Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-30 / 18. szám

Szatmár, 1901. április 30. TÁRSADALMI É& SZÉPIRODALMI, HETILAP. 4’ . A „SZATMAR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: F.gész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Házi-ipar kiállitás váro­sunkban. Vasárnap délben, a Kosuth-kerti régi Lövelde épülete, épen olyan ritka, mint eredményeiben föltétlenül hasznos ese­ménynek volt tanúja, midőn az ott elren­dezett s megyénk területéről beszerzett különféle házi-ipar termények kiállítása megnyittatott. Közel déli L2 órára járt az idő, mi­dőn Domahidy Sándor mint a Szatmár- vármegyei Gazdasági egyesület egyik alel- nöke, a kiállítást, a megye és a város in- telligentiájának szépszámú jelenléte mellett, egy hatásos beszed kíséretében, megnyi­totta. Tagadhatatlan, hogy a Gazdasági-egye­sület becsületes és hasznos munkát vég­zett, midőn ezen kiállítást magáévá tette és azt czeljához juttatva, a közönségnek néhány napon át bemutatja. Nem az itt a fő, hogy ez a házi-ipar kiállítás valami gazdag, hiszen ezt, kezde­ményezéstől kívánni sem lehet, hanem az, hogy egyaltalában : vegre-valahára látjuk és pedig — a mi fő — a nagyközönségnek be­mutatva, hogy a házi ügyesség, a kitartó, szorgalmas munka, mily szép eredményeket nyújt, hogy ez épen oly szükséges, hasznos, mint értékes! Ezért mondjuk és ismételjük, hogy a vármegyei Gazdasági-egyesület vezető­sége igen derék munkát kezdeményezett, midőn a nagyközönségnek bemutatja, a házi-ipar sokféle, csinosabbnál-csinosabb és soktekintetben értékes kiállítását. SZERKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatináron, a kiadóhivatalban, fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ________Tel efon-szám 80. hS-__________ És hisszük, hogy a Gazdasági-egye­sület rajta lesz, a kezdet.jósikerétől indít­tatva, hogy a jövőben is és pedig éven­ként legalább kétszer, u. ni. tavaszszal és őszszel; 'ezt a házi-ipari kiáliljtást állandóvá fogja tenni, s ezzel magát á\ kiállítást fogja tárgyakban gazdagabbá tenni, a nagyközön-■ ségben a hasonló munka 'kedvet felkölteni vagy fokozni, végre a házi-szükségletek be­szerzését is megfogja könnyíteni. Mindezek nyomában pedig, hogy az erkölcsi siker melleit az anyagi haszon fog járni, a mi pedig egyes vidékeknek valósá­gos mentő angyala, azt hisszük, ne:m szük­séges bizonyítani. } Különösen a szövés*; - kivarrás, hímzés és fonás terén láttunk á kiállításon igen praktikus és nagyon szép holmikat, a me­lyek kelendővé tétele, illetve piacz képes­sége, vármegyénk közgazdasági viszonyain van hivatva nagyot lendíteni. Es épen az elmondottak következté­ben, a jövőre való nézvést, magának az egyes kiállított tárgyaknak kelendőségét tekintve, nem helyeseljük, hogy az ilyes házi-ipari dolgokat belépti dijak mellett lehet megtekinteni. Ezen körülmény ellenkezik magával a Gazdasági-egylet minden törekvésével, mert ezzel nem azt érjük el, hogy mindenki, vagy sokan megtekintik és megszeretik a kiálli­tás tárgyait, hánem azt, hogy csak azok né­zik meg, akiknek erre, épen akkor pénzük van. Természetes, hogy mindennemű, bár­mily kezdetleges kiállitás, pénzbe kerül. De mikor a megyei Gazdasági-egylet tudatában annak, hogy ezen ipar-ág be­mutatásával milyen hasznos dolgot cse­lekszik, egyszersmint azt is tudta, hogy az nem jár semmivel és hogy arra, annak kiviteléré, úgy a megyének mint a város­nak áldoznia tartozó kötelessége, különben czéltévesztett és elhibázott dolog az egész agitáczio, miután nem a föltétien közérdek- lőrés kapuit nyitottuk igy meg, hanem a kiváltságosak teremébe mentünk bekorlá­tolt számban. A kiállított házi-ipar czikkek közkele­tűvé tételét, ebből kifolyólag elterjedését akadályozza azon körülmény, hogy a ki­állított és eladásra szánt tárgyak magas árakra vannak becsülve, vagyis igen drá- gák. Különben ezen tárgyra még rövid idő múlva vissza lógunk térni. A takarékosság, A takarékosságról, erről az emberekre nézve olyan nagyon fontos, de sajnos napjainkban olyan ritka tulajdonságról akarunk egyet-mást, általánosságban el­mondani, úgy, amint ezt egyéni szempont­ból szükségesnek és helyesnek látjuk. Legelső kérdés az lehet, hogy mi is voltaképen az a takarékosság? Ezen kérdés feltételére és az erre adandó feleletre azért van szükség, mert az életben latunk olyan embert, a ki na­ponkint 10 frtot költ és azt mondják rá, hogy fukar és látunk oiyat, aki egy frtot költ és azt mondják rá, hogy prédái. Az igaz, hogy az előbbinek van na­T A R C Z A. Szeretett és csalódott. Olyan szép fehérek arczai s olyan vakitófé- nyüek fekete szemei. Olykor- olykor dideregve kap ajkaiba, a mint a hidegtől reszketve kínálja virágait.] — Tessék uraim ! Ibolya. Az a szegény árva leány, a ki napról-napra kijár az erdő rengetegébe hogy az olvadó hó alól előszedje virágait, mikért pénzt kap, amikből él. Ott áll minden nap a főtér szegleténél, ha biborba, bársonyba öltöztetnéd, gömbölyűbb ter­metét, gyönyörűbb arezot nem találnál. Hódolva omlanál lábai elé, hogy irgalmat kegyelmet esdi attól a csillogó .szempártól, a mely megaláz és felmagasztal. A rongyos ruha nem veszi el szép­ségét bámulva gyönyörködsz szépségében s meg kell hajolnod erénye előtt Látom minden nap, hogy egy sugár termetű ifjú virágot vesz tőle. . . Mereven szótlanul néz mindég szemébe, sokszor elmegy mellette s néha távolból félve szánólag néz reá. Megismerkedtem ezzel a fiatal emberrel, s bevallotta, nem tagadta, hogy érdeklődik utána. Gondoltam, hogy sajnálja a szegény leányt, a ki mert becsületes, küzd, szenved. Egy hideg szeles reggel mind a ketten együtt vettünk virágot és Iré.ne sirt. — Miért sir? — Ne kérdezzék . . . Szenvedek . . ■. Fázom . . . Mióta meghalt jó anyám az élet is teher rám nézve. Eddig csak volt ez Íj a most már nincs. Hiszem, hogy szívesen elfogadja jó tanácso­mat, szólt az a sugár termetű ifjú, be fogja látni, hogy az kegyednek hasznára leend. Aztán kért, hogy hagyjam őket magukra. Né­hány nap múlva én is mindent megtudok s mert a szegény leány sorsa érdekelt s mert tudtam, hogy Ígérete ismeretlen barátomnak a leánynak előnyére válhat, magukra hagytam ^őket. Az iíju szemeibe nézett a leányka s bátorí­totta őt a nemes indulat melylyel az ifjú iránta vi­seltetik. Engedett kérésének, hogy kövesse őt s meghallgatta édes figyelemmel minden szavát. — Látja kegyedre szép jövő várhatna foly- tatá az ifjú megkezdett beszédét — munkától nem irtózik s a becsületes mindennapi kenyeret könnyen megszerezheti. Én kegyed számára ki- eszközlöm, hogy egy divatkeVeskedésbe felvegyék. Örömkönyektői csillogó szemeivel hálásan tekintett a szegény árva szép ismeretlenjére s reszkető hangján koszomé meg gondoskodó jó­ságos indulatát. Néhány hó telt el. Iréné egész megváltozott. Az egyszerű, de divatos ruha feszülten simult karcsú termetéhez s szépsége elhódította még főnökének kalandokra vágyó fiát is. Andor sokat legyeskedett Iréné körül s Ígé­retei szerelmi vallomása s a jövő aranyboldog­ságával elbóditóttá a. szegény leány fejét. Bérczy Kálmán, a ki Iréné számára a jövő­jét biztosító állást nemes szándékkal és. tisztessé ges indulatával megszerezte, gyakran megvárta Irénét s mindannyiszor haza kisérte őt. Haza ki­sérte a nélkül, hogy csak ezélzást tett volna arra a forró szerelemre, melyet iránta érez. Ma egy év után határozatra bírta magát. Meg fog, meg kell, hogy váljon mindent Iréné­nek, hogy ő mennyire s milyen végtelenül sze­reti, hogy nejévé fogja, nejévé akarja tenni őt. Irénével találkozott. Szomorúan jött az üz­letből s midőn Kálmánt észrevette gyorsan tö­rölte ki szeméből az arczára pergő forró köny- cseppet. — Odasietett elébe, szokásos előzékeny­séggel üdvözölte s midőn szomorúságáról kér­dezősködött Iréné ezt mondta neki: — Bérczy ur! Önnek én oly sok hálával tartozom s ön oly jó hozzám. Higyje' meg, ne­kem- végtelenül fáj, hogy ezt meg nem hálálha­tom. Nagy dolog történt ma... a szivem csuda hogy 'bele nem szakadt . . . Nem segíthetünk . . . Nincs menekvés . Ne éitsen felre . Amit ed­dig ön még nem tett meg, kérem ha teheti, jöj­jön el ma délután hozzám. Bérczy megígérte s Iréné gyorsan távozott, talán épen azért, hogy alkalmat ne adjon neki aira, hogy haza kisérje. ” Jobban, nehezebben senki sem várta a dél­utánt, mint ő. Halványan találta Irénét', amigt szerény kis szobájának csinos kézi munkával diszitett divánján ült. Bérczy olyan sokai beszélt, olyan sokat kér­dezett s Iréné nézett meredlenszótlanul maga .elé. \ an szerencsém a n. é. közönség b. tudó- LöymjÍAQ TTJÜllA1UPIT]Pt Kazinczy~utczáró1 Deák-tér 6. sz. alá özv. André Aalajosné úrnő házába mására hozni, hogy jó hírnévnek örvendő JiClI|/llUlJ lilullulj GlilCL helyezem át és kérem a n. é. körönség szives bjzalmát és páitfogását mivel műhelyemben a legpontosabban készítek mindennemű szalon garnitúrákat, ebédlő divánokat, lószőr és ruganyos matráczokat; ócska, bútorok áthúzását, bútor csomagolást helyben és vidéken a belém helyzeteit bizalommal megfelelően a legpontosabban eszközlöm. — A n. é. közönség szives pártfogát leérve maradtam mély tisztelettel í'"''7Ími<c Eirnrur GÁlguo Uy UI igy kárpitos- és diszitő. SOI V

Next

/
Oldalképek
Tartalom