lelkét. Itt az egyik sirt, ott a másik zokogott, de amint a halottat kivitték a házból, apraja-nagyja rávetette magát a ládára, mint a hogy hajdanában a görögök és trójaiak vetették magukat Hektor holttestére. Felnyitották a ládát . . . nagy orditás ... és lehanyatlott a karja mindenkinek. Mi volt a ládában? Arany, ezüst talán, vagy drágaságok, ékszerek? . . . óh nem ! — Egy durva faragatlan bot rajta egy cz-'dula, ezen pedig ez a fölirás : „Ezzel a bottal verjenek meg minden ostoba apát, a ki még életében odaadja a vagyonát gyermekeinek. Ez az én végső rendelkezésem.“ SZIVARKAHÜVELYEK A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi cgyptomi szi- vaikahiively »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt s ni fekete, sem zsíros nem lesz és ki nein alszik. Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól Ka jylií»tó : a fő és kis-dohánytözsdékben. Egyedüli készítő : Brüder Elster Lemberg. HÍREK. — Uj belső titkos tanácsos. Ő Felsége a király Vécsey József bárót valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A népszerű és megyeszerte közbecstllésben álló derék főurnak eme nagy kitüntetéséhsz a legn i- gyobb örömmel adunk kifejezést.
