Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-24 / 17. szám

fV. év. Szatmár, 1900. április 24. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Hús fogyasztás. Nem kell bizonyitgalni, a legegysze­rűbb ember is tudja jól, hogy a hus-étel, az élet fentartására, a leghathatósabb, il­letőleg: a legtáplálóbb étel. Innen van az, hogy a napszámos is legalább arra törek­szik, hogy mindennapi kenyeréhez, egy kis darabka szalonnát szerezhessen. Orvosi tekintélyek állítják, hogy a hus-ételből aránylag a többi ételekhez, egy tizedrésznyi, az élet fentartására teljesen megfelelő. Ez az oka, hogy a szegény ember mindenféle étel-nemekből annyit eszik s az még sem táplálja annyira és viszont ez okból önként következik, hogy a társadalomnak, a saját jól felfogott ér­dekében oda kell tülekednie, hogy az em­berek, a husnemü étkekhez, a lehető ol­csón hozzáférhessenek. Annál is inkább feltüjjő, sőt mond­hatni visszás, hogy városunk törvényha­tósági testületé, a legutóbb tartott köz gyűlésen, a húsfogyasztás tárgyában olyan álláspontot foglalt el, a mely a husnemü ételek megdrágulását, illetőleg: a hús árá­nak korlátlan emelkedését foglalja ma­gában. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy ed­dig, városunkból többen, részint a hús rosszasága, részint annak drágasága miatt, a közeli helységekből látták el családju­kat husnemüvel, a honnan 30—36 k r.- é r t mindig jobb húst lehe­tett kapni, mint az itteni mészárosoktól 48—60 k r.-é r t. Most a nemes város arra az állás­pontra helyezkedett, hogy: mivel a falusi bírók nem tudják kellőképen ellenőrizni a hús egészségességét, igy a behozott hús közegésségileg veszélyes lehet, tehát akként korlátozandó, hogy csak oly helyekről sza­T Á R C Z A. Esthajnalon . . . Esthajnalon, naplementkor lövőmről merengek, Mig ujjaim akaratlan Fájó dalt pengetnek. Ölemben az ócska gitár, — Kopott már a hangja, — Beteg, fájó szivem mégis, Csak ez altatgatja. Felzokog a szivem rajta, Meg elhallgat, alszik, Jobb is volna, ha fejfámra Rá voln’ irva: »Nyugszik.« llfj. Jékey K. Csalfa voltál . . . Csalfa voltál, csalfa vagy most, Csalfa leszel, amig élsz. Engem többé kedves babám Bolondabbá úgy sem tész. Bolond voltam mindeddig, A te bolondod voltain én. Egyik ujjról más ujjadra Csavargattál könnyedén. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Meguntam már csalfaságod, — Te meguntál engemei! — Holnapra, vagy holnap után, Más szeretőt keresek. Ifj. Jékey K. Levél töredék. »Te vagy te vagy barna kis lány Szemem lelkem fúnye « A dal zengő nyelvének ezt az édes vallomá­sát irtani fel ide vezér-gondolatnak! E körül fo­rognak minden gondolataim, ezt dobogja szivem, ennek vallásával él a lelkem. Igen, érzem, vallom: »szemem, lelkem fénye« ... Ne hidd, hogy van abban valami a vágyódó szerelem exaltált mon­dásából, melyekkel úgy szeret élni a szerelmes szivek beszéde. Józan, komoly vallomás ez, me­lyet hosszú idő és változó körülmények drága tudatommá érleltek. Összes örömeim, vágyaim, reményeim világa; benned, általad van egész éle­tem, még képzeletem sem tud tovább szállani, ennek a mindent befoglaló világnak a körén túl. A mi rajtad kívül esik, úgy nézem, mint idegen', melyhez engem alig érzett rokonság fűz, érdek­lődésem, kíváncsiságom csak úgy vonzzák azok, mint egy más világ alakjai, történetei s törekvé­sei. Ne is mondd nekem, hogy te is csak gyenge, törékeny vagy, úgy sem hiszem, mert úgy vélem, hogy te mindent birsz, hozzád szárnyal fel erőért lelkem! ne mond, hogy kicsiny, közönséges vagy, j veled együtt tudok csak eljutni az élet, a terem­HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. tett világ minden gyönyörei, minden szépségei élvezéséhez. Úgy érzem csak az életet jónak, kel­lemesnek, úgy tudom csak belátni, mi szép a világon. Rád kellett volna találnom, ha e világot egyik sarkától a másikig átbujdosni hajtott volna is valami lelkembe ojtott kutató ösztön. Ha el­rendelte az Isten a lét feltételeit s megirta tör­vényeit az anyag é§ szellem világának, úgy bi­zonyára össze kellett kerülnünk, mert a számára teremtett társít érzi lelkem lelkedben. Bizonyos követelését és kielégítését hiszem a szellem-világ általunk kevéssé értett rendjenek a mi leikeink szerelmében, hiszem, hogy valami magasabb vi- világ határait érinti ez a mi igaz, őszinte össze­köttetésünk. Oly jól esik átadnom magamat a hitnek! Rábízom magamat erre a boldog érzésre s me­gyek az után a ragyogó szempár után, mely olyan, mint két Útmutató csillag. A három kirá­lyok betlehemi csillaga . . . azokat is elvezette a megváltás az üdvözülés helyére. Úgy vándorol­nék én is a pusztákon át is utána, mig végre hol megállapodnék hosszú bujdoklás után a ve­zető csillag, ott leend az az egyszerű hajlék, me­lyet szegényes kicsinysége mellett is, a szeretet templomává avat föl szivünk megáradó érzése! És bizony egész világom vagy te nekem ! tiszta, szent érzéssel járulok elődbe. Lelkesült hő vallomásokkal szeretném betölteni lelkedet. Val­lomásokkal, mik fennen hird :ssék szivem nem hülő hevét, vallomásokkal, mik megéreztessék veled annak a nem hülő hévnek hatalmas erejét. Az vagy, az vagy most is nekem, a mi voltál badjon a városba húst behozatni, a mely helyeken a hús egészséges miségét, ahhoz értő egyén, tehát állat-orvos igazolja. Ha vesszük a dolgot, úgy a mint van, minden mellék «tekintetek nélkül, hát na­gyon szép az, hogy a város törvényható­sága olyan figyelmes a lakossággal szem­ben, hogy annyira őrködik egészségi álla­pota fölött! És ha igy volna a dolog, azt mond­hatnánk: inkább drágább de egészséges húst együnk, mintsem a gyógyszertárra meg az orvosra szoruljunk. De nem egészen igy all az ügy. Tudva levő, hogy a város egy költséges vágóhi­dat állított fel. Ennek a költségeit pedig a városnak be is kell venni, hogy ezt elérje, a vágatási dijakat fel kellett emelnie. Már most: ha fogyasztásra idegen területekről a városba hús jön be, akkor a helybeli mészárosok nem tudnak annyi húst el­mérni, azaz: kevesebbet vágatnak. Ha ke­vesebbet vágatnak, a város is kevesebb jövedelmet húz. Ezért aztán úgy gondol­kozott a-rárös, hogy.*' megnehezítem a vi­dékről való husbehozást, úgy, hogy csak olyan helyről legyen szabad húst beho­zatni, a hol a vágandó marhát állatorvos vizsgálja meg, tudván jól, hogy itt a kör­nyékben, ilyen vizsgálat nincs, nem is lesz, igy aztán a város közönsége együt­tesen oda lesz kényszerítve, hogy csak is a helybeli mészárosoktól vegyen húst, nekik hajtsa a nagy hasznot, hogy a város is kapjon valamicskét. Vagyis: azzal nem törődik a város, hogy a közönség 16—20 kr.-ral magasab­ban fizeti kilónként a húst, előtte csak az fő, hogy megkapja a vágóhídi béreket, az is mellékes, hogy a mészárosok kötést csi­nálnak egymásközött, a húsárakra vonat­kozólag és úgy adják a húst, a hogy akarják, a város közönségének pedig, ha húst akar enni, úgy kell azt megfizetnie, a mint a mészárosok akarják. Még eddig legalább megvolt a közön­ségnek az a tiltakozása, a mészárosok önkénykedését illetőleg, hogy ha rossz húst mért, nem vett tőle, ha drágán mérte nem hozatott belőle, mert rendelhetett vi­dékről, de ezután kényszerhelyzetben le­szünk, azt kell fogyasztanunk és annyiért, a mit és a mennyiért a mészáros akarja, vagy pedig ehetünk krumplit, paszulyt! Önként következik az elmondottakból: hogy a város ezen intézkedése nem he­lyes, sőt igazságtalan, az a lepel pedig, a melybe a kérdés beburkoltatott, olyan lenge lepel, hogy alóla teljesen kitetszik a város erőszakos törekvése a haszon húzásra és a mészárosok érdekének legyezgetése, mind kettő a nagy közönség anyagi és testi kárára. A közönség, a mely csak ezután fogja érezni ezen intézkedés káros voltát, bizo­nyára utat-módot fog keresni arra hogy szabadságában, jogtalanul ne korlátoz- tassék. Tudhatta azt a város, midőn az uj vágóhíd építésébe belement, hogy miké­pen lehet annak hasznát látni. A közön­ség élet-szükségletének ily nemű megnehe­zítésével abba belemenni könnyelműség volt, mert arra gondolni sem lehetett az építtetésnél, hogy 98°/0 pótadó mellett a közönség terhére történjék az. Folytonos és mindig csak folytonos drágulási viszonyok, minden téren! Az ország területén csak egy város van eny- nyire elúszva, mint a mi városunk és ugyanakkor még a közönség élet-szükség­letének egyik legfontosabb beszerzésénél, a húsfogyasztásnál is korlátoztatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom