Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-13 / 46. szám

Szatmár, 1900. SZATMÁR-NÉMETI. November 1B. nek a Deáktérről elhelyezése tárgyában kelt szakbizottsági előterjesztés. A szak­osztály a mellett van, hogy a mostani álla­pot tartassák fent s a németiek kérelme utasitassék el. Kovács Leó szólalt fel először, falusi szokásnak tartja azt, hogy a piacz egy he­lyen legyen, a minek az a következménye, hogy a város közepe egy trágya domb. Hajtassák végre a régi határozat, parkiroz- tassék a piacz. Seres István Debreczenben is járt és azt látja ott is, hogy a piacz szét van osztva, meg gazdagottak már a piaczi urak, gaz­dagodjanak mások is. (Elénk derültség) Mátray Lajos úgy látja, mintha a né- me' i rész mostoha gyermeke volna a város­nak. Akármit kér a németi nép, a közgyű­lés mindig elutasítja, e miatt aztán nem csoda, ha e nép között elégületlenség van. Pártolja a kérelem teljesítését. Dr. Keresztszeghy L. nem érti a Szat­már és Németi közti megkülönböztetést, hi­szen egy város vagyunk. Azt pedig nem hiszi, hogy ha a káposzta, murok, stb. az István-térre vitetik, a kereskedések is oda vándorolnának. Ezek nélkül pedig a kére­lemnek értelme nincs. Czélszerütlennék pe­dig nagyon is az, mert a város egy nagyobb részét arra kényszeríti, hogy zöldség bevá­sárlás czéljából igen messze menjenek. Tiszti főügyész hangsúlyozza, hogy a hatóságnál németi és szatmári polgár németi és szat­mári ügy nem létezik. Csomay Imre eló'adja, hogy a mostani Deák-teret a város nagy áldozatokkal léte­sítette. A németiek kérelmét ki lehet elé­gíteni a baromvásártérnek a szentvérbe helyezése által. A szóló, úgymond, nem azonos politikai felfogásokban a piacz területi urakkal (de­rültség) de ezen kérdésben velük tart, mert a piacz széthelyezését a városra nézve ká­rosnak tartja. Dr. Nagy Barna nem helyesli a vásár elhelyezését, hanem azt kívánja, hogy az üres szekerek tiltassanak el a Deák-térről, mert ezek töltik meg a piaczot. Németinek pedig szintén engedélyeztessék külön zöld­ség piacz. Sőt biztosra veszi a felszólaló, hogy helyszűke miatt, idővel sok piaczi áru eladása a németi István-térre fog szorulni. A gazdasági tanácsos nem tarja he­lyesnek a vásár elhelyezését. De azt igenis helyesli, mint ahogy az árpád utczával történt, hogy egyes, szekereken be­hozott áruczikkek másutt áruitassanak, tőle László: szeretsz? S ő mily rajongással mondta —- s; eretlek. S mindennek vége — vége. Egyszer, a mint Adél öltözője ajtajában állott, László egykedvűen haladt el mellette. A tőr szúrásánál fájdalmasabban esett ez Adél szivének. Ajkába harapott, elfordult s öltöző szobája tükre előtt sirva borult az asztalra. így találta őt egyik barátnője. Adél az érkező lépéseire felrezzent. Felug­rott az asztal mellől, átölelte barátnőjét s vállára hajtva fejét, zokogva suttogá neki : — Menj La- czihoz, hivasd ki öltözőjéből s mondd neki, én kérem, bocsásson meg, szeretni fogom igazán, nagyon. A barátné siker nélkül járt küldetésében. László kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de a történtek után nem tehet másként. Midőn Adél az üzenetet hallotta, előrántott zsebéből egy kis revolvert, melyet pajzán jó kedvében egy ízben Lászlótól vett el s szivének irányozta. Barátnője kikapta kezéből s Adél ájultan ro­gyott össze. Midőn feleszmélt, a színház csöngetyüje éppen megszólalt, mely őt a színpadra hivta. És ő ment, révedezetten tekintő szemmel, ingadozó léptekkel, szivében gyilkos fájdalommal. Es azóta Adél ott jár-kel szótlanul, beesett, halovány arczczal vidám társnői között, mint egy megtestesült bünbánat, mint egy élő halott. A távol kis faluban pedig a szegény édes anya dicsekedve mutogatja Adél levelét s öröm­könnyek közt beszéli mindenkinek, hogy az ő leánya a nagyvárosban milyen nagyon — nagyon boldog. hogy a kocsi forgalom korlátoltassék, igy nem lesz szerencsétlenség. Ezután polgármester bezárja a vitát, s minthogy 20 biz. tag Írásban névsze­rinti szavazást kért, azt elrendeli. Többen hozzászoknak a kérdésfeltevéséhez. Végre abban történt megállapodás, hogy a kik a jelen állapot mellett vannak s a néme­tiek kérelme ellen, azok igennel szavazza­nak, az ellenkező nézetüek nemmel. Nemmel szavaztak Domahidy Ferencz, Kováts Leó, Boronkay József, Debreczeni Károly, Gyulay Lajos, Mátray Lajos, Se­res István, Szakáll László, Veréczy Antal, Vallon Ede, Zabari Ferencz, Dr. Korbay Károly, Békéssy Géza, Kőrösmezey Antal, Pethő Antal, Erdey István, Raáb Sándor. Igennel 45, nemmel 17 biz. tag. A kérdés eldöntése után a biz. tagok nagyrésze eltávozott. A fehér-gyarmat m.-szálkái és bereg­szászi vasút előmunkálatainak költségeire engedményesek 1600 koronát kérnek. Kelemen elismeri, hogy m.-szálkával leendő összeköttetésünk felette fontos. De ezt a másik vonalról mondani nem lehet. A mi terménykivitclünk északra, Galiczia felé irányul. Ha mi F.-Gyarmat vidékének Be­regszász fel; vasutat adunk s igy rövidebb utón közelíthet meg egy Galicziához kö­zelebb eső piaczot, akkor e vidékeket nem­hogy magunkhoz csatolnók, de elveszít­jük, mert jelenleg e vidék piacza váro­sunkban van. A m.-szálkái vonal sürgős, mert a megye a Károlyba elvezető össze­köttetést sürgeti. De félő, hogy a Bereg­szászi vonal miatt, ahol egy hidat kell a Tiszán építeni, soká húzódik a dolog. Ja­vasolja azért, hogy azon feltétel alatt adas­sák meg a kért összeg, hogy csak a m.- szalkai vonal építtessék ki. S az e czél- ból kezdendő tárgyalásokra egy kis bi­zottság kiküldését véleményezi. Hasonló szellemben szólal fel Antal Dániel. Közgyűlés az indítványt elfogadta. A belügyminiszter felhívására kimon­dotta a közgyűlés, hogy városunk az orvosi díjszabás szempontjából a főorvos véleményével ellentétesen a 3-ik fokozatba a hegy 4-ik fokozatba osztassek. E sze­rint, ha perre kerülne a dolog, a városban egy nappali látogatásért fizetni kell 3, egy éjjeli látogatásért 4 koronát. A hegyen 2, illetve 3 koronát. Az I. és II. kerületbe Ruprecht A. és Gábriel József halálával megüressedett biz. tagsági állásra a váiasztás elrendelése után a közgyűlés fél 6 órakor véget ért. Színészet. Az elmúlt héten a színház igazgatója, oly darabokat hozott színre, a melyekről lapnunkban már ismételten is megemlékeztünk, ezért, ezúttal csupán a hét uj darabjáról Írunk. Sajnálattal látjuk, hogy napról — napra a közönség csak nem akar a színházba járni, s az igazgatónak folytonos deficzitje van. Bizony, bizony, meg fog történni az a ba­nális dolog, hogy itt hagy bennünket a színtár­sulat, pedig ilyesmi még nem történt meg Szat- márral I így áliván a dolgok, nem értjük, hogy a szinügyi bizottság beérte egy sikertelen gyűlés egybehivásával és napirendre tért a színház jelen helyzete fölött, holott erkölcsi kötelessége volna, hogy minden egyes tagja lelkiismeretes fáradságot csinálna abbó', hogy bármily uton-módon, kö­zönséget teremtsen elő I De mire való is tulajdonképen a szinügyi bi­zottság, ha akkor, midőn a színház rászorul, nem tud vagy nem akar segíteni ? Midőn ezeket irjukj jól tudjuk, hogy a szinügyibizottság nem publikum gyűjtő bizottság, de azt meg érezzük, hogy az adott viszonyok között onnan kell az erkölcsi mozgalomnak ki­indulni, és sikerre is fog vezetni. Szombaton, Fabricc Carre és Paul Bilhaud hatásos vigjátéka, „A menyem“ került színre fél-v ház előtt. Ä darab maga bőven rendelkezik azok­kal a technikai kellékekkel, melyek hatásra ké­pesek s melyek kárpótolni vannak hivatva a tar­talom *gész hiányát. Lassan indul a cselekvény s az első lelvonásban valóban untató vontatottság- gal halad, de csak azért, hogy annál erősebb s hatásosabb epizódokkal ragadjon magával a töb­biben. — Cselekvénye kevés, vagy legalább is nem több, mint az ilyen zsánerű daraboknál szo­kott lenni; az anyós mindennapi s már nagyon is elavult szekatúrái, a meny önfeláldozása, kínos türelme, a fiú kétes ingadozása az anya és feleség között, az apa élhetetlensége s egy pár mellékes alak semmitsem tevő, sőt még csak nem is igen mondó beavatkozása, képezik a darab főbb mo­tívumait. — Nem is ezekben van érdeme, hanem az epizódok ügyes összeállításában, a komikum közvetlenségében, a bonyodalom egyszerűen ter­mészetességében és az alakok változatosságában; s ezekkel a kellékekkel valóban nagy hatásra képes. — Természetesen itt is hasztalan keressük azokat a mélyebb psychologiai okokat, melyek logikai indítékai a cselekvény, vagy az alapeszme fejlődésének sőt talán, ha magát az alapeszmét is ke­ressük, bizony naiv eredményre juthatunk, de ezközös hibája az újabb — főleg franczia — vígjátékoknak, melyek inkább helyzeti komikus szituácziókkal, mint inkább mélyebb s az alapeszme komikumá­val igyekeznének hatást elérni. Általában véve a darab alkalmas arra, hogy hosszasan felszínen maradjon s olyan előadásban, mint aminőben most volt alkalmunk látni, rendkívül élvezetes is. Marko- vits a Márta szerepét ritka intelligencziával s pá­ratlan ügyességgel ábrázolta, hogy a mi jelenték­telen is a darabban, az ő alakításában jelenté­kenynek látszott s a mi művészileg másodrendű volt, az is feltűnt és kidomborodott. Mai játéka igazán feljogosít arra, hogy a legnagyobb elisme­réssel adózzunk művészi alakításának és játéká­nak is nagy sikerét konstatálhassuk. Mellette Cat- ryné osztozott a siker nagy részében s ügyes fel­fogással, diserét finomsággal kreálta Leverdierne nehéz s hálátlan szerepét. A férfiak közül Heté- nyi a nála már megszokott gyakorlottsággal s ta­láló alakítással járult hozzá a siker egészéhez; jók voltak Szepessy, Krémer és a többiek is ki­sebb szerepeikben. A mi az összbenyomást illeti, általában véve igen kedvező volt s hisszük, hogy a darab többször is megismételve képes leend nagyobb közönséget vonzani. Vasárnap délután félhelyárakkal — „Viola, az alföld haramiája“ adatott. Este rendes hely­árakkal Gyöngyi népszínműve, a »Hortobágyi vir­tus« — került színre félház előtt. — A darab cselekvénye a népéletből indul ki, de a kivi­telben sok olyan motívum van, a mi a néptől nagyon is távol áll. —- A bonyodalom is az első felvonás végén éri el legnagyobb fokát, s igy az ember minden perezben várja a megoldást, mely azonban még soká késik, s igy a két utolsó fel­vonás vontatottan haladva nyújtásokkal, kitété- sekkel késlelteti a végkifej lést. A darab nyelvezete is távol áll a nép nyelvétől, sőt néhol feltűnően válogatott. A tragikuma .erős, megrázó ugyan, de nincs kellően előkészítve, s nincs ii kellően megokolva a második felvonásban történtekkel A mi az előadást illeti, az általában véve jó volt. Holéczy a Verőn szerepében, mély tragikai fel­fogással, s megfelelő alakítással játszott, mellette Krémer osztozott a sikerben s természetes ala­kítása ma kivált az egészből. Réthi L. meglehe­tős ideges alakot mutatott be a Teruská szerepé­ben, de kedves énekszámaival nagy tetszést aratott Kemény, mint Barna Gyurka erősen látszott küzdeni a darab nyelvezetével, mely egyáltalában be nem illeszthető választékosságánál fogva — egy kanász legény ismert életkörébe, s néhol nagy ügyességgel tudta legyőzni ezt a nehézséget s igy természetességével ő is kárpótolni igyekezett a darab ilyen hiányait. Jó alakítást mutatott be Hetényi is, ki egyébiránt művészi sokoldalúságá­nak nap-nap után fényesebb tanúbizonyságát adja. Az előadás összbenyomása általában véve kedvező volt s a darab minden fogyatékossága mellett is nagy hatást ért el, a mi igen termé­szetes is, ha az ember párhuzamba állítja a heti műsor nagy többségét alkotó franczia és angol operettekkel. HÍREK. — Szobor leleplezés. Vasárnap délután lep­lezte N.-Bánya közönsége szülöttjének, Lendvay Mártonnak, a hires drámai művésznek szobrát. A gyönyörű, napsugaras őszi idő, az impozáns nagy közönség, a nagy számú küldöttségek, a sok szebbnél-szebb koszorú, mind megannyi té­nyezők voltak, melyek az ünnepély méltó sikerét előmozdították. A belügyminiszter részéről gróf Hugonnay Béla főispán volt jelen, a vall. és közoktásügyi minisztert Kováts Béla kir. tanfelügyelő, a vármegyét Nagy László alis pán képviselték. Városunkból a törvényhatóság részéről Papp Géza főjegyző és Dr. Fechtel Já­nos törv. biz. tag voltak jelen és koszoruzták meg a szobrot. A helybeli »Kölcsey-kört« pedig Mátray Lajos és Bakcsy Gergely tanárok képvi­selték és gyönyörű koszorút tettek a szoborra a kör nevében. Az ünnepély lefolyását röviden, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom