Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-18 / 51. szám
IV. óv. Szatmár, 1900. deczember 18. 51. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 írt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Wcinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. __________~>i Telefon 80. szám ngA magyar társadalom. A „Szatmár-németi Iparos ifjak Otthona“ által decz. 9-én rendezett estélyen felolvasta szerzője Biki Károly szatmári ev. ref., esperes-lelkész. Magyarország társadalmi élete darabokra van szaggatva a sokfele nemzetiségek, és félekezetek miatt. Mindeniknek másmás ideáljai, czéljai, elvei vannak. Hazánk népességéből mintegy 60”/,, vallja magát magyarnak, a többi idegen nemzetiség. Idegen, nemcsak nyelvében, de törekvéseiben 1 is. Hazánk földrajzi fekvésénél fogva összekötő láncszemet képez kelet és nyűgöt között. Megtörik rajta kelet barbarizmusa és átszivárog rajta nyűgöt kultúrája. A két ellentétes pólus rajtunk erőlködik. Innen van jellemünkben, már t. i. társadalmunk jellemében a meg nem állapodott hullámzás. Erős törekvés a nemzeti egység után, vegyítve az idegen kultúra utáni törekvéssel. Az egységes magyar nemzeti állam eszméje, vegyítve a szövetséges Ausztria nagy hatalmi állásával. Magyar nemzeti kultúra, átitatva germanizmussal. Ezt nevezem meg nem állapodott hullámzásnak társadalmunk jelenében. Magyarosítani a nemzetiségeket ez a jelszavunk, s a tény az, hogy az idegen nemzetiségekbe beolvadnak hazánkfiai, a széleken. A magyar nép csak ott őrzi meg faji jellegét, hol számbeli túlsúlyban tömörül, még ott is nagy hajlama van felvenni az idegen kultúrát. A magyar középosztályban erős gyökeret vert a meggyőződés, hogy németnyelvnélkülnem lehetboldogulni, ezért taníttatja gyermekét németül. — Kereskedőink pláne mcllőzhetetlennek tartják pályájukon. Még a köznép is egy fejjel nagyobbnak látja azt a kiszolgált katonát, aki három évi szolgálat után hazakerülve falujába, csak úgy foghegyen beszéli a magyar nyelvet, s el nem mulasztja néhány ismerős német szót keverni beszédébe. A falusi fuvaros, a ki zsidókat hord vásárokra, brillirozik azzal a nehány német szóval, mit ellesett a háta mögül. Tagadhatatlan, hogy nagy a hajlamunk utánozni az idegent s kevésbé ragaszkodunk a magunkéhoz, mint kellene. Egy német ember hetekig, hónapokig utazik Magyarországon, soha nem hall magyar szót, mert mindenki németül beszél a kedvéért. Városainkban, úgy a vidékén, mint Budapesten, közhelyeken, kávéházakban, éttermekben többnyire német a társalgási nyelv. Iskoláinkban, magyar családoknál mindenütt forszírozzák a germán kultúrát. Tudományosságunk a német tudomány emlőiből táplálkozik. Ha magyar tudós könyvet akar Írni, három német könyvből állítja azt össze s magas szemöldökkel idézi könyvében a tizedrangu német tudósokat, ékes germán nyelven. Iparunk, művészetünk nem tud önállóan fejlődni, nem bírunk magyar jelleget, sl\ It teremteni, mert mindenben a néme et utánozzuk. Még nem oly régen a magyar közélet nyelve a latin volt. Gyermekeink kicsiny korukban már Celláriust forgatták. Törvényeink, tudományos könyveink latin nyelven Írattak. Magyarul csak a paraszt, a jobbágy beszélt. Magyarosításról szó sem lehetett. De nem lehet ma sem. Nincs meg ahoz a magyar társadalomnak a kellő öntudata, energiája. Föl lobban egyszer egyszer társadalmunkban a nemzeti öntudat, létrehoz egy-egy közművelődési egyesületet, de nincs meg bennünk a következetesség, a kiUnás, a mindennapi törekvés arra, hogy a nagy czélt el is érjük. A tény az, hogy a román lakta vidékeken a magyarság eloláhosodik. Tény, hogy az apró nemzetiségek erőre jutnak s állami létünk nem bir megszilárdulni. Magyar társadalmunk egyik nyílt sebének tartom tehát a nemzetiségi szét- szakgatottságot s ezzel együtt a germa- nizmust. A széttagolás egyik főtényezője a fe- lekezeties villongás, kivált az utóbbi időkben. A vallás az emberi szivnek legelrej- tettebb legbensőbb kincse» ahoz nyúlni, azt megsérteni valóságos vandalizmus. A lelkiismereti szabadság ős jog, melyet tisztelettel kell tartanunk kölcsönösen. És i me van egy irányzat társadalmunkban, mely a kisebb és gyöngébb vallásfelekezetek rovására minden hatalmat a maga számára akar befolyásolni. Külö • zászlók alatt, külön jelszók mellett növeli táborát s megfeledkezik a legfőbb törvényről, hogy: a haza minden előtt! — Soha ennél nagyobh csapást nem mérhet a magyar hazára senki, mint ha a vallás orvé alatt bontja meg a hazafiui egyetértést s szakgatja mega magyar társadalmat! A széttagolás mellett nagy gyöngéje a magyar társadalomnak az osztálygőg. Agráriusok, merkantilisták, főnemesség, köznemesség, városi polgár, falusi paraszt, honoratior, dzsentri, iparos stb. stb. mind élesen elkülönítik magukat egymástól. Lenézi egyik a másikat. A dzsentri dehogy adná fiát iparosnak, hiszen az ősi ezimer ott lóg a falon s azt megszégyeníteni nem szabad. Ki hallotta azt, hogy aki elvégezte a földesúri pályát, iparos legyen? Hiába mondjuk, hogy az angol főnemesség nagyon sok tagja iparmühelyek, gyárak élén áll s fölveszik a munkás blúzt magukra, — hiába mondjuk, hogy a legfüggetlenebb, legjövedelmezőbb pálya az ipar, okszerű ta- nultsággal folytatva azt — a mi tő és középnemességünk irtózik a lateiner és iparos pályától. Ez az egyik oka annak, hogy nálunk az ipar nem fejlődik. Nagyon kevés nálunk az iparos. Egy statisztikai táblázatból jegyzem itt ki a következő adatokat : 1000 lélek közül volt • iparos földmive^ kereskedő Angliában 234 120 28 Belgiumban 310 490 64 Franciaorsz. 280 51Ó 44 Szász ,, 561 256 78 M 'gyár „ 41 6p0 8 Magyarország földmivelő állam, erre van mintegy hivatva, utalva talaja által. De lehetne iparos állam is, mert ahoz meg van minden természeti adománya. Csakhogy a magyar társadalom semmibe veszi a magyar ipart. Neki minden külföldi kell. Bécsi czipő, prágai kesztyű . . . sőt tán a sonkát is jobb izüen fogyasztja, ha prágai sonkának mondják. Óriási nagy tévedése az a magyar társadalomnak, hogy ipar szükségletét külföldről látja el s hazai iparát senyvedői hagyja. Kiviszi nyers terményeit olcsó árban s behozza feldolgozva drága pénzen, a helyett, hogy itthon dolgoztatná fel. Pedig nyers termények előállítása távoli piaczok számára, csak rabszolgának való munka. Iparunk föllendité- sét természetesen nagy mértékben akadályozza a vámpolitika, mely szerint Magyar- ország a szomszéd Ausztria iparczikkeinek majdnem egyetlen piacza. így aztán nem csuda, ha a tőke nem keres elhelyezkedést Magyarországon a nagy ipar czéljaira. Bárki állítsa is azért az ellenkezőt, nekem az a meggyőződésem, hogy nem lesz addig iparunk, mig Magyarország önállóan be nem rendezkedik s vámsorompóit föl nem állítja, akkor talán a magyar társadalom is más szemmel nézi az iparos pályát. A magyar társadalom egyik sötét foltját képezi szerintem az oktalan fényűzés, esztelen költekezés. Hát bizony e tekintetben keleti nép vagyunk. Nézzük meg csak hazánkban a németeket, svábokat, szászokat. Szorgalom, takarékosság, rend- és tisztaságszeretet látszik házaikon, községeikben, vagyonosság, jóllét tűnik szemünkbe vidékeiken. Ugyanazon földön a magyar paraszt alig tud megélni. Háza fecskefészek a sváb nagy rendű házához képest, — lovai gebék a sváb lovak mellett. Igen, mert a magyar paraszt forintokat költ ott, ahol a sváb filléreket. Azok a régi idők elmúltak, midőn saját szösze fonta vászonból ruházkodott a nép, ma könnyű gyolcs, lenge perkai kell, a legényeknek, lánynak, kesztyű, napernyő, szövet czipő, kalap, selyem szoknya jái ja még a szegényebb sorsú lányoknál is, — rá- más-csizma, czigaretta a legényeknél, — ehez aztán kártya, czigány és dinom-dá- noni. Akárhány paraszt legény van, aki hányivetiségből reá váró örökségét előre eldorbézolja. S ezzel csak követi a közép- osztály példáját. Mert a földbirtokos-osztály egy része szintén elmulatta a földet lábai alól. Akárhány közép nemesi birtok került élelmesebb kezekre. A családi gőg, rangkórság, urhatnámság, dologkerülés, mulatozás ennek az osztályrak is vérében van. Nem tudom pontos számadatokkal most bizonyítani, de könnyű volna után keresni, hogy a magyar földbirtokos osztálynak mennyi a betáblázott adóssága. Oly horribilis összeggel van megterhelve a földbirtok, hogy alig ér valamivel többet. — -Az iparos sem igen vethet szemére másoknak c tekintetben valamit. Ötét is igen elkapta a világ. Panaszkodik a ne-
