Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-20 / 34. szám

• V. év. Szatmár, 1901. augusztus 20. 34. szám. • TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Szatmárhegyi szőlészetünk érdekében. Bejártam az ország kiválóbb szőlő-termő vidékeit, tanúja voltam annak a lázas, mond­hatni lelkesedő munkásságnak, hogy a filoxera által kipusztitott hegyi szőlőterületeink mint lesznek megint virágzókká, gazdaságossá és nagyon széppé. S mint szatmárhegyi szőlős gazda, vala­hányszor egyik, vagy másik helyen, a szőlőmi- velés terén, valami szépet, hasznosat és prakti­kus dolgot láttam, mindig az jutott eszembe: ha ez minálunk is igy volna, vagy ha ezt mi is gyakorolnánk. Természetes, hogy önkénytelenül is, min- denik helyen, összehasonlításokat tettem s összehasonlításaim kiváltképen a szőlőműve­lés főmunkálataira vonatkoztak, milyenek: Az oltás. E tekintetben a mi szőlőtermő vidékünket elmaradottnak kell kijelentenem. Mi jobbadán vesszük az oltásokat, hozatunk a ke­reskedő tárgymutatója szerint „különféle fajokat“ a minőket mi talajunkra alkalmasoknak vélünk és kapunk olyan fajokat, a minőket az oltó véletlenül oltott. Innen van az, hogy szatmár­hegyi szőlőinkben ma már annyi sokféle a faj, de a régi specziális jó bortermő szőlőink nin­csenek meg. És ez nagy hiba! Ha mi magunk oltanánk mert elvégre is a legjobban vegetáló szőlőtő lesz a ledöntött oltásból, mégis csak megvi­gyázhatnánk, hogy milyen fajokat oltanak. Az ültetés. E tekintetben is sok hiba van a mi hegyünkön. Nálunk egyáltalában nincse­nek a vinczellérek árrá tekintettel, hogy a szőlő oltást mint kell elültetni. Ez az oka, hogjr az oltott venyigének sze­líd része gyökeret ver, ennek következtében a vad (az alany) gyökerek elcsenevésznek, a sze­líd gyökereket pedig elpusztítja a filoxera s Megjeleni^ minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közölte tnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon^szám 80. s-$­igy oltásaink rövid életűek lesznek, a gazda roppant kárára. így veszti el bizalmát sok gazda az „uj szőlőtől“. Dehát nem is csoda, hiszen a mi vinczel- léreinket nem oktatj t a szőlő czélszerü telepí­tésére senki. Ezek úgy dolgoznak, a hogy épen ki-ki jónak látja, vagy a mi még rosszabb: egyáltalában semmi rendszer szerint, mert már a régi pátriárchális rendszert is elfeledték. Szatmárhegyünk az érmdléki szőlőkerületbe van hivatalosan beosztva. Van ennek a szőlő- kerüldnek egy állami szakközege, ez a szak­ember (ha ugyan szakember!) ez időszerűit Szinyérv ár alján lakik. Vájjon mért nem: Mára- maros-Szigeten ? Nekünk még nem volt hozzá szerencsénk, pedig már vagy három éve, hogy itt van a közelünkben. Hogy más vidékeket mint boldogít a gya­korlati tudományával, nem tudom, annyi hiva­talos állásából kifolyólag is tény, hogy neki téli tanfolyamokat kellene tartama, mely órákon a szőlőművelés minden csinját-binját, czélra- vezető gyakorlati alapon meg kellene ismertetnie. De hogy a kit mi soha sem látunk, sőt itt a környéken mások sem, az a mi borászati, szőlészeti szakközegünk. ? Az oltott szőlőt pedig képzett szakember tanítása híján, sikerrel gyakorolni nem lehet. Az oltott szőlő találomszcrinti művelését nem híják semminek! Példa erre a sok uj cse- nevész telepilés! Ezért: nem tudom eléggé komolyan aján­lani, hogy rendszeresítsük a: téli, esti szőlö- tanfolyamot, mert a mi szatmárhegyi vinczellé- reink nagyra vannak ugyan a szőlészeti tudo­mányukkal, de valójában ahhoz nem értenek. Bizony szomorú dolog, hogy a legtöbb vinczellér még hozzá olyan indolens is, hogy még azt sem teszi meg, hogy a nálánál ügye­sebb vagy tanultabb vinczellér társának mun­káját figyelemmel kisérné, vagy azt eltanulná. Ez a félszeg állapot megszűnne, ha szőlő­hegyünkön rendszeres gyakorlati szőlészeti tan­folyamok rendeztetnének. Nagy mulasztása van ebben a mi u. n. Hegyközségünknek is, a mely most arról neve­zetes, hogy sokszor tart gyűlést s egyes - leg­többször jelentéktelen tárgyait oly hosszú lére ereszti, hogy a ki egyszer egypár ilyen ülést végigül, máskor borsódzik a háta, ha hegy­községi gyűlésre hívják. Tudjuk, hogy a Hegyközség nem szak­közeg és hivatása más irányú, de hogy a mi szakközegünket meg kellett volna már szólal­tatnia, hogy nem lett volna szabad elnéznie, hogy ennyi időn át felénk, sem jön, az bizo­nyos. Midőn láttam az egyes bortermő vidéke­ken a szép, hiánytalan szőlő-sorokat, eszembe jutott, hogy: nagy része van az ültetés szabály­talanságának, sőt hibás voltának abban, hogy a mi hegyünkön a szőlő-rendek olyan hiányosak! Pedig később, ha a szőlő megerősödött, ezeket a hiányokat* pótolni nagyon nehéz s a legtöbb esetben nem is sikerül. Ha tehát a szőlő-ültetést hibáztuk el, már alapjában elhibáztuk szőlőink ujjátelepitését s a további siker fél, vagy semmilyen sem leszen. A fiatal tőkék gondozása minálunk teljesen figyelmen kívül van hagyva. Kinő a szőlővessző és nő úgy, a hogy akar! Erről meggyőződhetik bárki, a ki pl. az idei, vagy a múlt évi fiatal ültetvényeket meg­nézi. És ez nagy hiba! A szőlőtőke-képzés na­gyon fontos alapvető szőlészeti művelet, mely az ezen alapuló metszés művelettel lelke a szőlé­szetnek. Nem czélja e soroknak, hogy a szőlőmű­velés alapvető tanát itt rendszeresen megismer­tesse, de az igen, hogy tapasztalat alapján rá­TÁR C Z A. A tündér. Angolországban az utóbbi időben sokat foglal­koznak a gyermekek pszikológiájával. Nemrégiben afe­lől kérdezt-k meg a fiatal leányokat a leányiskolák­ban, hogy mi az ő ideáliuk, most megint hasonló kér­dést intéztek hozzájok. Ez volt a kérdés: — Ha egy tündér egy kérésieket teljesítene, mit kérnétek és miért? Egy angol lap beszámol az eisedményről, termé­szetes, n a legváltozatosabb feleletek olvashatók. A legszerényebb leánykák egy kis kutyát és egy csinos munkakosárkát kívántak.. Egy leányka a legszüksé­gesebbekre gondol: — Uj czipőt és alsó ruhát kérek. Egy másik : — Egy csinos kocsit négy pompás fehér lóval, hogy színházba, társaságokba és bálokba járjak rajta. Kastélyt kérnék és azt, hogy mindenem legyen, amit szivem csak megkíván. Hosszú életet és egészséget és hogy semmiféle gond ne bántson. — Kellemes házacskát mindé, nel, ami kelle­messé tegye, szépen butorozotta', kicsinyét és csino­sát, mindenütt fehér függönyökkel! — Ezt kívánta egy következő kis lány. A válaszok tömegéből ime még egynéhány : — Édesanyám életéért könyörögnék ! — Csak egészséget és bölcseséget kérnék, mert úgy gondolom, hogy semmi sem olyan szép, mint ez a két dolog. A dijat — mert az is volt — az a válasz nyerte meg, amelyben egy kis lány a pénzt tartja a leg­jobbnak és pedig a következő megokolással: — Ha egy tündér igy szólna hozzám : Jó egész­séget akarok neked adni, akkor nem választanám azt, mert tudom, hogy az lehetetlen. A pénzzel azonban utaznám a különböző országokban, segíteném a sze­gény embereket s egyszersmind megnézném, milye­nek az országok, városok és lakóik. Vad emberek czivilizálását is megpróbálnám, hogy előre segítsem őket a messze országokban. Házat is építtetnék olyan gyermek számára, akiknek a szülei egész nap része- j gek és gyermekeikkel nem törődnek. Fölneveltetném j őket, amivel talán sok bűntettet akadályoznék meg. I Akkor aztan jól érezném magamat, mert sikerült va­lami jót cselekednem a világon. Volt aztán egy leányka, aki azt kívánta, hogy gazdaggá legyen az édesapja, de olyan nagyon sok volt, ki a világon a legszebb leány akart lenni. A tetszhalottak. Ecsed községben történt, hogy egy odavaló bé­res feleségét gutaütés érte, mely után teljesen hason­latos lett a halotthoz. Senki sem sejtelte, hogy csak álhalott s kiterítették, szépen fe1 öltöztették, sőt vá­lasztottak is felette. Másnap azonban kevéssel a te­metés előtt magához tért a szerencsétlen asszony. A gyászoló közönség nagy rémületére egyszerre meg­mozdult, összerázkódott, majd felült a koporsóban. Most már semmi baja sincs s hozzátartozóival együtt áldja az Istent, hogy ébredése még idejekorán történt. Midőn e hirt egy nagyváradi újságban olvassuk, éppen előttünk van a londoni Lanczet uj füzete, mely­ben hasonló esetekről ir egy római tudósitó. El­mondja, hogy Olaszország egészségügyi viszonyai na­gyon alacsony fokon állanak, gyakori az álhalál esete s gyakran hallani elevenen eltemetett emberekről is. Az 1866-iki nagy kolerajárvány után Filippov Pacci, az ismert nevű firenzei anatumos is felhívta a figyelmet e borzalmas tapasztalatra. Akkortájban nagy feltűnést keltett memorandumában számos olyan ese­tet sorolt fel, amikor az álhalott a temetés alatt tért magához. Volt olyan is, aki közvetlen a sir szélén kiabált segítségért; ha ébredése néhány pillanattal ké­sőbb történi volna, a koporsójára hulló göröngyök zaja elnyomta volna amúgy is gyönge kiáltását. Pacci megjegyezte azután említett munkájában, hogy az elsorolt esetekből ítélve, ki tudja, hány szerencsétlen embernek juthatott az a szörnyű sors, hogy elevenen temették el Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési Irodá a Szatmár, Kossuth Lajos utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok. Kolb Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom