Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-29 / 44. szám
Szalmár. 1901. SZATMAR-NÉMETI. Október 29. A ki megkapja a tagsági könyvet, készpénzben azonnal fizesse be a félévi tagsági dijat, mert csak a félévi tagsági dij lefizetése után lehet joga a segélyezéshez. A ki a félévi tagsági dijat a megszabott határidőig, vagyis minden évben január 1-ig, valamint julius 1-ig előre pontosan be nem fizeti, az tagsági jogát elveszti, s a már befizetett dijakat sem kapja vissza. A tényleges katonai szolgálatban álló tagnak pedig megengedi a törvény, hogy katonai szolgálata alatt — ha nem akar — ne fizessen tagsági dijat, ezért azonban nem veszíti el tagsági jogát, de aztán annak is úgy kell lenni, hogy ezek az évek mintegy kiesnek a tagsági évek közül s ezek neki a tagsági időbe be nem számiitatnak. Az, a ki segélyt kap, a segélyezés tartama alatt tagsági dijat nem fizet. A ki a tagsági könyvet elveszíti, jelentkezzék a községi elöljáróságnál (városon a tanácsnál,) vagy a helyi bizottságnál az uj tagsági könyv kiállításáért; de ezért egy koronát kell lefizetni. A rendkívüli tagok tagsági dija évenként egy korona, melyet évenként előre egy ösz- szegben kell megfizetni. A rendkívüli tag a felvételnél tartozik munkásigazolványát felmutatni. A befizetett díjról nyugtát s a tagságról igazolványt kap. Azt mindenki tudja, hogy a segélyezés a segélypénztár tagját illeti, mig ez él, de az már kérdés, hogy a tag halála után a család részére adandó segély kit illet? Erről is rendelkezik a törvény, midőn megszabja, hogy a család részére kiszolgáltatandó segélynek fele a hátramaradt házastársat, másik fele része a gyermekeket illeti; ha házastárs nem marad,-akkor a gyermekeket ha pedig gyermek nincs, akkor a házastársat illeti az egész összeg. Azonban joga van a tagnak erről máskép is rendelkezni. Soha sem tudhatja az ember a legnagyobb gondosság mellett is, hogy mikor és hol éri baleset. A törvény gondoskodik arról, hogy a szegény ember ilyenkor se legyen elhagyatva, mert ha a pénztár tagját bármi baleset éri, akkor a pénztár gyógyittatja s minden gyógyszert fizet. Azonban kötelessége a tagoknak, vagy hozzátartozóiknak a pénztári orvost azonnal segítségül hívni. Ha a pénztár tagját munkaközben éri baleset, úgyszintén akkor is, ha olyan gazdasági cseléddel történik baleset, a ki nem tagja ugyan a pénztárnak, de a törvény (23. §-a) szerint a segélyezésre nézve a rendkívüli tagokkal egy tekintet alá esik, a munkaadó kötelessége gyorsan gondoskodni az orvosi segélyről s az ösz- szes gyógyítási költségeket is a munkaadó tartozik a sajátjából előlegezni. Ha a tag egy hétnél hosszabb időre oly mértékben válik munkaképtelenné, hogy egy helybeli gazdasági munkás vagy cseléd rendes keresetének felét sem képes megkeresni: akkor veszett. Bevágtak sruhájukba és leültek a puszta földié, mint egy más, egy igazi halott után. Ha egy szeretett lény elköltözik az árnyékvilág ból: a Jehova adta, a Jehova elvette: ez megnyugtató vigasz. De mikor él, a földön jár és mégis meghal: erre nincs vigasz, csak örök, végnélküli kesergő bánat. És ez a bánat gyorsan tud ölni. A láthatatlan seb veszélyesebb, mert azt nem éri el a földi orvos; annak nincs gyógyítója, nincs balzsama. A szegénység, a nélkülözés karöltve jött a keservvel, a bánattal és előbb elvitte az anyát oda, hol még a férgek raját is nyugodtan türjük és nemsokára követte a megtört szivü apa. A szerelmes leány százszor, meg ezerszer eljött a fehérre meszelt, zöld zsalus ház küszöbéig, de tovább nem mert. Nem engedte a szive. Ez a husdarab volt a legnagyobb ellensége mindnyájuknak, mert ez döntötte őket romlásba. Mindenki kerülte, megvetette. Miért ? Ezerszer kéidezte az emberektől, a sietve futó Szamostól, önmagától. Hiszen ő most is olyan jó, olyan becsületes, mint azelőtt. Az emberek, a hömpölygő Szamos és önmaga valamennyien azt mondták, azt susogták, hogy minden baj azért szakadt reá, mert azt az embert szereti, ki más templomba kapta nevét. A hit, mely szent: ez lett az egyedüli oka minden szenvedésének. Hát elég ok munkaképességének helyreálltáig, de legfeljebb 60 napig minden napra 1 korona segélyt kap. Ezt a segélyt megkapja a pénztár minden tagja akár első csoportbeli, akár második csoportbeli rendes tag, akár rendkívüli tag, akár olyan gazdasági külső cseléd legyen, a kinek munkaadója fizeti a 120 fillér évi hozzájárulási összeget ő érette. Ha valaki hosszabb időre válik munka- képtelenné, azt úgy szoktuk mondani, hogy „rokkant.“ Ez a törvény 60 napban határozza meg azt az időt, a melyen túl tartó munkaképtelenség már rokkantságot képez. És pedig nem azt kívánja a törvény ilyen szomorú sorsra jutottaktól, hogy egyáltalában képtelenek legyenek minden munkára, hanem rokkantnak mondja azt, a ki rendes keresetének felét sem tudja megkeresni. Az ilyen rokkantak 60 a napig baleset esetében való segélyezést kapják, 60 nap után pedig munkaképtelenségük egész tartamára ha- vonkint 10 koronát kapnak, még pedig a rendes tagok éppen úgy, mint a rendkívüli tagok és külső cselédek. És ezt az összeget havon- kint utólag minden további kérelmezés nélkül megküldi részükre a segélypénztár. Megtörténhetik, hogy a baleset valakinek halálát okozza. A baleset miatti halál esetében az elhalt pénztári tag után a család 400 koronát kap, ha pedig házastárs és gyermek nem marad: akkor az elhalt tag temetésére 100 korona utal- ványoztatik ki. Sokszor — fájdalom! — minden baleset nélkül is elveszítheti a munkás munkaképességét, p. o. valamelyik tagja megbénul, összezsugorodik, köszvényes lesz, hosszú időre ágyba szegezi a betegség. Ilyen esetekre is gondolt a törvény és módot nyújt a munkásoknak arra, hogy ne szoruljanak koldusbotra, hanem úgy, a hogy, de mégis megélhessenek az általuk rendesen befizetett tagsági dijak után. Itt tűnik aztán ki, hogy milyen gazdag kamatot hoz az a filléren - kint befizetgetett tagsági dij. Ha valaki mint rendes tag, a segélypénztárnak már 10 év óta tagja és tagsági dijait rendesen befizette s ekkor előreláthatólag munka- képességét oly mértékben veszité cl, hogy fele keresetre sem képes: akkor keresetképességének visszanyeréséig, vagy élete fogytáig havon- kint kap egy bizonyos összeget, nevezetesen az első csoportbeli rendes tag havonkint 10 koronát, a második csoportbeli rendes tag felényit, vagyis havonkint 5 koronát. Vannak olyan szerencsés emberek, a kik elérik életüknek 65-ik évét, a nélkül, hogy rokkantakká, vagyis munkaképtelenekké lennének, tehát hogy a rokkantak segélyére reá szorulnának. Az ilyeneket, ha előcsoportbeli rendes tagok: akkor 100 koronával, ha második csoportbeli rendes tagok: akkor 50 koronával ajándécz? Elég, sőt sok is, mondták az emberek, a susogó Szamos és az ő saját lelkiismerete. Sőt János is mondta. Eleinte csak mikor haragudott és ha részegen jött haza, de később gyakrabban, mindennap. Mikor apja, anyja meghalt: mintha vasmarokkal szorították volna össze, összébb a szivét és nehéz malomkövet raktak volna rája. De mikor János üldözni kezdte, szidalmazta és verte: közel állt az őrüléshez. Nem a szidalom, nem a verés fájt neki, de az, hogy az az ember, kiért elhagyta szülőit, megtagadta hitét, szakított rokonnal, ismerőssel, nem szereti többé. . . . Mert egy napon azon vette észre magát, hogy János nem szereli. Vagy talán sohasem szerette ? . . . Ez lehet az igazi ok. . . . Egyszer azután azt is megtudta, hogy János mást szeret. Semmi sem fáj úgy, mint az, ha egy szerető lény megtudja, hogy többé nem számíthat viszontszerelemre. Egy este János szeretőjével jött haza és őt kereken kiűzte a lakásból. Sirás és kesergés nélkül kiment. Egész éjjel a Szamos partján kódorgott. Rövid idő alatt nagyon megbarátkozott azzal a suttogó, csörgedező sima folyóval. De még valami visszatartotta. Valaki még visszahúzta a városba. Még remélt, még bízott a megtérésében valakinek. kozza meg a segélypénztár, de azért minden másféle segélyezéshez megmarad teljes joguk. A természetes halálra is gondolt a törvény, hogy a tag családja ne maradjon minden segély nélkül s a szerint, a mint valaki rövidebb, vagy hosszabb ideig volt tagja a pénztárnak: az ő halála után a családja kisebb-nagyobb összegű segélyt kap. Ez az idő az első csoportbeli tagokra következőleg van a törvényben meghatározva: a ki legalább 5 évig volt tagja a pénztárnak : 200 korona, a ki legalább 10 évig volt tagja a pénztárnak: 250 korona, a ki legalább 15 évig volt tagja a pénztárnak : 270 korona segélyt kap a családja. Ha az elhalt bármelyik csoportba tartozó rendes tagnak háromnál több kiskorú gyermeke maradt hátra: a segélypénztár központi igazgatósága a segélyezést magasabb összegben is megállapíthatja. Nagyon fontos dolog az, hogy a tag semmi körülmények között se essék el a tagsági könyvétől, mert ez szolgál a tagsági minőség bizonyságául. Azért elrendeli a törvény, hogy ezt a könyvet a munkaadó egyáltalában nem veheti el a munkástól vagy cselédtől, azt zálogba venni; arra hitelezni, vagy azt bármely követelés fejében visszatartani nem szabad. A ki mégis ezt teszi: 15 napig terjedhető elzárással és 200 korona pénzbüntetéssel bünfettetik. Színészet. Hétfőn, f. hó 21-én Schönthán Pál magyarosított darabja, »A Sabin nők elrablása* került színre. Színészeink ez este pompás hangulatban voltak és folyton derült hangulatban tartották a szép számban egybe- gyült közönséget. A nők közül elsőnek Ráthonyi Stefit említhetjük fel, a ki Róza szobaleány szerepében meglepő ügyességet és élénk temperanmentumos játékot adott elő. A közönség tapssal bőven jutalmazta a kedves színésznőt. Mellette legtöbb sikert aratott Barna Jolán (Etelka), ki ügyesség dolgában miben sem maradt vissza. H a 1 m a y Cornéiia (Borbála) és Raskó Erna (Irma) mindketten dicsérettel oldották meg szerepüket. A férfiak közül M a r g i t t a y Gyula, (Dr. Szilvási Béla) Vihary Elemér (Bányai Márton) és Mészáros Alajos (Endre) sok tudás és igyekezettel voltak eltelve az egész estén. Kitűnő két alak volt Szilágyi Dezső (Rettegi Fridolin) és R é d e y István (Marozsán Bogdány) úgy ábrázolás, mint alakítás és játék tekintetében a színész névnek ez este sok becsületet szereztek. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy színészeink a consortium idejétől kezdve a kellő ambitiót és készültséget hozzák színpadunkra, melyért mindenik külön-külön dicséretet érdemel. Kedden, f. hó 22 én az idegrázó »Trilby* Qzimü hires színmű adatott, mely annak idején, mikor újdonság számba ment, Szatmáron is lázba hozta a, közön- Ma már e láz — úgy látszik — nincs meg, inert a színház ez este bizony félig sem telt meg; magán az előadás menetén is meglátszott a lanyhaság, kedvetlen. . i . ■ i ‘ '1 ____mm Foly tatása a mellékleten. Reggel bement a városba és beállt szolgálni. Ügyes és becsületes cseléd lett. Felé sem ment annak az ut- czának, hol egykor szerelmes órákat élt. Cselédsorban élt, éldegélt. Munka közt teltek napjai, de az éjszakákat átsirta, párnáiba temetkezve. Már egy évig szolgált helyén, mikor egy alkalommal bevásárolni volt. Visszafelé egy temetési menettel találkozott, önkénytelenül megkérdezte, kit visznek a temetőbe ? Egyenesen a szivéhez kapott, mikor a halott nevét meghallotta. . . . Jánost temették . . . Nem ment többé helyére. Sötét estig az utczákon barangolt és maga sem tudta hogyan, a Szamos partjára ért. Órákig elnézte, hogy az a viz hogy folyik csendesen és kérdezte fűtői-fától, mely útjába esett, miért nem folyik az embernek élete is igy ? Nem kapott feleletet. Végre egész közel ment a folyóhoz, belehajolt, kaczérkodott vele és egyszerre azon vette észre, hogy benne a Szamos kellő közepébe és a habok olyan lágyan ölelik, viszik, mintha szárnyai nőttek volna, mig lassan-lassan alámerült. ... És a Szamos vize folyt továbbb csendesen . . . . . . Egy szerető szivet takartak el a folyó habjai, kinek egyedüli vétke az volt, hogy végtelenül szeretett.
