Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-06 / 32. szám
11 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik, minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. Piaczunk érdekében. Nem a terrnény-piacz érdekében szólunk ezúttal; erre nézve elmondtuk már ismételten, hogy: ha törvényhatóságunk termény-pi- aczunkat emelni akarja, ezt csakis helyes vasul politikával teheti, mire nézve nagyon fontos körülménynek jeleztük a lecsapolt lápi területek terményeinek piaczunkra hozatalát egy: Vetés— Csenget—Tyúkod— Ököritó—Porcsalma— Máté-Szalka irányában kiépítendő vasút vonattal. Jó lesz ezt a felette fontos kérdését városunk piaczának állandóan napi renden tartani és tenni is ez ügyben valamit, nehogy N.-Károly kaparitsa al városunk elől a lápi terület vasutját s vele nagy időre jóvátehetetlen kárt okozzon városunknak. Ismételjük: jó lesz ha törvényhatóságunk vasutügyi bizottsága nem fog megfeledkezni városunk termény-piaczának ezen nagy horderejű kérdéséről, melynek ellenében N.-Károly város — meglehet, hogy már régen mozgolódik. Ezúttal napi, jobban mondva: házi piaczunk érdekében kívánunk szót emelni, felhi- ván törvényhatóságunk becses figyelmét arra a rendellenes állapotra, a mely napi be- ! vásárlási piaczunkat, ma már mig egyrészt nagyon megdrágította, addig másrészt azt eredményezte, hogy akárhányszor, a gazd- asszonyok nem tudják — drága pénzen sem — bevásárolni a háztartásra szükséges élelmi czikkeket. A baj főoka, a mely ellen rendőr hatóságunknak kiváltképen a cselekvés terére kell lépnie, abban rejlik, hogy: már a kora reggeli sőt a hajnali órákban, egyes élelmes csirke, tojás, gyümölcs és más egyéb kupeczek, összeszednek minden árut s igy a mi közönségünk vagy tőlük kénytelen venni — magas nyereség megfizetéssel — vagy azt veszi meg, a mi már, mint silány, rossz áru, a kupeczeknek nem kellett. Akárhányszor pedig épenséggel nem is tudnak gazdasszonyáink bevásárolni, mert a kupeczek ketreczekre és óriási nagy kosarakra pakolva az összeszedett holmikat, szállítják tovább. No T. rendőrhatóság! Mi tiszteljük és becsüljük a szabad ipar jogát, de ezt az állapotot, polgártársaink érdekében tovább türhető- nek nem tartjuk! Próbálják meg ezek a nagyon serény kupeczek, a kik törvényhatóságunk nem törődésével nagyon is visszaéltek már, pl. hasonló üzelmeket Debreczenben űzni. Talán egy nap sem fog ez nekik ott, vagy másutt, sikerülni, mert a legrosszabb esetben, ha más nem, közbelép egy rendőr, és azt fogja — az ő természetes eszétől indíttatva mondani: ha magok mindent összeszednek, mi marad másnak? Vagy: maguktól legyen kényszerítve venni, két áron a közönség? Ha másut lehet igy gondolkozni — a közönség érdekében — hát minálunk ilyen gondolkozás nem telik ki? Vagy: a közönség megélhetésének legsarkalatosabb föltételei — ha kapzsi kezekbe kerülnek — -nálunk nem hivatalos kötelessége' a rendőrhatóságnak, hogy az amúgy is annyi oldalról megterhelt lakosság érdekeiben, ezek megvédését illetőleg síkra szálljon? Úgy tudjuk, hogy a rendőrhatóság van aközönségért!. És ha ez igy van, — minthogy másként nem is lehet — hol van ez a t. rendőrhatóság akkor, mikor gazdasszonyáinknak vagy esc-- lédjeinek tolakodniok, huzalkodniok kell, hogy a piaczon egyet-mást beszerezni képesek legyenek? .-. Nem rekesztünk mi ki közpiaczunkról vásárolni akaró más egyéneket sem, de a magunk, mint lakosok, mint e város adózó polgárainak érdeke lévén, az idegenek érdekei fölött az első mi akarunk és nekünk is kell első sorban azzal az egyénnel, a ki piaczunkra egyet-mást napi élelmi szert hozott eladni, szóba állni és csak ha: mi már szükségleteinké teljesen beszereztük, csakis ekkor engedhető meg, hogy idegen, vagy városi kufárok a megmaradt fölösleget' összevásárolják és elszállítsák. A miket itt, — szatmári piaczunkról pá- naszba teszünk, ugyanezeket kell szatmárhegyi .jí. ó- ; , piaczunkról is elpanaszolnunk. Elég sajátságos, hogy ne mondjuk : Jbotjá-: nyos az, hogy egy ilyen nagy városim is,' j mint a mienk, a közönség iogos védelemre; ismételt panaszhangok után sem számíthat; hogy ' az amúgy is drága megélhetési viszonyok köT Á R C Z A. Az ellenfelek. Véres csata után — öreg estve volt már — Egy honvéd bolyongott a sikon magába’ S a tábort keresve, föl s alá a hogy jár, Neszelni kezd egy mély, hosszú sóhajtásra. A hang irányába igazítja léptét, Heverő holtakon, vértengerben .gázol. Mit bánja? csak oda, hol az az egy él még, Hátha kiragadja a halál torkából. „Egy korty italt, ha van ... az Isten nevére!“ S tábori kulacsát átnyújtja a honvéd, A hold fénye mellett szeme közé nézve, Úgy tetszik, ismeri, bár nem tudja, honnét. De ha ő nem tudja, tudja az a másik, S az éltető ital kiesik kezéből, Fölemelt fegyvere vérboszura vágyik S ajkán egy iszonyú, nagy átok elétör: „Kit gyűlöltemnek régen üldöz mérge S utói. nem érhetett soha, sehol eddig: Itt vagy szemtöl-szembe elleneddel végre, Közülünk — Ég tanúm — meghal most az’egyik.“ Reszkető kezében eldördül a fegyver, — Ereje utolját, tette e lövésbe — Hasztalan 1 ott áll még, kire nézni sem mer, De ki szelíd arczczal térdepel föléje. „Igyál 1— bajtárs — igyál 1 Egy hazáért küzdünk, Magyar honvéd vagy te, magyar honvéd én is, Bárha jobb időkben rut viszály dúlt köztünk, Testvérként, véremként szeretlek én mégisI“ Aztán — hogy társának ilyen szókat tnondott — Maradék italát ajkára cseppenti ... Békére a kettő, hogy szorított jobbot, Az Istenen kívül nem látta meg senki. Szabados Ede. Jóslatszerü álmok. A híres franczia csillagász, Flammarion Camille érdekes cseleket beszél el most megjelent »Az ösme- retlen és a természettani problémák« czimü munkája ban, az álomban való jövendőmondásról. Legnehezebben magyarázhatók meg az olyan álmok, — írja a tudós — melyek a dolgoknak olyan állapotát mutatják,a minőkben még nem voltak szemlélhetek és mielőbb vagy utóbb még is megvalósul. Nemcsak a szem nélkül való látásról van szó, hanem előrelátásról is. Ily álmok előfordulnak és létezésüket el kell fogadnunk, Flammarion két álmot ir le, melynek hitelességéért elvállalja a felelőséget. Az egyiket édes anyja közölte vele: — Egy nyáron egyik nővérem férjével és gyermekeivel együtt Nogent városkában lakott; atyám elkísérte őket, mig anyám Párisban maradt.. A gyermekek egészségesek voltak és semmi aggodalomra se adtak okot. Egy éjjel azt álmodta; hogy apámtól levelét ka-,, pott, meiyből a következő mondatot olvasta: »Szerencsétlen hirt kell tudomásodra juttatnom. A kis Henrik e pillanatban görcsök következtében meghalt, a nélkül, hogy előbb beteg lett Volna.« Fölébredésekor anyám igy szólt magában: — Csak álom volt az egész, nem törődöm vele, Egy hét múlva levél érkezett atyámtól, mely az álmot szóról-szóra, mint megtörtént esetet adta hírül. Nővérem legkisebb fiacskáját 'megölte a görcsbetegség A második álmot egy fiatal párisi hírlapíró beszélte el Fiammarionnak. Neve Emilé de la Bédolliére volt és nősülését egy jóslatszerü álomnak köszönhette. La Charité-sur Loire városkában élt egy szép fiatal leányka. Mint Rafael nagyhírű »Fornariá«-ja, ő is pékmester leánya volt. A szép pékleány kezét több fiatal ember kérte. Szüléi a leggazdagabbnak Ígérte kezét, de a szép Robin Angela nemet mondott. A szülei szemrehányásaitól és rábeszélésétől sokat szenvedő leány a templomba ment és a szent Szűz oltalmáért könyörgött. A következő éjjel álmában egy utazó-ruhába öltözött ifjút látott. Fölébredéskor tudtára adta szüleinek azon határozott szándékát,, hogy egyik kérőjének . kezét sem fogadja el, hanem vár, mig az »igazi«, meg,-. jelen. A következő nyáron Bédolliére hírlapíró egy^, baráija társaságában kéjutazásra ment Közép-Franczia- országba. Útba ejtették La Charité községet is, hol éppen báli mulatság volt. A midőn a két ifjú a terembe lépett, az ott levő Robin Angela arcza bíborKolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési Irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megtelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok. Kolb Mól**
