Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-11 / 50. szám
Szatmár, 1900. SZ ATMÁR-NÉMETI. Deczember 11' Kovács Leó ellenzi ez adót. Nem kell | gátolni az építkezési kedvet. Vessen ki a j város luxus adót, nőtlenségi adót stb. ha | pénzre van szüksége. Dr. ifj. Farkas Antal hivatkozik arra, hogy országos törvény mondja ki az uj házak adó mentességét, szintén nem járul a javaslathoz. Felhozza azt is, hogy azokat, akik az adómentesség reményében építettek, most meg terhelni nem igazságos. És tekintetbe kell venni azt is, hogy nem gazdag, de szegény emberek építkeztek, kik arra számítottak, hogy felvett adósságukat, mivel az adó alól mentesek lesznek, le tudják törleszteni. Dr. Keresztszegi Lajos azt tekinti vissza élésnek, hogy eddig nem szedetett ez adó. Az orsz. törvény az állami- adóról szól, a községi adót pedig még a főváros is szedi. Főszámvevő felvilágosításul megjegyzi, hogy eddig ez adó azért nem szedetett, bár a költségvetések kapcsán kimuttatott,- mert a közgyűlés a kivetés jogával élni nem akart. Polgármester a házbirtokot tartja egyedül megadóztathatónak, a földet, ipart nem. A földmives, iparos a legnehezebb helyzetben van. Már pedig ha az indítvány einem fogadtatik, ezekre hárittatnék a teher. Eddig a város megajándékozta ezzel a háztulajdonosokat, hogy az építkezési kedvet fokozza. S volt sok spekuláns ember, ki örökösen adó nélkül lakott. Főjegyző nem tartja jogosnak, méltányosnak, sőt szépnek sem, ha most azokon, kik a ház építésbe bele vitettek, adóval megterheltessenek. Vesse ki a város, ha szüksége van reá, ezen adót, de az a múltra ne bírjon visszaható erővel, azaz, a kik még ez évben építkeztek azokra a határozat ne terjesztessék ki. Id. dr. Farkas Antal megjegyzi, hogy nem tudja, szabad-e azoknak a kérdéshez szólani, a kik érdekelt fe'ek. És nem látja, miért élvezzen kiváltságot a ház, midőn más birtok föld, stb. kiváltságot nem élvez és fizeti az adót vásárlása első per- czétől kezdve, pedig ez is csak oly vagyon, mint a ház. A kérdés az, van-e rá joga a városnak, hogy ez adót kivesse, szükséges-e hogy kivettessék, jogos-e, igaz- ságos-e, hogy kivettessék. Mind 3 kérdésre igennel kell felelnünk, azért pártolja a határozati javaslatot. Csőm a y Imre megjegyzi, hogy ő már nem érdekelt fél, mert 1902-ben már rémes alakot. Hol merőn nézett rám, hol integetett jobbra-balra, hol meg visszafelé hitt. Valami titkos ösztön arra késztetett, hogy megállítsam a vonatot. Leszálltam. Rohamvást jött velem szembe a vonatvezető. — Mi történt? —kérdezte dühösen és türelmetlenül. Ostoba gyermeknek tüntettem föl önmagam előtt. A gigászi asszony kisértet alakjából ezúttal mit sem láttam. — Jelenésünk volt — dadogtam. — Nem tudom1 mi volt. Nagy fekete szellem volt, a mely karjával folyton hátrafelé intett. A vonatvezető furcsán nézett rám. — Megbolondult? Sajnálnám. Próbálja meg kérem, vigyen át benünket még a hídon. Húsz métert haladhattunk mikor hirtelen meg kellett állítanom a vonatot Lábunk előtt fekete mélység tátongott, a honnan a hullámzó ár zugó morgása hatott felénk. A sok esőzés megdagasztotta a folyót és ez magával ragadta a régi roskatag hidat. Jó hogy a fekete asszony intelme miatt óvatosan haladtam és idejekorán megállíthattam a vonatok A fekete asszony akkor is előttem tánczolt. Most már a vonatvezető is hívőmmé szegődött — Ezt a jelenséget látta maga? — Igen. Az utasok hálálkodva szorongatták a kezemet. Egy fitatal chikagói technikus meg halgatta a »feke asszony czimü mesét« és megnézte a lokomotív ablakát a melyre a reflektor egy mozgó moly képét rajzolta. Képzeletem a megnagybbodott képet kívül helyezte az ablakon és asszony alaknak színezte ki. r Ez az a bizonyos moly és ezért kellemes emlék ez nekem. az ő adómentessége lejár. Azért felszólal és szól a határozati javaslat ellen. Nem kell kivetni ez adót, mert városunkban még fokozni kell az építési kedvet, nem pedig az elé gátat emelni. Sok még nálunk az elavult ház, beépítetlen terület. Mindössze 15 ezer koronát jövedelmezne ez adó a városnak. Ez csekély, s nagyobb lesz a kár azon, hogy az adó elfogadása esetén a házak ára óriását csökkenni fog. Már pedig, ha a közönség szegényebb lesz a város lesz szegényebb. Ha az építkezés megcsökken, az ipar is csökkenni fog. Kőmives ács stb. sokkal kevesebb adót fog fizetni, az a 15 ezer kor. befolyó adó nem éri meg ezeket a veszteségeket a város nem nyer felényit sem a a vámon, a mennyit elveszt a réven. Egy olasz munkás azt mondta Ungaria e non- perfecta, Magyarország még nincs felépítve. Ezt városunkra is ellehet mondani. Ezért ellenzi a javaslatot. A többség a javaslat' >t elfogadta, 24 szóval 19 ellen. 2-ik javaslata a bizottságnak, hogy a községi adó után is szedessék a késedelmi kamat. Jogot ad erre egy közözelebbi közig. bir. döntvény. E czimen mintegy 1000 K. folyna be a közpénztárba. A javaslat elfogadtatott vita nélkül. A Morgó-hegyen és az oláh templom környékén két kút fúrását rendelte el már pár éve a közgyűlés. Most lenne vállalkozó, de a közgyűlés nem megy bele az uj kutak készítésébe. Fő czél most a meglevő kutak rendben tartása és az, hogy a kutmesteri állás egy szakképzett ember által betöltessék. Az erdész javaslatára 1 évre, mint próba időre elhatároztatott a fák eladási rendszerének megállapítása. A javaslat szerint a tűzifa ára a helyszínén az erdőőrnél fizettetik, a ki mihelyt 200 koronát beszedett, az erdésznek beszámol s az beadja a pénzt .a közpénztárba. A javaslat elfogadtatott. A népszámlálásnál felmerülő többlet kiadásokra szükséges 350 K. utaltatott. A népszámláló biztosok, tekintet nélkül arra, 8 v. 10 nap alatt végzik el a munkálatot, 40 K. dijat fognak kapni. A kövezetvámdijtételek a közjövedelmek fokozása czéljából emeltettek a vasúton érkező luxszus czikkeknél. A módosítás szerint a bérkocsisok évi 10 K. kövezet számot fognak fizetni. A rendészeti bizottság javaslata alapján özv. Kolozsvári Lajosne Kinizsi utczai telkének kétfelé osztása megengedtetett. Fröhlich Róbert, villamvilágitási igazgató 1 évi próba éve még egy évre meg- hosszabbittatott. Tárgyaltattak ezután a hatósági átiratok : 1. Szabolcs-vármegye a köztisztviselők hivatali fizetésének adómentessége tárgyában a magy. kir. pénzügyminisztériumhoz intézett feliratának pártolása ügyében. Háromszék-vármegye átirata a nemzetiégi egyenjogúságról alkotott 1888. évi 44. t. ez. módosítása iránt. 3. Temesvár sz. kir. város átirata az 1884. évi XVII. t.-cz. 13 §-ának módosítása iránt. Az első és utolsó mellőztetett a 2-ik elfogadtatott. Végül Dudás Ferencz központi erdő- véd lakbér felemelése iránti kérvénye olvastatott. A közgyűlés a kérelmet elutasította. Megengedte azonban, hogy kiküldetése alkalmával szabályszerű élelmezési és fuvarköltségét felszámíthassa. Ezzel a közgyűlés fi óra után véget ért. Színészet. A lefolyt hétnek két előadása volt, a mely különös figyelmet érdemel : Kedden, f. hó 4-én Vörösmarty Mihály emlékére, a társulat egyik szép drámáját, az ős magyar időkbe benyúló „Aldozat“-ot elevenítette föl. A publikum lehetett volna nagyobb is a nézőtéren, de a kik jelen voltak, élvezetes előadásban gyönyörködtek. Azt a bájt, azt a zengzetességet és eszmedus tartalmat, melyek Vörösmarty darabjait jellemzik, Holéczi és Markovics kitűnő előadásának és felfogásának köszönjük ; a többi szereplők előadásán meglátszott a tuczat darabok hétköznapi beszéd modora. Holéczy, Zenöt, az elhagyott kedvest, Markovics Csilárt, a fiatal szerelmes leányt juttatták helyes felfogásuk és találó temperamentumokkal érvényre és arattak sok tapsot sikeres alakításaikért. Molnár mint Zaránd, Kemény pedig mint Szabolcs, sok álpathoszt vegyítettek az érzelmi körbe, melyben mozogtak. Csütörtökön, f. hó 6-án volt az idén az első jutalom-játék, Holéczi Ilona, a társulat kiváló tehetségű drámai hősnője lépett fel „Lecouvreur Adrienne“ czimü nagyhatású drámában, melyről elmondhatjuk, hogy az idén a legjobban sikerült. Daczára, a napokig tartó rossz időjárásnak, még a távoli vidékről is sokan jöttek be ezen estére, úgy hogy ezen esti teltházról elmondható, hogy nagyon elegáns publicuma volt. Az ünnepeltet, kilépésekor perczekig tartó tapsvihar fogadta és több csokor és egy öt pecsétes levél kíséretében egy díszes babér koszorút és egy nagyon szép virág kosarat nyújtottak föl a színpadra. Holéczy alakítása ihlettel teljes s a művészet magaslatán állott. Jól esett lá'nunk tapasztalni a színházban azt a hatást, a melyet egy igazán jól és szépen előadott dráma tesz a közönségre, mi a mai kérészéletű darabok előadása közepét, a drámai költészetnek valóságos hódítása. Holéczy mellett elismerés illeti Markovics Mar- gitot, Bouillon szép és nagy szerepében, melynek természetes előadásával nagyban ho zájárult a teljes sikerhez. Dicsérettel kell még felemlítenünk Molnárt Maurice szerepében. Nem mulaszthatjuk el, ezen előadásról szólván, hogy a két fő szereplő, Holéczy és Markovics oly szép, értékes és elegáns toilettekben jelentek meg. melyek, nagyban emelték az illúziót. Decz. 8-án szombaton, az ünnep alkalmából 2 előadás volt, d u. leszállított helyárakkal az „arany lakodalom“ adatott. Este rendes heljm- lakkal Sonpe két bájos operettje került színre. Elsőnek „A szép Galethea“, másodiknak „A pajkos diákok“. Az élvezetesnek Ígérkező estére jó felház gyűlt egybe s a közönség várakozásában nem is csalatkozott. —- Szép Galethea gyönyörű zenéjét Réthi és Csőívgh elragadóan énekelték. .n .hatalmas hangon előadott áriáktól csak úgy zúgott a színház. Jók voltak Jászai Mariska és Hetényi is, az előbbi Ganymed, az u óbbi Mydás szerepében. A pajkos diákokban Szalóczy szokott kedvességével játszott és énekelt. Sz ti - kay Fleck Timotheus, a diákok csizmatisztitója szerepében szerzett sok derült perczet és tapsokat. Különösen ki kell emelnünk Szepessy az uzsq1 rás szerepéösa. A mint a pénzszámlálás után az élet évek számlálására tért át s a különböző élet korokat jelenítette énekével és játékával, valóban művészi magaslatra emelkedett. Szép volt a diákok kara is, különösen mikor az ifjú jegyes pár, Kemény és Szegedy énekét kisérte, azjsmert „Gaudeamus igitur“ kezdetű diák dallal. Dicséret illeti a karmestert a sikeres betanilásárt. Nem különben figyelemre méltó színházi műsorunknak az a rendellenessége s ezzel kapcsolatosan a szinügyi bizottságnak azon érthetetlen magatartása, hogy hétről-hétre népszínművet nem látunk. Már pedig, ha egyébkor nem is, vasárnaponként legalább, elvárná a közönség, hogy e műfajtól meg ne fosztassék. Karczolatok a hétről. Lefokoztak egy altisztet, mert a zárdába hatolt. Most már le kell fokozni az operett czimét is: Nem „Tiszt urak a zárdában,“ hanem „Altiszt urak a zárdában.“ * Beszélgetés az Asszonyregiment előadásán. — No, mit szólasz a regimenthez? — A regiment nem sokat ér, hanem a vezér, az már aztán valami. * Buta egy ló, nem akart egyet sem lépni a bájos primadonnával. — Oly kedves terhet én a világ végéig is elczipelnék, mondja egy habitüé. * Bámulja egy hegyi vinczellér a telefont. Furcsa is az, hogy a gazda felszólhat Szatmár- ról a hegyre, hogy mit csinál a vinczellér? mondják a bámuló atyafinak. Lesz is most szigorú ellenőrzés! — Hát aztán — kérdi a ravage hegyi —- van-e szeme is, instálom alásan, ennek a masinának ? — Nincs annak.
