Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-26 / 35. szám
35. szara. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik, minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. • ~ Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáriul, a ki; lóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. = Telefon-szárn 80. ===== Tanulságok. Az egii országos tüzoltó-kongressus alkalmából, Eger város borkiállítást is rendezett, hogy bemutassa az ország minden részéből oda- sereglett sok ezer idegennek, hogy az uj, helyes alapon és tudással müveit szőlő-kultura minő nagyban és milyen bort képes produkálni. Volt alkalmunk megtekinteni ezen borkiállítást, melylyel kapcsolatosan ki voltak állítva a szőlőszethez tartozó összes kellékek, a pin- cze gazdászat minden ága, s borok elkezdve a múlt 1901-iki terméstől mintegy 15—20 esztendőre visszamenőleg. Mint szatmári lakost és szőlőbirtokost kiváltképen érdekelt a bemutatott szőlőtők fejlődése, melyek egy évtől öt évig voltak képviseltetve. Érdekelt pedig kiváltképen a szőlőtőke képzése ennek életerős mivolta, mert ez ellen hallunk sok panaszt orszagszer'e, különösen olyan vidékeken, a hol a szőlőszet nem elsőrendű gazdasági ág. Szerettünk volna a szatmári egész hegyközség előtt rámutatni, hogy: nézzék uraim ilyen az öntudatos ismerettel párosult szőlő- gazdaság ! Milyen szép, erős, egyenletes kis szőlőtőkék voltak azok a két évesek! Hjah! persze ott tudnak metszeni s igy értenek a szőlőtő neveléshez. Nálunk: a mint kihajt a vessző tavaszszal, ha három, ha tiz ágban fakad is, meghagyják nőni őszig minden ágát, ekkor bekurtitják legjobb esetben egy szemre minden hajtását, mert van elég, a ki azt mondja, hogy: hagy teremjen ! és hosszú fát hagy a kicsiny tőnek. Két, három éves szőlőtő rendszeres idomitásának — csak hírét hallottam a szatmári hegyen. Nem állítom, hogy nincsenek szőlősgazdák, a kik tudatában a szőlőtőke fejlesztés fontosságának, akarják, kívánják ezen elsőrendű kivánalom betartását, az okszerű szőlészetet illetőleg, — de mihaszna, ha a vinczellérek nem tudnak erről semmit, ők hajtják a maguk régi módi metszésüket, már pedig ki nem tudja ma, hogy az uj és a régi szőlő-kulturája nagyon elüt egymástól. A régi szőlőt, ha a buta vinczellér már nagyon feleresztette (gólya-nyak, mint ők mondogatták) hát egyszüen nyakba vágta a jövő tavaszon és hajtott a szőlőtőről, szépen, termést is hozva. Ha azonban az oltott szőlőt 3—4 év előtt magasra eresztjük, csak 41 felső szemek íognak kihajtani, ha pedig a vinózeilér tőre vágja, mint régen szokták és ma is\ cselekszik, ki vész a szőlőtő. íme, egy igen alapos ok arra, hogy szőlőink miért foltosak, rpiért nem egyenletesek! Egy fontos oka annak is, hogy szőlő soraink nem egyenletesek, hiányosak! t j A kinek 6—8 éves uj szőlőjük van és az elkezd sárgulni, csenevészni, felnyurgulva rendes termő vesszőt nem hozni, vegye figyelembe az itt elmondottakat és — ha újra ültet vigyázzon nagyon az első pár évi metszésre. Az is egyik nagyon fontos kellék az uj szőlő életképességére nézve, hogy a netalán kihajtott szelíd gyökerei a fiatal tőkének, 2—3 éven keresztül, rendszeresen leszedessenek. Ezt a fontos munkát hívják gyökér tisztításnak, de 10 szőlősgazda közül alig egy pár tud róla — a vinczellérjével egyetemben. Pedig ha ezt nem teljesítjük a fiatal tőkék, a nyak felső részéből szelíd gyökeret vernek, a tenyészetre hivatott alsó vad gyökerek elpusztulnak, a szelíd gyökeret meg elpusztítja a filoxera és — tönkre megy a fiatal szőlő akkor, mikor leginkább kellene teremnie. Egerben van állami vinczellér — szőlő-iskola, ott vannak szakemberek és az egri bor világhírű lévén, nagyon ügyelnek arra, hogy a telepítések az előirt módon, rendben történjenek. Nálunk azonban megyen mindenki a maga feje után, útmutatás nincs, igy történik meg aztan, hogy a nagy költséggel beruházott szőlők rövid életűek lesznek, mert minálunk a fiatal szőlők életképességére nincs ügyelet, a ki teheti, annyit megtesz, hogy időnként trágyáztat, mely tény jobb a semminél, de a tőke fejlesztést nem pótolja, már pedig ebben áll az uj szőlészet titka, különösen olyan helyen, mint a Szatmárhegy is, a hol komplikált metszést kellene teljesíteni. Mert itt: karikás szőlőművelés divatozván, a csapra s az ebből fejlesztendő jövő esztendei karika mag fára kell gondot fordítani. Legyünk tehát figyelemmel és ne azt kívánja a gazda, (vinczellérjével együtt), hogy hamar teremjen a szőlő hanem, hogy rendszeresen fejlesztve erősödjék és hosszú időn át legyen termő képes. Az állami iskolák szervezkedése. Lapunk múlt heti számában említettük, hogy a kir. tanfelügyelőség mily tapintatosan jár el az állami iskolák szervezése körül. Ennek újabb bizonyítékát adta Kovács Béla kir. tanácsos és tanfelügyelő, amidőn folyó hó 21-éré a város társadalmának mineen rétegéből hivott össze egy vegyes értekezletet. Képvise.ve volt ott a városi hatóság, a róin. és gör. kath., valamint az ev. T Á R C Z A. Sötét perczek. (Rehbinder.) Rajtad enyelg a halvány holdsugár, Te csillogó kis töltött fegyverem ! Szivein epedve nyugalomra vár — S mégis úgy reszket elfáradt kezem, Csak egy nyomás, egy dörrenés, tudom, Rövidke kin, egy pillanatnyi jaj, Egy tompa zuhanás a talajon S mindent bezár egy elhaló sóhaj ! . Mily könnyű ut békességet szereznem ! S mégis remegsz, erőtlen gyenge kéz, Lelkem hatalma gyávaságba vész S elképedek a halvány félelemben. Remény ábrándja szállott meg, szivem ? Kivánsz-e élni f élni idelenn ? Találsz-e szivet, mely érted dobog? Mely elveszítve tégedet, zokog? Kivánsz-e még a nőtől hű szerelmet ? Vi ;aszra vársz barátod keble mellett ? A hivatás az, a mely itt maraszt ? Remélsz-e még egy újabb szebb tavaszt ? Már elfelejtőd, mily hőn, igazán Nyílott ki bimbód ifjú életedben, Hogy, mint a sas a felhők trónusán Repülni vágytál messze, véghetetlen ? O, gondolj vissza rá, beteg szivem, Mint álmodád szerelmed álmait S múló boldogság csalfa fényében Mint játsztad el az élet vágyait. A serleget kiiltad már fenékig, Kiittad annak mámoritó kéj it I S aztán, gondolsz-e rá, beteg szivem, Hogy méreg volt a csillogó kehelybe, Hogy a reménység tündérkertiben Sötét bánat felhői gyűltek egybe? Hogy az élet hideg, sivár kezét Rád fekteté és szárnyad tépte szét S a büszke sas, mely a magasba szállt, A föld porán lelt szánalmas halált? Hogy a hűség hazugság leple volt csak, Hogy a barát esküi íendre csaltak? Hogy a világon nem a szorgalom, Csak a hízelgés győz lépten-nyomon ? Az igazat tanuld előbb gyűlölni S aztán próbáld meg a világon élni 1 De nem tudod. És mégis csüggedezve Tovább vinnéd a lét terhét remegve ? Nem, nem! jöjj újra, fegyverem, segíts meg! De hajh! kezem erőtlenül rendül meg, Szemem előtt a múltak képe ring Csoporttá, torkán itt jár-kel megint,- Gyermekkoromba újra visszatérek O ifjúság! ó boldog drága évek! A gond, csalódás nem burkolt homályba, Beteljesült a szívnek édes álma. O boldog az, ki gyermekként kimúlhat, Ki gondoktól ment ifjú éltet élt Akit nem bántnak a jövő s a múltak, Ki nem érzé késő évek sebét. A múlt idők honába tévedek, Midőn a jámbor hit székelt szivemben, Ártatlan ajkam imát rebegett, Remélve, bízva ama jó Istenben! Valami vissza visszahiv oda, Előttem áll gyermekkorom hona, Fölöttem őrködik a jó anya, Keze mikéntha visszatartana: „Viseld el szived gyötrő kínjait!“ Minha távolból hallnám a harangot S dicséneket éneklő gyermekhangot, És megragad lelkemnek régi vágya, Kihull kezemből töltött fegyverem S arczom borítván forró könyek árja, Végeden búm eltűnni erezem. Németből: Szabados Ede. Mese a piros rózsa és a szőke kis lány szerelméről. Irta: Erdőssy Vilmos. Mióta itthon vagyok, reggelenként kiülök a kertbe, a nagy körtefa alatt lévő kis- padra s úgy gyönyörködöm a piros rózsák, sárga violák; fehér liliomok, kék nefelejcsek bólingató fejecskéiben. — Olykor-olykor a nagy körtefán megszólal a dalos pacsirta is. — Vájjon miről dalolhat ? Á boldog szerelmesek édes dalát dalolja e, vagy a hűtlen szerelmesek búcsúdalát zengi? Pár nappal ezelőtt az egyik rózsafa legszebb bimbójára zümmögve szállt le egy kis méh; picziny lábacskáival oly szorosan ölelte át a harmatos piros rózsát, picziny ajakával oly édesen csókolgatta szirmait, hogy szinte látszott mennyire szerelmesek egymásba. Aztán, hogy lecsókolta a rózsa himporát, tova akart repülni. A piros rózsa azonban kérésre fogta a dolgot . . . — Maradj még, ne szállj el! Hiszen alig-alig élveztem még szerelmedet, csókjaink fullánkját. — Oiy^n árva, elhagyatott voltam eddig, senkim se volt, aki még csak gondolt volna is rám. — Ugy e te hü maradsz hozzám, nem hagysz el ? 1 — Nem, — feleié a kis méh, s ismét össze-vissza csókolta a piios rózsát, a mely kéjittasan dobta magát oda az élvezetnek. i feli Braun Mór: férfi-szabó-mühelyéből kerülnek ki a legelegánsabb * © ® érf i-öSfönyök, melyekhez ugyanott a legjobb © • minőségű szivetek is nagy raktáron tartatnak. Üzlethelyiség: Deák^tér ££• a városháza köjeeléh^n. Elismert pontos ===== és előnyös kiszolgálás!-í álácll
