Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-27 / 13. szám

Szatmár, 1900. SZATMAR-NEMETI Márczius 27. ható mozgalmat, a holt paragrafusokba le­heljen életet és megfogjuk látni, hogy mi lesz a külömbség. Magára az alapvető szőlőművelésre is határozott káros befolyású a hegyköz­ség semmittevő állapota. Itt van pl. most a metszés ideje. Teljesen tanácstalanul áll a gazda közönség, ezzel a fontos munká­val szemben. Pedig: «a ki jól metsz, bő­ven szüretel» mondja közmondás is. A mi Szamárhegyünkön a mióta az uj szőlő­telepítések folynak, a szőlőmetszés folyton bizonytalan lábon áll. Minden bortermő vidéknek van szakembere, a ki alkalom­szerűen bejárja a szőlőterületeket és ta­nácscsal, valamint gyakorlati utasításokkal látja el a vinczelléreket. A mi hegyköz­ségünk hibája, hogy mi ilyen bizonytala­nul állunk a metszés és tisztoga- t á s tekintetében, kitéve annak, hogy drága szőlőtelepítésünket a tudatlan vin- czellérek (mert legnagyobb része az) tönkre tegyék. A jelenlegi hegyközségi bírónak ad­jon a vezetőség állást itthon a városnál, oda pedig vigyünk egy olyan fiatal erőt, a ki a bajoktól vissza nem retten; a hegy­község vonja le az eddigiekből a követ­kezményt és adjon a hegybírónak hatás­kört. Ne csak beszéljen az, hanem tegyen is és legyen ténykedésének látszata is ! a hegyi vasút rég vajúdó ügyét, a hegyi piacz elvadultságát pedig társadalmi utón kellene miharább czélszerüen meg­orvosolni. Ennek a városnak egyedüli üdülő he­lye a hegy s e mellett egyik gazdasági forrása is. A város érte áldozatokat tenni kész, hát csak egy kis jóakaraton, a sa­ját jóakaratunkon törjék meg az egész ? =~- -------------- ■ ■ ■ ' Sz ínészet. Hétfőn, febr. 19. a »Molnár és gyermeke« j ez. hatásos színmüvet elevenítette föl a társulat, j de közönség nem volt rá, szinte kongott a né­zőtér az ürességtől. Szerdán, f. hó 21 én. »Granadái éj szállás« Kreutzer operáját mutatta be a társulat A ná­lunk szokatlan operai előadásra igaz, nem nagy számban, előkelő közönség jelent meg. A kísérlet szépen sikerült, a miben nagy érdeme van Ba­logh Gusztáv karmesternek, a ki az operát fá­radságot nem kímélő buzgósággal betanította. Feledi Boriska Gábriella áriáit igen szépen éne­kelte. Magas fekvésű, szép tiszta csengésű hangja györüen érvényesült. Különösen szép volt első felvonásbeli áriája, románcza, Erckövivel éne­kelt kettőse. Erczkövi hatalmas baritonjával szin­tén igen széper. énekelte a királyfi szerepét. Nagy Gyula is szépen énekelt és a mi kieme­lendő, jól is játszott. Olyan othonossággal, a melyet operett szerepeiben eddig nem tapasz­taltunk. A kar nagyon gyönge volt. Az első felvonás végén a három pásztor, Fényessy, Tá­bori, s különösen Gulyás oly hamisan énekel­tek, hogy a szép finálét egészen tönkre tették. A nyitányt és 2-ik felvonásbeli hegedű szólót a közönség megtapsolta. Szombaton,f. hó 24-én, Kömley jutalomjáté­kául : »Gyürkövics Áron* Feld Mátyás énekes bohózata adatott zsuffolt ház előtt. Maga a da­rab keveset ér. Karzatnak való, szellem nélkül ; sok helyütt vastag komikum szakadatlan lánczo- lata, melyen a gyereksereg és a karzat különö­sen mulatott, de a mely az intelligens közön­ségre végre unalmassá lett. A közönség azonban felült a reklámnak s kedvelt komikusa iránti szereletének is tüntető kifejezést óhajtván adni, a nézőteret zsuffolásig megtöltötte. A jutáimazot- tat első jelenésekor tapsviharral fogadta a közön­ség s kapott a tapsokon kívül 2 ötpecsétes le­velet, reméljük a nagy pecséteknek megfelelő belső tartalommal s egy dobozban értékes aján­dékokat, Kömley különben ez este is kitűnő volt. A legtöbb sikert most is kaczagtató arezjátéká- val és különösen az Iris tánezok parodizált elő­adásával aratta. A jutalmazott iránti szívesség­ből a czimszerep eljátszására maga a szerző, — Feld Mátyás, a városligeti színkör igazgatója, — jött le a fővárosból. Kitűnő burleszk komikus­nak bizonyult, ügy jó darabban bizonyára nagy hatást érne el. Megemlítjük még a főbb szerep­lők közül Fényessyf, a kereskedősegéd szerepé­ben Végre ennivaló kis apróság volt Feldman Margitka. Oly bátran mozgott s oly ügyesen be­szélt, s midőn nyilt színen megtapsolták, oly elegáns pukedlit csinál, akár egy kész prima­donna. A többi szereplők is jók voltak, s ha nem említjük őket fel külön, annak oka a sze­repek jeletéktelen volta. Röviden összefoglalva a kritikát, ezt mondhatjuk; nagy anyagi de an­nál kevesebb erkölcsi siker. Derék komikusunk megfelelőbb darabot is választhatott volna juta­lomjátékául. A »Szatmár-Németi-i Ipari Hitelszövetkezet« közleményei. Meghívó. A Szatmár Németi-i ipari hitelszö- vetketkezet, mint az országos központi hitelszö­vetkezet tagjának, 1900. április hó 22-én, d. e. 11 órakor Szatmárt, a városháza nagy tanácster­mében tartandó rendkívüli közgyűlésére. Tárgysorozat: 1) Az igazgatóság jelentése a szövetkezet eddigi működéséről. 2) Választás a lemondott igazgatósági tagok helyének betöltése végett. 3) Esetleges indítványok. Ha e közgyűlés határozatképes nem volna, úgy 1900 április hó 30-án d. u. 5 órára a fönt mondott helyre ezennel újabb közgyűlés hivatik össze, a mely a jelen meghívóban kitűzött tár­gyak fölött a megjelentek számára való tekintet nélkül határoz. Az esetleges indítványokat, hogy tárgyalha­tok legyenek, az alapszabályok 45. §. i.) pontja értelmében 1900. április hó 8-áig kell az igazga- gatósághoz bejelenteni. Szatmárt, 1900. márczius 20. Az igazgatóság. ban ; meg egy fekete rigó sárga kalitkában. Az öszhang osztrák: sáiga-fekete... A feleségem borongó kedélyvilágának a fe­kete tetszett inkább ; az én pajzánabb hangula­tom a sárgával barátkozott meg jobban. Az árát egyenlőre szabta a féltót legény : három korona a rigó darabonként s egy korona a kalitka, amit valami jámbor mesterember csinált valami­kor garasos bicskával, no meg drótból. Vélemény külömbség s nem lévén a háznál papucs, extra családi perpatvar volt készülőben, mert, hogy a feleségem nem szokott eltérni a gusztusától, s én sem szívesen engedek belőle. Jobb lesz elébe vágni gondolám' Két rigó, különösen ha az egyik fekete, a másik meg sárga, sok egy íészekre ; szóltam elhatározással s mind a kettőt tehát meg nem vehetjük. Az egyik pedig agyon búsulhatná magát szomorú magányában, s utoljára még meg kellene sirat­nunk. Rigót hát nem veszünk. Szulamith ! Sárga, fekete rigó! Isten veletek I Az az hogy még se! A feleségem azóta va­lami lekottózhatlan operát dudol egyre ; aligha nem a Szulamith áriát. Én pedig tanulok fű työlni a rigó módjára. Fújjuk nippalanta este, reggel. Csak úgy zeng tőle a ház. A mi nótázásunk pedig nem épen rósz jel a boldogságról! Vajha sokáig tartana ! . . . Szilva István. HÍREK. — A szatmári ev. ref. egyházmegye f. hó 21 és 22-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését városunkban a szatmáii ev ref. egyház tanács­termében. A gyűlést Biki Károly esperes buzgó imával nyitotta meg. A gyűlés legérdekesebb tárgya az Isaák Dezső lemondásával megürese­dett egyházmegyei gondnoki állás betöltése volt. A szavazatok beadásának határideje április 9-re tűzetett ki. A hangu'at után Ítélve, Szegedi Antal mint legidősebb tan csbiró fog megválasz­tatni. — Búcsú. Dr. Steinberger Ferencz pénte­ken délelőtt búcsúzott el hivatalosan a tanító képző tanári karától. A meghatott hangon, könyek közt elmondott búcsú beszédre Báthory Endre id. igazgató válaszolt, méltatva a távozó igazgató nagy érdemeit s a tanárkar iránta ér­zett nagyrabecsülését és hálás emlékezetét. Dél­ben a távozó igazgató a tanárkar tiszteletére búcsú ebédet adott, mely kedélyes tósztok kö­zött a délutáni órákban ért véget. — Dr. Steinberger bucsuzása Dr. Steinber- ger Ferencz nagy-váradi kanonok szombaton reggel a 9 órás személyvonattal utazott el vég­kép kanonoki stalluma elfoglalására Nagy-Váradra. Az elutazás nem volt kellőkép közhírré téve, de azért az általánosan szeretett népszerű főpap tisztelői és barátai közzül nagy számban mentek ki az állomásra, hogy a távozótól végbucsut vegyenek. Testületileg megjelentek a képzők ta­nárkarai, tanító, tanítónő és óvónő képzők nö­vendékei teljes számban zászlók alatt. A kir. kath. főgimnázium, rom. kath. el, iskola tantes­tületei, a városi tanács részéről Kőrösmezei An­tal tanácsos és Dr. Vajai Károly t. főügyész stb. stb. A távozó főpap minden egyes ismerősétől és barátjától szívélyesen elbúcsúzott. Midőn a vonat elindult, felzugott az »éljen« s Steinber ger még egy utolsó »Isten hozzádot« intve ezen szavakkal: »Büszke vagyok Szatmárra«, eltávo­zott uj otthonába. A távozót barátai közzül töb­ben elkísérték. Kívánjuk, övezze őt azon szeretet és közbecsülés, mely itten körülvette. — Diákbál és hangverseny. E hónap 25-én tartotta meg az ev. ref. főgimnázim szokásos, hangversennyel egybekötöd diák-bálját, mely úgy erkölcsileg mint anyagilag fényesen sikerült. Különben is nagy vásár lévén, szerencsésen volt az estve választva, mert a vidéki intelligenczia is nagy számmal volt képviselve. A hangverseny különben minden pontjában magas művészi szin • vonalon állott, melyért a közreműködőket elis­merés és köszönet illeti. Az első számot a fő- gimnáziumi énekkar töltötte be, szabatos helyes előadással. A műsor második száma egy quintelt volt, és egy bájos melódiáju Tolnais, olyan tö- kélylyel annyi művészi tudással előadva, hogy a klaszikus zene e gyöngyei méltán ragadták za­jos tapsra a hallgatóságot. Előadták : Nyári Jó­zsef (első hegedű), Kovács Leó (zongora), Mó­dét Mihály (mély hegedű), Markos Imre (gor­donka), s elragadtak bennünket. Majd egy bájos ének-kettős vonta magára figyelmünket, egy L' dmann Ilonka és dr. Vajay Imre előadásába ! sok zenei tudással és egybeolvadó, könnyed előadással. Ezenkívül Ludmann Ilonka az »Er­dei dalt* s egy pár magyar dalt énekelt ked­ves, tiszta, iskolázott hangon. Nagy érdeklő­déssel tekintettünk a következő programszám elé. Várakozásunkat felülmúlta az a színpadi otthonosság is melyei Tóth Margit és Bagothay Sámuel jeleskedtek »A ki mer, nyer« czimü dialógban. Nagy Ilonka és dr. Böszörményi Emil négykezes zongora játéka az estély kimagaslóbb részét képezte. Játékukba a magyar népdal igazi temperamentum, a technika tiszta művészete, az előadás bája nyert kifejezést, Biki Kornélia czimbalomjátékát ügyes technika és bensőség jellemezte. Hodossy Lajos Szabados E. költe­ményét mély érzelemmel és öntudatos hang­hordozással szavalta. Rudik Józzef monológja színpadi rátermeitséggel és igen ügyes előadás­ban jutott kifejezésre.] A hangversenyt, melynek minden szereplőjét a közönség elismerő tap­sokkal tüntette ki, az ifj. énekkar zárta be s a közönség átment a kaszinóba, hol a kedé­lyes »diák bál« reggelig tartott. — Kötöké. A nőegylet által rég tervezett kötőke fényes sikerrel lett megtartva f. hó 24-én este. A püspök ur ő méltósága, a ki a jótékony egyesületek nagy pártfogója s a nőegylet áldozat­kész segítője, a kötőkére átengedte kegyesen a Czeczil-egyleti termeket, befütette és villany­fénynyel saját költségén kivilágitatta azokat. A világítás igazán tündén volt. Esti 8 óra körül gyűlt össze a társaság, mely az elhelyezett asz­talok köré telepedve a termet egészen megtöl­tötte. A hangulat kedélyes, meleg, és kitűnő volt s mindenki a legnagyobb megelégedéss 1 szól az est sikeréről. A püspök ur kíséretével 8 után érkezett és mindvégig a legjobb kedvben és ke­délyességben szórakozott. A bevétel 33 Irt 67 és fél krajezár volt. Szatináry Zsigmondné úrnő 4 koronát felülfizetelt. A műsor első pontjául Borbola Laura urhölgy, zongora művésznő zon­gorán játszott, Georgievich Vilma k. a. hegedült és Ferenczy Gusztáv ur gordonkázolt. A zongora játék mint mindig, ezúttal is művészi magaslaton állott, Georgievich kisasszony bájosan, kedvesen, nagy technikával és intelligencziával muzsikált. Ferenczy ur gordonkája pompásan illeszkedett a trióba. 2-ik számmal Méder Mihály zongora kísérete mellett Vajay Imre, Elekéi Lajos é» Hodossy Lajos urak énekelték Hoff n inból egy művészi előadásu igen nehéz darabot, zajos si­kerrel. Aztán Litteczky Margit kisaszony adott elő egy monológot annyi otthoniassággal, grácziával, ügyességgel, kellemmel, hogy helyi művész világunk uj csillaga képpen kell őt üd­vözölnünk. Majd Borbola Laura úrnő újból mű- darabok előadásában csillogtatta fényes tudását. Végül pedig H. Ludmann Ilonka k. a. külön fel­kérésre Dr. Vajayval egy Hoffmann kettőst éne­kelt. Városunk e kedvencze, bájos kis művész­nője, csalogánya énekével, melyben szép hangja édesen érvényesült, sürü tapsokra ragadta a há­lás közönséget. A kötőke rendezésben főképpen Jákó Sándorné, alelnöknő, Jékei Károlyné úrnő, Dr. Tanódy M-né és Dr. Fechtel János titkár buzgólkodtak. Lesz-e még több kötőke f férfi szabó Szatmár, Petőfi-utcza 1. sz. alatt a Károlyi szálloda közelében, készít férfi öltönyöket teljes felelősség mellett csakis fővárosi minta szerint a raktáron levő legjobb minőségű gyapju-SZÖvetekbŐI mérsékelt árak mellett. Minden egyes ruhadarab elkészítésére nagy gond lesz fordítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom