Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-06 / 45. szám
1900. Szatmár, SZATMAR-NÉMETI Nov. 6. sem testi sem lelki fejlődésére jóhatású nem lehet: miért munkálkodnánk tehát, épen ezek daczára is oda, hogy ifjúságunk még játszani is, egy erre külön elkészített tanrendszer mellett és jól praeparált helyen taníttassák! Hiszen az ilyenek után még az fog következni, hogy minden tanuló mellé egy- egy dajka állíttassák stb. így nem nevelünk testben, lélekben erős ifjakat, hanem igy elő fogjuk segíteni azt, hogy az ifjúság elcsenevészszen, magára hagyatva tehetetlenné váljék, pedig a mostani ifjúság is eléggé csenevész, melyet az évenkénti katona-ujonezozás elég szomorúan igazol. Ha tényleg akar a tanügyi kormány a mai bajokon segíteni, a szellemi túlterhelésen kell első sorban segítenie; az a könnyebbség, melyben itt a tanulóság részesülne, egyesülve a tornászás mai gyakorlatával, szerintünk teljesen kielégítené a kívánalmakat. Ezekből önként következik, hogy a közös játszó térre szükség nincs. Ha pedig az a felfogás jutna érvényre, hogy szükséges a játszótér, akkor is az nem csak azimént létesített népkertben volna felállítandó, mert hiszen ezzel ennek tönkre tételét és örök zajosságát mondanánk ki, haoem valamerre a városon kívül kellene neki helyet keresni. Itt pedig mig fásítás stb. keletkeznék, magától el alszik az egész eszme, mert sajnos: mi már évek hosszú sora óta, az ifjúság szellemi és testi nevelése terén csak kísérletezünk. Ifjúságunk nevelését illetőleg, akármilyen körülmények között is, nem szabad áldozatoktól vissza riadnunk, de nem szabad vele egyszersmind azt sem engednünk, hogy az áldozat,\hogy a jó akarat, idejében észre nem véve, vagy elhanyagolva, oly eredményt szüljön, melyet magunk sem akartunk. Azért jelezzük e kérdést fontosnak és óhajtjuk ennek czélt nem tévesztendő, részletes megvitatását. Okt. 31., mint a reformatio emlék-ünnepnapja. Nemcsak vallási, de általán művelődés és politikai történelmi szempontból is fölötte nagyjelentőségű ünnepnapja volt okt. 31-én a protestáns egyházaknak. A lovak lépésbe mentek s gazdáik mélyen el voltak merülve a beszélgetésbe, vagy talán a hallgatásba. Hangjukat nem hallottam, de zavarukat távolról is észrevettem, egymás szemébe nem mertek .nézni s mindegyikük lova serényével játszott. A kép egyszerre megváltozott, a hadnagy talán hirtelen bátorságot nyert, megragadta a leány kezét s ajkához emelte. A leány kihúzta kezét s lovát távolabb vezette a veszedelmes gavallértól, de ez már nem birt magával, utána vágtatott, hogy ajkára csókot nyomjon. E pillanatban a leány lovára vágott s vakon egyenesen a kőkerítésnek rohant. Megdöbbenve álltain meg a bokrok kö ött, midőn láttam, mint röpült át lovával a kis amazon a park kerítésén. — A hadnagy némán ajkába harapott s lovát visszafordította. Másnap délutánig nem láthattam a kis amazont s kénytelen voltam megelégedni a hadnagy ur társaságával ki nagy csodálkozásra most nem nyaggatott a lovaglás mesterségének theoriájával. Végre megjelent a kis duzzogó s elfoglalta helyét a verandán. — Nem lovagolunk ma? — sietett kérdezni a hadnagy ur, mire a leány piru'va válaszolt. — Nem ! — De miért nem ? kérdezte a zavarodottól Benő. A lányka még jobban elpirult, ajkára nem jött a felelet s én jónak láttam bemenni az őre gekhez, kik lelkesen diskuráltak arról hogy milyen egészséges mulatság a lovaglás. Körülbelül egy óra múlva ismét kitévedtem a verandára. A nap már leáldozóba volt s végső sugarai poétikus félhomályt terjesztettek. E félhomályban láttam, mint borul a megszelídült kis amazon a hadnagy ur keblére... E pillanattól kezdve nincs nálamnál nagyobb hive a lovaglásnak. . . P. K. Nagyjelentőségű ez a nap a protestáns egyházakra ; mert az a protestantismusnak külön szervezett egyházakká alakulásának a hajnalhasadását jelenti. Nagyjelentőségű ez a nap ; mert a lelkiismereti, vallás- és gondolatszabadság magasztos eszméinek fennen hangoztatása s a köztudatba- átültetése által a tudományok minden iránybani művelésére és terjesztésére, valamint az egyéni erők szabad érvényesítésének oly tág mezőt adott, mely,az ebből emberi műveltségünkre háramló nyereséget véve figyelembe, sohasem méltányolható kellőképen. Az e napon világosságra jött reformátió érdeme az, hogy a vallást a tekintélyek lenyűgöző bilincsei alól felszabadítva, az egyedül helyes s üdvözítő alapra, a bibliára állította vissza s ezáltal megismertette velünk az igazi Krisztust, az élő Istennek amaz egyszülött fiát, ki adatott igazságul, szentségül és váltságul nékünk, ki egyedül csak az ut, élet és igazság, ki ott ül a mindenható Istennek jobbján s az Atyával egyetemben szere tettel s igazsággal kormányozza e földi országot s az ő anyaszentegyházát ; — hogy a hitnézeteket a dogmák s a tekintélyi hatalom szűk korlátáiból kiemelte s azok eredőjéül a Krisztus szellemétől ihletett emberi szivet, minta hit, bizalom s szeretet kutforrását tekinti, mert tiszta szív s nem áldozat kedves Isten előtt, ki külső czere- móniákban kedvét nem találja s jó cselekedet embertársaink iránt s Istenbe vetett kegyes érzelem a legszebb isteni tisztelet. A reformatio érdeme az, hogy Európa országaiban a jogos nemzeti aspiracziókat fölkeltette, a nemzjti összetartás érzetét fokozta s azok ki fej lé ^ét ha’hatósan elő nozditotta Ezáltal a nemzetek szellemi- és anyagi erejének, műveltségének kifejtésére a legjótékonyabban hatott, így Európának északi népeinél, melyek annak idején csatlakoztak a rjformatióhoz, a reform, eszmék kifejlését mindenütt nyomon követte a nemzeti eszmék s ezzel együtt a szabad nemzeti államok kifejlődése is. S ezek ma a szellemi és anyagi műveltségnek és politikai érettségnek oly magas fokán állanak, mint semmi más népek. Elég csak utalnunk e tekintetben a latin államok állapotára. E ponton tehát úgy tűnik föl a Protestantismus, mint a nemzeti törekvések nélkülözhetetlen segítőtársa. így közelebbről nálunk Magyarországon, ha semmi egyéb érdeme nem volna is a protestantismusnak, mint az, hogy háromszázadon át őrt állott a magyar nemzet igaz jogai mellett 's véres küzdelmek, békekötések árán törvénybe iktatta a magyar nemzet szabad fönmaradhatásának sarkalatos jogait, akkor is a legnagyobb büszkeséggel s kalap leemelve kell megálianunk ama kiváló férfiak, a Bocskay, Bethlen, Kákóczy s rokontársaik érdeme előtt, kik a prot. vallás és szabadság nevében síkra szállva, életük s vérük árán szereztek törekvéseiknek diadalt s tették nevüket örökre hallhatatlanokká. A reformatio eszméinek kiindulási pontja Németország egy kis városa Wittenberg, mely egyetemével már ebben az időben kulturális nevezetességű. Igaz Ugyan, hogy egyedidőben ezzel az általunk követett schweiczi reformatio Zürichben már diadalmasan éreztette hatását, de a re- fotmatió történetében mégis Luther fellépését kell olyannak tekintenünk, mint a mely a leg- hathatósabban adta meg a lökést ez eszmék diadalra juttatására. Luther Márton, egy egyszerű szerzetes volt az, ki 1517. okt. 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételt szegezett ki, melyekben széles alapokon fejtegeti a reform itio szükséges voltát. Luther 95. tétele nyílt zászlóbontás a reform, esz mék jogai mellett, melyekkel sem leszámolni, sem megalkudni nem lehet. Luthert nem csak fellépése, de egyénisége s jelleme tették kiváltképen reformátorrá. Midőn a vártemplom kapujában tételeivel egyik kezében, a másikban kalapácsával megjelenik, egyénisége hősiességében tűnik ki, midőn kalapács-ütéseivel a reform, jogai mellett ■száll síkra s utat tör azoknak az emberi művelődés történetében. Jelleme apostoli buzgalmu, mely félelmet, fáradságot nem ismer. Ezek tették őt olyanná, hogy még a legnagyobb kisértés ptr- ezében is igy szólt: „Itt állok, másként nem lehetek. Isten az én segítségem.“ A Luther által megnyitott utón vonul aztán be a prot. az emberiség történetébe. Igaz, fájdalom, ezt az utat mindenütt kínos keresztek, szúró tövis-koronák, sürü vérfoltok, máglyák, gályák rablánczai jelzik . . . de csak azért, hogy a Protestantismus diadala annál dicsőbb fényben ragyogjon. Hatalomban, fényben tündöklők voltak ellenfeleink, egyszerű, Istenfélő lelkipásztorok, hithősök, apostolok voltak a mi őseink, kiknek sokszor még fejüket sem volt hol lehajtaniok. Lakásuk az uitalan puszta bujdosás, börtön, gálya vagy épen máglya; őrizőjük az Ur, ruhájuk, be takarójuk a hit paizsa, éltetőjük a Krisztus szelleme volt, melyért élni és halni a legdicsőbbnek tartották. Véres volt a keresztelője s ellenfelei halotti tort ültek fölötte. De ez eszmék fejlődését meggátolni nem lehetett. A protestantismus Phoenix- ként kelt újra életre mindannyiszor. A testet bé- kóba verhették, megölhették, de a lelket nem. Fénye a máglyák lángjain át ezerszeres erővel világította be az egész világot s jótékony meleget árasztott mindenütt s áldásaiban ma is részesülünk s ma is ennek árnyékában pihenünk. Méltó azért, hogy e napon mi is ünnepeljünk; szent kötelességünk megemlékezni azokról, kik az evangélium dicső fényét ismét kitöltötték reánk. Alleluja! Áldottak, akik jöttek az Urnák nevében! A szatmári egyház, a mint már e lapokban jelezve volt, méltóképen kivette részét a nap jelentőségére rendezett ünnepségekből. D. e. 9 órakor isteni tisztelet tartatott, melyen Biki Károly esperes megható imát, Osváth Elemér főgymn. tanár pedig alkalmi beszédet larlott, mely úgy kidolgozását, mint magasan szárnyaló előadását tekintve méltó volt a nagy ünnephez. Nagyban fokozta s emelte az ünnepély fényét a férfi solo négyes s egy 8 szólamu vegyeskar éneke, mindkettő felemelő s nemes hatást tett a jelen volt hívekre, kik, különösen a nők részéről oly nagy számmal voltak jelen, mint ritkán más alkalommal. Az isteni tiszteletet a gyülekezet éneke vezette s rekesztette be. A ref. gymnasium is ünnepelt. Istent tisztelet után a közönség az intézet tágas rajztermébe vonult, hol az ifjúság éneke után Bagothay Sámuel imában adott kifejezést ünnepi érzelmeinek ; majd Regéczy Sándor tanár történeti reflexiókban gazdag beszédében, hitéhez, egyházához való ragaszkodásra buzdította az ifjúságot. Végül Szabados Ede tanár költői szárnyalása s a nap jelentőségét nemesen visszatükröző ódáját szavalta Kürti József gymn. tanuló és az ünnepély az ifjúság énekével záratott be. E két ünnepély is eléggé igénybe vette a közönség türelmét, úgy, hogy ad u. 3 órakor tartott felső leány-iskolái ünnepélyen csak kevesen vettek részt, akik mindvégig kiváló figyelemmel s érdeklődéssel hallgatták az ünnep egyes számait. Itt Hodossy Lajos s. 1. tartott a nap jelentőségét méltató emlékbeszédet; Biki Károly „Pempflinger“ Kata ez. munkáját felolvasta D. Mólnál Ilona ig. nő; Sintha Károly alkalmi költe- ményétszavalta Bereczky Mariska int. nőv. Az ünnepélyt itt is azifjuságéneke nyitotta meg s zárta be. Adja Isten, hogy minél több ilyen fényes napot ünnepelhessen a;magyarprotestánsSion, hogy az élet küzdelmeiben megfásult lelkek, fényénél fölmelegedve, tanuljanak az eszmékért tenni és áldozni, hogy a protestantismus továbbra is kovászként hassa át a lelkeket Isten dicsőségére, a haza és az emberiség üdve s boldogságára I Úgy legyen ! Hodossy Lajos. Színészet. Kedden, okt. 30. „Az asszonyregiment ‘ rendes bérletben, ezúttal harmadszor került színre. Az előadás ezúttal is összevágó, jól sikerült volt, baj csak az volt, hogy nem volt közönsége. Szerdán, okt. 31 Hauptman G kihiresztelt szocialísztikus színmüve, „A takácsok1, került bemutató előadásra, elég szép számú közönség előtt. Az egész darabból a nyomor, a szegénység sir ki és az a nagyon is ismert igazság, hogy a gyáripar megöli a kis ipart, agyon dolgoztatja a munkást s csekély munkabért fizet. Színészeinken meglátszott hogy igyekeztek kiáltó igazi színekben, feltárni a szegénységet, az elnyomatást mely különösen a szegény munkás embert a legközvetlenebbül érinti. A darab végére rekedtre kiabálta magát a darab minden szereplője, miután a darabban nem is alakítani hanem kiabálni kell tudni. Költészet nincs az egész műben egy szemernyi sem, pedig a költészet az a mi fölemel és a nyomor az, mely lenyűgöz. Nincs azonban reális igazság nélkül e darab és valósziuü, hogy az előadások által illetékes helyeken fel is kelti a figyelmet, hogy a szegény munkás nép több figyelmet és méltánylást érdemel. Csütörtökön „A Takácsok“ került színre másodszor majdnem üres házelőtt. Ezzel igazolva van az a mit a szerdai előadásról irtunk. Pénteken, leszállított helyárakkal a „Görög Rabszolgát“ adták elég nagy számú közönség előtt. Az előadás véghetetlen messze marad az elsőtől; Réthy L, annyira be volt rekedve, hogy egy hangot sem tudott énekelni, szerepét Szegedy vette át, s igy természetes a saját szerepével összke- verve nem tudott hatást kelteni. Feltűnő az, hogy ilyen állpotában is kell szerepelni a primadonnának, a mi pedig egyáltalán nem szolgál előnyére, sőt épen hátrányára neki épen úgy, mint a társulatnak egyaránt. Az egész előadás vontatott- ságát Hetényi ügyes komikuma igyekezett ellensúlyozni, de végre is, ő csak egy ember, s igy az egészet nem helyettesitbeti. Szombaton, í. h. 3. Roger V. feltűnést keltő darabja, a »Bibliás asszony« került bemutatóra. Ezúttal teltház nézte végig a szellemes és kedves Folytatás a mellékleten.
