Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-09-16 / 38. szám

Szatmár, 1902. Szeptember 16. S Z A T MAR-NEMET í. Tekintettel arra, hogy 1901-ben úgyis csak 627.000, 1902. év első felében pedig 382.000 hektoliter bor hozatott be Olaszországból, s a következmény mutatja, hogy a hazai borárak lenyomására ez a menyiség is elegendő minél fogva 500.000 hektoliter évenkénti behozatalá­nak engedélyezése tulajdonképen a jelenlegi állapot állandósítását jelentené, s összeegyez­tethetetlen lenne a kormány azon ismételt ki­jelentéseivel is, mely szerint az olasz borvám klauzula eltörlése után meg kell védeni a ha­zai bortermelést az olasz bor káros és a nagy áldozatokat hozott bortermelőket tönkre tevő versenyétől: írjon fel a közgyűlés a melyben miniszter- elnök és földmivelésügyi miniszter urak oly ér­telemben, miszerint reméli, hogy a lapok kér­déses közleményei valótlanok s kéri, hogy a magas kormány eddigi ismételt kijelelentései- hez hiven az eddigi alacsony vámtétel mellett egyáltalán nem fog szerződést javasolni Olasz­országgal a borra nézve, sőt oda fog hatni, hogy a borbehozatalra a megfelelő, s 20 koro­nánál semmi kép sem alacsonyabb vám álla­píttassák; utaljon a t. közgyűlés feliiatában arra, hogy a bortermelők éppen a kormányi kijelentésekben bízva hoztak a szőlőtelepítésre oly nagy áldozatokat, s egyenesen kijátszottak- nak kellene, hogy tekintsék magokat ha a je­lenlegi vám ki uzula csak forma szerint töröl­tetnék el, de lényegében fennállana, mert a jelenleginek megfelelő bot menyiség az alacsony vámtétel mellett jövőben is bejöhetne. Kérje fel a közgyűlés az összes társ tör­vényhatóságokat a felhívásnak hason szellemű feliratokkal való támogatásért. Kérje fel a felirat támogatására a város országgyűlési képviselőjét, Hieronymi Károly O exelentiáját. Beadja: Dr. Keresztszeghy Lajos biz. tag. HÍREK. — Személyi hírek. Pap Géza polgármester — ssabadságideje lejárván, — rendes hivatalos működé­sét f. hó 14-én újra megkezdte. Dr. Márk Endre, a debreczeni ügyvédi kamara elnöke, rokonainak látogatása czéljából városunkban időzik. — Mándy távozása. Mándy Lajos miniszteri osztály tanácsos ügye iránt közönségünk meleg ér­deklődéssel viseltetett, amióta csak hirét vette, hogy hivatalától megválni készül. A legközelebbi napi la­— csinosan. Lap elején, ciceróval! Mert ez fontos. Tudja meg a mi olvasó közönségünk, hogy micsoda kollegialitást lehet a mi lapunknál látni annak, aki fel tudja fogni annak az értékét. — Meg van az is! Meg vanl A szerkesztő ur felhúzta a keztyüjét, kezébe vette az esőernyőt, Jánossal letöröltette a sárczipőit s kegye­sen meg méltóztatott kínálni engem is egy szivarral. Nem tudom, hogy britanika volt-e, vagy havanna. Kü­lönben is mindegy lett volna, egyformán nem szere­tem mindeniket. Még a tőzsdei árfolyamot adom a szedő-gyereknek s aztán megyek én is haza, hogy ál­modjam én is harmadosztályú vaskorona-rendről, meg boldogságról és sok kenyérről. * Reggelre járt az idő. A gázlángokat János olto- gatta már s én fázva húztam magamra kopott őszi kabátomat. Kezem bár fázott, még az utolsó simítást megtettem a szerkesztői üzeneteken s nehéz szívvel men­tem én is, hogy a piko'ómat megigyam a sarkon, egy éjjeli kávéházban. Egyik asztalnál ült a nagy antiszemita, az újdondász Kohn ur, aki azzal is bebizonyította ke­resztyén voltát, hogy a h-t nem az o elébe, hanem az o után irta. Üdvözöltük egymást s én belé mélyedtem gondnlataimba, mintha egy olyan világban éltem volna, ahol szabad gondolkodni. Isten tudja, Kohn ur hánya­dik pohár konyakját itta már, csak nem az elején le­hetett, mert az arcza a reggeli levegőtől, meg a szesz gőzétől vörösen bámult bele a párás kávéházi nagy tükörbe. Oda jött hozzám s szívélyesen megszorította a kezemet s beszélt hosszan, beszélt vontatottan a nyo­morról, a kenyérről, az emberek közönyéről s neki nem tetszett sem a szerkesztő ur, sem a dolgozótársak, neki csak egy embere van az egész redakcióbán s az — én vagyok. Megköszöntem szépen s elbúcsúztam ... polc számaiból megint azt olvassuk, hogy Mándy La­jos szabadság ideje eltöltése után nem fog többé visszatérni hivatalába s hogy már be is adta volna nyugdíjazás iránti kérvényét. Azt hisszük, hogy ezek a híresztelések is csak olyan feltevéseken alapulnak, mint az előbbiek és hogy addig fog húzódni ez ügy, mig végre helyes megoldást talál, és a fontos hivatal továbbra is a szinte nélkülözhetetlen Mándy Lajos miniszteri tanácsos vezetésében marad. — A Kossuth-ünnepély rendezésén a bizottság nagyban buzgólkodik. Az ünnepély részletes prog- rammja a következő: Szeptember 19 én lobogó kitű­zés; szeptember 20-án este kivilágítás; szeptember 21-én 9 órakor a városi bizottsági tagok gyülekezése a vá­rosház közgyűlési termében; 1IA0 órakor testületileg vonul a szatmári ev. ref. templonban; ’A 10 órakor ün­nepélyes isteni tisztelet a szatmári ev. ref. templomban, melyen Biki Károly esperes alkalmi beszédet mond, az iparos dalárda pedig kar-éneket ad elő; 11 órakor disz-közgyülés a városháza kistermében, melynek napi­rendje: 1) elnöki megnyitó; 2) Dr. Fechtel János bizott­sági tag emlékbeszéde; 3) Kovács Leo biz. tag indít­ványa az emlékbeszéd jegyzőkönyvi megörökítése és Kossuth Lajos arczképének megfestetése iránt; dél­utáni 1 órakor közebéd a „Pannónia“ nagytermében, melyen a város az itt élő 48-as honvédeket megven- dégeli; délután 4 órakor népgyülés a Deák-téren, melyen Osváth Elemér tatt emlékbeszébet a városház erkélyé­ről, a szatmári dalegyesület és az iparos dalegylet a „Hymnus“-t és a „Szózat“-ot adják elő. Felkéretnek mindazok, kik a Pannóniában tar­tandó társas ebéden való részvételre tévedésből külön gyüjtő-iv aláírásával fel nem vétettek, hogy Tankóczy Gyula h. főkapitány urnái vagy Márkusz Márton ven­déglősnél jelentsék be részvételi szándékukat. Egy te­ríték ára 3 korona. — Budapest székes fővárosának „Kossuth“ ün­nepélyén, mely f. hó 19-én lesz megtartva, városunk törvényhatóságát Pap Géza polgármester fogja kép­viselni. — Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Mazurek Ferencz felsővissói kincstári okleveles tanítót az újbányái állami elemi népiskolá­hoz rendes tanítóvá nevezte ki. Az igazságügyminiszter Ficzere János igazol- ványos őrmestert városunkból a sárbogárdi kir. já- birösághoz nevezte ki. — A helybeli közös helyőrség vasárnap reggel étkezett haza a Rozsnyó és Dobsina közt lefolyt őszi nagy gyakorlatokról. A helyben állomásozó hon­véd zászlóalj vasárnap este 10 órakor érkezett meg és dob pergés s a honvéd zenekar vig indulói mel­lett vonult a laktanyába. A késői esti órák daczára nagy közönség nézte végig a szép bevonulást. A nap már kezdte felkötögetni a kóbor őszi felhőket s amint mentek egy előttem ismeretlen táj felé, úgy elgondolkodtam -az én jövendőbeli nagysá­gomról s megalkottam magamnak a kopottas külsejű házacskát, ahol szerető nő s kedves gyermekek fognak várni, ha elfáradva a napi munkától, vágyva egy csön­des otthonba — belépek a küszöbön. Az álmos párázatot szelte széjjel az előtörő nap­sugár. Én dideregve mentem tovább s amint haza ér­tem szűkös, kopott szobámba, ismét csak az eszembe ötlött az én keserű életem, az a nyomorúság, amely ott van velem a redakcióbán épen úgy, mint a sáros, ködös utczán, vagy itt, ahol pedig meg kellene nyu­godni a lelkemnek. Aztán dideregve gyújtottam meg a szesz-lámpát, hogy legalább én is illőképen ünnepel­jem meg a szerkesztőnk kitüntetését. Amikor a fonó pára felszállt a fehér mázos porczellán csészéből s amikor letöröltem a Ielkemről egy átküzdött napnak az emlékét: mohón ittam azt a keserű fekete nedvet, ami ha nem is üdített fel, de amelynek a visszfényében ott láttam egy angyalarczu lányt, akinek a szívveréséért, a boldogságáért vonszolom ezt a gondtci lies életet s tű­röm a szerkesztőm, a most olyan boldog szerkesztőm gorombaságait. Elővettem azt a szivart is, amelynek l<ékes füstje csakhamar megtöltötte alacsony, szürke szobámat s amint belebámultam a tenger füstbe; amint ákm ne­hezült a szempillámra : álmodtam egy boldogabb jövő felől ; amikor bájos arczu Hébér aranysárga theát fognak tölteni aranyos csészébe s avval kínál­ják a most kopott s akkor ünnepelt Írót. Áhnodtam egy hitetlen világ felől, mikor nem kenyér, nem, ha­nem a dicsőség fogja máj d táplálni nem a testet, nem, hanem a lelket. És aludtam hosszan, mélyen!... ______________ Károlyi Lajos. — Az uj állami iskoláról. Illetékes helyről vet­tük a következő sorokat: E lap múlt heti számában (— talán egy szülő —) nem örvend annak, hogy az állami elemi iskolai növendékek a reggel 7 óra­kor tartani szokott isteni tiszteleten a tanító testület őrködése alatt megjelennek. Újnak, szükségtelennek és — mint be nem vált dolgot — ezt besziinteten- dőnek tartja a közlemény Írója. Az állami iskolának minden munkája szabá­lyozva van. S ami hosszas tapasztalatok alapján van szabályozva, az nem uj, nem szükségtelen és itt nem is szüntethető be. Ma nem ismerünk olyan ál­lami iskolát, a melynek nem az volna legfőbb fel­adata, hogy hazafias és vallásos nevelést adjon nö­vendékeinek. Igen, el kell vezetni a gyermekeket a templomba, Isten háza elkerülésével vallásos nevelést adni nem lehet. A nevelés terén fokozatosan nagy változások kezdenek beállani. Hiszen nem is oly régen mond­hatni csak tanítottak az iskolákban s ma már neve­lésről is — beszélünk, habár ma is kétrét görnyed a gyermek a tankönyvek súlya alatt. Ha mélyebben vizsgáljuk úgy az elemi, mint a felsőbb iskolák ne­velésének eredményét, azt magában az életben mérle­geljük: valami nagy megelégedés nem költözik lel­kűnkbe. Az éber figyelő a szülő és iskola közti kapcsot még ma sem leli föl. Ennek hiányában szívre és kedélyre csak kisebb eredményekkel hat hát az iskola. Nevelésünk tehát nem tökéletes. A vallásos érzés mélysége a legerősebb a becsületre és tisztességre való nevelésnél. Legalább ezt használjuk föl tökéletesen. Sajátságos nevelés volna az, ha a tanteremben azt hallaná a gyermek, hogy Istent szeretni kell. De aki azt mondja: az tényleg a templomot kerülné. Természetes, hogy úgy tenne a növendék is. Az áll. iskola tanító testületé például nevel: szeptember hó­napban, valamint május és június hónapokban — ha az idő szép — naponkint az egész tantestület a növendékekkel a reggeli isteni tiszteleten megjele­nik; ott őrködik a gyermekek felett; valamint a tan­termek falain kívül és belül mindent elkövet hatás­körében, hogy az Isten, a haza, a szülők és ember­társak iránti szeretet ke'lően kifejlődjék és megszi­lárduljon minden áll. iskolai növendék lelkében, hogy a felnőtteket sértegető sihederek, az ablakbeverő, Isten-káromló, szülőket meg nem becsülő gyermek­emberek ijesztően nagy száma eltűnjön az iskola ne­velésének az életre kihatása folytán az emberiség javára. Az iskolának minden alkalmas módot föl kell használni az eredményesebb nevelés érdekeért. Mi ezért a templomot a nevelésnél nem nélkülözhetjük. Nem tagadhatjuk azonban azt, hogy a reggeli 7 óra sok háznál kora reggelt jelent s itt a gyerme­kek 7 örakor „nagyon korán reggeliznek stb. stb.“ De ha tekintetbe vesszük, hogy az áll. iskolai gyer­mekeknek csak szeptember, május és junius hóna­pokban kell a 7 órai isteni tiszteleten megjelenniük és akkor is csak szép időben; lehetetlen arra nem gondolni, hogy a kellemes hónapok szép reggelein a pihenést 7 órán túl nyújtani egészségi szempont­ból is káros, pedig ez is a neveléshez tartozik. Az áll. iskola nagy tanitó-testületének minden cselekedete a szülők és a gyermekek javát czélozza. A nevelést csak a szülők és iskolák kölcsönös meg­egyezésével és megbecsülésével lehet czélszerüen megoldani. S amennyiben az iskolának önczélja min- csen, haném csupán hatalm as eszköz arra, hogy növendékeit életczéljok elérhetéséhez a leghelyesebb utón elvezesse: azért szeretettel fogadjuk a szülők támogatását és nem feledkezünk meg egy felsőbb Hatalomról sem — kedves kis tanít /ányaink javáért. Ha a templomba járás „szokatlan és uj“ is itt, ezt megszokottá tenni nem utolsó feladata lesz az állami iskolának. Fentebbi közleményre csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az állami elemi oktatás hazafias és vallásos nevelésében, illetve nem csak nem kétel­kedünk, hanem erőssen hisszük azt, de ez teljesen független attól, hogy a kis gyermekek naponta temp­lomba menjenek. Egyébképen: majd az idő fogja megmutatni itt is a követendő és helyes irányt. — Mármaros-Sziget rendezett tanácsú város f. hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a f. hó 9 ikére kitűzött általános tisztujitást három hónappal ismét elhalasztották. Szerémi György polgármester bejelentette, hogy a nagyközségek tanulmányozására kiküldött 20-as bizottság munkálatát befejezte. Régen hangoztatják, hogy Mármarossziget r. t. város pénzintézeteinek bukása s egyéb kedvezőtlen visszonyok következtében oly súlyos anyagi veszte­ségeket szenvedett, mikép eddigi községi szervezete fentartására is képtelenné vált s nagyközséggé való visszafejlődése által akarja csökkenteni a város ház­tartásának eddigi szükségletét. A nagyközségek tanulmányozására kiküldött bizottság javaslata szerint azonban továbbra is meg­marad Mármarossziget rendezett tanácsú városnak, csupán némely szervezeti változások lesznek. Ezen javaslat azonban még nem került ezúttal tárgyalás alá, most csak a tisztujitás elhalasztása volt napi­rendre kitűzve. Érdeklődéssel várjuk a fejleményeket. ^ férfi-szabó-mühe!yéből kerülnek ki a legeiegánsabb • • • á Elismert pontos ===== férfi-ÖülSnyökj melyekhez ugyanott a legjobb 2^ ===== és előnyös ■■ © ® ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak, —zz ...........— kiszolgálás!! W" Üzlethelyiség: Deák=tér sä?., ti városhássa kötelében. ““W9

Next

/
Oldalképek
Tartalom