Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-07 / 19. szám

Szatmár, 1901. SZAT MAR-NÉMET I Május 7. sitendő és berendezendő, fokozatosan fel­állítandó nevelo-tápintézetek létesítése által. Éhez képest fölhívta a in. kir. államva­sutak igazgztóságát, hogy az első nevelő­tápintézet fölállítása érdekében Gyulafehér­vár városával tárgyalásba bocsátkozzék, minthogy az első nevelő-tápintézetet az er- délyrészi vonalakon beosztott alkalmazot­taknak gyermekei részére ebben a város­ban kívánja fölállittatni. Gyulafehérvár városa a minister által kikötőit feltételeket nem fogadhatta el, en­nélfogva a minister utasította a m. k. ál­lamvasutak igazgatóságát, hogy a tárgya­lásokat ugyanazon az alapon Marosvásár­hely városával ejtse meg; de itt megint az iskolahiány tette lehetetlenné a nevelő­tápintézet fölállítását. E közben Szeged városa megtudta a minister ebbeli szándékát, érdeklődni kez­dett az ügy iránt, méltányolta az előnyö­ket, melyeket ily nevelő-tápintézet felállí­tása közvetve és közvetlenül az illető vá­rosnak juttat, s megmozdított mindent arra nézve, hogy a nevelő-tápintézet Szegeden helyeztessék el. És csakugyan a minister rendeletére Szeged városával folytatott tár­gyalások a kívánt kikötéseknek minden tekintetben való elfogadása által ered­ményre vezettek. Erről a m. k. államvasutak igazgató­sága a ministerhez jelentést tett, a Sze­ged városával megkötött szerződést jóvá­hagyás végett felterjesztette, s egyben be­mutatta az általa gondos előtanulmányok eredményeként készített nevelő-tápintézeti tervezetet s az annak berendezésére vo­natkozó összeállítást. A kereskedelmi minister tehát, a be­mutatott tervek és költségvetés alapján, az első nevelő-tápintézetnek Szeged váro­sában való felállítását engedélyezte. Az építkezés a Boldogasszony-sugáruton 1895 őszén megkezdett s az intézet körülbelül 160.000 frt építési és 36.000 frt beruhá­zási költséggel 200 gyermek és 8 nevelő ifjúra berendezve, 1896 szeptember hó 1-én rendeltetésének már át is adott és azóta áldásosán működik. Az uttörés nagy munkája ezek sze­rint megtörtént. Már a növendékeknek első felvétele alkalmával kitűnt azonban, hogy a meg­kezdett utón tovább kell haladni. Az in­tézetbe való felvételért 1200 folyamod­vány érkezett a m. á. v. igazgatóságához s ezek közül cs:.k 200-an voltak elhely­ezhetők, 1000 gyermek még mindig isko­láztatás nélkül maradt. Az irányadó körök figyelme most Horvátország felé irányult, a hol, főképen a Karaszt-hegység elhagyatott vidékein be­osztott magyar alkalmazottak gyermekei­nek iskoláztatásáról kellett első sorban gondoskodni. Oly város kiszemlésére volt tehát szükség, mely közel legyen e va­sútvonalakhoz és hajlandónak mutatkoz­zék a kereskedelmi minister által követelt áldozatokat meghozni. Kaposvár városá­val kezdettek meg az ebbeli tárgyalások, s a város közönsége lelkesen felkarolván az ügyet, késznek nyilatkozott a szabott feltételek elfogadására. Oly ügybuzgósággal működtek itt össze a városnak és a m. k. államvasu­taknak megbízott közegei, hogy a szege­dinek mintájára ott felépített nevelő-tápin­tézetet már az 1897/8-iki tanévre 1897 szeprember elején rendeltetésének át le­hetett adni, nemcsak az érdekelt alkalma­zottaknak, de az áldozatkész városnak is a javára, a mennyiben a nevelő-tápintézet kies, egészséges fekvése a városbelieket építkezésre serkentette s ezzel a város terjeszkedésére, uj és szebb városrész lé­tesítésére lendületet adott. Egy harmadik nevelő-tápintézet léte­sítése iránt is történt a m. k. álla i vasu­tak igazgatósága részéről intézkedés. A szegedi és kaposvári tápintézetek pályázatai alkalmával kiderült ugyanis, hogy közel 800 olyan gyermek nem ta­lál elhelyezésre, a kiknek szülői idegen nemzetiségek között tesznek vasúti szol­gálatot. Ez a megdöbbentő szám arra in­dította a m. k. államvasutak igazgatósá­gát, hogy a kereskedelemügyi minister „elő­zetes engedélye alapján Szatmár-Némeli szab. kir. várossal — a mely város föld­rajzi fekvésénél fogva a felvidéki vonalak­ról összegyujtendö gyermekek elhelyezésére legalkalmasabb — e tárgyban érintkezésbe lépjen „Közölte a várossal ugyanazon felté­teleket, melyek alapján Szegeden és Ka­posvárott a nevelo-tápintézetek fölépültek. Szatmár-Németi polgármestere, Hérmán Mihály, az eszmét fölkarolta, tárgyalt ez ügyben és létrejöttek a szükséges megál­lapodások. Szatmár-Németi hajlandó mind­azon előnyöket biztosítani, melyek szeged és Kaposvár városok által ott fölállított tápintézetek részére szintén biztosíttatnak.“ Épen ezért kérdjük a polgármestert mint aki a fentiek szerint is legilletéke­sebb e tárgyban, mi az oka annak, hogy ez a fontos kérdés megakdt ? Ezen fontos köz-kérdés további hiva­talos fejleményeiről, a következő adatokat szereztük be: „Szatmár-Németi város kö­zönsége az építési költségek fedezésére szolgáló törlesztési kölcsön felvétele, va­lamint a tápintézeti gyermekeknek a vá­rosi iskolákban leendő befogadása és ha­zafias nevelésének bitositása mellett kész­nek nyilatkozott 3400 □-öl területtel bíró, az iskoláktól alig 8—10 pereznyi távol­ságban fekvő, minden oldalról egészsé­ges és jókarban tartott, aszfaltjárdák mel­lett jó kövezett, villám világítással ellátott utczákkal környezett egyik terét az építés czéljaira átengedni.“ Ezen a helyen, százados fákkal dí­szelgő kertben találna elhelyezést az in­tézet. Szatmár-Németi várost különösen — már jelzett — geográfiai fekvése teszi a harmadik nevelő-tápintézet elhelyezésére alkl mássá. E város, a még elhelyezendő gyer­mekek szülőinek beosztási helyét tekintve, úgy szólván központban fekszik, a hol tehát a Maramaros-, Szatmár-, Bereg-, Ugocsa-, Ung-, Szabolcs- és Zemplénme- gyékben állomásozó államvasuti alkalma­zottaknak román, tót és rutén ajkú — egyébként is sok kívánni valót tenhagyó — iskolákra utalt gyermekei legkönnyeb­ben lennének c óportosithatók. Szatmár-Németi várost ezenkívül tiszta magyarsága, kultúrintézményei és rendel­kezésére álló jól felszerelt iskolái, nem­különben élénkebb ipari és kereskedelmi élete is alkalmassá teszi arra, hogy a ne­velő-tápintézet keblében állítassák fel. A történt megállapodások ily érte­lemben terjesztettek döntés és helybenha­gyás veget a kereskedelemügyi ministeri- umhoz. „Á harmadik nevelő-tápintézet felépí­tése tehát már küszöbön áll.“ Kézzel fogható tehát, hogy ezek u án, méltó ér­deklődéssel fordulhat a város közönsége a kérdés felé, mely hivatva van arra, hogy városunkban ezen nemes eszme, mi­hamarább testet öltsön. A nevelő-tápintézet létesítése a m. k. államvasutak legszebb, legnemesebb és lé­lekemelő intézménye, alkalmazottai legsze­gényebb része iránt való atyai gondoskodá­sának éiő, ehitathatlan bizonyítéka, mely az intézetekben nevelt gyermekek szüleit önkénytelen és örök halálra készteti a ke­nyéradó iránt, mely hála már alkalmat nyújtott megható jelenetekre, de a- mely nem találhat másban kifejezést, mint hű ragaszkodásban, odaadó szolgálattételben. Éppen ezért teljesnek és tökéletesnek kell lenni e jótéteménynek, hogy mellőzöttek elkeseredése ne zavarja a jótettel járó meg­nyugvást, az abban való örömet. Még mintegy 800 gyermek szülője várja e jóté­teménynek reá is való kiterjesztését. A mellőzés, hogy éppen az ő gyermekét ne n éri a szerencse, mely a másét boldogítja, elkeseredést kelt benne és méltán, mert a jónak is egyenlő mértékben való osztását várja, a mint egyenlő mértékben viseli hi­vataltársaival a szolgálat terheit. HI R E K. Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva. — Udvari bál volt múlt kedden este a bu davt'ri királyi palotában, melyre orsz. gyűlési képviselőnk, Dr. Choiin Ferencz is hivatalos volt. — Kinevezés. Ő Felsége a király Tschoffen György cs. és kir. őrnagyot alezredessé, Moltor Jakab cs. és kir. főhadnagyot századossá nevezte ki, a honvédségnél pedig Nagy Lajos II od oszt. századost I-ső osztályú századossá léptette elő. — Kinevezés, Balázs Zoltán erdődi kir. já- rásbirósági albiró a f.-gyarmati kir. járásbírósághoz járásbiróvá kineveztetett. — Áthelyezés. Rojkó Alfréd m. kir. honvéd főhadnagy Munkácsra áthelyeztetett. — Szatmárhegyi nyaraló közönségünk és szőlőbirtokosaink örömmel fogják venni a szatinár- erdődi vasút amaz újítását, hogy úgy a hegyen, mint a városban, de Erdődön is ez évi május hó 15-től kezdve a föladott küldeményeknek a felek lakása és a vasút közötti szállítását a va­sút maga látja el. Úgy, hogy mindenkinek mód­jában van holmiját a városbeli lakásán a hegyi szőlőjébe föladni és viszont a szőlőből a laká­sába. A vasút előzetes .értesítésre elhozatja az árut s házhoz is "viszi, még pedig a lakásnak a léi által kijelölt részébe. Ez elhozatásnak, vagy házhoz vitelnek a dija minden megkezdett mé­termázsáért 20 fillér. Ezentúl mindenkinek házá­hoz viszik a holmit s az állomásokon csak an­nak szolgáltatják ki, a ki ezt külön írásban kí­vánja. — A Lorántffy Zsuzsánna egyesület taggyűj- tése megkezdetett, az ivek a közönség között most hordatnak szét, s vidékre is szétküldettek. Tagsági dij évenkint 2 K. Aláirt tagsági ivek beküldhetők Biki Károly alelnökhöz, Dr. Böször tnényi Emil titkárhoz. Taggyiijlőivek kaphatók az ev ref. esperesi irodában.t (Rákóczy-u. 4 sz.) Az egyesületet, mely a prot. nőnevelés felkaro­lását tűzte ki czélul, melegen] ajánljuk a kezön- ség pártfogásába. — Házépítő szövetkezet vasárnap f. hó 5-én a »Házépítő szövetkezet» beiratkozott tagjai gyű• lest tartottak, melyben ezek 3u ed része kötele­zőnek nyilvánította ki belépését az egyesületbe. — Közgyűlését a tiszántúli ev. ref. egyház kerület f. h. 29 és következei napjain tartja meg a kerület székhelyén, Debreczenben. A tárgya landó ügyek f. h. 18-ig adandók be a püspöki hivatalhoz. — Egyháztanrács-ülés. A szatmári ev. ref. egyháztanács f. hó 5-én tartott ülésében számos beadványokat és ügyeket intézett el. Főbb tár­gyai voltak: egyházmegyei főjegyzőre és tanács- biróra szavazott s a maga 5 szavazatát Ki sB r tálán keéri és Lovass Sándor nábrádi lelkészekre adta. A telekcsere-szerződést a főgimnáziummal id. Dr. Farkas Antal ig. tan. elnök szövegezésé­ben elfogadta s annak aláírásával egyháztanács elnökséget megbízta. — Elfogadta a Sc’ief- teli és Reiter ezég bérleti szerződését. Hálás köszönettel fogadta néhai Böszörményi Károly 400 korona hagyományát s erről az örökösöket tudó­sítani rendelte. Továbbá köszönettel fogadta a néhai Dómján Bálint 400 kor. hagyományát. A vá­rosi tanács által kiutalt műit évi kántori lakbért s a tűzifa értékét egyházi pénztárba utalta s ki­mondta, hogy jövő negyedévtől kezdve az orgo­nista-kántornak a természetbeni lakást megadja. Az egyházi adóügyben és segélyezés végett be­adott kérvényeket a bérleti szerződéseket letár­gyalta s a hozott határozatokról feleket értesí­teni rendelte. — Megbízás, az igazságügyminiszter Schnel­ler Károly ügyészségi aljegyzőt az itteni kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul ki­rendelte. — Hegyközségi közgyűlés volt f. hó 5-én, a városháza nagy termében, mely az alapszabályo­kon némi módosításokat eszközölt és a hegy­községi bírónak f. é. jul. 1-re felmondott, nem különben ennek fizetését 600 koronától esetleg füllcbb állapította meg, mig az eddigi usus sze­rint 1200 korona volt a hegybíró fizetése. Nem különben beszüntette a hegybíró melletti magán őrt és a hegybíró számára „utasításokat“ dolgo­zót ki. Vajha „rend“ szempontjából üdvösek is lennének az újítások. Hitek folytatása a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom