Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-14 / 20. szám
SZAT MAR-NÉMET I Május 14. határozatához képest elkészült s jelenleg előkészítő tárgyalás alatt áll. Következtek ezután a gazdasági szak- bizottáág előterjesztései. Elfogadta a közgyűlés a városi szálloda építési alapjából kölcsön vett összegek honnan pótlása tárgyában tett előterjesztést. A Deák-téren a piacz meghagyatik, de egyes áruczikkek a szomszédos utczákra, Batthyányi-, Széchenyi- és Arpád-utczára helyeztetnek át. A piacz nem parkiroztatik, tégla-törmelékkel befedetik, hogy még csak fü se nőj- jön rajta, nem hogy fák és park létesüljön, mint azt Kováts Leó bizottsági tag sürgeti. Különben élénk vita indult meg a kérdés felett. Kováts Leó most is felhozza, hogy a milleniumot akarta a város a Deák-tér parkírozásával megörökíteni. Könyes szemekkel, lelkesen állott fel a polgármester és örvendve tette magáévá az eszmét. Utóbb azonban az érdekelt házi urak összekapcsolták a kérdést a csatornázás kérdésével, hogy ne legyen az egészből semmi Nem fogadja el a bizottság javaslatát. Antal Dániel utal arra, hogy a piacz rendezését a közgyűlés pár hó előtt hatá- rotta el. Most ezen határozatát meg nem változtathatja. Kéri azért a Kováts L. javaslatának mellőzését. Rosenblatt József nem érti, mért mostoha gyermeke Németi a városnak. Alig hogy megkapta az István-téri piaczot, már is elvették tőle. Inkább vennék el lakosairól a nagy adó-terheket, melyekért Németi szorgalmas, dolgos lakosai a várostól semmit sem kapnak. Mátray Lajos hanysulyozza, hogy a Deák-tér parkírozását elodázni igen, de meggátolni nem lehet. A Deák-teret fekvése egy központi parkká teszi. Pártolja Rosenblat és Kováts L. indítványát. Dr. Kelemen Samu emlékszik a parkírozást meg pendítő értekezletre, de nem emlékszik a polgármester kényeire. O is a parkírozás mellett volt akkor, mert akkor még nem volt a Kossuth-kert, melybe 100 ezer K. költött bele .a város. Ebben megvan a közegészség kívánalmának megfelelő köztér. Jobb lett volna, ha ez a köztér a város szivében helyeztetik el, de ha nem igy történt, arról nem tehetünk. Mert már luxus dolga lenne egy másik köztér létesítése, melybe a város nem mehet bele. Veréczi Antal előadja, hogy ő is volt azon az értekezleten, s ott a parkírozás úgy volt tervezve, hogy azért a piacz is ott marad. Szerinte a piacz parkírozására közegészségi szempontból szükség van, mert nem mindenki mehet ki minden nap a Kosuth- kertbe. Pártolja azért a Kováts L. inditváEzektől a nehéz, válságos, kinzó perczektői csak a csendes boldogságot igérö víszontszere lem szabadíthat meg. Legyen az én kis feleségem, akit én a szeretet, az előzékenység, figyelem minden kedvességével veszek körül. Ezzel a gondolattal foglalkoztam, ez adott háborgó szivemnek édes reményt. így vártam őt nehezen, az izgalomban is boldogan s megdobbant a szivem, pillanatra elfuladt a lélegzetem, ‘mikor merengésemből egyszerre az ő megérkezése zavart fel. Kigyuladt szemekkel, mosolygó ajkakkal, boldogan, egy nyitott levéllel sietett felém. Amint hirtelen felugrottam a felém hajló rózsabokor egy kis ága hajlott elém. Én akartam s ő szólott elő:zör hozzám: — Nem is hiszi milyen boldog vagyok. . . . Nézze, nézze, irt, azt Írja, hogy eljön, hogy megérkezik. Kinos sejtelemtől gyötörve, hebegve kérdeztem : Kicsoda ? És ő milyen boldogan válaszolta : A férjem. Pillanat alatt szédülés fogott el, a fejemhez kaptam s az elibem tolakodó rózsaágról akarat latiul szakítottam le azt a szép feslő tea rózsát. Egy rózsát, a mely egy pillanat előtt még a természet íideségét szívta magába s most odahullott a porba. J. Szatmár, 1901. nyát s javasolja, hogy a közgyűlés mondja ki; hogy a parkírozást, a csatornázástól elválasztva létesíti, úgy azonban, hogy a piacz, eltekintve a szekereken árulható tárgyaktól, ott meg hagyassák. Losonczy József, Uray Gáspár pénzügyi szempontból ellenzik a parkírozást, Uray Gáspár a vidék és a kereskedelem és ipar érdekéből ellenzi a parkírozást. Páskuj Imre, mint kereskedő megerősíti az Uray Gáspár által félhozottakat, mert szerinte a piacz múlt évi szétosztását a kereskedelem nagyon megsínylette. Már pedig a várost a kereskedelem és ipar tette nagygyá. Ezért ellene van a parkírozásnak, Németinek adjanak szombatra vásárt. Seres István felemlíti, hogy régen a marhavásár Németiben volt s akkor megtudtak élni a kereskedők. Hogyne tudnának megélni most is. Kováts Leó kijelenti, hogy a parkírozástól eláll, csak ast kívánja, hogy a Deák-tér fásittassék be. Ezek után a közgyűlés a szakosztály javaslatát főjegyző indítványára elfogadta. S hogy igy történt a dolog, annak Kováts Leó az oka. Már egész kedvezően alakult a hangulat a piacz befásitása iránt; magok a házi urak is bele nyugodtak, hogy hát fásittassék be a piacz és hagyassák ott a szekér nélküli vásár; a főjegyző feltette kérdést, hogy a befásitásról s ennek figyelembe vételével a piac elhelyezéséről s arról, hogy Németi méltányos igénye apiaczra vonatkozólag miként volna kielégíthető készítsen a tanács tervezetet, midőn Kováts Leó indítványával annyira zavarba hozta a bizottsági tagokat, hogy nem értették tovább a ciolgot s szavaztak a szakosztály javaslata mellett, még a németiek is. A szakosztály javaslatában pedig sem fásításról, sem németi, piaczról nincs szó, s ha mégis történik ez irányban valami, teljesen a tanács jótetszésétől függ. Ezért kár volt hónapokon keresztül agitálni, most is egy másfél órás vitát proková ni. Kováts Leó csodálkozva nézte, hogy saját párthívei is ellene szavaznak, pedig csak az ő példáját követték, mert ő is leszavazta önmagát és a kezdet nagy hangú komolyságával igen ellentétes, szinte bosz- szantóan furcsává tette a befejezést. A huszár-laktanya részletes terveinek elkészítésére 500 K.-át, a tagosítás költségeinek fedezésére 10.000 K. előleget a közgyűlés megszavazott. Ez összeg azonban majd betudatik azon költségbe, melybe a város földjeinek tagositási munkálata kerül. A lovas tüzér-hadosztály részére mint- egy 100 hold lovaglótér szükséges, melynek évi bére holdankint 100 K., a gyakorlótéré holdankint 50 K. Erről a hadtestparancsnokság értesittetik azzal, hogy a szükséges terület az építendő kaszárnyához közel megszerezhető. A mérnöki hivatalhoz f. évi május 1-től az építkezések befejeztéig Garda János oki. épitő-mester havi 150 K. fizetés mellett felvétetett A Damjanich-utczaiak kérelme, hogy keskenyebb aszfalt-járdát készíttethessenek, teljesiltetett. A nyugdíj bizottság előterjesztései alapján Jakab Antal hivatalszolga nyugdíj áztatott, Oláh András hasonszenvi kórház gondnok a nyugd. intézetbe felvétetett 1888-tól. Pin- ezés István fizetéses tűzoltót, tekintettel rövid látására, s főként elhájasodására, a főorvos szolgálat képtelennek nyilvánította, a tűzoltó főparancsnok pedig az illető nyugdíjazását kérte. Közgyűlés nem nyugdíjazta Pinczést, hanem tekintettel elhájasodására, könnyebb munkára helyezését rendelte. A hatósági átiratok tárgyalása után a szabadságidő kérvényeket intézte el a közgyűlés és a polgármester részére ö heti, Jékey Károly részére 6 heti, a város gazda részére 1 havi, Fürst Viktor részére 1 havi szabadságidőt engedélyezvén, 6 órakor eh.ök a hosszúra nyúlt gyűlést bezárta. Gazdasági viszonyaink. A legnehezebb helyzete van ma, mint ezt egy jeles állam-férfi mondja, annak, a ki a földjei után akar megélni. Ezek a nagy jelentőségű szavak nem csupán a mező-gazdaság mai válságos helyzetére vonatkoznak. Németországban el nem tagadható a mezőgazdaság minden téren való érvényesülése, mégis nap-nap után hallani ott is panaszokat, melyek a mi földmi vés- és birtokos-osztályunk panaszaihoz meglepően hasonlítanak. Ott is mint nálunk általános az a nézet, hogy a földbirtok a mai gazdálkodási rendszer mellett, nem fizeti ki magat. A termelő, ha piaczra hozza termését, alig nyer rajta valamit. A közvetítő kereskedelem haszna legalább is jóval nagyobb, mint a termelőé. Pedig hát ez az állapot viszás. Igaz, hogy a kereskedőnek is kell a termékeken nyernie, de hogy ez a nyereség több legyen, mint amennyi azé, ki elvetette a magot, munkáltatta a földet, learatta, magtárba gyűjtötte a termést keserves fáradsággal, hozzá hónapokon át koczkáztatta munkájának minden eredményét, az ellenkezik a méltányossággal. A mezőgazdasági törekvések egyik sarkalatos tétele: a fogyasztóknak a termelőkhöz való közelebb hozása: Tudták jól az agráriusok, hogy a földbirtok válsága nem fog addig megszűnni, inig e mezőgazdasági termékeknek a közvetítők kezén keresztül vezető hosszú vándorutját meg nem szüntetik. Kell azért is, mert ez által a termelő is méltányos árt kap a terményeiért, a fogyasztó pedig olcsóbban kapja kézhez. Ez a közös érdek a csirája a német földön immár nagyszámú és folyton szaporodó értékesítő szövetkezeteknek amelyhez hasonlót már nálunk is kezdenek létesíteni. Azonban ez még mindig nem koronája az agrárius törekvéseknek. Vannak egyes jelenségek a mezőgazdasági életben, amik gondolkodóba ejtenek. A mezőgazdaság egyoldalúsága még talán nagyobb baj, mint a közvetítő kereskedelem túlkapásai. Különösen szembetűnő a magyar földön, a föld művelőinek és a föld birtokosainak a régi hagyományokhoz való ragaszkodása, s az azokkal szakítani nem akarás. Pedig hát a gőz és villám korszakában élünk, amidőn minden talpalatnyi térnek, minden pereznek, minden legkisebb eszköznek kell, hogy meglegyen a maga rendeltetése. A napi élet számtalan oly eseményt idéz fel, amiből meggyőződhetünk arról, hogy parányi dolognak a helyes kihasználása sokszor meglepő eredményeket szülhet. Ismeretes, hogy Budapest- piacza ki- j csínyben képe az egész ország kereskedelemének. Erijük a kereskedelemnek azt az ágát, mely szoros összefüggésben van az ország mezőgazdaságával. A figyelmes szemlélő hamar rá jön arra, hogy a magyar piaczon oly termékek, melyeknek előállítása a mezőgazdasági tevékenységnek egyik mellőzhetetlen kiegészítő részét kellene képezniük külföldről kerülnek hozzánk. Budapesten grasszál a szerb baromfi, zöldséget pedig Olaszország importál nekünk. Hát bizony ez szomorú dolog. Nem is szólunk arról, hogy itt nálunk, sőt vidékünkön is legnagyobb részt a közélelmezés napi szükségletét csaknem kizárólag a fővárosból fedezi, természetesen méreg drága áron és nem is mindig jól. Ki is gondolna arra, hogy nálunk nagyobb szabású intenzív konyhakertésze- tett rendezzen be. Pedig mily jövedelmező üzlet lenne az! Folytatása a mellékleten.
