Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-16 / 29. szám

Szatmár, 1901.

SZATMAR-NÉMETI

Julius 16.

De ez ne riaszsza vissza az érett ifjakat az iparos pályától.

El kell jönni nálunk is annak az időnek, mikor az iparos osztály a társadalmi elemek közt az első helyek egyikén lesz. De ezt a helyet maga kell, hogy kiküzdje magának tudása, műveltsége és jellemessége által. Ma még nagyon is érezzük a szükségét olyan iparosoknak, a kik nemcsak jó mesterek, de az ipari szellemi életnek is szakavatott, buzgó munkásai; a kik felismerik az iparosság erkölcsi értékét is és azt a nemzet kultúrájának számottevő tényezőjévé, gazdasági létének szilárd alapjává tenni igyekeznek.

Ez a magasabb érdek kell, hogy sarkalja középiskolát végzett Újainkat az iparos pálya felkeresésére.

Régi panasz, hogy az ifjabb iparos nemzedék nem elég erős az iparos közélet további fellendítésére, hogy az öregek nyugalomra térnek, de ifjak nem jönnek helyükbe. Mindaz, a mit manapság az iparos közélet produkál, az öregek müve. Kétszeresen érezzük ennek a panasznak szomorú igazságát épen most, a forrongás, a fejlődés idején, nagy feladatok küszöbén, a mikor fokozottabb mértékben van szükség olyan nemzedékre, a mely az iparosság mai vezetőinek szavát, felfogja, megértse és annak ideién megvalósítsa. Ezért szükséges, hogy érettségit tett ifjak nagyobb számmal lépjenek az iparos pályára. Az ő fejlettebb éitel- miségük volna a legtermékenyebb talaj, a melyben egy jövendő erős önálló és öntudatos iparos osztály csirája életre kelne és csak igy lehet remélni, hogy az iparos embernek is lesz számot tevő tekinytélye és helyet fog kapni a törvényhozó testületben, mely minőségét a törvényhozásban úgy érvényesítheti, a mint ezt, a magyar ipar érdekében mint szakember, jónak látja.

HI R E K.

— Előfizetőinkhez az uj évnegyed beálltával az- zal a szives kéréssel járulunk, hogy előfizetéseiket meguji- tani szíveskedjenek. Nemkülönben a hátralékos előfize- tőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beküldeni méltóztassanak.

— Személyi hir. Pénteken, f. hó 12-én délután gróf Schönboin Ervin és neje automobilon Munkácsról városunkba érkezett, és Meszlényi Gyula püspöknek volt vendége, honnan rövid tartózkodás után ut- jokat tovább folytatták.

adnád. De ő okos volt. Ő tudta, hogy a bukott embert már ki lehet rndalni a házból. „Mars, eredj innen, takarodjál. Mit akarsz még? Igaz, mit akarhattam? A lakás is az asszony nevén volt, a bútor is az övé, a huszonötezer forint is, a mit eldugtunk, az övé. Olyan szép assszony csak nem fog tovább kínlódni ilyen semmi emberrel. Beláttam, kérem. Hogyne láttam volna be? Hisz az világos.

Nagyot sóhajtott s rakosgatta ki előttem a ezók- mókját: szöveteket, harisnyákat, zsebkendőket, inggombot, fogkefét.

— Tessék vásárolni valamit. Ne tessék ütés kézzel elküldeni szegény Steinberger Samut. Isten bizony, nehéz az élet az ilyen szegény becsületes embernek, a ki a mások becsületében bízik.

A jó Isten látta, hogy rakosgattam krajezárt krajezár mellé, mig a volt feleségem vígan élt a huszonötezer forintból, kocsikázott, színházba járt s féijhez ment megint valami bolondhoz. Mert azok vagyunk, kérem. Bolondok vagyunk. Hát kellett nekem nyomorogni, koplalni, ismét egy kis pénzt gyűjteni, hogy legyen megint mit odaadni a nőknek ? Mert imádom a szép nőt, kérem, imádom. Hiszen máskép milliomos lehetnék. Igazán — kérem — jól tetszett mondani. v

Kétezer holdas birtokom lehetne és egy pár három emeletes házam is lehetne a körúton. S most csak koldus vagyok. Ilyen koldus, a ki maga hordja ajtóról-ajtóra a portékáját.de háttessék megnézni ezt. Ezttessék megnézni.

S kihúzott egy másik arczképet.

— Na, — kérdezte reám hunyorgatva —- mit tetszik mondani ehhez ?

— Ez a második feleség ?

— Az. Persze az! A második. Gyönyörű teremtés. Tessék megnézni a szemét. Meg a száját. Micsoda szájacskája van 1 És azok a gyöngysor-fogai, Hát még ha szépen felöltözött 1 Akkor tetszett volna látni. Énekesnő volt egy dalcsarnokban. De az igazgató lump volt, megbuktak, Adós maradt két hónapi gázsival. Akkor azt mondta a leány mamája: „A művészet bizonytalan kenyérkereset, édes leányom; de itt van

— Egyházi kinevezések. Meszlényi Gyula püspök a szatmári egyházmegye tanfelügyelőjévé dr. Lessenyei Ferencz kananokot, továbbá a káptalani alapítványi pénztárhoz másod-könyvelővé Lovász Győző felsőbányái segédlelkészt nevezte ki.

— A városi törvényhatóságnál a következő tisztviselők vannak jelenleg szabadságon: Pap Géza főjegyző, helyettese Kőrösmezey Antal közigazgatási tanácsos; Pethő György gazdasági tanácsos, helyettese Tankóczi Gyula tanácsjegyző és Kertészffy Gábor pénztárnok, helyettese Ferenczy János ellenőr.

— Előléptetés és áthelyezés. Az „Első magyar általánós biztositó társaság“ igazgatósága Werner Oszkárt, a helybeli főügynökség tisztviselőjét ezégjegy- zővé előléptette, s e minőségben egyúttal Szolnokra áthelyezte. Őszintén gratulálunk a méltán megérdemelt kitüntetéshez.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Roth Endre nagysomkuti II. osztályú adóhivatali ellenőri a zalaegerszegi adóhivatalhoz I. osztályú ellenőrré nevezte ki.

— Ezüst rnenyeyzö. Erdélyi Imre szatmári kir. kath. főgitnnáziumi torna tanár és neje Novák Malvin 1. hó 8-án tartották egybekelésük 25 éves évfordulóját.

— Tanulmányút. Mátray Lajos ev. ref. főgimná- ziu ni tanár és lapunk felelős szerkesztője a különböző szőlömüvelési módok természetben való tanulmányozása végett egy nagy országos körútra indul, mely alkalommal fel fogja keresni Kecskemét-, Czegléd- és Szeged városát, a homoki szőlőművelést, a Dunántúlt, különösen a Balaton vidékét a szálvesszős; a csapos- és fej- művelést Tokaj-, Eger- és Gyöngyös vidékén; végül a karikás művelést az Érmelléken és Erdélyben.

— Esküvő. Bereczky Sándor vasúti titkár, tegnapelőtt tartotta esküvőjét S.-M,-Berkeszen Papp Mariska kisasszony nyal.

— Áthelyezés. Bereznay János helybeli kir. alj. biró, saját kérelmére a kassai járásbírósághoz lett áthelyezve.

— Nyugdíjazás. Meszléhyi Gyula püspök Kaisz József káptalani alapítványi pénztári könyvelőt, ki már hosszabb idő óta súlyos beteg, nyugdíjazta.

— Tiz éves találkozó. A szatmári kir. kath. főgimnáziumnak 1891. évben érettséget tett egykorú tanulói tegnap előtt — vasárnap — este a polgári kaszinó helyiségében összejövetelt rendeztek. A volt iskolatársak közül a következők jelentek meg: Dr. Lengyel Zoltán ügyvéd (Budapest) Haller Jenő főgimnáziumi tanár (Szatmár) Losonczy Endre ev. ref. lelkész (Kun-Ágota), Szépi B la r. k. segéd-lelkész (N. Bánya), Poth Adolf r. k. segéd lelkész (Beregszász), Dr. Bodnár Virgil premontrei pap és tanár (Kassa), Jeney Sándor tszéki aljegyző (Debreczín) Dr. Bartha Simon ügyvéd (Szatmár), Dr. Antal Sándor ügyvéd (Szatmár), Hukk Kálmán pénzügyi fogalmazó (Székely-Udvarhely), Dr. Kornreich Miksa körorvos (Kölese). A volt tanárok közül megjelentek kettfen, u. m.: Dr. Fechtel János és Ratkovszky Pál; mint vendégek megjelentek Dr. Fodor Gyula és Lehóczky József tanárok. A kedélyes összejövetelt szebbnél szebb toasztok fűszerezték: elsőnek Dr. Bodnár Virgil szólalt fel és remek stylusSteinberger ur, karpereezt attól is kaphatsz, gyűrűket is minden ujjadra, ha tetszik.“ Mert tudják, hogy akkor olyan zálogüzletet folytattam, a hová mindenfélét hordtak. Nem olyan nagy zálogüzletet, a hol kaueziót kell letenni, csak amolyat, tetszik tudni.

— De hiszen azt nem szabad.

— Persze, hogy nem szabad. De ha én kérem, barátságból adok az embernek és bízom a becsületnek. Mert a becsület a legfőbb, kérem. A szegény ember olyan becsületes, hogy fizeti a hatvan perczentes kamatot a zálogba tett holmijáért, a meddig csak bírja két évig, három évig, négy évig mig egyszer már nem birja tovább és odavesz a holmija. Nagyon jó üzlet ez, kérem alásan. És ritkán téveszti el a hatását, ha én valakinek azt mondom: „Lássa, kérem, édes uram, vagy kedves asszonyság, azért a zálogért a zálogházban nem adnának többet, mint hét forintot, de én adok érte négyet, mert én bízom az ön becsületében.“ Én akkor kapok a négy forintért báron év alatt 7 frt 20 krt s a zálogtágy is az enyém marad. No hát nem jó üzlet, ez kérem? De ha az ember idő előtt elpocsékolja a zálogba adott tárgyakat, hát baj lehet belőle.

Megint nagyot sóhajtott s egy perczig elhallgatott.

— No talán csak nem . . . ? — szóltam közbe.

Busan intett a fejével, hogy de bizony igen.

— Az asszony. Kérem, az asszony. Mondtam neki: „Angyalkám, vigyázni kell. Már egyszer ültem egy esztendeig hamis bukásért. Nem szeretnék még egyszer bekerülni.“ De tetszik tudni, az asszony nem okoskodik. Eleinte csak beérte azokkal a gyűrűkkel, karpereczekkel, a miket hozánk hoztak, azokat fölrakta az ujjaira, a karjára, hanem aztán szebbeket kívánt, drágábbakat. Becserélte a zálogtárgyakat az aranyművesnél. Baj lesz, baj lesz 1 — mondtam én. Reám támadt, hogy ne sopánkodjam, ne fukarkodjam. Nem azért lett a feleségem, hogy kuezorogjon, hanem, hogy pompában éljep, mutogathassa magát a hajdani társnőinek : Látjátok, telerakhatom magamat ékszerekkel, nem hamis, de igazi ékszerekkel és pezsgőzhetek, a mikor valami nagylelkű korhely megkínál.

ban előadott bessédben köszöntötte fel Ratkovszky Pál igazgatót, mint egykori osztályfőnökét. Ratkovszky az összejött tanítványokat köszönté fel, nagy hatást keltve. Felköszöntőt mondott még Dr. Fechtel János a volt tanítványokért, továbbá Hukk Kálmán Dr. Fechtelt, Dr. Lengyel Zoltán Hehelein Károlyt és Dr. Antal Sándor a volt tanárokat éltető. A társaság a legnagyobb jókedvben csak az éjféli órák után kezdett oszladozni.

— Esküvő. Waissz Dezső pátyodi földbirtokos f. hó 14-én tartotta esküvőjét Kornhauser Róza úrnővel helyben.

— A szatmári püspök köszöneté. Meszlényi Gyula szatmári róm. kath. püspök a plébániai templom s a Szent-István torony restaurálása alkalmából, a következő meleg hangú átiratot intézte Gellért Endre nagy-bányai polgármesterhez: „Mint a gondjaimra bízott egyházmegyének őrét és pásztorát, érdekel és örömmel tölt el engem minden oly mozzanat, mely az egyes egyházak életében, az azoknak javát eredményező cselekedetek alakjában felmerül. Nagybánya városa nemes kötelességérzettől vezéreltetve a közel múltban kegyúri bőkezűséggel renováltatta a róm. kath. templom külsejét s fényesen helyreállitatta a templomhoz tartozó Szent-István tornyot. Ezért az áldozatkészségért főpásztori szivem melegével mondok köszönetét azon hő kívánság hozzáadásával, hogy Istennek áldása legyen a jutalom mindazért, amit a város Isten dicsőségére müveit és művelni fog. Fogadja tekintetes polgármester ur hazafias üdvözletemet. Szatmár, 1901. junius hó 27-én. Meszlényi s. k. szatmári püspök.

— Halálozás. Koós Márton városunk egyik közbe- csülésben álló régi polgára, kinek hosszú időn át a helybeli piaczon elsőrangú vaskereskedése volt, f. hó 13 án este életének 75. évében elhalálozott. Béke poraira

— Közgyűlés. A »Szatmárnémeti ipari hitelszövetkezet« tegnap előtt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését, a városháza nagy tanácstermében. Bakó Ig- nácz elnök üdvözlé a szép számban egybegyült tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére Thurner Albertet kérte fel, ezután beszámolt a lefolyt és üzleti eredményéről, melyet, tekintettel a kezdet nehézségeire igen kedvezőnek tart. Tudomásul vette a közgyü'és, hogy a nyereségként mutatkozó 73 K. 80 1. a felszerelések leírására íordittassék. Elnök indítványára az igazgatósági létszáma 10-re való emelését a közgyűlés magáévá tette és ezután csakhamar a tisztviselők választása ej- tetett meg, a következő képpen; igazgatósági tagok mint újak lettek : G'.ózer János, Katona Imre, Vári Ede, Nyisztor János, Kiss Pál, Papp László, Rátz Károly. A régi igazgatóságból kisorsolás után benn maradtak Bölönyi László és Rostás Sándor. ’Felügyelő bizottsági tagokul: Thurner Albert (uj) Dinkreve Károly és Einhorn Márton (uj) Bíráló bizottság tagja a következők lettek: Görömbey János, bischer Rudolf, Jakab Mihály, id. Polónyi Károly, Pék György, Lőrincz Lajos, Weber János, Macsinka János, Ingük József, Bartha György Kállay József, Vokla Sándor, Hanka János, Horváth Gyula és Szabó Balázs. Ezzel a közgyűlés véget ért.

— Jótékony kanonok. Dr. Kádár Ambrus székes- egyházi kananok a tiszaujlaki r. kath. templom liarang— Ej, hát volt sok pezsgőzés öreg ?

Kézzel, lábbal mentegetőzött;

— Én nem ittam kérem csak éppen egy kortyot. Az is olyan volt, mintha mérget nyeltem volna le Mert soha nem szerettem pocsékolni a pénzt s a szivem fájt azért a sok szép bankóért. — Meg attól is féltem, hogy egyszer baj lesz. — Keresik a zálogtárgyakat és nem találják. — Nagyon keserves életem volt. Aztán mégis csak az lett a vége, hogy megint bezártak. Most már három e.-ztendőre. S mikor kiszabadultam, seprűvel vert el a feleségem, ez a második : hogy merek én a szeme elejébe kerülni ? Még csak a küszöbre sem eresztettek, Zsiványnak, bitangnak, mindennek elneveztek. Hej kérem rettenetes az asszonynép ha megharagszik.

Lehorgasztotta a fejét s egy darabig szomorúan tűnődött magában. Aztán a zsebében kotorászott.

— No, talán a harmadiknak az arczképét akarja megmutatni ?

— Nem, -- szólt sóhajtva. — Nem akarja ideadni az arczképét Szégyellj, hogy ilyen rongyos emberrel adta össze magát. De a pénzemet — azt elszedi minden este. Tudom, hogy elkölti mi idig nyalánkságokra meg czifra ruhára.

De mit csináljak ? Avval fenyegetett, hogy otthagy, ha szemére hányom Hát inkább csak nyomorgok, kérem, koplalok kérem, — Isten bizony, ma délben sem ettem egyebet egy kétkrajezáros zsemlyénél. Semmit egyebet. Tessék venni tőlem valamit. Nagyon finom portékák.

Láttam, hogy csupa szemét-holmi, de már meg akartam szabadulni az öregtől. Kiválasztottam valamit.

— No, mi az ára?

— Öt forint.

Láttam, hogy kettőt sem ér, de odaadtam neki.

— No, öreg, elég ez az én részemről egyszer s mindenkorra. Nem szükséges, hogy én még többel is hozzájáruljak a szép asszonyok tartásához.