Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-13 / 7. szám

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HEILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. IV. év. Szatmár, 1900. február 13. Bor-gazdaságunk érde­kében. A tegnapi városi közgyűlés bor-gaz­daságunk fellendítése érdekében egy fontos indítványt tárgyalt, melynek sorsáról a „közgyűlési“ rovatunk számol be. Inditványozóőszinterokonszevvel csügg a filoxera pusztítása által kopárrá lett s hajdan roppant pénzt jövedelmező szőlő- területeink betelepítésén és az indítvány keresztül vitelével illetőleg: a kormánynál való siker esetén, nagy fellendülést vár a szőlő-kultura terén, mert mondjuk ki őszin­tén : az összes adónemek között legbán- tóbb sőt igazságtalan, hogy az, aki annyi áldozatot hoz szőlője beplántálásáért, an­nak mindjárt egy kis hasznától adót fizessen! Az indítvány különben szóról-szóra, a következőképen szól: Mélyen tisztelt közgyűlés! Tekintettel arra a milliókra menő kárra, melyet a filoxera, a szőlőterületek kipusztitásával, az ország különböző ré­szein okozott; tekintettel arra a költséges és többféle elemi csapásokkal is küzdő s épen e miatt lassú betelepitési munkála­tokra, melyek a kipusztult szőlő-területek újból való betelepítésére vonatkoznak: fe­lette szükségesnek mutatkozik, úgy az egyesek, mint az egész ország szőlő-gaz­daságának szempontjából, hogy a kor­mány több utat, módot, könynyebbséget nyújtana arra, hogy az egykor virágzó, igy jövedelmező szőlő-területek szőiő-olt- ványokkal újra beültettessenek s igy az T Á R C Z A. A fánk, meg a verébfogás Hogy kerül egymás mellé a fánk, meg a verébfogás ? Hogy kerül egymás mellé a más világon Kozarek a hóhér, meg az angol gyarmat ügyi miniszter? Isten rendelése mindakettő. Kozarek és Chamberlainé között azonban csak az a külömbség, hogy Kozarek parancs­szóra, kötelességből ölt, Chamberlainé pedig ostoba felfuvalkodottságában hajtja búr mészár­székre az angol katonákat. S igy ők jól meg­férhetnek egymás mellett a gyehenna tüzében ahol mégis Chanberlainenak kell alúl lennie. Hanem a fánk, meg a veréb mégis csak más j dűlőben terem ! Lehet húsz éve, ha ugyan többet is nem mondhatnék. Jómagam alig tét dig érő nadrágot viseltem. Az édes apámnak akkor sem volt már egyszál fekete haja sem mind fehérré őszült. Ma már fehér hajszál is csak itt ott akad fején. Az ötven, ötvenöt éves emberek nem szólitgat ták még uram bátymának mint ma teszik s tehetik is. Esztendőnként legalább egyszer öszsze I ütötte bokáit. Karácsony első napján este. István estvéjén. Ma már nem a kettőt ütné össze, csak az egyiket a másikhoz. Nyolcz tiz szál czigány megjött minden | évben öles legények voltak mind s egy apának fiai s unokái. Deg< n abban a bandában nein j kereset meg falat kenyeret sem. Először is mert ők magok is voltak elegen, ha enni kellett! De egyes szőlőbirtokosoknak épen úgy mint az országnak magának valahára hasznot nyújtsanak. Kipusztult szőlő-területeinknek köny- nyebb szerrel, illetőleg: több kedvvel ki­tartással való betelepítését czélozza jelen indítványom, melyet pártolás végett a kö­vetkezőkben van szerencsém a mélyen tisztelt közgyűléshez beterjeszteni: írjon fel a Közgyűlés a Törvényhozó testülethez, illetőleg a kormányhoz és ké­relmezze, hogy mindazokat, a kik a filoxera által elpusztított szőlő-területeiket újra be­ültetik, a betelepitési munkálatoktól szá­mított tiz esztendőre, szőlő-területeik nagy­sága szerint, a termelt must mennyiségből 300 litertől 1000 literig és pedig: egy ka- tasztrális hold betelepítés után 400, ket­tőtől öt kát. holdig 800, öt kát. hold be­telepítésen felül 1000 liter bor fogyasztási adómentesség kedvezményében részesítse, szem előtt tartván ez által azt, hogy bor­termő vidékeink lakossága, e kedvezmény­től is ösztönözve, nagyobb kedvvel, több kitartással és minél szélesebb körben fog­jon kipusztult szőlő-területének beplántá- lásához. Midőn jelen indítványomat a közgaz­daság emelése és javítása szempontjából van szerencsém a mélyen tisztelt Közgyű­léshez beterjeszteni, kérem egyszersmind, hogy elfogadás esetén, pártolás végett, az egyes törvényhatóságokhoz megküldeni mél- tóztassék, hogy igy minél _ több oldalról legyen a kormány figyelme felhiva kipusz­tult szőlő-területeinknek minél könynyeb- ben való betelepítésére, mert csak a kor­mánynak minél több oldalú támogatása, főként, mert más apa szülötte nem igen ütötte volna meg a mértéket magasságban. Ma már egy szál legény közülök egy magá­ban. Senkit sem fogad be a bandába, és senki bandájába be nem áll. Nem tudott ő csak azok­kal muzsikálni, akik most már szent Dáviddal hegedülnek. Majd ha eljut hozzájok, újra b;áll a bandába kis bőgősnek. Ez a czigány ismertetés ugyan nem okvet­len tartozik a dologra, de hát nekem jól esik elmondanom azokról a Toldi fiúkról, akik kis gyermekkoromban nem egyszer térdeiken rin­gattak muzsikus czigányról úgy sem igen Írnak emlékezést hacsak nem egy Radics Vilmos, vagy épen Rácz Pali. Lányok is kerültek, eladók, serdűlők. Ezek csak mulatni, amazok legátust látni is. Különösen akkor, mikor előre tudták, hogy Vadas Józsi lesz az ünnepi követ . . Vadas Józsi ?! Jól ismerték supplikáns korából, amikor Csokonai fajta csikóbőrös kulacsot hordott táska helyett az oldalán s nem a paróchiára szállott, de a pincze gádorba, hová a papot is meginvitálta. Meg aztán szép legény is volt és ami fő, a szomszéd falubeli pap lányának udvarolt, aki évenkint, gyermekkorától szeretettel fogadott vendégünk vala. Az őszbe csavarodott czigány-legények hangszerein megzendült a »Sik a puszta, se halma, sein erdeje«, az édes apám legkedvesebb nótája ; utána a talp alá valók s ifja, öregje úgy megropogtatta a tánezosnéja derekát, hogy job­ban sem kellett. Nem is volt szünete, csak mikor a vacsorá­segitsége eredményezheti: hogy Magyar- országnak egykor világhírű és gazdag bortermelése újra felvirágzik. Mivel pedig mint a köztudomás iga­zolja: nálunk bortermelésünk általánosabb korában, úgy a testet, mint a lelket egya­ránt romboló iszákosság» oly mértékben nem volt elharapózva mint ma, az általá­nossá vált pálinka ivás következtében, biz­ton remélhető te'hát a bortermelés felvirág­zásától az iszákosság "általános és aljas szenvedélyének korlátozása is, melyet pe­dig minden kormánynak lehetőleg megfé­kezni, erkölcsi kötelessége. Mély tisztelettel: ^ Szatmár, 1900. febr. 1. Mátray Lajos v. bizottsági tag. Fentebbi indítványt a városi gazda­sági szakosztály pártolólag terjeszti a köz­gyűlés elé, ajánlván, hogy pártolás végett küldessék meg az összes törvényhatósá­goknak. Törvényhatósági közgyűlésünk pedig keresse meg az országgyűlést az indítványban kifejtett kedvezmények ke­resztül vitele tárgyában. Reméljük, hogy a hivatalos város a maga rászéről el fog mindent követni, hogy a kormány, az indítvány értelmében, se­gítségére legyen borgazdaságunk felvirá­goztatásának. A Széchenyi Társulat ülése. A Széchenyi Társulat igazgató választ­mánya f. hó 7-én választmányi ülést tartott, me­lyen sajnálattal vette tudomásul az igazgató azon bejelentését, hogy Br. Vécsey József az elnök­höz tálalni kezdettek. — A lányok szolgáltak fel, meg a legátus, Vadas Józsi, akinek egyéb­ként senki nem köszönte meg, mivel a zsebében hordott kis villával mindenféle apró merhának a zúzáját kihalászta a tálból. A szakács asszony betálalta ; inyencz vendég várta, leste, kereste ; a kis öcsém bőgött érte; a legátus pedig még a pitvarban megtörölte utána a száját. Persze nem látta más, csak az ott muzsikáló nyolcz, tiz czigány legény. . Hát még mikor a fánkra került a sor ! ? Ta­lálás közben sütötték hogy azon módon melegen kerüljön az asztalra. A Vadas Józsi szeme nagyokat villant, halálba szerette a fánkot, de csak úgy ha kikaphatta a zsírból, mikor a felületén lebegett. Igen ám csak­hogy azt már nem csak a czigányok látták volna megl Ahoz engedelmet kellett kérni előbb, meg is kapta. Csakhogy váltságdíjul el kellet monda­nia a miatyánkot. S mi áldozat volt ez a frissen sült fánkért. Mi atyánk ! ki vagy stb. stb. S mondta a le­gátus féltérdre ereszkedve a lányok előtt olyan áhítattal, mintha az öreg czenzorok előtt lebegné a katedráról A mi mindennapi kenyerünket add meg ne­künk“ ! Igen ám! Csakhogy a fánkon járt az esze, s a kenyér helyett fánkot mondott. A lányok kaczajra fakadtak, de ő csak csen­gett tovább : „tied az ország, hatalom és dicső­ség mindörökké, ámen“ Az ámennek a felét már vissza nyelte a fánk­kal melyet a lábasból a tiz körmével kapott ki. üs a fánk evésnek nem lett vége-hoszza, né­melyiket ketté sem tépte, csak nyelte mint a gó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom