Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-20 / 47. szám
Szatmár, 1900. mindig Szatmá r-N émetinek mondják és írják, annyival is inkább, mert ez épen oly történelmi, mint jogi igazság és benne Németi mindenkor megfogja találni azt, a mi az övé, hogy t. i. ő képezi a városnak felét és ha igazságosak akarunk lenni: Németinek, mint a mely városrész polgárai épen oly adófizetői e városnak, mint a szatmárrészi polgárok, épen úgy kell részesülni a haladás mindennemű ágában, mint a vele testvér Szatmárnak. Egy kitűnő magyar iró. Eötvös Károlyról szól most az ének. Van-e magyar ember, ki e nevet nem ismeri ? Kárpátoktól az Adriáig alig van ma ennél kellemesebb hangzású irói név! a ki egyébként is országos nevű ember. Ezt a nevet tulajdonképen az irodalom rovatába utalná most épen aktuáli- tása. Épen most hagyta el a sajtót szép- irodalmi munkásságának első két kötete. De megszoktuk mi már azt, hogy Eötvös Károly neve minden alakjában túláradjon az újság rovatok szűk korlátain. Ha publicista, ha a múltnak bámulatos krónikása, a jelennek pedig édes mesemondója . . . mindenképen általános és az egész magyar népnek becses az ő megnyilatkozása. Lehet neki, mint ügyvédnek, elég ellensége. Lehet, mint publicistának számanélküli ellenfele; de az irodalom semleges terület; itt a fénynek nem szabad árnyékának lenni soha. A kiket más tereken sokszor összekülönböztet az ellentétes érdekek sivársága, itt zavartalan örömmel, tiszta szívvel kell, hogy üdvözöljék, a hamisítatlan magyar szellemnek e klasszikus szépségű és csodálatos bűvös-bájos erejű megszólaltatóját. Örökkön örökké élő tiszta, hamisítatlan magyar szellem, saját fiaid is hányszor megtagadtak, megvetettek és megcsu- foltak már tégedet. Barbárnak nevezték azt a nyelvet, melynek szépsége ma már bámulatba ejti még a legműveltebb külföldi írókat is. Nem kellett még a mieinknek sem ama magyar szellem, a kiknek elfogultsága, vagy vakondok szeme nem ismerte fel a te ragyogásodat. Idegenbe meresztették szemeiket és mert tégedet meglátni nem tudtak, kicsinyéivé lenéztek. Azt hozták fel ellened, hogy mérsékelt okosságod közönséges parasztfurfang, élezed, sziporkázó szellemed durvaság, fönséged káraikor a falubeli ismerősök be-benéztek a baka- fiukhoz néminemű telekosarakkal. — Nem valami nagy história volt az. Dimjén Péter éppen ott pipázott az egyik ablakban, a mikor csak látja, hogy egy olyanféle leányzó beszélget odalenn Füsüs Gyurkával, mint az ő otthoni Rózsája. Az volt bizony tetőtől-talpig. Még csak el sem tudott fordulni az ablaktól, úgy összeszorult valami a szive körül, amikor meglátta azt a vidám trécselést. Jött még pedig több is. Nem is ő utánna kérdezősködött odalen a Rózsa. — Tulipiros keszkenőből szép piros almákat öntött a Füsüs Gyurka rézgombos sapkájába. Elfordult az ablaktól. Nem tudta tovább nézni. Aztán csak várta szivdobog/a, nem ko- peg-e felfelé a lépcsőn a leány magassarku czi- pellője. Nem jött. Visszament az akáczos faluba, a nélkül, hogy a Péter eszébe jutott volna. Hát mégis igaz volt, hogy elszerette tőle Füsüs Gyurka azt a leányt. ... A nagy manőver előtt történhetett egy pár hónappal . . . # Megcsörren a kukoricza levele. Az esti szellő kezd már vele játszani. Olyan elhagyatott az egész vidék, mintha szegény Füsüs Gyurkát gyászolná. Mit ér az, hogy Demjén Péter is kivette a maga részét már a sorstól. Ő legalább ott pihen a levélhullató suttogó akáczok alatt. Szegény Füsüs Gyurka meg itt a kopasz domboldalon. Még a hazatérő, dalolgató leányok sem haladnak el mellette néha-néha. Thury Z. romkodás, magad pedig épen a sötét elmaradottság vagy! Holott csak te benned rejlik az igazi teremtő nemzeti szellem. Csodálatos erővel is bir ez a magyar nemzeti szellem! A mikor ez látszólag kiveszni látszott már a szivekből, épen a kozmopolita elernyedés legsivárabb idejében bukkan fel egy kiváló képviselőjében és a nemzeti karakter szétszórt vonásaiból önmagának örök dicsőségű képet sző. Ez az Eötvös Károly életrajza! Mig sok más iró az irodalom szárnyain emelkedik fel hűvösebb régiókba, ő egy sikerekben gazdag élet után magához emelte az irodalmat. Az a magyar klaszssikus nemzeti szellem, a mely oly sokáig némán lappangott, ime újra életrekelt és erejében megizmosodva, teljes pompájában ragyog elő egy Kossuth Lajos, Eötvös Károly és társai müveiben. Nemzeti jelleg ez és mégis általános európai, a szó legigazabb értelmében magyar irály és még sem ^ barbár, mint ellenségeink állították. És ha valaki kételkedni merészelne mégis a magyar szellem fejlődő képessegében, vegye az csak kezébe Eötvös Károly müveit. Tiszta magyar voltuk elbájolja, sziporkázó elmésségük csodálatra ragadja. A tisztán elfogult nemzeties irók szükkörü látóhatára messze kiszélesedik az ő müveiben. Ál- mélkodással csodálva látjuk, hogy a magyarság korlát-fáján belől e müvek lelkében egy egész derék nemzet él. A magyar hamisítatlan tiszta és nemes családias élet szűzies összhangja szól ezekből a müvekből édesdeden felénk. Nincs ezekben a kozmopolitizrnusnak csak egy halvány szikrája sem, hanem az örökkön-örökké élő tiszta magyar géniusznak bámulatos megnyilatkozása. Ne legyen e hazában családi tűzhely I egy sem, a honnan, kunyhóktól a fényes j palotáig, ez igazi magyar nemzeti szellemet lehelő müvek hiányozzanak! Okány, 1900. november 18. Dr. Márk Ferencz. SZATMÁ R-N ÉMETÍ, Színészet. A mint a lefolyt hét előadásai igazolják, a közönség kezdi a színházat látogatni, különösen a leszálitott (és miért nem félhe'yáras t) helyáras előadásokon van nagy közönség. A hét kiemelkedő darabjai voltak : Kedden, nov. 13. Feuillet regényes vonásokban gazdag és nagyon érdekes drámája a „Delila“ Az értékes mü sikerült előadását szépszámú közönség nézte s különösen tetszettek, a czim- szerepben Holéczy I. a ki ritka természetességgel ügyességgel és elegántiával adta a csábos szép asszonyt. Markovics M. Márta szerepében túl légies alakítást mutatott be. Igen jó volt Sze- pessy G. Sertorius szerepében nem külöinben Molnár Gy. mint Roswein és Hetényi mint Car- nioli lovag. Igen jól teszi az igazgató, ha ilyen értékes darabokat, tekintet nélkül arra, hogy újak vagy régiek, színre hoz, mert mint a „Delila“ előadása is igazolja, a közönség ismeri a régi jó darabokat és szívesebben meg is nézi, mint a mai, kérész-életii újdonságokat Csütörtökön, elég szép számú közönség előtt Pékár Gy. szenzácziósnak hirdetett vigjátéka — „Dodó főhadnagy“ került színre. A darab nálunk is aligha megéri a második előadást, legalább a mai hatásból jogosan következtethetünk erre. Egy egységes c^i lekvény nélküli, összevissza kuszáit epizód halmaz, mely mig végére érünk az unalom mindenféle fázisán át hurezol hogy végtérre sajnáljuk azt az időt is, mit a nézésre for ditotlunk. Személyeiben semmi közvetlenség, az egyes szerepekben a természetesség negligálása, az epizódok s párbeszédek végtelen elnyujtása, a minutiosus részletek unalmasan hossz is per- traktálása valósággal bántólag hatnak az emberre. S ha még ide vesszük azt a körülményt is, hogy alakjai közül egyetlen-egy sem képes figyelmet kelteni, még a főszemélyek is silány szelepeikben annyira hatástalanul maradnak, hogy az ember hiábavaló erőlködéseiket szinte sajnálattal nézi; egész nyugodtan ajánlhatjuk az igazgatónak, hogy térjen napi rendre a darab felett. A mi az előadást illeti, az sem volt különb a da rabnál, egyébiránt ezon nem is csodálkozhatni, hiszen ha a darabban nem találhatni azt, a mivel hatást akar elérni, minek törni magát ok nélkül a játszónak, úgy is kárba vész fáradsága. Szerep nem tudás, egy csomó tájékozatlanság, November 20. ide oda kapkodás, jellemzői a mai előadásnak. Holéczy egy nem neki való szerepben erősen küzdött feladatával, megpróbált mindent, de hasztalan, a min nem lehet segíteni, ott az ő törekvése is hiábavaló; mai alakítása és játéka hatástalanul maradt teljesen. Pálfy a Sárika szerepében elég jó volt, s különösen az első felvonásban sikerült alakításaival elég hatást is ért «1, de már később reá is átragadt az összes személyeken erőt vevő non curamus, s igy az összbenyomáson az ő játéka sem segíthetett. Hetényi minden külső eszközt megpróbált, hogy szerepe silányságát s főleg természetellenességét fedezze, de az ő munkája is kárba veszett. Az egyetlen Calry a Balsay szerepében tudta a közönséget kissé felvillanyozni, de az ő szerepe sokkal kis- sebb volt, semhogy az összbenyomás hatásán segíthetett volna. Általában úgy a darab, mint az előadás alapos kifogások alá eshetnek s igy másodszori színre hozatalát egyáltalában nem ajánlhatjuk. Szombaton, nov. 17-én a szerdáról lerekedt Kornevillei harangokat adták igen mérsékelt számú közönség előtt. A dalárda többeket vont el a színháztól, mint viszont. Láttuk már jobb előadását is ennek a darabnak, kivált a mi egynémely rendezésben dolgot illet (pl. a harangok akkor nem szólották, mikor a legszükségesebb, mikor Gáspár apót észre kellene téríteniük), de azért jeleseink most is kitűntek. Hetényi olyan bolondos bírót alakított, hogy párját ritkítja, Réthi (Germaine) remek hangjával és énekével, Szalóczy (Serpolette) utolérhetetlen fürgeségével ekszczel- lált, Kemény (Henry) elegáns megjelenése s tömör baritonja, Csőreg (Grcnicheux) szép tenorja s Szepesy (Gáspár apó) alakítása megtette hatását. Az utóbbinak kár, hogy nincs egy kis hangja is. Egyébiránt meg lehetne próbálni még egyszer a szezonban e szép régi operettet előadni. Bizonyára többen néznék meg, mint most. Karczolatok. Nomen est omen, mondja a deák közmondás. A mi magyarra fordítva annyit tesz: Sokszor szerencsétlen a név. Egyik végrehajtónknak, Bura Sándornak, búra változott az öröme. Választását a felettes hatóság megsemmisítette. Enyje de jó, mondják a rekettye soron. Bár mindegyikét megsemmisítenék, legalább nyugodtan nem fizetnének adót. * * * Nagy a szaporaság és kevés a halálozás városunkban. Népiesen szólva: nincs panasz a gólyákra és elromlott a halál kaszája. Ha igy haladunk, nemsokára úgy megnő a pótadó alap, hogy . . . még egy vigadót építhetünk, mert egy vigadó kevés lesz * * * L'-jöit az ité et, mely életért életet követel. Ma már állítják a bitófát a testvérgyilkos számára s holnap már szégyenletes halállal végzi be életét az egykori gavallér. Hiába volt a fényes védelem, a törvény nem talált mentséget a szörnyű bűn értelmi szerzőjének számára. Szerencsétlen bűnös ember, számodra csak Istennél a kegyelem! * * * Olyan borús hangu'at vett erőt rajtam, szinte borzadok . . . Vidán abb dolgokról nem is akar irni a toliam. Pedig itt a választás! Igaz, hogy csak olyan kisebbszerü, de mégis érdekes. * * * Az I, kerületben egy „deák“, a II-ikban két »pap« jelö’t van, Hogy a »Deák« nem bukik meg, az bizonyos, de hogy egyik „pap“ meg fog bukni, az még bizonyosabb. " * * * Bizony szeretném, — mondja a sógor — ha egy „lantos“ és egy »dalos« emberrel szaporodnék a városatyák száma. Hátha jobb lesz a hangulat a városházán. HIRE k. — Erzsébet napján b. e. királynénk emlékezetére hétfőn d. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes gyász istenitisztelet tartatott, melyen a katonai és polgári tisztikarok s a kath. iskolák is jelen voltak. A közönség a nagy templomot teljesen megtöltötte s könyekkel áldozott a jó királyné emlékezetének. Az isteni tisstelet után az egyes tanintézetekben gyász emlék-ünnepélyek tartattak. — Erzsébet királyné emlékezete. Aróm. kath. iskolában Erzsébet napján a meggyilkolt királyné emlékére gyászünnepet rendezett a tanitó-testület. A gyászünnepen Mondik Endre tanító beszélt a királyné érdemeiről, a növendékek közül pedig többen szavaztak s közbe-közbe mindnyájan énekeltek hármonium kiséret mellett. — A íiir. kath. főgymn. tanárkára és ifjúsága 9 órakor a székes- egyházba vonult gyászmisét hallgatni, a melyet Meszlényi Gyula püspök ur mondott. Utána a
