Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-01 / 1. szám

r Szatmár, 1902. S 2 A T M A R-N E M E í 1. Január 1. csője, mely a féktelen, mindent eltipró erőszakot rin gatja. Most még gyermekkorát éli ez az erő. De nagyra nő majd, megerősödik a kétségbeesés emlőin I És a társadalom ébredi Legalább úgy mondja! A jótékonyság kapui kinyiinak, hogy egy darab ke­nyeret juttassanak a szükölködőknek és reklámot, hírt azoknak, akik adták. Az utolsó nehány nap sokat eszébe juthatott azoknak, a kik a nyomorgók millióinak sorába tartoz­nak ugyan, de akik nemcsak élnek, hanem éreznek is. — Megérték a szeretet ünnepét és keresték a szerete- tet. Megtalálták. Igen. A holt papiroson, de nem az emberek szivében. Osszeborzongva kerestek meleget. Nem találták, csak sejtették, hogy van. És megérték az Újévet. És megtalálták a régi nótát, az elkopott dalt, mely már ezer év óta felhangzik Újév ünnepén- Megtalálták a — reménységet. Szomorú hangok Újév ünnepén I Minket bánt egjobban, hogy ilyen húrokat kell pengetnünk. Ez egyszer az igazságnak nein csupán hallása, hanem ki­mondása is fáj I De azt hisszük, jobb a sebeket meg­mutatni, mint eltitkolni. Es ezt kell tennie a társadalomnak. Előbb mu. tassa meg a kelevényt önmaga, azután hideg kézzel orvosolja meg azt, még akkor is, ha meggyökeresedett, ha saját testévé válott szokásait és elveit kellene is érintenie. Orvossá legyen és ne büvészszé, aki csalárd, hitegető képeket fest a reménység színeivel a szüköl- ködők elé. Oldja meg az örök kérdést az emberiség sorsának javítását és ne halasztgassa annak gyógyitá sát ideig-óráig tartó szerekkel. Es akkor nem hiába hajtják a kunyhók ablakain a jégvirágok a reménység rózsáit. Akkor, nem hiába kongnak a harangok és nem Jiiába szólallak : »Itt az Újév !« Mert akkor ez csakugyan bűvös szó lesz, mely egy jobb kor kapuját nyitja meg az emberiségnek ! Veritas. Esztendő végén. Gyere az ölembe, kincsem, feleségem I Valamit gondoltam ... Ülj le, elbeszélem . . . Esztendő vége van ; egy pár óra után Elmegy ez az év is a többiek nyomán. Jó gazda ilyenkor számot szokott vetni : Volt e sok rossz napja, mit jó vón feledni? Vagy öröme volt sok, több, mint érdemelte? Hej, mert véghctctlen az Isten szerelme I Mielőtt búcsúznánk, — temetnők az évet, Mely a nú számunkra már-már semmivé lett, Kérdezzük meg mi is lelkünket felőle > Áldva kisérjük é ki a temetőbe? . . . Jó volt hozzánk az év . . Nagy bút, nagy bánatot Éjjeli álmaink között sem mutatott. A fájdalmat csak úgy részvétként éreztük, Mikor más emberek keservét kö: ye. tük. Az örömből pedig olyan bőven adott, Hogy a szivünk már-már szinte túláradóit. Annyi gyönyörűség, mennyit elfoghatunk, Két kicsiny fiunkban két földi angyalunk. De mert a jövendő változhatik búra, Az öröm rózsája töviskoszorura : Legyen a szivünkben valami hely készen, Könyet fakasztani majd a szenvedésben. S hogy ha talán az lesz megírva felőlünk, Hogy a kin s szenvedés messze járjon tőlünk : Hadd gyűljön a könyü, mig tengerré dagad, Amig egyikünknek szive majd megszakad ! A másikunk akkor, tudom, — búnak ered, S elsírja szívből mind-mind a könyeket Abban a legelső kinos zokogásban, Abban az utolsó keserves sírásban . . . Szilva István H I R E ív. — Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és munkatársai­nak boldog újévet kívánunk. Lapunk t. olvasóihoz. Lapunk január hó 1-től hatodik évfolya­mába lépett. Ha visszatekintünk a lefolyt időre, igazolva fogjuk látni, hogy a „Szatmá:-Németi“ független gondolkozásával, a közügyek iránt ta­núsított részrehajlatan magatartásával becsüle­tesen megfelelt hivatásának. Épen ezért : biza­lommal fordulunk a T. olvasóközönséghez, kérve, hogy lapunkat, fentebbi tulajdonságainál fogva pártolni s ezzel a jövőben is kifejtendő maga­tartásához erkölcsi erőt kölcsönözni szíveskedjék. Lapunk előfizetési ára a jövőben sem fog változni: egy évre 4 korona, félévre 2 korona, negyedévre I korona. — Adományok Karácsony ünnepén Meszlényi Gyula püspök a városi szegényeknek 200 koronát, adományozott, ezenkívül a Szent-Antal perselyéből 200 korona összeget osztottak ki. A pőopók ur még 20 öl apró fát osztatott ki a szegények között. — Tisztelgés Az uj vármegyei lisztikai a főis­pán és az alispán uraknál a városi főjegyző vezetése alatt tegnap délben tette; meg szokásos tisztelgését. A tisztelgés után fényes bankett volt a régi kaszinó helyiségben. — Bírói kinevezés. Csic3 Lajost, helybeli kir. játásbirósági aljegyzőt, Őfelsége a király a nagykárolyi kir. járásbírósághoz albirónak nevezte ki. — Helyettesítés. Az 1898. évi II. t.-czikk értel­műben a városi tanács dr. Koibay Karoly főkapitányt ennek helyetteséül Tankóczy Gyula tanácsjegyzőt a jövő évfe, mint a munkadók és munkások közötti jog viszonyból eredő' vitás kérdések elbírálására bízta meg. — A Szatmármeyyei Szóchenyi-Társulat f. hó 23-án Nagy Béla igazgató elnöklete alatt választmányi ülést tartott Szatmáron. Nagy Béla elnök részletes je­lentést tevén a legutóbbi választmányi ülés óta történ­tekről szomorúan jelenti hivatalosan Is néh, dr. Farkas Antalnak, a Társulat egyik legbuzgóbb tagjának elhuny­tál s érdemeinek jegyzőkönyvbevétrlével határozott hogy a gyászoló családnak részvétirat küldessék. Szu- hányi Ödön volt igazgatónak legmagasabb helyről a vaskoronarenddel történt kitüntetése alkalmából vá­lasztmány elhatározta, hogy öt üdvözölni fogja. Elő­terjesztvén a pénztári számadás, konstatáltatott, hogy Teitelbaum Herman, Kótay Lajos és Ferenczy János választmányi tagok megállapítása szerint a Társulat pénztári vagyona 5624 K. 46 fillér. Az ez évi pénztár­vizsgálat megejtésére választmány Teutelbaum Herman) Kótai Lajos és dr. Hantz Jenő tagokból álló bizottsá­got küld ki. Ezzel kapcsolatban határozza, hogy a kö­vetkező év 1-től kezdve a pénztárnoki állást szétvá. lesztja s pénztárnokul Medveczky Jenőt választja, a könyvtár kezeléssel ezután is Hatvani Pétert bízza meg. A könyvtár szsmbavételére Biki Károly és Melless Emil esperesek kéretnek föl. A választmány az ungvári köz- mivelődési társulatnak ama felhívását, hogy a Széche- nyi-Társulat az északkeleti kultur-egyesületbe olvadjon bele, specziális helyzeténél fogva elfogadhatónak nem találta. Elnök jelenti, hogy a Társulat módosított alap­szabályai megerősítést nyertek, mit a választmány tu­domásul vevén, határozza, hogy az a tagok között szétosztassék. Elnök jelenti végül, hogy a vármegyétől járó 1 százalékos kultur-adó háromnegyed része fejé­ben a Társulatnak 14 ezer korona küldetett ; a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig 1000 koronát utal­ványozott. Többi kisebbrendü ügy tárgyalása után az ülés fél 1 órakor ért véget. — Hymen. Dr. Kőszeghy Andor pénzügyigazga- lósági segéd titkár f. hó 25-en jegyett váltott Jeney István nagykárolyi földbirtokos es m. á. v. főmérnök kedves leányával Sárikával: Műkedvelői társulat. N Károlyban gr. Hugonnai Beiáné kezdeményezése folytán egy műkedvelői tár­sulat alakult meg, melynek tagjai a város előkelő köreiből van összeállítva, a társulat elnöke lett a fő­ispán né. Villamvilágitas. .-\ városi tanács, ámbár m ír levonhatta volna a villámvillágitási bajokból a tanú­ságot, hogy nekünk, egy jóravaló és értelmes üzem­vezető mellett, villamos igazgatóra nincs szükségünk, mégis ezen állás betöltésére pályázatot hirdetett! Ám­bár a pályádat meg lett hirdetve és többen pályáztak is, mégis jól tenné a város, ha nagyon megfontolná ezt a kérdést és mert az igazgatói kérdés még eddig egyszer sem sikerült, hagyja ezt abba, ne töltse be bizza meg a jelenlegi üzemvezetőt az összes teendők végzésével, a felülvizsgálatokat pedig, ha nem akarja a városi mérnökkel végeztetni, végeztesse a Ganz- czéggel, a mely szívesen fog a megbízottnak eleget tenni. így a város takarékoskodnék is, meg a szemé­lyes kellemetlenségeknek is elejét venné, a mely ed­dig az igazgató és üzemvezető között mindig meg volt. E kérdéshez különben még visszatérünk. — Szolgaőirák beosztása. A főispán a múlt vá­lasztáson megválasztott szolgabirákat a következőleg osztotta be: a szatmári főszolgabírói hivatalhoz Szom- bathy Ödönt és Szabó Zzigmondot, a nagykárolgiba Sepsy Sándort és Bay Miklóst, a mátészalkeihoz Izik Vilmos, a fehérgyarmatihoz ifj. Péchy Lászlót és Gu- lácsy Tibort, a csengerihez dr. Kepessy Lászlót, a szinérváraljaihoz Rába Lászlót és Neuszauer Jánost, a nagybányaihez Kovács Sándor, azerdődihez Kállay Ödönt és a nagysornkutihoz Eötvös Róbertét. — Hangverseny. A Szatmárnémeti ev. ref. felső leányiskola növendékei az iskolai hangszerek gyara­pítására 1902 január 11-én (szombaton) az intézet nagy termében a tanári kar- vezetése mellett, tánczczal egybekötött gyermekhangversenyt rendez.' — Uj karmester. A nagy-károlyi dalegyesület f hó 2l-én tartott választmányi ülésén a pályázók közül Szabó Miklóst választotta meg karmesternek. A legérdekesebb utazás A nyáron történt. Olga mosolygott, bemártotta piskótáját a teába és kissé kaczér tekintettel körülnézett udvariéinak rajában. — Jó tehát, uraim! monda, hogy befejezzük a I versengést, fogadást ajánlok. A ki önök közül a leg halasabb, a legeredetibb és legszebb utazást tessi a nyáron az — — Az? ismételte egyszerre mind a négy fi ital ember, feszült éréeklődéssel­— Az a jövő télen, foiytatá az igéző leány neg- édelyesen, kijelentett udvari és báli kísérőm lesz. — Ah, hangzott kórusban és Olga szeméből öröm sugárzott. A szeretetreméltó, gazdag és szellemes Olgát egész télen át mindama figyelmes kódolással körülve­hetni, a melyre a hangverseny és báli idény annyi al­kalmat nyújt, több volt csábitó kilátásnál, a szép hölgy udvariéinak mindegyike meg volt győződve, ha meg­levő képességeinél sokkal kevesebbel birna is, mégis ilyen hosszú időtartam alatt annyira bizalmassá válhat a-bájos leánynyal, hogy elrabolhassa szivét és minden időkre magának meghódítsa. Azért nagy lelkesedéssel fogadták indítványát és miután elváltak, a lehető legnagyobb buzgalommal tanulmányozlak minden megkerithetó utazási kézi könyvet, utazási újságot és útleírást; felkerestek min­den (Ismerőst és ösmeretlent, a ki abban a hírben ál­lőtt, hogy sokat utazott és mindenhol puhatolództak, hogy a legérdekesebb, leghálásabb és legeredetibb utazást találhassák ki, tnelylyel a szép versenybíró ka­gyét akarták elnyerni. Végre mindenki megállapította tervét, melyet azonban versenytársai előtt gondosan eltitkolt. LSodó Jenő, ezredének legfessebb hadnagya, a magas Északba akarta útját venni; a Spitzbergák és jeges medvék kalandjaival remélte a szép Olga szivét rohamban bevehetni. Lővey Imre gazdag földbirtokos Amciikába szán­dékozott hajózni és a véletlenre biztn, hogy különösen kedvező részleteket ejtsen útjába, melyek az Újvilág őserdeinek egész eredetiségével hatnának. Megyeri Szaniszló tanár Dél-Olaszország regényes vidékeit vette tervbe — és a vidék ötökké vidám egének bübájosságával akarta ott eszközlendő kutatá­sainak szépségét összekötni. Csak Röpke Frigyes orvos nem határozott még ; | cgyte fürkészett, olvasott és keresgélt, de mindig új­ból imádottaja közelébe sietett, világos nappal úgy, mint a késő éjjeli órákban, gyakran és meg gyakrab­ban sétált a háza előtt felszóhajtott: Oh, hiszen nem tudok tőled megválni bármily utazást is tervezek, nem határozhatom el magam nem távozhatok innen, a hol te időzöl ! Múlt az idő és megjött a nap, melyen mind a négy udvailóna Olgánál találkoznia kellett. Napbarní­tott arczokkal, emlékekkel és utikalandokkal megrakva ismét együtt ültek egy körben. Azután nekikezdet. Bodó tengeri kutáyit, eszki­móit és czethalait diszfelvonulásban léptette elő, Lővey indiánusokkal, yankékka! és hartnincz emeletes házak­kal dobálódzott és Megyery nem győzött eleget be­szélni merész rabblókról és régi feliratokról. Olga sokszor tetszéssel bólintotta fejecskéjét, úgy hogy majd ez, majd amaz már az édes jutalomdij bir­tokában hitte magát. „És ön ?“ kérdezte a fiatal orvoshoz fordulva, „Hol vglt ön?“ „Én ?“ szólt ez és mosolygott. Nem voltam ugyan messze, c.--ak a Balaton környékén de remélem, hogy diját elnyertem, mert a képzelhető legszebb utazást tettem, a legszebb utazást, mely létezhet a földön! „Erre csakugyan kiváncsiak volnánk?“ kiáltott föl egyszerre a többi három, részint gunynyal, részint boszankodva a szerénytelenségen. „Miféle utazás volt az?“ Ekkor egyszerre ünnepélyesen fölkelt Röpke, meg­hajtotta magát s mondá: „Nászuton voltain Olgámmál ! Engedjék, hogy bemutassam önöknek fiatal nőmet!“ „Micsoda ?“ Többet egyik se mondhatott. Olga, ő nagysága azonban odanyujlolta az uraknak puha kis kacsóit és mosolyogva mondá : „Bocsássák meg, uraim, ezt a kis ámítást ; nemde belenyugszanak abba, hogy Frigye­sem megnyert: a fogadást azért is kijelentett udvari és báli kísérőm lesz a téleg és mindenkoron!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom