Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-26 / 48. szám

I

Szatmár, 190L

________________________

Le

gyen elég már a szalmatüzből és tettekkel, ne beszéddel mutassuk meg, hogy pártoljuk a magyar ipart.

Itt a tél. Iparosaink úgy is nehéz viszonyok között élnek; ne vásároljunk tetszetős b£- csi rongy gyártmányokat, kérjünk a kereskedőtől, az iparostól magyar gyártmányt, saját készítményét és ez többel fog érni minden beszédnél.

Mert: ha a kereskedő látja, hogy nekünk magyar ipari termék kell, azt fog tartani és fejlődésnek indulva: lesz ez a honi termék finomabb és olcsóbb is. így foghatjuk kiszorítani az idegen selejtes ipari czikkeket.

Nemzeti czélokért pedig áldozni is kell, nem csak rövid ideig lelkesedni.

De iparosainknak is hozzá kell járulni ahhoz, hogy a magyar ipar fellendüljön: legyenek pontosak a munka elkészítésében, adjanak jó munkát és becsülettel számolván el munkájukkal, annak az árát úgy szabják meg, hogy a közönség bizalommal forduljon hozzájuk.

Színészet.

Hétfőn, nov. 18-án Planquette Róbert kedves ze- néjii operettéje, (zóna-előadásban) „Ripp Van Winkle“ került színre, nagy közönség előtt. Az előadás igen élvezhető volt, minden szereplő derekasan állotta meg helyét.

Kedden, nov. 19-én ez idényben negyedszer, a „Bor“ adatott. Nagyvásár lévén, színészeink is ez este elég jó vásárt csaphattak, mert a vidéki közönség ugyancsak hűségesen megjelent ez este a színházban. Az előadás menete sikerült volt, ezúttal is, sőt talán jobban adták elő, mint előzetesen, Margittay, Barna Jolán, Győré és Raskó Erna a legnagyobb odaadással játszottak.

Szerdán, f. hó 20-án a »Sasok* ment szép számú közönség előtt, igen tisztességes előadásban.

Csütörtökön, f. hó 21 én praemirt láttunk. Előadták színészeink a „Vesztaszüzek“ czimii operettét, melyet — őszintén megvallva — az igazat igen rósz hir előzött meg. Hát nem olyan rósz ez a darab, mint hire volt; igaz ugyan, hogy az utóbbi időkben irt operették között »Vesztaszüzek* a pikantéria terén a legnagyobb recordot érte el, de ezt a kedves zenéért, ha nem éppen, de mégis megbocsájtjuk. A darab meséje vékony, az ó görögök, Diogenes korából van kitépve egy lap és ennek szereplői ó görög ruhában járkálnak, de modern stylusban beszélnek. Szatyrának éppen' nem rósz. De lássuk a mesét. Vigan folyik a mulatozás Miló szigetén, a „Kupidó“-hoz czimzett fogadó előtt, mikor megjelenik egy örményből göröggé vedlett Domokos nevű augur, ki a veszta templomának számára szüzeket fogdos össze megfelelő rendőri asscitentiával. A sok közül legjobban kivált Cypris,

denütt megterem, akárcsak a kutyakapor. S olyan ember, a ki a politikához nem ért, nem nőtt még kenyerén. Zabon pedig nem élnek a politikusok.

Diktum, faktum ! A képviselőválasztás nálunk is megesett. De nem olyan könnyen, mint én azt most elpletykálom.

Magyart, zsidót, svábot, tótot, oláhot kell annak elraktároznia, aki a mi képünket viselni akarja. Kutyát, macskát, pulykakakast, tövises disznót, patkányt zárni egy ketreezbe, mondhatom, szép foglalkozás. Ha mind együtt van, extra menazséria. Mert hogy egyik a másikat végkép nem tudja szeretni. És mégis megáinak békességben. Legfellebb bevérzi egy a más fejét, de csak ug3g hogy a másik választásig takarosán kiforrja, mert akkor is kell ám, amin léket ütni lehessen.

S lásd, édes komám, ez az egyik tanúság, aminek én nem tudok örülni. A külümböző nemzetiségek Magyarhonban még tűrni sem szívesen tűrik egymást.

A másik tanúságban sem sok gyönyörűségem telik.

Ha egy nemzetiségű is, de ha két politikai táborban van a nép, Istenem, mekkora nagy benne a készség, hogy az ellenpártit rákényszerítse a patikára.

Elet-halál harezot küzd egymással s az ellenségeskedést átviszi az életbe s megtartja holta napjáig. S ez neked óh magas politik, a legundokabb gyümölcsöd!

Pedig nálunk édes komám csak egyik oldalon volt meg a szent meggyőződés. A másikon pedig meg dolgoztak a felséges népet. Nem a fejét, szivét-lelkét töltötték meg elvhűséggel s lelkesedéssel, hanem a bugyellárisát bankóval. Megvették a bőrét, mert eladó volt. S ezt látva, őszintén foradt fel bennem a kívánság, hogy vajha lenyúzták volna azt az eladott bőrt s a gazdájának csináltatnának belőle piros bugyellárist.

■ SZATMAR -N E M E T I.

(H. Lévay Berta), kit Domokos úr erővel szállít tova; az elrablott leánynak semmi kedve sincs veszta papnőjével lenni, mert titkon szereti Scopas (Csáky) nevű hires szobrászt, ki éppen a hires »Milói Venus« szobrán dolgozik. — A második felvonásban megugrik a bájos Cypris a templomból és egyenesen Scopas műtermébe megy, a hol persze a kellő pártfogásban részesül. Ezalatt Pa'aklesnek, egy öreg és gazdag embernek a felesége, Pyrogena (Ráthonyi Stefi) kedvesével, Diogenessel (Rédey) pásztorórára megjelen Scopas műtermében, a honnan egy galambduezezba mennek, lévén Pyrogena őnagyságának ilyen óhajtása; ez a darabnak a legpikánsabb, de egyben legjobban megnevettető része. Patakles is bejön a műterembe, hol a veszta templomból megugrott Cyprissel találkozik. Bosszúból értesíti Domokost, a fő augurt a szökésről, ki csakhamar megjelen a műteremben és ott roppant nagy dolgot csinál, egyben tudtára adja Cyprisnek, hogy ha nem megy estig vissza a a veszta templomába, akkor máglyára hurczolják, Scopas szobrász kedvesét pedig száműzik. — A harmadik felvonás a vesztaszüzek templomában játszódik le. Ide lassan- kint belép az egész kompánia. Sok czivakodás, sok mókázás után végre azon okból, mivel a kormány nem szavazta meg a Vesztaszüzek fenntartására szükséges összeget, a szélnek engedik őket, a kik nagy örömmel veszik ezt tudomásul Ennyi a mese lényégé, melyből kitetszik, hogy nem valami erős dongáju darab; a zene benne az, a mi ér valamit. Igaz ugyan, hogy egy cseppet sem dallamos és nem fülbemászó, de i ikább nagyon is nehéz. A közönség szívesen fogadta a darabot és sokat tapsolt különösen H. Lévay Bertának, Ráthonyi Stefinek, Szilágyinak, (Patakles), Rédeynek (Diogenes) és Mészáros Alajosnak. A karmester is dicséretet érdemel, ki a legnagyobb odaadással dirigált s a mi fő, a zenét a színészeknek betanította.

Pénteken, f. hó 23-án egy romantikus színművet, a hetvenes években oly felkapott „Két árvá“ t adták zónában. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat. Az est hősei Margittay, Raskó Erna, Barna Jolán és Mészáros voltak, kiknek a tapsból ugyancsak kijutott.

Szombaton, f. hó 23 án a »Vesztaszüzek«-et ismételték, jó, közepes ház előtt.

Vasárnap, f. kó 24 én Géczy népszínműve, »A mit az erdő mesél* adatott, itt másodszor, nagyszámú közönség előtt, igen jó előadásban.

HI REK.

— Személyi hir. Lovag Microys Vilmos cs. és kir. vezérőrnagy, dandárparaucsnok f. hó 24-én városunkban időzött s megszemlélte helyőrséget és megelégedésének adott kifejezést.

— Városi bizottsági tagok választása. Vasárnap ment végbe a városi bizottsági tagok választás, az utolsó nap kezdett az érdeklődés megindulni mely mind a négy kerületben elég hullámokat vert fel. Beválasztva lettek az I. kerületben Deák Kálmán 224, Dr. Tanódy Márton 209, ifj. Losonc/.y József 204, (uj),

S ha keserűséggel emlékezem erről a komisz - ságról, nem csak azért teszem, mert eladó volt a szamárbőr, de még inkább azért, mert akadt rá vevő, aki kutyabőr helyett azon akarta kiállíttatni magának a honat3'asági diplomát. Oh felséges nép! És te, tisztelt ház! Amelybe igy akarnak bejutni a patres patriae...

Fel is háborodott a még el nem altatott néplélek, s valamelyik falu végi korcsmában megszületett a korlesnóta Ükelmének nagy a kára;

Feljebb ment a szamár ára! stb

A vásár mégis vigan állott s csak a szenvedélybe csapott lelkesedés tehette meg a csodát, hogy jelöltünk kilencz szóval győzelemhez jutott.

Ezt a végeredményt ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert a találós meséhez megadta a megfejtést. De ha meg akartam Írni neked a mi választásunk történetét, nem hallgathattam el azt sem.

Aminthogy vétek lenne meg nem emelnem a kalapot a nép azon nagyobb fele előtt, amely nem csak tisztán érezni, józanul gondolkozni, de elveiért elszántan küzdeni s azoknak diadalán eget verő örömmel örülni is tud. Ez a felséges nép a maga felségében. Ilyet képviselni férfiúnak nagy tisztesség.

A többit írjam, ne Írjam ?! Jobb volna, ha mm tenném, felemlegetem mégis azt az élelmességet, mely szerint sokan elvették a pénzt, de nem oda szavaztak érette, ahonnan került. Tisztességnek nem nevezhetem, mert nyilvánvaló csalás ... De hát minek feszegessem a tisztességet, mikor azzal sincs tisztában sok magasba vágyó fő, hogy megbízatást vállalni pénzért, nem tisztességes dolog . . .

Egyébként oda künn keményen fagy. Fűtött szobából ölel szerető komád: Merengő Péter.

November 26.

Dr. Kelemen Samu 152, és Dr. Kölcsey Ferencz 114, szavazattal. Utánna legtöbb szavazatot kapott Freund Ezekiel, ki csak két szóval maradt kissebbségben. A Il-ik kerületben beválasztva lettek. Teitelbaum Herman

212, Dr. Fejes István 199, Lévay József 146 (uj), Papp Endie 138, és Dr. Vajay Imre 137 szavazattal. A harmadik kerületben beválasztva lettek. Osváth Elemér »• 129, Kótai Lajos 140, Tankóczi József 139, Vivág András 116, szavazattal, A IV-ik kerületben beválsztva lettek Bartha Kálmán 154, Seres István 147, Balog József 135, Jákó Mihály 114, Vallon Ede 111, Törzseök Károly 93 szavazattal. A képviselő bizottsági tagoknak e helyről is kitartást és fris egészséget kivánuk, legyen munkálkodásuk a városra nézve üdvös.

— Halálozás. Bittsánszky Ede nyug. miniszteri tanácsos, bányakerületi igazgató, több külföldi rendjel tulajdonosa a napokban Nagy-Bányán elhunyt.

— Esküdtszéki elnökök. A helybeli kir. törvényszéknél a jövő évre vonatkozólag az esküdtszéki tárgyalások elnöki székének betöltésére Galba Lajos kir. törvényszéki elnök, helyetteséül pedig Dr. Papolczy Gyula kir. itélő-táblai biró lett kirendelve.

— Kinevezés. A belügyminiszter Pászkán Jánost, Pászkán Mihály polgártársunk fiát a fővárosi államrendőrséghez segédfogalmazóvá nevezte ki.

— Sziniigyi hir. Köztudomás szeiint, hogy Jókainé Nagy Bella varosunkbnn nem tartott vendégszereplést, annak oita a pozsonyi eset volt. Ebből kifolyólag az agg költő nem engedte, hogy felesége esetleg valami esélyeknek legyen kitéve, igy a tervezett körutat egyszerűen beszüntette. Szilágyi Dezső ezen ügyben a következő levelet irta Jókai Mór ismeretes levelére:, Szatmár, 1901. nov 17. Méltóságos Uram! A budapesti lapokban f. hó 14-én jelent meg csekélységemhez intézett levele, mely tulajdonképen elsősorban nem nekem szól, hanem Szatmár városának, melynek Méltóságod díszpolgára és a magyar nemzetnek, melynek Méltóságod koszoruzott halhatatlanja! Ezen levél Méltóságod költői lelkének gyönyörű megnyilatkozása! Mint egy nyitott könyv, úgy tárja elénk nemes szívét, poli tikai hitvallását, mély emberszeretetét. Nekünk, ma-' gyár színészeknek kétszeresen fáj a Méltóságodon esett sérelem; mert a sötétben a hálátlan kezek nemcsak a legnemesebb szívnek bálványát, a hitvest hur- czolták meg hallatlan módon: de meggyalázták a magyar szinmüvészetet is annak csarnokában! Fajdal műnk közös I De hiszem és ludom, hogy e sérelmet Magyarország müveit közönsége—köztük első sorban a szatmári fényes ováczióval fogja lemosni annak idején melynek mielőbb eljövetelét várjuk. Hódoló tisztelettel: Szilágyi Dezíő, igazgató.

— Esküvő. Leitner Endre sz.-váraljai kir, albiró szombaton esküdött örök hűséget Tóth Móricz pató- házi földbirtokos kedves leányának, Margitnak.

— Megyegyüiés. Szatmár-vármegye törvényhgtó sága f. hó 26-án azaz ma délelőtt megyegytilést tart, melyen a tisztujitás választás napját határozzák el ; ezen közg3'ülésen még a községeknek a záró számadását is tárgyalni fogják.

— Uj elnök. A szatmári gőzmalom társulat igazgatósága, az elhunyt dr. Farkas Antal helyére elnökül Korányi János ügyvédet választotta meg.

— Halálozás. Dr. Neuburg Gyula orvos, városunkban közismert egyéniség, folyó hó 22-én éjjeli 1 órakor elhunyt. Az elhunyt orvos egy időben Konstantinápolyban mint hárem orvos volt alkalmazva, majd vissza jött hazájába és Mátészalkán telepedett le, a hol keresett doktor volt. Városunkban mindössze pár éve működött. A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki elhuny tárói: »Özv. Dr. Neuburg Gyuláné született Elbogen Eugénia, úgy saját maga, mint a kiterjedt rokonság nevében megtört szívvel, méy fájdalommal jelenti, forrón szeretett férjének dr Neuburg Gyula gyakorló orvosnak, élete 67., boldog házasságának 27. évében folyó hó 22-én éjjeli 1 órakor, rövid kínos szenvedés után agyvérömlés következtében törtérft gyászos elhuytát. A boldogult hül t tetemei folyó hó 24-én vasárnap délelőtt 10 órakor fognak a gyászházból (Verbőczi-utcza 4. sz.) az izr. temetőbe örök n3'u- galomra helyeztetni. Áldás és béke hamvaira !

— A tiszántúli ev. ref. egyházkerület most lefolyt közg3'ülésén a szatmári ev. ref. egyházmegye a következő segélyeket kapta: Dara, P.-Darócz, Tatárfalva, Géberjén, Kömörő, Sima, Zsarolyán, Sonkád 100—100 koronával; a közalaphoz ajánltattak Szamos-Dob 1200, Gacsnly 500, F. Darócz 100, a sonkádi lelkész 100 koronában.

— Daíestély. A Szatmárnémeti Dalegyesület 1901 évi november hó 28-án, csütörtökön a Polgári Társaskör termeiben tagjai részére tagilletményes dalestélyt tait. Műsor: 1. Magyar nóta. A tiszavidéki dalos-szövetség f. évi augusztus hó 24-én Debreczenben tartott ünnepélyére irta : dr. Körösi Kálmán. Szavalja Hérmán Margit k. a. 2. Intés. Férfikar Bródy Miklóstól. 3. Anyanyelvem ; férfikar bariton solóval Engelsbergertől. 4