Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-21 / 34. szám
Szatmár, 1900 SZATMAR-NEMETI. érdekében hangoztassák, vagy nem remélve már semmi jót, megadással, közönynyel fogadnak mindent. Nagy hiba, közügyeink intézésében, hogy az érdekelt fél bejárja az embereket, ügyének megkéri azokat, sokaknak pedig ez nagyon hízeleg, igy megy a legtöbb »érthetetlen» dolog keresztül és igy megyünk lassan-lassan, de biztosan a jégre és majd ha olvad: a jég alá. Korunk bűne ez, mely ellen önzetlenül, nyílt lélekkel, ha volnának akik szembe szállnának, bizonyára, a ragályos példák daczára is, meg kellene a jó eredménynek lenni. Megdöbbenve kell a gondolkozó léleknek tanakodnia a fölött, hogy a mi városi magisztrátusunk nem törekszik azon, hogy a város közterheinek könnyebb elviselésére utat-módot találna. Úgy gazdálkodik, mintha egy kifogyhatatlan, csorbithatatlan nagy vagyon állana rendelkezésére, úgy gondolkozik, mint aki nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a polgárság minő teherrel küzd, hogy élni, azaz: tengődni képes legyen. Igazán czifra nyomorúság! A városi közgyűlés volna mindenekért végeredményében felelős, de ezt orránál fogva vezetik. Az egyes szakosztályok, a melyekben megfordul minden dolog, előzetes tárgyalások szempontjából vannak arra hivatva, hogy a város közterhein könnyítsenek vagy nehezbitsenek. Ha valójában áthatottak volnának az egyes szakosztályok a közügyek iránt való jóindulattól, azt kellene tenniök és másként nem is lehet közterheinken könnyíteni, hogy pl. vagy tiz esztendeig a város tartózkodó helyzetet foglaljon el minden pénzbeli kiadással szemben és igy megfogjuk látni, hogy közterheink felére le fognak apadni. Nem a fösvény elutasítás és nem is maradiság szólal meg e sorokban, a méltányosság, a föltétien szükségesség elől kitérni nem lehet, de a fölösleges, a luxus kiadásoktól akarjuk megóvni a várost, — melyek megengedjük, hogy szépek de a várost szépségesen tönkre is teszik. A kívülről ékes, de belülről férgesT gyümölcsre emlékeztet az olyan város, hol minden csak a látszatért történik, hol minden közterhen épül föl. Inkább kevésbé vonzó külsőt de értékes belső tulajdonokat kívánunk. HÍREK. — Ö Felsége koronás királyunk 70 ik születés napját szombaton szokatlan fénynyel ünne- pe'te meg városunk közönsége. Péntek este a honvéd-zenekar disztakarodót, szombaton reggel pedig diszébresztőt tartott a város főbb utczáin. A házak lobogó díszt öltöttek. Isteni tiszteletek voltak az összes templomokban. A szatmári ev. ref. templomban reggel 8 órakor volt a hálaadó isteni tisztelet, melyen Biki Károly esperes lelkész mondott költői szárnyalatu szép imát. A székesegyházban 9 órakor volt az ünnepi mise, melyet fényes segédlettel Hámon József kanonok czelebrált. A honvédhelyőrség szolgálati díszben vonult a nagytemplom elé. — Diszebód. Szombaton délben O Felsége 7O-ih születésnapja alkalmából a honvédtisztikar a honvéd laktanyában diszebédet adott, melyen csakis a két tisztikar tagjai voltak jelen. O Felségéért hadus’falvi Ludman Gyula ezredes emelt poharat. — Szent István napját, mely ez évben összeesett első Királyunk koronázásának és a magyar katholikus egyház fentállásának 9 százados évfor dulójával fényesen ünnepelte meg városunk polgársága. A szokásos búcsúra a vidékről rengeteg nép sereglett össze. A hegyi vasút alig győzte az Erdőd vidéki községek bevándorló lakosait szállitani. — Személyi hir. Hérmán Mihály polgármester 1 havi szabadságidejét szatmárhegyi villájában tölti. Távolléte alatt Papp Géza főjegyző helyettesíti. — Személyi hir. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgatót a pénzügyminiszter magasabb fizetési osztályba léptette elő. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla főispán ináncsi Papp Kálmán nyug. törvényszéki bírót tiszteletbeli megyei tiszti főügyésszé nevezte ki. Személyi hir. Meszlényi Gyula püspök, a ki Steiner Fülöp Székes-fehérvári püspök temetésére elutazód s a temetési szertartást is végezte, a m arat Fehér megyében Velencze községben fogja eltölteni. — Ö Felsége 70-ik születés napja alkalmából az orth. zsidó hitközség ünnepi isteni tiszteletet tartott az ezen alkalomra fényesen feldíszített zsidó templomban. Az ünnepély reggel 7 órakor alkalmi zsoltárok éneklésével vette kezdetét, mely után a rabbi ugyancsak >ez alkalomra irt imát mo„ndott. 4Z ünnepélyt a minden héten szokásos ima a Királyért elmondásával ért véget. — A Vigadó kérdése. Mégis mozog, nem a föld, hanem a Vigadó kérdése. Erre látszik vonatkozni egyik Vigadó épitő-párti polgártársunknak, Kovács Leónak minapi kirohanása, a ki egyik helyi lapban, neki megy a régi törvény- széki épületnek és hangsúlyozza annak mielőbbi lebontását, mert az — úgymond — közveszélyes és magától össze fog dűlni. Ha a czikkiró addig élne mig ez a régi ház, igy hozzá sem nyúlva állana, bizony ő lenne a második Mathuzálem! Mondhatott az ezen régi épületet felül vizsgáló a mit akart, (hiszen úgy is azt mondta a mit a Vigadót építtetni akarók jónak láttak) annyi bizonyos, hogy a régi törvényszéki épület olyan erős építmény ma is, a milyent ma nem építenek sehol ; bizonyos az is, hogy szántszándékkal hagyták ezt az épületet olyan állapotba jutni hogy a szemlélőre rossz benyomást tegyen. K. L. urat is, mint ház dulajdonost, inkább az bántja, hogy hátha bérnáz lesz ... és igy ő, mint közeli házi úr, házbér hátrányt szenved. Azért okosabb lenne már egyszer ha arról gondoskodnék a v. tanács, hogy jövedelmeztesse ezt a helyet és hagyná ezt az utált „Vigadó kérdést“ melylyel nem rokonszenvez a város lakosságának Vio része sem. (Beküldetett.) — Az iparos olvasókör szükségleteinek fedezésére saját helyiségében vasárnap este házias tánczmulatságot rendezett, mely úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült. A mulatságot Szimonisz Hanka zongora játéka nyitotta meg. melylyel nagy tetszést keltett; majd Hérman Margit szavalt egy monologot igazi otthonias- sággal ; azután Kótay Mariska czimbalmon játszott magyar nép dallokat, melyet a közönség megismételtetett s végül Kótay Lajos, a kör elnöke tartotta csinosan kidolgozott humoros felolvasását. A műsor befejezte után tánezra perdült a fiatalság s Oláh Feri jól szervezett zenekara mellett tánczolt reggelig. A bevétel eltekintve a kiadástól 400 — 500 frtra tehető — Tánczmulatság a hegyen. A Szatmárhe- gyen nyaraló egyetemi ifjúság néhány szatmári barátjukkal karöltve szombaton f. hó 18-án erkölcsi tekintetben igen fényesen sikerült tánczmulatságot rendezett, melyen csakis az általuk szóval meghívott vendégek vettek részt. Táncz- termül a Sz.-hegyi piacz: „Restauráczió“-ja szolgált, melyet a szép számmal megjelent közönség teljesen megtöltött úgy, hogy eleinte a túl zsuffolt teremben alig lehetett tánczolni. A vidám jó kedvnek s táncznak hajnali 2 órakor voll vége, a mikor is az ifjak foglaltak helyett az asztaloknál s Kanyó kis számú, de elég jó bandája mellett mulatoztak világos virradtig. | Beszélgetés közben a jelen volt ifjak elhatározták, hogy tekintve mulatságuk ily fényes s nem remélt eredményét, minden évben ugyanazon napon, azaz O Felségének születése napján meg í fogják ujjitani mulatságukat, mert remélik, hogy jövőre már uj tánezterem fog rendelkezésükre állam, mely e jelenleginél nagyobb s rendezettebb lesz. A tánczmulatságon jelen voltak a következők: Asszonyok: Dr. Bakcsi Domokosné, Bakó Ignáczné, Bakó Józsefné s Alajosné, Be- nyovszki Pálné, Bosznai Istvánná, özv. Böszörményi Zoltánné, Dr. Halász Lajosné, Hármán Mi- hályné, Hrabovszki Endréné, Jenei Györgyné, Katona Józsefné, Keresztes Andrásné, ifj Keresztes Endréné, özv. Keresztes Sándorné, Kelemen Istvánné, Koós Györgyné, Kótay Pálné, Lengyel Imréné, Litteczky Endréné, Litteráti Elekné, Unger Gusztávné és Vajai Károlyné, Leányok: Bakó Giziké, Deezső Janka, Hrabovszky Viola, Jenei Erzsiké, Mariska és Klára, Katona Annuska, Keresztes Gizella, Koós Ella s Ouilia. Lengyel Angella s Olga, Litteczky Erzsiké s Ilonka, Litteczky Margit s Erzsiké, Monó Margit s Anna, Német nővérek, Unger Lujza és Margit. — Kinevezés. A nagyváradi posta s távírda igazgatóság Koós Sándort, városunk fiát, a helybei posta és távírdához segély dijjas gyakornok jelöltté nevezte ki. — 900 éves jubileumát ünnepelte f. hó 15- én, Nagy-Boldogasszony napján a magyarországi rom. cath. egyház. Ez alkalomból a helybeli róm. cath. székesegyházban is ünnepi istenitisztelet tartatott, melyen Papp Géza főjegyző, a szabadságon levő polgármester helyettese vezetése alatt a városi tisztikar testületileg meg jelent. Az ünnepi misét Szabó Norbert kanonok Aug. 21" tem kijönni, hogy felkeresselek, ide meg nem jöttél, hogy jelt adhattam volna, éjszaka meg nem verhettelek föl az apád házában. — Megszöktél?.!. Istenem menj vissza, talán még nem késő. — Már késő, nyomóikban is vannak. Ah! Lódobogás haitik menj, menj jó Örzsi- kém csakhogy ' láthattalak, szívesen meghalok. Csókolj meg mégegyszer. Dér Örzsi odaborult a legény zsinóros mellére s sírva, zokogva kérte: »Menekülj!“ Már közelednék, elől jön a deli komiszáros, után na két pandúr. Bakos Pista beugrott a nádas sűrűjébe, Dér Örzsi odakupörodott a szélére. A komiszáros, fenhangon beszélt : — Hogy a szeretője közelében van az bizonyos, menjetek arra legények a túlsó oldalra, kiki sarokra álljon. Másutt nem rejtőzhet itt e pusztaságban. Mig ezeket mondta, a szép vércseder,es lova visszahorkolt az előtte felegyenesedő alaktól. — Ki vagy? szól a komiszáros. Dér Örzsi, a Dér János lánya! — Hát a szeretőd? Dér Örzsi még jobban kiegyenesedett fejét magasra tartotta, szemében az elszántság tüze égMilyen szép teremtés 1 A komiszáros leszáll a lováról, megfogta leány mindkét kezét. — Hol van a szeretőd ? Bakos Pista, a szökött katona? — Nincs itt, nem láttam. — Igazán? — Igazán. Úgy nézett az a lány, olyan szép volt a szeme pillantása, hogy a komiszáros vére fölforrt tőle. Volt abban bátorság, volt abban egy kis esdeklés is, mikor olyan szépen mondta: — Nincs itt. — Egy csókért elhiszem. A komiszáros átölelte a lány karcsú derekát azután bevonta a nádas szélére. Elfelejtett mindent, oda adta volna az egész világot e leány csókjáért. — Meg csókolsz-e hát? — De ne tudja meg senki, akkor megcsókolom, — hizelkedett a lány — aztán oda simult őz termetével a komiszároshoz. A szép komiszárost szédület fogja el, oda vonja magához a leányt . . . Most megzördült a nádas, mint az éhesréti farkas, úgy ront elő Bakos Pista, a lány szeretője. — Nem, nem! Ne csókold meg Örzsi! Inkább itt vagyok fogjanak meg, kössenek meg! Ép elezuppant a csók. A komiszáros, ha már fogta a lányt, hát meg is csókolta. A katona szeme vérbe borult — Kinek a csókja kell? Az én szeretőmé? Azzal megragadja a deli komiszárost a még delibb legény s viszi magával a sürü nádasba, mint éhes lenevad viszi a zsákmányát. Ropog, törik a nád a dulakodásban, a leány kiabál, aztán oda rohan. — Pista, Pista, csak teérted tettein I Nem hall az már semmit, eszeveszett már az mind a kettő, a merre rohantak őrült gomolygással, hosszú sikátor támadt ott utánok. A Dér Örzsi végig látott rajta, be egész a nyilt vizig, egész a »Szárcsásig«. Oda sütött ahold, ott bukott be a két hen- tergő, vergődő alak iszonyú kiáltással. Egy csob- banás és a zöld nyálkás hinár beszőtte áldozatait s bezárult az a sir, amelyet senki sem hántol fel. A Dér Örzsi kimaradt a sirból, pedig ő is oda igyekezett megvigasztalni, kibékíteni Bakos Pistát egy utolsó csókkal, öleléssel, de nem ért odáig, előbb összeesett. Amott a szépen kim; szelt nagy nyárfás tanyában lakik egy vén mogorva ősz paraszt, annak van egy szép halovány leánya, akiről azt mondják, hogy: bolond, pedig nem bánt senkit, nem beszél senkivel. Hallgatag, csendes, jó teremtmény, csak néha van valami furcsa kiváltsága. Most meg arra kéri mogorva ősz apját: falaztassa be a tanya ablakát ott a nádas felől, mert ő fázik. Aztán meg mintha az a nádas azt nyögné sóhajtozná: JajI Jaj! Ilyen a mogorva Dér János halvány Örzsi leánya 1 Dayka Antal,
