Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-15 / 3. szám
SZATMAR-NÉMETI. Jaguár 15. Szatmár., 1901. ______^ a k özgyűlés számot vethessen alaposan a kérdéssel és mérlegelhesse, hogy a községi pótadó lejebb szorítása czéljából mely javaslatokat fogad el és melyeket nem. Polgármester ellene van a Kelemen indítványának. Mert ha a közgyűlés arra vár, hogy a bizottság összes javaslatait beterjeszthesse, hogy azok egyszerre vétethessenek tárgyalás alá, akkor évek telnének el abba, mig a javaslatok életbe lép- tethetők lennének, mivel a javaslatokat rövid idő alatt elkészíteni nem lehet. Mátray Lajos b. tag elismeréssel van ugyan a polgármester által hangoztatott érvek iránt, de azért a közönség szempontjából ellenzi a javaslatot. Különösen azt nem helyesli, hogy a legszegényebb néposztály üditó' itala, a szikviz is meg adóztassák és hogy a hazai ásványvizekre is kivettetik a fogyasztási adó, melyet nemzet- gazdasági szempontból hibáztat és csak a külföldi vizek megadóztatását véli elfogadhatónak. Teitelbaum Herman szintén ellenzi a javaslatot, azért, mert mig a város a lakosságnak, és a szegény uéposztály- nak ingyen jó- ivó vizet nem képes adni, nem igazságos, hogy szikvizet megadóztassa. Továbbá a város kereskedelmére nézve is káros szerinte a javaslat, mivel általa az folyton zaklatva lenne. Ne az ilyen közszükségletet képező czik- keket, hanem a luxus czikkeket adóztassa meg a város. Dr. Kelemen S. vissza vonta indítványát, hogy a közgyűlés e kérdésben most érdemlegesen határozhasson. Di-. Vajay Károly csodálkozik azon, hogy a szerény kis javaslat ily nagy vitát provokált. Szerinte nincs ez a kérdés összefüggésben sem a jó ivóvízzel, sem a közegészséggel, sem a kereskedelemmcl(!) Polgármester szerint a szegény nép- j osztálynak a szódavíz luxusezikk. Megvan adóztatva annak a szegény néposztálynak bora, húsa az álam által, tehát mért ne adóztatná meg a város a szóda-vizét is ? Bezáratván a vita, az az érdekes eset töntént hogy a javaslatnak ellene is, mellette is 25-en szavaztak. így a főispán, mint elnök, szavazatával a tanács javaslata mellett döntött, vagyis: vizeink után adót fizetünk, illetve, drágábbak lesznek. Közgyűlés felír a belügyminiszterhez az iránt, hogy a gróf Majláth-féle alapból tarthat-e számot valamelyes "/ -re ? és meny- uyire ? A huszárok elhelyezésére kiszemelt régi honvéd-laktanyát egy vegyes bizottság megvizsgálta, de alkalmasnak nem találta. Az épület rósz, átalakítása sokba kerülne, telke szűk, helyiségek és egy 800 négyszögöles szabad lovarda ott el nem helyezhető. Ilyen körülmények között czélszerübb egy megfelelő uj laktanya építése, mert remény is van reá, hogy a bérlet által az építkezési költség törlesztéses kamata bőven megtérül. Az uj laktanya építtetnék a régi tégla- szinben, vagy a szomszédos szántóföldekből szerzendő 3- 4 holdnyi területen. Csomayr Imre ellene van ennek, hogy a kaszárnya Vesselényi-utcza végén levő téglaszinbe építtessék, mert a város terjedése a vasút felé remélhető. Tehát utódainknak e kaszárnyát majd méreg drágán kellene kisajátítani. De meg a baromvásártér is a kérdéses helyre szándékoltatik áthelyeztetni. Ezeknél fogva ő a méntelep környékére javasolja a kaszárnya elhelyezését. Polgármester szerint a mi a hely kér- j dést illeti, a ménielep környékét nem java- I solja. Ott az építkezés, a telek feltöltése ! sokba kerül. Sem a vasúttal, sem a várossal jó közlekedése e helynek nincs. Mátray I.. Németi fejlődésére való tekintetből a tanács javaslatát pártolja, melyet a j közgyűlés magáévá is tett. A méntelepi jégvermek egyike átalakítását illetőleg hosszas vita kerek Mett. Dr. Keiesztszeghy Lajos megmagyarázni kéri azt, hogy mi annak az oka, hogy a jégvermek nem használhatók ? Főmérnök előadja, hogy a jégvermek a földmiv. miniszter tervei szerint készültek. A tervek nem jók voltak, de azért nem annyira a jégverem, mint a kezelés az oka annak, hogy a jégvermek nem használhatók. Polgármester megjegyzi, hogy a jégverem már kétszer lett átalakítva. A mér- nöKi hivatalnak tudnia kell, hogy nálunk hol, milyen magasan van talajvíz. Tehát már először nem kellett volna a jégvermet íoldalá helyezni, hanem a földszintre, hiszen a gilvácsi állomáson 1 méter magasan a földszinttől van elhelyezve. A A gazd. bizottságnak a türelme veszett már cl, hiszen egy falun is tudnak jó jégvermet készíteni, hát nálunk nem tudnának ? Főjegyző nem helyesli a javaslat azon részét, hogy ha a jégverem nem lesz jó, a költségek nem fizettetnek ki. Dr. Farkas Antal és Antal D. a kezelést óhajtják rendeztetni, Dr. Kelemen S. helyteleníti, hogy a mérnöki jelentés azt mondja, hogy a jégverem jó, csak a kezelés rósz, de azért mégis javaslatot tesz a jégvermek átalakítása iránt. A mérnöknek, ha a földmiv. miniszter tervét nem tartotta a helyi viszonyok szerint megfelelőnek, már akkor jelentenie kellett volna a közgyűlésnek. Végül abban történt megállapodás, hogy készítsen a mérnök a jégveremre uj tervet, melyért a felelősséget vállalja el, a gazd. tanácsossal együtt pedig készitsenek ehhez egy kezelési utasítást. Az italmérési számadás kapcsán kitűnt, hogv a vámhivatalnak 1900 korona tiszta bevétele volt. A tanács, tekintettel a kis bevételre, az ital kimérést beszüntetni javasolta. A többség a fenttartást mondta ki egy pár szótöbbséggel. Komka Kálmán a telkéből elvett területért a megállapított 20 korona helyett 30 koronát kér megáilapittatni. Dr. Fechte! János és Daróczy Endre pártolják a kérelmet. Polgármester felvilágosításai után a többség a fellebbezést elutasította. Végre Szász Mihály lovasrendőrnek a közgyűlés 4 heti szabadságidőt engedélyezvén, főispán a hosszúra nyúlt közgyűlést 6 órakor bezárta. A szatmári jótékony nőegylet jelmezestélye. A köznyomor, az önmagán segíteni képtelen, gyámoltalan szegénység enyhítése ; az ügyet gyot- tak, betegek, kereset képtelen szükölködők, az irgalom kenyerére reá szorult támaszt nélkülözők vallás, nem és korkülönbség nélkül való segélyezése, istápolása ; árva leány gyermekek díjtalan nevelése, gondozása, mindennemű szükségessel való ellátása a főczélja a szatmári jótékony nőegyletnek. Mily szép, mily nemes czél! Mily jellemzően tükröződik vissza e czél körvonalozásából a sziv, az érzelem 1 Lctörülni a könnyeket, eloszlatni a fájdalmat, kenyeret adni az éhezőnek, istápolni, nevelni az árvákat: va!óban oly nemes lelki tulajdonságok, melyek miatt mindazok, kik ezekkel ékeskednek, a köztiszteletnek, közbecsüiésnek méltó részesei lehetnek. A mikor a szatmári nők jótékony egyesületük megalkotásakor ilyen czélt tűztek ki maguk elé, már biztosították maguknak a közbccsülést és köztiszteletet cs czéljuk elérésében minden jóknak támogatását. A nemesen érző sziv felkeresi az áldozatkész- ! séget s a nyert alamizsnát viszi az éhezőknek, betegeknek, tlgyefogyotioknak, s letörüli a könnyeket, eloszlatja a fájdalmakat, kenyeret ad az éhezőknek'. A sokoldalú leleményesség tőkét kovácsol az ember értelmi és érzelmi vágyaiból, a tudás j vágyból, az élvezet vágyból, a mulatozásból, a hiúságból stb. stb és e tőke kamataiból eszközli j árva leány gyermekeit nevelését, gondozását és mindennemű szükségessel való ellátását. Ez a szatmári jótékony nőegylet ténykedése. Es majdnem félszázadot megközelítő zajtalan, de kitartó munkásságával, ténykedésével fényesem beigazolta, hogy Szatmár társadalmi életében fontos, nélkülözhetetlen tényező ; s beigazolta, hogy nemcsak a szegények és árvák segélyezésében és is -v tápolásában viszi a vezérszerepet, hanem Szatmár város és nagy vidéke társadalmi életének élénk ébrentartásában is. Az egylet fáradhatatlan, buzgó vezetősége minden módot felhasznál arra, hogy az áldozat- készséget az egylet felvirágoztatására, illetőleg a czél elérésére biztosítsa. Alig két hónap lefolyása alatt könyöradományokat gyűjtött, uj ragokat toborzott és rendezett két sikerült tánczmulatságot. Ugyan mely jótékony egylet életében találunk ennyi elevenséget, tevékenységet, buzgósá- got és kitartást? Még fülében cseng mindenMnek a múlt évi nov. 24 én rendezel hangversenynyel egybekö tött tánkzmulatság andalító zenéje; még mindig beszéd tárgya ,a társas összejöveteleknek az a kellemesen szórakoztak, szívet-lelket gyönyörködtető concert, mély a tánczmulatságot megelőzte; még általános az «’ismerés nyilvánítása azon fényes erkölcsi és anyagi siker felett, mely a gondos rendezőség fáradtságának málló jutalma volt; még élénk emlékezetben van, hogy a fényes erkölcsi siker eléréséhez mily nemes egyszerűséggel jfruü hozzá Hegedűs Sándor ni. kir. kereskedelmiigyi miniszter, ki akkor váró sunkban időzött: s már újból repülnek a szélrózsa minden irányába az áldozatkészségre, a mulatságra, a „Jelmez tánczestelyre“ hívogató, csalogató meghívók, melyek hitül adják, hogy a szatmári jótékony noegylet saját pénztára javára 1901 Jan. 12 én jelmez tánczestélyt rendez. A polgári társaskör termeit este 9 órakor fényes közönség töltötte meg. A jelmezesek az olvasó teremben gyülekeztek, a honnan festői csoportba összeállva vonultak be a Rákóczy induló hangjai mellett a tánezterembe. A szebbnél szebb jelmezek (és a szebbnél szebb jelmezesek) általános csodálatot és bámulatot keltettek a re- ájok várakozó nagy közönségben. Megkezdődött ezután a táncz és Oláh Feri muzsikája mellett tartott a szó szoros értelmében kiviradtig. Jó kedély, vidámság töltötte be mindvégig a társas-kör termeit, a mit előidézett elsősorban az a családias melegség, mely a nőegylet társas összejöveteleit általában jellemzi, azután Oláh Feii kiváló muzsikája és Demkő János jó konyhája és pinezéje. A tánczestélyen részívettek: a) Asszonyok: Bakó Ignáczné, Barcsainé, Bencsik Istvánná (N.-Palád), Bossin Józsefné, Domokos Lajosné, dr. Farkas Antalné, Félegyházi Ferencztié, Galba Lajosáé, özv. Gödé Györgyné, dr. Hantz Jenőné, Hérmán Julia, ifj. Hérmán 1st• vánné, Hérmán Miháiyné, özv. Hock Bélán®,; Jákó Sándorné, Jékey Ilona, Jékei Károlyné, Kenyeres Károlyné, özv. Kishaltny M. Lajosné, Korányi Jánosné, dr. Kölcsey Fcrenczné, Lettner Bertalanná, Lengyel Endréné, Lengyel Iinréné, Litteczky Endrcné, Markos Imréné, Novak Lajosné, Palády Lajosné, dr. Papolczy Gyuláné, Szabados Edémé, Tschofen őrnagyné, Uray Gézáné, Uray Károlyné, dr. Wallon Gyuláné, Varjú Sándorné, Vásárhelyi Barnáné. b) Leányok: Félegyházy Ilonka, Litteczky Margit és Erzsiké, Madarassy Lenke, Nagy Vilma (Nagy-Kapós), Papp Ilona, Szent-Iványi Krisztina. c) Jelmezesek: Tombory Virgilnc — kalotaszegi menyecske, Barcsai Ilonka — tlap, Bányai Ioa sólyom vadásznő, Bencsik Erzsiké — pierette, Bencsik Viola — éji tündér, Böszörményi Eszter — spanyol czigány leány, Bossin Gizella — apród, Domokos Mariska — kártyavető czigány leány, Gödé Erzsiké — rokokó, Hérmán Margit — hajnalka, Kishalmi M. Irén — virágárus leány, Korányi Margit — képes levelezőlap, Kenyeres Katicza — hold, Leitner Margit — arató leány, Lengyel .Jylza — pipacs, Nagy Anna — margaréta, Palády Erzsiké — magyar menyecske, Streicher Berta — lepke, Tombory Emma — kalotaszegi leány, Uray Nagy Leonka — pie- relte, Uray Olga — vadrózsa. E szép névsor leglényesebben bizonyítja az erkölcsi sikert. Az anyagi siker som áll mögötte az erkölcsinek, mert személyjegyekbő! és felülfizetésekből bejött eddig 591 korona ; e bevételt növelte két kedves virágárus leány és pedig Hérmán Margit 25'40 kor., Kishalmi M. Irén ke 1740 koronával, az összes bevétel eddig 63350 korona. A kiadásokat biztosan tudni még nem lehet; de a rendezőség gondos körültekintése a lehető legcsekélyebbre szorította le s igy a bevétel túlnyomó része a fényesen sikerült tánczestély tiszta jövedelme lesz. Dicséret és elismerés illeti a nőegylet vezetőségét az ilyen eredményes ténykedésért; hála és köszönet a nagy közönségnek, hogy a társadalomnak eme jótékonyságban soha ki nem fáradó és lankadatlan buzgóságu fontos tényezőjét oly méltó támogatásban részesíti. K-y.
