Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-09 / 28. szám

L TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Szatmárnémeti ipari hitel- szövetkezet. A jövő vasárnap fogja tartanig a helybeli »Ipari hitelszövetkezet« második rendes köz­gyűlését, melyre nézve a tárgysorozat, valamint a szövetkezet megállapított mérlege lapunk je­len számának hirdetési rovatában található. Az a rövid idő, melyet a szövetkezet ala­pításától máig megfutott, nyílt bizonysága an­nak, hogy e szövetkezetre helybeli iparosaink­nak, valamint iparunknak szüksége volt. Nyílt bizonyságot tesz a szövetkezet lefolyt ideje arról is, hogy iparosainkban a társulási szellemet fejlesztette, ízléseiket finomította s a mi a fő: hogy megélhetéseiket, boldogulásukat elősegítette vagy biztosította. Hogy a munka, melyet végzett, nem töké­letes, hogy pótlásokra és újításokra szorul, magából a szövetkezet természetéből követke­zik, hiszen az egész országos szövetkezés esz­méje oly rövid életű és tapasztalatokban any- nyira szegény, hogy az e téren való újítások és pótlások csak az ügy javítását czélozzák. És joggal el is várjuk, hogy az az iparos, a ki hittel, bizalommal és nemes törekvéssel vesz részt a szövetkezet ügyeibén, hitében bi­zalmában ne csalódjék, sőt abban megerősöd­ve, gyarapítsa az ipari szövetkezet renoméját, mely hivatva van arra, hogy idővel a kisipar nyomában megint fölvirágozzék. Midőn helybeli ipari szövetkezetünknek ez az újabb pályafutásához sok szerencsét kívá­nunk, néhány reális adatban, iparosaink tájé­koztatása szompontjából, rövid múltjára vissza tekintünk. A helybeli ipari hitelszövetkezet megalakult, illetőleg munkásságát megkezdette: 1900. évi január hó 1-én 04 taggal. Már ugyanezen év SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). | készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Telefon-szám 80. h$~ deczember havában volt 200 tagja 388 üzlet­részvény nyel. Ma van a szövetkezetnek 260 tagja 460 üzle! részvénynyel. Egy darab üzlet-részvény 40 korona, melyet heti 40 filléres befizetésekben kell törleszteni. Érdekes áttekinteni a szövetkezet hiteli ügyrészleteit, melyek szerint: 1900. deczember végéig, részint váltókban, részint kötvényekben, a szövetkezet 24930 korona 30 fillért, melyből 17877 koronát az országos központi hitelszövetkezet számitolt le. Mai nap a szövetkezetnek a tagoknál kint­levő követelése váltókban és kötvényekben: 67 — 68000 korona. Szép igyekezet a szövetkezettől, hogy áru- csarnokában elhelyezett ipari készítményekre kölcsönt, illelve előleget is ad, igy ilyen előleg­képen szerepel ma 3600 korona. Az elég szép látogatottságnak örvendő szövetkezeti árucsarnokban eladott tárgyak után 7% — mint elárusitási jutalék — lesz a szö­vetkezet pénztára javára szedve. Kölcsönben a szövetkezet csakis helybeli iparost részesít és pedig 7°/0 és igen csekély kezelési költség felszámítása mellett, mely át­lag körülbelül 10 fillérre tehető. Mindezek után a szatmár-németi-i ipari hitelszövetkezet humánus intézményét, mely a helybeli ipar fellendítését van hivatva előmoz­dítani, nemkülönben ennek f. é jul. 14-iki köz­gyűlését — iparosainknak — saját jól felfogott érdekükben, figyelmükbe ajánljuk. Városi közgyűlés. 1901. julius 8. Városunk törvényhatósága tegnap délután rendes havi közgyűlést tartott, melyről az alábbi- j akban számolunk be olvasóinknak. Elnöklő főispán röviden üdvözölte az igen szép számban egybegyült bizottsági tagokat, kik, választás lévén, bizony eljöttek mindannyian, hogy ki-ki saját érdeke szerint szavazhasson az embereire. A polgármesteri jelentésből megtudtuk, — a mit különben úgy is látunk — hogy a vá­rosi szálloda gőzerővel épül és hogy még a jövő hó elején tető alá fog kerülni, megtudtuk továbbá azt is, hogy a városunkban fellépett sertésvész nem ölt olyan nagy aiányokat, to­vábbá a tagosításra vonatkozólag, amennyiben a birtokossággal az elhelyezkedésre nézve meg­állapodás nem jött létre, az iratok át lettek adva további intézkedés végett illetékes helyre. To­vábbá a nyári ingyenes uszoda helyett a ha­tóság megtesz mindent, hogy valaki a vízbe ne fűljék, mivel a fürdőzésül kijelölt vasúti vas- hid tájékán egy rendőr áll mindig poszton egy mentő csónakkal. A szatmár-erdődi helyi érdekű vasútnál Rózsa Károly igazgató állásáról lemondott és helyét rövid idő alatt más fogja elfoglalni. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után kezdetét vette a lovas rendőrtiszti állás, és ezzel kapcsolatosan a többi állások betöl­tése is. A kandidáló bizottság a lovasrendőr- tiszti állásra Gönczy Béla, Papp István, Joó Károly, Horváth Sándor, Szilágyi Elemér, Er- dősi Vilmos és Makay Sándort jelölte, tehát az összes pályázókat. Be lett adva 68 szava­zat és ebből kapott Makay Sándor 31, Gönczy Béla 21, Erdőssy Vilmos 9, Horváth Sándor és Joó Károly 3 szavazatot, igy tehát szó­többséggel lovas-rendőrtisztnek Makay Sándor lett megválasztva. Ezután az üresedésbe jött rcndőrtiszú állásra került a sor, melynél Papp István nagy szótöbbséggel lett rendőrtisztté megválasztva. Papp István mint komoly és munkás hivatalnok, csak előnyére fog vállni rendőrségünknek. Az első' osztályú irnoki állásra közfelkiálltás- sal Fűrész Pál lett megválasztva. Az igy meg­üresedett II. oszt. irnoki állásra első helyen lett kandidálva Majdik Béla, második helyre Dőry László és harmadik helyre Bodnár Lajos, ki 25 szavazattal lett ezúttal megválasztva. A válasz­T Á R C Z A. A magyar királyról. — Epizódok. — A királyunk egyszer ellátogatott Monte Carloba is. Itthon mindenki tudja, hogy ő Felsége milyen es­küdt ellensége a hazárd játékoknak. Hisz nemré , történt, hogy a király magához kérette a bécsi Jockey-club néhány előkelőbb tagját és olyan módon nyilatkozott, hogy bizony nem szép, ha az urak egymás pénzére pályáznak. (E megjegyzésre egy fiatal osztrák herczeg esete adott okot, a ki csaknem egész vagyonát el­vesztette.) És azóta szünőben is van ott a nagyban való já­ték. Hanem azért kiváncsi volt arra a sok érdekes emberre, a ki ott a harirtinczad szánni zöld asztal körül udvarol a szerencsének. Elment Montc-Carloba Berzeviczv tábornokkal. A király smoking ruhát öltött magára és számára kétteritékes villásreggelit rendeltek meg a kaszinó tő- szomszédságában, a Hotel de Párisban. — Akar a maga királya szomszédságában ebé­delni ? — kérdezte a Hotel de Paris egyik leleményes pinczérje egy, ott nagyon ismert magyar úri ember­től G. L. úrtól, aki néha mesés zserencsével nyer és dús borravalót osztogat. G. L. úr ugyancsak a közelében telepedett le és diszkrétül — mintha nem is sejtené kilétét — észrevét­lenül szemlélte, hogy a király mily jó kedvvel költi el a franczia villásreggelit. Egyszerre csak odatoppan egy tiz-tizenkét éves cányka, a ki vékony hangon nizzai rózsáit kinálgatja: Uram, ime csinos rózsák, tűzze föl, csak egy ha­tosba kerül. A király nyájasan ránéz a kis leányra, egy ara­nyat kér Berzeviczy tábornoktól és odaadja a kis moné- gasque-i leánynak. A kicsike szomorúan ránéz a királyra: — Uram, nincs aprópénzem. — Nem kell visszaadni, mind a magáé — mon­dotta a király. — Oh, uram, az nagyon sok nekem. A király biztatólag intett. — Oh uram, bizonyosan sokat nyert ? — szólt a kis leányka — óh nagyon, nagyon köszönöm. Egy egész hét alatt sem szeriek ennyit és gracziózus haj- longással eltűnt. A király ebéd után átment a monte-carloi kaszi­nóba, B. tábornok kíséretében. Kalapját és botját le­tette a ruhatárba, a ruhatári számokat a tábornok vette át. Ő felsége belépett a játékterembe és hosszas, komoly pillantással szétnézett. A sok croupier egyre- másra kiabálta: — Messieurs faites le jeu neva plus és seperték be a tömérdek sok aranyat. Az első asztalt elhagyta ő Felsége. Ebben a pil­lanatban fölismerte néhány osztrák, a kik elég tapin­tatlanul, mélyenhajoltak előtte. A király erre gyorsan megfordult és kísérőjével azonnal távozott. Másodszor már nem ment Monte-Carloba. Hires papucshősök. Egy angol iró könyvet irt hires férfiak házaséle­téről és könyvében érdekes dolgokat mond el a pa­pucshősökről. Nagy papucshős volt például Tizian. Felesége, Czeczilia uralomra vágyó asszony, a ki meg­kívánta, hogy férje naponta beszámoljon neki arról, mennyi pénzt mire költött el. A művésznek minden­féle kifogást kellett használnia, ha egyszer-másszor ba­ráti körben egy-egy pohár bort akart inni. Úgy látszik azonban, hogy Tizian nem nagyon érezte felesége szi­gorúságát, mert feleségét őszintén meggyászolta. John Vesley, a metodista-szekta alapitója is sokat szenve­dett a feleségétől. Az asszony titokban fölbontotta le­veleit, az ajtónál hallgatódzott, ha vendége volt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom