Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-19 / 12. szám
V. év. TÁRSADALMI ÉS SZ11R0DALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI Hl TELŐ V ETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ nden kedden. ELŐFIZETÉS! ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉI KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korí'-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házi (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmári kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés ésjutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. _________ Az Árpád-utcza rendezése. Ha idegen jön be a városba, a vasút felől, nem tesz rá valami jó benyomást, az Attila-utcza építkezési rendszertelensége. Modhatni fordított állapot az, hogy egy pompás és drágán készített közút két oldalán a házak ötletszerű zagyvaság- gal vannak építve és sorba rakva kisszerű korcsmákkal. Még nagyobb lesz azonban az idegen megütközése midőn az Árpád-utczába bejön. Az Árpád-utcza központi fekvésénél, hosszúságánál fogva, a város legforgalmasabb utczája, és szinte önként következik, hogy már eddig a város legrendszeresebb, ezzel kapcsolatosan a város legszebb utczájává kellett volna ezt már máig fejleszteni. De sajnos nem igy van! Az idegen ámul és bámul azon, hogy mit keres ennek a szép széles és hosszéi , nagy utczának a közepén az a mély és | dögletes piszokkal telt nagy árok. Hát az árok parton azok a girbegurba kidűlt, korhadt ákáczfák mit keresnek ? Nincs olyan elhagyatott, ronda falu, a hol azt a rendetlenséget olyan nyugodtan tűrnék mint itt! Pedig: a polgármester, a főjegyző, a tiszti főorvos, ott laknak az utcza derekán! hogy csak ezeket említsük .a sok közül. Talán ezeknek az uraknak tetszik ez a rendellenes és különösen: nagyon káros és veszedelmes helyzet? Dehát tekintsünk el attól, hogy mit szól min lezek'e a városunkba bejöv-ő idegen, noha igen fonlosnak tartjuk azt a benyomást, a melyet emberre valamely városban, az első pnatok tesznek. Vegyük csak tián a magunk dolgát. Hát azt megenjhetőnek tartja a hivatalos város, hogy: Árpád-utcza felének nincs kövezete? Kinézheti azt városi tanács hogy sáros időkben az Aid-utcza felében úgy szólván : üres fogatccd is alig lehet közlekedni? Hát teherre mily kínos az út! és mennyi isten-káralást hall ott a járókelő a közerkölcs kára, midőn az Árpád-utcza kátyúiba akad a szekér! Ugyan: ha ár figyelmen kívül hagyta a városi tarns ennek a főutezá- nak a rendezését: kegészségi forgalmi és szépészeti szempontból— mi öreg hiba — vájjon hogy helyezldhetett olyan álláspontra hogy annak sok gazda-embernek a kik az Árpád-utezban laknak annak a nagy forgalomnak, amely ott van, a rendezetlenség mellett, lányos, sőt részben semilyen kövezetét, sei\adatott-. Érről a dologróKlivén szó különösen, bántólag haton a szöj^nforgó utcza“ közönségére, hogy sérelmes ügyökben már több Ízben kérelmeztek a városi tanácsnál és kérelmök eredmény ső\ minden válasz nélkül maradt. Ez az érdekelt gtzdaközönség most újólag mozgalmat indi:, hogy jogos kívánalmai hivatalos helyen meghallgatásra találjanak és törekvésüket a kívánt siker koronázza. Midőn előszóképei itt röviden ennyit megjegyeztünk, hiszszik, hogy nincs Szat- már-Németi szab. kir. városában egy polgár sem, aki a t. váns fejlődése szempontjából is, ne móltáiyolná azt, hogy az Árpád-utcza rendeztessék. Maga a piacz rendezésének kérdése is kívánja az Árpád-utcza rendbehozását, hiszen a piaczi házi urak bármilyen erős ellenzése mellett is, a piacz egy része Németibe, a másik része a Batthyány-utczába, a harmadik része pedig az Arpád-utczába fog elöbb-utóbb kerülni, ha egyéb ok miatt nem azért is, mert a mostani helyen már nem fér. Épen ezért reméljük, hogy a város az ügy kellő megoldása elől, már csak azért sem fog elzárkózni, hogy a szóban forgó kérdést, már évekkel ezelőtt, meg kellett volna oldania. Hiszen csak maga az, hogy az Ár- pád-utezán keresztül húzódó mély és széles árok valóságos meleg ágya minden betegség csirájának, elég arra, hogy felsőbb helyről el legyen rendelve az utcza- rendezés. T Á R C Z A, Nászuton. A mérhetetlen síkon ál iái Vígan robog a gyorsvonat, Útjában, hogyha állomást ér, Nagyot fütyülve kurjogat. Egy első osztályú szakaszban Csak kelten vannak egyedül: A férfi mélységes álomba, A nő mély gondokba merül. Amaz túl van már életének Vi ágfakasztó tavaszán, Ez, mint vihartört rózsabimbó Hervadni kezd a bú mián. Mosolygva áll amannak ajka, Almában is, ki tudja mért? Emennek arcza forró könytől Elollhatatlan lánggcíl cg. Futását a vasút lassítja, Úgy látszik, újabb állomás! A nő fátyolba rejti arczát, Hogy annyit sirt, ne lássa más. Egy temető mellett haladnak, u,p sirba tesznek valakit S a vasút zúgásán keresztül Komor gyászének hallatik. A nő, mint kit rének kisírtnek, Gyorsan leránt égj ablakot Fel bred férje, megragadja — Szegény! ki narr ugorhatott. Csak hangját küldheti azoknak, Kik ott állnak, maga helyett S az elhaló hang azt susogja: „Temessetek ! temessetek!“ Szabados Ede. Utolsó szükség. — rta: Sziiva István. — A kettő együtt volt már valami egy óra óta a „Jeges medvéhez“ czimzett vendéglő márvány asztalánál, de a harmadik csak nem jött. Bálványos Menyhért s Gombszögi György ott nyeldeste az árpa levét hét óra óta s Szatmári Kálmán még nyolez óra felé sem jelent meg. Igaz, hogy vad idő van künt, —. szólalt meg Bálványos, — hanem ez Kálmánt nem szokta megijeszteni. Minden bizonynyal olyas valami történt vele, ami mindnyájunkra meglepetés lenne! Meglehet! vetette ellen Gombszögi. Hanem azért tizet tehetünk egy ellen, hogy amint a nyolezat elveri a nagy toronyban, itt lesz. Üs- merni kell az emberekét. Kálmánt semmi dolog, még a legnagyobb bubánat sem kötné le any- nyira, hogy egy óránál tovább maradjon a tarokkpartitól. A magyar tőke. Fölötte elszomorító, mikor a magyar tőkének igazi hivatására való szorítását állami kedvezményektől várjuk csak. Csodálatos. A magyar tőke az államra apellál és tőle vár segítséget. — Németország pedig a maga világpiaczra szóló gazdasági politikájában mindig a német tőkére apellál, a német tőke áldozat készségére és hazafiaságára, mikor arról van szó, hogy újabb ipari, vagy kereskedelmi előnyöket érjen el. Minálunk állami kedvezményeket kívánnak. Az állam csináljon ipart, az állam viseljen rizikót, az állam biztosítson nyereséget. Mintha végre is az államnak a társadlmi munkából nem táplálkozó külön vagyoni forrással volnának. Hiszen az J állam pénze voltaképen a polgárok adójából gyűl egybe és mikor egy magyar Igen, a tarokkpartitól, nmelylyel ketten teljességgel semmire sem mehettek, lévén három lényeges alkotó része, úgymint első partner, második partner, .harmadik partner. A negyedik jó nevelésű kompániában már felesleges. A nagy toronyban ez alatt elkezdett kalapálni az óraszerkezet a harang oldalán: bamm, hamm, egészen nyolezig. Az utolsó ütés visszhangzott még a Két .parti leső ifjú füleiben, midőn belépett Szatmári Kálmán. Se esőköpeny rajta, se parupli a kezében, csak úgy ömlött végig rajta a késő őszi hideg eső, úgy patakzott le róla még akkor is, mikor szokott helyére telepedett s maga elé tett egy kosarat. Akkorát, minőt falun iskolás leánykák visznek a karjukon. Egyszerű fűzfavesszőből fontat, de tele apró, hervadó virággal, melynek neve férfi- hűség. Azután a tarokkparti nem ment sehogy sem. Egyik partner som ügyelt rája. Jobban érdekelte valamennyit a kosár históriája, mert volt ám annak a vadonat uj kosárnak története, még pedig meglehetősen sokat mondó. Rövid in elmondva csak annyiból állott az egész, hogy Szatmári Kálmán megkérte Szénási Jolánt feleségül s kapott szép, újdonatúj fűzfavesszőből font kosarat, még a férfihüség is ott volt benne hervadóban . . . Azért nem ment sehogy a tarokkparti. * * If Mult az idő, egyre múlt. Minden este együtt ült a három czimbora a „Jeges medvében.“ Megpróbálták, újra, meg újra élűiről kezdték a ta-
