Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-27 / 9. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatniáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A „Szatmári Kölcsey-kör.u Közel tiz éve, hogy városunkban „Kölcsey-kör“ czirnen egy egyesület alakult, \^y^^i/unk közművelődésének fejleszte^wi^fáfom szakosztályt alkotott: irodalmi-, társadalmi- és muzeumi-szakosz- tályt; mindenik szakosztályt megfelelő munka-körrel ruházván föl, hogy a körébe vágó jelenségeket, czéljainak megvalósítására felölelhesse. A kik a „Kölcsey-kör“ munkásságát figyelemmel kisérték, tapasztalhatták, hogy a szakosztályok vezető emberei, társadalmunk minden aktuálisabb jelenségét megragadták, hogy a kör hivatásának megfe- lelőleg, a közízlés és művelődés fejlesztésére a kört életképessé tegyék. Csak úgy hirtelenében visszatekintve, a kör nagyobb szabású szereplései voltak: dicsőségesen uralkodó királyunk meg- koronáztalásának 25 éves jubileuma; a Jókai jubileum; egy nagyobb szabású Kölcsey-ün- nepély; a Kossuth gyász-ünnepély; a mil- leniumi öröm ünnepély rendezése; a csekei Kölcsey-ünnepély és a múlt év nyarán lefolyt helybeli és N.-Károlyi Petőfi ünnepség. Ezeken kívül: választékos műsorral közel száz matinét rendezett, melyeknek mindenkor nagyszámú hallgató közönsége volt. Működési körébe belevonta a megye és a város minden arra képes tagját és valójában: Br. Vécsey Józseftől kezdve, a ki a körnek elejétől elnöke, részint dialógokban, énekben, részint szavalásban, vagy zenében, egy pár száz működőt tudna máig a kör felmutatni. Nem különben a kör rendezi 1890-től évente a márc. 15.-ki hazafias ünnepélyeket is. Es mig a kör irodalmi és társadalmi szakosztálya, a kezdet nehézségeinek leküzdése mellett is ily tevékenységet fejtett ki, harmadik szakosztálya, mely hivatva1 van egykor kiváló szerepet vinni e megyében, a múzeumi szakosztály, lassú de biztos munkássággal halad folyton előbbre, úgy nagynevű Kölcseynk reliquiáinak össze- szedésében, mint a város és megye történelmileg oly sok, gazdag és - fontos emlékeinek összegyűjtésében. Mindezek elintézése, a melyeket itt csak úgy, hirtelenében szedünk össze és mutatunk be, évenként sok pénzbe és még több lelkes munkásságba kerülnek ! Midőn a „Szatmári Kölcsey-kör“ megalakult, az egyesület a tagoknak oly bőségében volt, hogy, ámbár az évi tagsági dij nem volt magasabb soha, mint egy forint, mégis a körnek, czéljainak megvalósítására, évenként több száz frt állott rendelkezésére. Lelkes, odaadó munkásság pedig nem hiányzott soha ! Ma azonban, részint elköltözködés, részint halálozás következtében, a tagok száma megfogyott. A kiadások pedig meg vannak, sőt: a napról-napra fejlődő múzeum ügye, évről-évre több és több pénzébe kerül az egyesületnek. Ez indította a kört arra, hogy a napokban tartott választmányi ülésén kimondta, hogy a nagy közönség becses támogatását, a tagok gyűjtése czéljából újra igénybe fogja venni és egyéb utakon is HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. gondoskodand, hogy az egyesület fcnjtg erejét növelje. Mi, beismerve és méltányolva a „Szatmári Kölcsey-körnek“ társadalmilag jótékony szereplését, a milyennek, egy ilyen fejlődő állapotban levő városnak is, pl. mint Szatmár- Németi szab. kir. város, mindenkor hiva- tottsága van: melegen ajánljuk közönségünk becses jóindulatába az egyesületet. Sokszor egy forintot rosszabb helyre is oda adunk, vagy meggondolatlan ul el- fecsérlünk; e czélra fordítva: tagjai leszünk egy olyan egyesületnek, mely azon működik, hogy e város lakossága legyen minél műveltebb és legyen minél jobb ízlésű, hiszen: a szellemi haladás a műveltség nyomában az anyagiak gyarapodása is járni szokott. Fogadja tehát a közönség azon része, a ki teheti, a helybeli „Kölcsey-kör“ tag gyűjtő-ivét bizalommal és tekintse az egyesület működését olyan szellemi munkásságnak, melynek ő maga is hasznát veheti, a melyben gyönyörködhetik, az utókor pedig hálás és magasztaló elismeréssel fog megemlékezni mindazokról, a kik, a közművelődés nagy munkájához bármi csekély részben is hozzájárultak. Addig is mig a tagsági gyűjtő-ivek a közönség közé kimennének tagsági jelentkezéseket elfogad a kör alelnöke: Dr. Farkas Antal ügyvéd és a kör titkára : Dr. Fechtel János főgymn. tanár. Megvagyunk róla győződve, hogy a „Szatmári Kölcsey-kör“ vezető férfiai a kik között ott van felekezeti külömbség nélkül városunk minden tevékenyebb és tekintélyesebb tagja, ha nem fognak sajnálni egy T Á R C Z A. A szegény kis Mari levelei. — Irta : Mátrayné Márk Aranka — Nagyon rosszul kezdődött a vizkereszt napja a szegény nyomorult Bus Andrásra. Hajnalban elterülve találta a kidült-bedült oldalú istállóban egyetlen jól tejelő tehénkéjét, s mire a nap nagy lustán kikászolódott a hosszú januári éjszakából s kibujtatta kiváncsi sárga ar- czát egy tömeg hófelleg szürke takarója alól, a Bus András szegényes, szalmás zsellérházán ott kelepelgetett a gólyamadár Az a csúf, tolakodó madár, mely még a hideg téli hónapok alatt is visszatér látogatóba másik hazájából: csőrében egy-egy visitó porontyot hozva ajándékba messze tengerekből. Pedig a gólyamadár becsületes, jó szándékú vendég, ki viszontszivességet kíván tenni puha nyári szállásáért, mely most üresen mere- dezik a zsellérház füstölgő kéményén. Bus András házánál pedig nagy a szomorúság az ajándék jöttére. Hét rosszul ruházott, kicsi, fázó test, hét éhes, követelő, mohó száj, s kereset télben semmi sem akad. A búza elfogyott, fűszeres ünnepi kalácsnak megsütik az őrlés utolját is. Tengeri liszt kenyérnek meg pépnek s pár zsák burgonya az egész gazdaság. Az urasághoz pedig hiába fordulnak, mit tud az uraság az ő nyomorukról, az ő keserves, gondterhes napjaikról ? Rész osztás még csak két hónap múlva lesz, addig nyomorogjon a szegény ember, a hogy tud. Mindezt meggondolta Bus András s cseppet sem örvendett annak a kis veres, tehetetlen teremtésnek, a kit a végzet oda rendelt a szalmával töltött ringó kis fabölcsőbe. Felesége is komor volt és szótalan, legalább fiút adott volna az Isten, de leány — és ismét leány . .. Sovány arczán megindul a könyhul- lás s restelkedve fordítja félre bekötött szédel- gős fejét. Bus András megszánja az asszonyt s tőle telhető gyöngédséggel végig simítja barázdás, éles kezét a fakó asszonyi arczori. — No ne búsulj hát Zsófi, lesz valahogyan ezután is, megélünk szegényesen. Mari is nagy leány már, beadjuk a városba szolgálni s segít rajtunk a keresetével. Az asszonyt csodálatosan megnyugtatja ez a biztatás. Igen, a Mari nagy leány. Mari kereshet már, ruhát is, élelmet is, néha tán még a kis testvéreknek is juttathat valamit. Egy kis könyv, meleg téli ruha. Ha nem csurran, csöppen legalább. Ezzel a jövőbe vetett reménynyel vette föl Bus András is a bölcsőben nyugtalankodó csöp- séget. — Ne sirj kis bolondom, hiszen ha az Isten ide szánt, hát csak ad erőt, egészséget is téged fölnevelni. így lett eldöntve a Bus Mari sorsa, ki egy kora íeggelen tarisznyával hátán, édes anyjával együtt a városba ment szolgálatot keresni. A keresztutig elkísérte két nagyobb testvére is, a mezítlábas kicsik váltig dideregtek a kemény fagyon. Édes anyjuk erősen rájuk rivalt: — Mit fagyoskodtok olyan nagyon, értetek már hidegebb telet is — a falu végétől majd vissza mentek; — ki tudja, Marit mikor látjuk itthon. A gyermekek erre csendesen'pisszegni kezdtek s szurtos kis dermedt kezükkel mázolták szét arczukon a megáradt forró könypatakot. — Küldj ám majd valamit nekem — suttogta titokban a nagyobbik. — Csak jók legyetek — majd mézeskalácsot kaptok — biztatta a néne, s félre húzta a vértelen gyermekarczra akaratoskodó szálkás, borzas haját. így volt a megválás. A kertek alatt még Danó Pistát találták, az uraság malaczait hajtogatta ólba a legény. Kikiáltott a sövénykeritás felett. — Isten megáldjon Mari, én is megyek ta- vaszszal a városba, sor alá, meglátogatlak akkor. * A rövidszoknyás, nagy csizmás falusi kis leánynak igen jó helye akadt a városban. Ámbár néhány estvéken az »üdvözlet« elmondása után sirdogálva vágyódott az elhagyott szegényes otthon után, napról-napra jobban törődött helyzetébe. S mikor a legközelebbi heti vásárkor meglátogatta anyja, boldogan beszélte, hogy a „nagysága" nem „kitartó“, nyájasan beszél hozzá, ajándékot is kapott már. Csak Annuskához hűséges legyen. Annuska pedig nagyon jó gyermek, szófogadóbb mint otthon Julcsa meg Eszti — aztán micsoda szép ruhái vannak, csupa selymes, bársonyos, megsimitani is gyönyörűség. Majd előszedett vászontarisznyájából nehány almát, pár diót, s egy viseltes ruhácskát An- nuskatól — vigye haza anyja a testvéreknek. A nagysága adta az almákat tegnap vacsoránál, a ruhácskát pedig a napokban kapta tőle. Rózj-
