Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-23 / 30. szám
Szatmár, 1901. SZAT MAR - NÉMETI Julius 23. sabb dolog, ha ön, mint a „város jövedelmeinek foglalkozására kiküldőd“ bizottság elnöke ezekkel az eszmékkel foglalkoznék és nem azon jártatná az eszét, hogy a város jövedelmét csak adó utján lehet fokozni. Mert: ezen ajánlat megvalósítása a város gazdaságának emelése természetes módon, mig a fentebb bemutatott rendszer: a közönség bosszantása, folytonos zaklatása sőt nyuzása. Levél a szerkesztőhöz. Szatmárhcgy, 1901 jut. 17-én. A lapokból értesülök, hogy a t. Szerkesztő Ur, szőlőművelés érdekében, mint külömben is ismeretes passionátus szőlősz, az ország különböző részein használatban levő szőlőmüvelési módokat fogja megtekinteni. Nagyon hasznos szolgálatot lenne a t. Szerkesztő ur, azt hiszem az összes szőlőbirtokosoknak, ha tapasztalatait, szatmárhegyi szőlőszelünk érdekében megismertetné, mert igazán sajnálatos helyzet az, hogy a nagykilerjedésü Szatmárhegyen, ahol befektetésében oly temérdek pénz hever, az okszerű szőlőművelés tekintetében csupa bizonytalanságban élünk. Van itt városi szőlőkezelőség anélkül, hogy ez másként, mint névleg ismernénk; van itt drága hegyközség anélkül, hogy fennálása óta, a szőlőművelésünk terére csak egy életrevaló eszmét is hozott volna. Különösen nagyon fontosnak tartom a szakvéleményt arra nézve, hogy az uj szőlőre nézve vájjon a csapos vagy a karikás müvelés-e a megfelelőbb? Hogy őszszel vagy tavaszsza! jobb-e a metszést megejteni ? A permetezés szükségességére és mely időb :n való használatára nézve is nagyon szükséges volna, mert nem tudjuk magunkat mihez tartani — hogy mikor, mily százalék oldattal és mely anyaggal permetezzünk? Mert e téren igazán csupa össze-vissza- ság uralkodik. Azon reményben, hogy a t. Szerkesztő ur, a közügy iránti tekintettel kérdéseimet felelet nélkül nem hagyja, maradtam kiváló tisztelettel G. J. szőlőbirtokos. H I R E K. — Előfizetőinkhez az uj évnegyed beálltával az- zal a szives kéréssel járulunk, hogy előfizetéseiket meguji tani sziveskedjenek. Nemkülönben a háiralékos előfize- tőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beküldeni méltóztassanak. — Pávai Vájná Béla, a cs. és kir. 5. gyalogezred ezredesse, folyó hó 17-én megszemlélte n jelenleg Nagybányán és vidékén gyakorlatokat végző szatmári zászlóaljat. Az ezredes másnap, 18-án a Nagybánya melletti Tőkésen nagy gyakorlatot végeztetett bakáinkkal, kik a forró kánikulában is mindvégig kitartottak. Az ezredes a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. — Hymen. Antal József helybeli kir. törvényszéki albiró, a múlt héten tartotta eljegyzését Baróthon (Há- romszékmegye) Debitzky Mariska kisasszonynyal. — Plebánosi kinevezés. Meszlényi Gyula megyés püspök előterjesztése folytán báró Perényi Zsigtnond, mint patrónus, az üresedésben levő királyházai plebá niára Unger Lajost, m.-szigeti segédlelkészt, Unger Gusztáv debreczeni lir. itélő-táblai biró fiát nevezte ki plébánosnak. — Kinevezés. A debreczeni üzletvezetőség Risz- dorfer Imre rahói államvasuti főnököt — a bátyúi állomáshoz — főnökké nevezte ki. — Adományok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Kölcsey körnek múzeuma könyvtárának javára négyszáz, az iparos énekegyesület zászlószentelésének ünnepére a városi hatóság hatvan koronát adományozott. — Eljegyzés. Rácz Elek kis-majtényi ev. ref. lelkész folyó hó 14-én jegyezte el Veres Ferencz doina- hidai földbirtokos leányát, Juliskát. — Jótékonyság. Mint halljuk, Hérmán Mihályné, a nőegyerület elnöke két árva nevelésének költségeit vállalta magára. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Fodor Károly halmii kir. járásb rósági dijnokot a fehérgyr.rmaii kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. — Halálozás. Bura Jó.sef helybeli kir. törvény- széki bűnügyi irattárnokot súlyos csapás érte ; neje, ki gyógykezelés végett Nag^r-Váiadon időzött, folyó hó 17- én elhunyt. — Bírság. A városi Vigadó és szálloda épiiése ellen — annak idejében — mint tudjuk, Mátray Lajos, Csomay Imre és Törseök Károly fellebbezéssel éltek, melynek egyes kifejezései miatt Hérmán Mihály polgármester Mátray Lajost 100-, Csomay Imrét és Törseök Károlyt 203—200 korona birsággal sújtotta. A birság a napokban jött le a Belügyminisztériumból, mely a bírságot leszállítja és pedig: Mátray Lajost 20, Csomay Imrét és Törseök Károlyt pedig 40 —40 koronában marasztalja cl. — Irodalmi pályázat. A kassai „Kazinczy-kör“ irodalmi pályázatára beadott munkálatok fölött f. hó 18- án volt a döntés. A prózai pályázatnak Kazinczy F. mint iró és költő 100 koronás diját dr. Kőrössy György, eperjesi ág. cv. főgimn. tanár nyerte el; mig a Kazinczy emlékét dicsőitő óda-pályázat 100 koronás diját Szabados Ede helybeli ev. ref. főgymn. tanár, a többször koszoruzott jeles költő, lapunk kiváló munkatársa nyerte el a pályamunkák közül beadott ódájával, melyet aug. 18-án a kassai dalár ünnepélyen fognak elszavalni. — Temető rendezés. A hidontuli r. kath. temetőrendezés ügyében a múlt héten Meszlényi Gyula püspök elnöklete alatt népes értekezlet volt, melyen úgy az És ha csakugyan találna valakit a feleségénél, mit tenne ? Ha pedig nem talál, mit mondjon a feleségének? Most már őszintén sajnálta, hogy ezt a badar utazást olyan együgyű észszel kitervelte. Legjobban szeretne csakugyan elutazni, ezzel az átkozott bőrönddel együtt, mely má'sás sulylyal huzza le karját és vállát, szüntelenül az utazás ostoba tervére emlékeztetve. De már nem utazhatik el, mer? hátha meglátta az egyik cseléd a lebocsátott ablakredőnyön át. Ej, meg megrántotta hát a csengőt I A következő pillanatban egy szolgáló kinyitotta az ajtót és olyan feltűnően fejezte ki a gazdája váratlan hazatérte miatt való meglepetését, hogy a férjet ismét megszállta a gyanú ördöge. Igen, gyanús mesterkélt ez az álmélkodás. Lelkendezve, az izgatott-ágtól sápadtan rohant fel a férj a lépcsőn ; kalapját kiejtette a kezéből; a bőröndöt elfeledte letenni — s czipelte magával a nehéz terhet. Berontott az asszony hálószobájába. Az asszony egyedül volt s a díványon feküdt. A szőnyegen nyitott könyv hevert, s a szép asszony bizonyára olvasás közben aludt el A neszre az asszony felvetette szemeit ; kissé fői- emelkedett s csodálkozva kérdezte. — Itthon vagy? Mi történt? — Semmi 1 — felelte a férj zavartan és sápadt arczát szégyenpir borította el. A zavartsága olyan kínos volt, hogy e pillanatban jobb szerette volna, ha feleségét tetten éri vala. — Nos, mi történt — kérdezte újra az asszony és vizsga, fürkésző tekintettel nézett férjére. — Lekéstem a vonatról . . . Istenem, hát csak értesz . . . — Lekéstél a vonatról ? . . . Ez nem igaz 1 — Hogyan ? — Nem igaz 1 A szolga aki kikisért a vonathoz, hazajött s azt mondta, hogy jókor éikeztetek. O maga megváltotta jegyedet s kikisért a váróterembe. A férj összerezzent. Agyát hirtelen újabb gyanú járta át. — Ah . . a szolga mindezt elmondta? . . Ez azt bizonyította, hogy kérdezted. — Természetes. Kérdeztem, mert a dolog érdekelt — felelte az ssszpnv kegyetlen gunynyal — tehát csak rajta: mond meg röviden, nyíltan: miért nem utaztál cl ? — Majd megmondom . . . Én . . Én . . . itthon felejtettem . . . — Mit? — A fontos iratokat . . . — Hazugság ! A fontos iratokat én magam tettem a tárczába. — Nincs tréfáló kedvem ! Te se tréfáltál, mikor elhatároztad, hogy „meg fogsz lepni“ s e szavaknál a szőke asszony különben szende szemei vadul villogtak. — Beszéljünk nyíltan, Francesko, ismét féltékeny- ségi rohamod volt, sőt mi több, uj gyanú szállott meg. No köszönöm szépen ! Nem azt hogy házassíg törő- nek tartsz, dehogy. Hanem azt, hogy olyan botrányosan ostobának tartasz, hogy azt hitted rólam, a saját házadban közvetlenül elutazásod után fogadni fogom szeie őmet. Ah, édesem a színlelt elutazások nagyon is gyakran fordulnak elő az asszonyi hűtlenségek évkönyveiben . . . — Nina 1 — Ej semmi Niia! Hazajöttél, hogy rám bizonyítsd, hogy házasságtörő és ostoba vagyok. Legalább az utóbbit kikérem magamnak . . . — Hallatlan dolgokat beszélsz 1 . . . Nina, kérlek hallgass 1 egyházi, mint a világi vezető férfiak közül sz .mos; n jelentek meg. Az értekezlet Tóth József h. lelkész azon javaslatát, hogy egyes családok, melyek a temető első részében foglaltak bekerített helyet, a jövőben felhasználandó egyes részekért bizonyos összeget fizessenek, vagy a helyet szabadítsák föl. A temető átoknak a temetőhöz való csatolása, melyet a tanács már megengedett, elfogadtatott, továbbá a sírhelyekre történt- javaslat is, melynek értelmében I. oszt. sírhely 40 korona, II. oszt. sírhely 20 korona, III. oszt. sírhely pedig 16 korona. A gyermekek sírhelyeinél 40 százalék engedmény adatik. A temető hátsó része ingyenes helyekül szolgál, azonban ezelőtt közvetlen elhúzódó részen a sírhelyek 6 koronájával válthatók meg. Az értekezlet egyben megválasztotta a temető gondnokságot is, melynek tagjai a következők lettek: Lengyel Endre, Halier Ottó, Kertészffy Gábor, Morgenthal Antal és Tóth Sándor mérnök. — Apáczák fogadalma. Pénteken, folyó hó 19-én a helybeli paulai sz. Vinczérő! nevezett irgalmas nővérek zárdatemplomában Hámon József apát-kanonok 32 nővért szentelt föl apáczává, ezenkívül pedig 22 rózsafüzért kapott. — Gyászhir. özv. Beniczky E.ekné szül. Simon Agnes, folyó hó 17-én életének 74-ik évében elhunyt. Temetése a gör. kath. szertartás szerint vasárnap délután volt. Béke hamvaira ! — A „Pannónia szálloda“ építkezése serényen halad; az egész tető űgyszólva majdnem kész van. A Deák-térre néző tetőzet bizony' nem fog sem modern, sem valami díszes lenni. Egyszóval igen Ízléstelennek látszik már jó eleve. Közönséges veres cserép-tetőzet az egész, úgy néz ki, mint egy magtár-féle épület tetőzete. A két oldalon pedig a tűzfalak! A symmetria nem igen bánt itt semmit. A kiben csak egy kis jó Ízlés van, az őszintén elmondhatja, hogy kár volt e helyre ilyen épületet beékclni, mely hogy a Deák-térnek semmi díszére sem fog válni, az kétséget sem szenved. — Mozgalom. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának városunkban is felállítandó szobrára pár évvel ezelő.t gyűjtés indult, mely azonban részvétlenség miatt m gzukadt. Most újra mozgalom indult meg, hogy Kossuth Lajosnak szobra városunkban csakugyan felállittass -k, a mely mozgalomnak már igazán eredményesnek kel lene lenni. A közönség tehát ne feledje a nagy ezéb, melyre filléréit áldozza! A múltban begyült s most letétben levő összeget még sokkal kell ugyan gyarapítani, de maga a szobor sem jönne nagy költségbe s a Deák-térről a ref. templomhoz viendő Kölcsey-szobor helyére terveztetik, kelet felé uézve. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a vitkai kerületbe Fülöp Márton községi aljegyzőt, a simái kerületbe Eszlári Jenő községi aljegyzőt és a turvékonyi kerületbe Kiss Gyula magánzót anyakönyvvezető he- lyettesekkó nevezte ki. — Szent István napi mulatság. Egy régi tradjed- onalis mulatságnak fölélénUitéséről hallunk, a mely t. évi aug. 20 án, SzeM István-napkor tartatnék meg va— Különben ha már az volt a szándékod, hogy meglepj, kérlek ne állj itt z ebredugott k< zekkcl. Azt gyanítod, hogy a szeretőm a házban van : jó keresd hát meg. Remélem, olyan nagyon ostobának nem hittél, hogy magam állítom ide az orrod elé. Keresd meg az egész házat, kutass át mindent alapo an Szerencsédre jól van építve ez a ház, csak egy 1 ijárata vau: az, a ;t e'ycn bejöttél. Keress, keress ! A ki it' volt, mikor bejöttél, annak még most is itt kell lenn. Kezd el a keresési itt az öltözőszobában . . . Tu lód a szeretőm itt a hálószobában volt és hamarjában bebujtattam az öltözőszobámba. Ez van legköz lebb. Francesco lopva az öltözőszoba ajtajára tekintett és Nina, ki észrevette e tekintetet, büszkén Teleinek fővel állt a férj ellőtt, — parancsolólag karját fölemelve mondta : — Nos, menj be oda 1 Nézd meg ! P'rancesco ámulván nézett az asszonyra, de nem mert egy szót sem szólni. Lelkét gyengédség és őszinte megbánás fogta el. Oda lépett a feleségéhez, át akarta karolni cs kérlelő hangon szólt: — Nina . . . bocsáss meg! — Igen ... megbocsátok! De most hagyj magamra! — Egy csókot! — Nem! . . . Most menj kérlek! Francesco Ieverten, komoran b-osont dolgozó- szobájába, mely a ház jobb szárnyán volt. Nina pedig halkan kinyicototta öltözőszobáját s onnan nesztelenül, lábujjheg) en egy szőke fiatal ember osont ki. ' • !>» " — Nina, bocsásson meg ? — Ön bocsásson meg! .... De most siessen. — Egy csókot! — Adok 1 De menjen, siessen! Pá 1 B. R,
