Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-10-07 / 41. szám

Október 7. — Felhívjuk a birtokos osztály figyelmét Neuschlosz Testvérek szatmári czégnek lapunk mai számában kö­zölt hirdetésére. A czég megbízhatósága folytán ajánl­juk gazdáinknak, hogy ezen kedvezményes kölcsönt ve­gyék igénybe. legtöbbször a gyomor- és bél­működés zavarának jelei, mit sem­mi esetre se szabad figyelmen kívül hagyni. E bajok megszünte­tése, vagy elhárítása czéljából aján­latos a rohitschi „Tempelquelle“ ivása, mint azt az orvosok általá­ban rendelik is, A rohitschi „Styria-forrás“ erőrebb, de cáak időszakonként iható. Magyarországi főiaktár: Hoffmann Józsefnél Buda­pesten, Báthory-utcza 8. szám. IRODALOM. Magyar Remekírók. A magyar irodalom főművei. Második sorozat: Arany János munkái, II. köt.; — Kossuth Lajos válogatott munkái; — Reviczky Gyula összes költeményei; — Szigligeti Ede válogatott színmüvei, I. köt; — Vörösmarty Mihály munkái, II. köt. — Kiadja a Frankiin-Társulat, Budapesten, 1902. „Az emberiség és nemzetek életében — Írja Gyulai Pál* — minden tett, intézmény, változás, előbb * Irodalmunk befolyása nemzeti fejlődésünkre. (Emlék­beszédek, II. köt., 230. 1. — Kiadja a Franklin-Társulat, Buda­pesten, 1902.) mint érzés és eszme jelentkezik a küllők lantján s a nagy gondolkozók könyveiben. Innen az a nagy be­folyás, melyet az irodalom gyakorol áz emberi és nemseti fejlődésre. Az irodalom mindig hű tükre a jelen küzdelmeinek és jelzője a jövő átalakulásainak“ ... Ez az általános igazság sokkalta jobban áll a mi irodalmunkra, mint az idegen, legkivált a nyugati nem- zetsk irodalmaira. Századokon át létéért küzdött a ma­gyar: egyik kezében a kard, másikban az eke szarva s ha mi kis ideje maradt az Írásra, ez az irodalom leginkább nemzeti törekvéseit, küzdelmeit tükrözte vissza. A magyar Írókat egész a XIX. század dere­káig, sőt még azután is vagy pár évtizedig, legfőképp a hazafiság vezette; életük föladata a magyar nyelv művelése és terjesztése volt s mind a kettőt nem mint végczélt tekintették, hanem mint eszközt a nemzetiség s ha lehet, a magyar állam fölelevenitesére. Erre tö­rekedtek nagyok és kicsinyek, ez tette a magyar Író­kat, erőseket és gyöngéket testvérekké: s mint|az első keresztények, ők is úgy bátorították, lelkesítették egy­mást azon büszke önérzetben, hogy életben tartsák a nemzetet mindaddig, mig eljön a politikai ébredés és üt a fölszabadulás órája. A fölszabadulás órája ütött, de az uj politikai életre ébredt nemzet hálátlan volt ama nagy fiaihoz, akiknek lángoló lelkesedése, lankadat.an buzgalma föl­rázta öt tespedéséből: elhanyagolta prófétáit, a szel­lemi harezok gigászi hőseit s irodalmával csak annyit törődött, amennyit szórakozásképpen várhatott dole. Sőt még annyit se! Egy emberöltővel se kell vissza­mennünk bibliográfiánk történetében s már is oly ős állapotokra találunk, hogy arezunkba szökik a vér szégyenünkben. A hetvenes évek elején a művelt ma­gyar családok könyves polezain sokkal biztosabban meg lehetett találni az idegen kóltő-királyok remekeit, mint a magyar nemzeti géniusz szellemi virágait. S aki visszaemlékezik velünk a lánglelkü Kazinczynak, a fáradhatatlan Toldynak ma már csakis nagyobb könyv- tárekba szorult, igen szerény Magyar Remekírók ki­adására, bizonyára boszankodva és keserűséggel gon­dol a szemrontó betűkkel nyomott, eredetileg szürke, de később megsárgult papirosu kötetekre, melyek — bár „diszkiadásnak“ csúfolták, — igazi szégyenfoltjai voltak a magyar könyvkiadásnak. Ez volt aztán az oka, hogy remekíróink munkái, roppant nagy nemzeti jelentőségükhöz képest, arány­lag kevéssé voltak elterjedve s közönségünk nem is­merte eléggé azt a gazdagságot, melyet irodalmunk­ban bírunk, Legnagyobb költőink munkái elszórva je­lentek neg, részben elavult, részben pedig a mi viszo­nyainkhoz mérten, túlságosan drága kiadásokban. Hi­ányzott az egységes gyűjtemény, amely olcsó, a min­dennapi használatra szánt és mégis tetszetős kötetek­ben adta volna a közönség kezébe mindazt, amit ma­gyar iró nagyot és örökbecsűt alkotott nemzetünk ezeréves története folyamán. Pedig a nemzet köztudatában ott lappangott a névtelen, homályos óhajtás, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek a magyar nemzeti géniusz remekművei, amelyek lángoszlopként világítottak a múltban, égi fénynyel ragyogják be a jelent és vezér­csillagokként mutatják a jövő útjait. És bizonyos volt, hogy az a kiadó, aki megérti a nemzetnek ezt a tit­kos óhajtását és pótolja a hiányt, kétszeresen jó üz­letet csinál: először azért, mert biztosítja magának a nemzet háláját s másodszor azért, mert a Magyar Re­mekírók teljes és egyöntetű kiadásban kapva fog kapni minden müveit magyar család. Az okos kiadói politikának ezt a hazafias és há­lára méltó munkáját a Frankliy-Társulat csinála meg, midőn ez év tavaszán megindította a Magyar Remek­írók első sorozatát.* Harminczöt remekíró, ötvenöt kö­*Az első sorozatban a következő öt kötet jelent meg ; Arany János munkái, I. köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, I. köt. ; — Tompa Mihály mukái, I. kötet; — Csiky Gergely szín­müvei ; — Garay János válogatott költeményei. tetben; ennyit Ígért prospektusában a Franklin-Társu­lat, s az elsőéven belül megjelent tiz kötet fölötte so­kat rótt le amerésznek tetsző Ígéretekből. A gyűjtemény teljes lesz és hiánytalan! Balas- sától Reviczky Gyu'áig minden elhunyt magyar iró SZAT.MAR-NÉMETI. munkáit összefoglalja, úgy hogy a teljes gyűjtemény valóban a magyar nemzeti géniusz kincseskáza lesz. A legnagyobbak: Arany János, Petőfi, Tompa és Vö­rösmarty lehetőleg tökéletes és leggondosabb tejles ki­adásban jelennek meg, a mi már egymagában is ne­vezetes nyeresége irodalmunknak; többi remekíróink megválogatva: mindegyikből mind az, a mit a száza­dokon keresztül megszűrt ízlés, a fejlett esztétika va­lóban nagygyá és örökbecsűvé avatott. De még több is lesz ennél a Magyar Remekírók gyűjteményében. A Franklin-Társulat, midőn e monu­mentális kiadásra elszánta magát, nem akart fél-mun­kát végezni. Irodalomtörténetünk legkiválóbb munká­saira, most élő legjobb kritikusainkra bízta a megvá- logatás nehéz, felelősségteljes gyndját: s ezek az első rangú szakemberek és irók művészi méltatást és iro­dalmi becsű életrajzokat is Írnak az egyes kötetek­hez, melyeknek összesége ily módon nemcsak a ma­gyar irobalom remekeinez teljes gyűjteménye lesz, ha­nem egyszersmind a magyar irodalom legjobban meg­szerkesztett története is. így társul az eddig megjelent kötetekben az Arany János neve a Riedl Frigyesével, a Csiky Ger­gely neve a Vadnay Károly év a\, a Garay János neve a Ferenczy Zoltánéval, a Kossuth Lajos neve a Kossuth Ferenczével, a Reviczky Gyula neve a Koroda Páléval, a Szigligeti Ede neve a Bayer Józsefével, a Tompa Mihály’ neve a Lévay Józsefével, a Vörösmarty Mihály neve a Gyulai Páléval, — mert az utóbbiak rendezték sajtó alá az előbbiek munkáit; — s nemcsak arra ügyeltek, hogy a közönség szabetos és teljes alakban kapja az egyes remekírók szövegét, hanem ragyogó tollal meg is írták mindegyiknek az életrajzát és mun­káinak kritikai méltatását. A Franklin-Társulat tehát elérte czélját, hogy a Magyar Remekírók egységes kiadásában oly gyüjte- ménynyel ajándékozza meg a nemzetet, amely ország­szerte elterjessze mindazt, ami nagyot és magasztosai a nemzeti géniusz nyelvünkön alkotott. Ennél a külső díszében és belső tartalmában egyaránt becses gyűjte­ménynél nagyobbszabásu vállalatra magyar kiadó még aligha vállalkozott. De nem is vállalkozhatott, mert a programúiban Jigért 55 kötetnek a fele (26 kötet), oly remekírók műveit tartalmazza, amelyeknek kizárólagos kiadói joga a Franklin-Társulaté. Már pedig Arany Jánoá, Arany László, Bajza József, Cxuczor Gergely, Deák Ferencz, Garay János, Kemény Zsigmond, Szig­ligeti Ede, Tompa Mihály, Vajda János és Vörösmarty Mihály munkái nélkül — amelyeket a Franklin-Társu laton kívül semmiféle más kiadó ki nem nyomtathat -— csonka lenne és csonka lesz minden oly vállalat, mely a többi remekirÓK kiadására vállalkozik. Tompa, Vörös­marty és Arany nélkül, hogy a többi nyolez nagyot ne is említsük, értékének és fényének tizedrészére csök­ken minden gyűjteményes vállalat becse. Átn a mi közönségünk már eléggé megérett arra, hogy a tiszta búzát a polyvától megkülönböztesse s hangzatos ígéreteket immár nem fogad el készpénz gyanánt. Bízvást szigorúbb bírálatába foghatunk tehát annak, amit a Franklin-Társulat a programmjában igéit s nézzük meg alaposabban és közelebbről, hogy ez a most megjelent második sorozat valóra váltotta-e, a mivel a Magyar Remekírók prospektusa biztatott. Arról van szó, hogy ötvenöt vaskos kötetben, körülbelül húszezer lapon, egybegyüjtsenek mindent, ami a magyar nemzeti géniusznak maradandó kincse. A kerat elég tág: de annál nehezebb a föladat, mely tömérdek szeretetteljes és szakértő munkát követel. Egész serege szükséges a finom kritikai emléknek, hogy az óriás anyagot megrostálják, a kiadásra előkészítsék s megfelelő, irodalmilag is becses méltatással ellássák. Kezünkbe akad az Arany János második kötete, a kisebb költemények. A szöveg teljes, kritikai szöveg, megtoldva Arany János önirta bevezetésével es jegyze- teigel. A mintaszerű bevezetést a megelőző kötethez Riedl Frigyes tanár irta. A rövidre szabott ki itikai mél­tatás fölötte precziz monográfia, mely stilus és kon- ezepezió dolgában az érdemes kritikus legderekabb Írá­sai közül való. Megelevenednek e lapokon azok a lelki küzdelmek, melyeken Arany János átment, mielőtt ma­gasztos hivatásának tudatára ébredt; végig kisérjük a Toldi halhatatlan Íróját rögös pályájának minden varga­betűjén s gyönyörűségünk telik a Riedl bonezoló mű­vészetében, mely a nagy költő-fejedelem leikébe le­világít és munkáiból magyarázza az iró nemes jellemét. A hat kötetre tervezett Vörösmarty-kiadásból az epikai költeményeket kapjuk e második sorozatban. Életrajzát a megelőző kötethez csatolta Gyulai Pál. Más úgy se Írhatta, úgy se merte volna megírni: hisz ki ismerné úgy Vörösmartyt, mint Gyulai, akinek e jeles tanulmányában a kritikai lelkiismeretesség ritka összhangban olvad össze a nagy, személyes tisztelettel. Zalán futása nyitja meg az epikai költemények sorát: Zalán futása, melyben sitatja a jelent, dicsőíti a múl­tat s a puhaság fertőjébe sülyedt nemzetet a régi ma­gyar vitézség és a hazafias föláldozás nagy tetteinek emlékeivel akarta fölrázni. Utána következnek a töb­biek : Eger, A két szomszédvár, Cserhaloin, a múlt dicsőségének megannyi emlékjelei, melyeket történel­münk legháborgöbb korszakaiból ásott ki, némán is kiáltva jaz elsatnyult unokáknak, hogy ne hagyják el­veszni a dicsőn szerzett hazát I . . . Kossuth Lajos válogatott munkáit kapjuk a soro­zat harmadik kötetében: az első szónokét és állam­férfiét, akinek méteorhoz hasonló fényes pályáról Kos­suth Ferencz iit rövid ismertetést, a fiú gyöngédségé­vel és tiszteletével. A Magyar Remekírók közül Kossuth Lajos nem hiányozhatott: mikor itthon oly csöndes volt az ország, mint nyári éjszakán a temető, egész világot fölrázta az ő szava és ismertebbé, tiszteltebbé tette a magyar nevet, mint nemzetünk történetének fo­lyamán bármikor vala. Munkáinak kiválogatására senki se lehetett hivatottabb, mint Kossuth Ferencz, aki so­káig élt a nagy szellem körében s legközelebb állt hozzá az élők sorában. S a válogatás sikerült is: a vastag [kötet szűk keretében (Kossutbról szólván ez nem ellenmondás 1) a nagy politikai iró és szónok mel­lett megismerjük a kiváló, európai műveltségű tudóst is. Szigligeti Kdének négy színművét (Lelencz, Szö­kött katona, Fény és árnyai és Trónkeresők) válogatta össze Bayer József ez I. kötetbe s megtoldotta életrajz­zal is. E jeles tanulmány során nyomról-nyomra kö­vetjük a sok viszontagságon átesett színész és dráma­iró fokozatos emelkedését egész addig, mig férfikora teljébe jutva, olyan helyet viv ki magának drámairo­dalmunkban, melyből holta napjáig senki se tudta ki­mozdítani, holta után pedig a halhatatlanságot biztosí­totta nevének. Fényes technikája, eleven párbeszédei, verseinek költői lendülete, a magasabb irodalmi ezé- lokra törekvés s mindenek fölött erkölcsi tartalma és erős magyar érzése mindenkorra halhatatlanná teszik Szigligeti nevét dráma-irodalmunkban, mert művészete egy egész irodalmi korszakra rányomta bélyegét. Utolsónak hagytuk Reviczky Gyula összes költe­ményeit, melyekhez Koroda Pál irt bevezetést. Aki is­merte a fiatalon elhunyt költőt: kevesen akarták is­merni, mig élt, annál többen dicsekszenek vele most, hogy barátjuk volt 1 — megrendülve olvassa az izzó szenvedélylyel, maró keserűséggel telitett fekete soro­kat, melyek a magával és a világgal meghasonloít költő líráján fakadtak . . . Reviczky élni akart, hogy fe nékig üríthesse a dicsőség és a szerelem kelyhét: élni akart minden áron, éppen akkor, mikor orvosai ki­mondták halálos ítéletét I . . . Akkor éhezett és nyomor­góit; akik most magasztalják dalait, lenézték, kigunyol- ták a halálsáppadt arczu költőt, aki valósággal »szerte szórta lelke rongyait«, mig roncsolt teste a halálos nyavalyával küzködött . . . De hagyjuk ezt; ne vegyül­jön gáncs és disszonáns hang abba az elismerésbe, a amelylyel a Franklin-Társulatnak adózunk, hogy Re- viczkyt is besorozta a Magyar Remekírók diszes gyűj­teményébe. Mert ez a gyűjtemény valóban diszes és már első látásra is meghódítja a bibiiofii olvasót művésziesnek látszó külsejével. Kötése egyszerű, de Ízléses utánzata a fokfüldi kecskebőrnek (écrasé), amibe kiváló diszműve- ket szoktak kötni. Hivalkodó czikornyák, Ízléstelen dom- bor-diszek helyett pár szál liliomból kötött bokréta van a tábláján, melyet még a kötet szerzőjének aranyvágásu névaláírása is díszít. Bent az illető költő remek arcz- képe, fekete nyomásban; a papiros bordázott, merített, famentes anyag, melynek fénytelen síkján kellemesen olvashatók a szokatlan, kissé ódon metszésű betűk, melyek annak idején grand prix-t nyertek a párisi ki­állításon; a nyomás liszta és nem fekete, hanem sötét­kék, hogy az ellentét ne sértse a szemet a fehér papi­roson. Még a könyv áráról kell beszámolnunk a mely szintén jelentékeny tényezője a Magyar Remekírók el- terjedéáének. Szinte hihetetlen, hogy a Franklin-Társu­lat mily olcsón tudja adni e köteteket I Az ötvenöt kötetnek az ára 220 korona : egy-egy kötet ára tehát díszesen bekötve, csak 4 korona a mi páratlanul ke­vés, mivel az egyes kötetek átlag 400 lapot számlál­nak 1 Igaz, hogy a kötetek egyenként nem kaphatók: de viszoyt a 220 koronányi árt havi 3 koronás rész­letekben is lehet törleszteni. Ily kedvczménynyel pe­dig a legszegényebb c-alád is megveheti a monumen­tális könyvtárt. Felelős szerkesztő: Mátray Lajos. Főmunkatárs: Ferencz Ágoston. Vasúti meneiretiű. Érvényes 1S02, októ’ser l-től. Szaímár-Németiböi indul: ‘O o G-. Gyors vonat Személy és vegyes vonatok Vá­sári vonat Debreczen 157 3J5 900 253 709 Királyháza 150 019 1 246 718 518 Nagy-Bánya 624 730 F.-Gyarmat Minden y y im szerdán é 1015 723 Szatmár-Németibe érkezik: Debreczen felöl 15 4 608 827 708 r»>’ 1203 Királyháza 155 852 1017 814 Nagy-Bánya 83° 63« F.-Gyarmat Minden y » p()6 szerdán u 749 615 Szent-Lukácsfürdöi hegyiforrás legyen mindennapi italod! Kapható minden jobb füszerkereskedésben és vendéglőben. PH?“* Több száz kiváló orvos ajánlja: “"ipg Gyomor-égés, fel­fúvódás, böfögés, főfájás, erős szív­dobogás, álmatlan­ság, időszaki hányás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom