Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-04 / 36. szám

Szatmár, 1900

SZATMAR-NÉMETI

Szept. 4.

HÍREK.

— A király a nemzethez. Ő császári és apostoli királyi Felsége 70-ik születés napja alkalmából a következő legfelső kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves Széli! Hetvenedik születésnapom alkalmából a magyar korona országainak összes lakosságától oly számos szerencse és üdv- kivánat érkezett Hozzám és a hűség is oly sokféle alakban nyilvánult, hogy a Személyem iránt való általános ragaszkodás lélekemelő módon nyert kifejezést. Mélyen meghatottan utasítom Önt, hogy legmelegebb és legbensőbb köszöne- temet, mely még a legtávolabbi kunyhóba is eljusson, országszerte hirdesse. Tudják meg Magyarország népei, hogy életemet javuknak szenteltem, hogy boldognak érzem Magamat jólétüket előmozdítani, hogy a hűség, hazafiság és kölcsönös bizalomban látom azon erős támaszokat, melyeken a haza jövője nyugszik. A mindenható Isten áldja meg és oltalmazza azon kapcsot, mely Engemet népeimmel összeköt. Kelt Ischlbcn, 1900. évi augusztus hó 19-én. Ferencz József, s. k. Széli Kálmán, s. k.

— József főherczeg balesete. A magyar nép által bá'ványozott József főherczeget súlyos baleset érte. Alcsuthon volt vadászaton s visszatérőben este a lábát bokájában eltörte.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja szabadság idejének félbeszakításával f. hó 6-án Nagy-Károlyba érkezik, hogy a másnapi közgyűlésen és különféle bizottsági ülésen elnököljön.

— Személyi hir. Galba Lajos kir. törvény- széki elnök, Veríczy Antal kir. táblabiró, a járásbíróság főnöke, szabadságukról visszaérkeztek s hivatalbeli működésűket megkezdették.

— Kinevezés. Sarmaságh Géza nyug. kir. kath. főgymnásiumi tanárt, ki egy negyedszázadig működött közelismerésre a helybeli kir. kath. fögymnásiumnál, Bende Imre nyitrai róm. kath. püspök a nyitrai róm. kath. főgymnásiumhoz rendes tanárrá kinevezte.

— Kinevezés. A szatmári főszolgabírói hivatalhoz járási írnokká a főispán Feleki Bertalan vármegyei dijnokot kinevezte.

— Kinevezés. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke dr. Joanovits Gycrgy Ernő végzett joghallgatót a szatmári kir. törvényszékhez díjtalan gyakornokká nevezte ki.

— Gyász isteni tisztelet tartatik f. hó 10-én, mint Erzsébet királyné tragikus halálának évfordulati napján a székesegyházban s a szatmári róm. kath. egyházmegye összes templomaiban.

— Áthelyezés. A vall. és közökt. miniszter Walton Róbert szatmári kir. kath. főgimn. rendes tanárt a deési gimnáziumhoz helyezte át.

— A szatmári kereskedelmi és iparbank részv.-társ. Dr. Kelemen Samu és Blum László igazg. tagokat bejegyezte; Rosenfeld Hermann igazg. tagot pedig elhalálozás folytán a tagok sorából törölte.

— Megerősítés. Dr. Tóth Istvánt, városunk fiát, a budapesti tudomány-egyetem II. sz. szülészeti és nőgyógyászati tanszék első tanársegédét a vall. és közokt. miniszter 3 év tartamára mint e tanszék melletti adjunktust megerősítette.

— Gyászeset. Súlyos csapás érte ismét városunk egyik ismert, tekintélyes polgárát, Bakos | István szücs-mestert. Alig pár napja, hogy eltemette feleségét, most szép reményű fia, Bakos István h.-böszörményi kir. törv.-széki aljegyző fekszik ravatalon. Vigasztalja az üg a mélyen megszomorodott szivü férjet és édes apát!

— A tűzoltó-egylet parancsnok választó közgyűlése vasárnap d. e. 11 órakor tartatott meg a városház nagy tanácstermében. A gyűlésen a tagok szép számmal voltak képviselve. Főparancsnokul egyhangúlag megválasztatott Tan kóczi Gyula városi tanácsjegyző. Mónus Lajos indítványozta, hogy miután aug. 20-án 25 éves évfordulója volt az egyesület megalakulásának, e 25 éves évfordulót az egyesület díszközgyűléssel stb. ünnepelje meg. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, előkészítés végett a választmánynak kiadatott.

— Nemes tett. Nagy József halmi-i lakos ügyvéd, a halmi-i ev. ref. egyház főgondnoka, a má- ramaros-ugocsai ev. ref. egyházmegye ügyésze és kerületi képviselője a halmi-i ev. ref. lelkészi javadalom emelése czéljából egy 1000 kor. értékű teljesen beültetett szőlőt ajándékozott a halmi-i ev. ref. egyháznak, a lelkész használatára. Szép tanúbizonysága az egyházias érzésnek.

— Segélyezés. A helybeli ev. ref. felsőbb leány iskola segélyezésének kérdésével közelebb foglalkozott a mármaros-ugocsai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A közgyűlés érdemleges határozatát akkorra tartotta fent, ha a többi szóm szédos egyházmegyék határozatai ismertek lesznek. Addig is azonban a tehetősebb egyháztagokat adakozásra hivatta fel.

— A Vigadó ügyével foglalkozni fog ismét a közgyűlés. Márkus Márton és társa ugyanis kérték a tanácstól a közgyűlés legközelebbi határozatából folyólag biztosítékuk kiadását. A tanács kiadta a kérvényt a jogügyi bizottságnak, melynek véleménye oda irányul, hogy a kérelem nem teljesíthető, mert a kérdés még a napi rendről végleg levéve nincs. És hogy az ügy sokáig függőben ne tartassák, vélemén}rezi a bizottság, hogy kellő előkészítés után vitessék be ismét a közgyűléshez, hogy az építés, vagy nem építés kérdésében véglegesen határozhasson.

— Emlékezetnek okáért feljegyeztük, hogy a keramit utcza burkolat berakása a Széchenyi-ut- czán a múlt héten megkezdetett. E miatt már a szerdai termény vásár az Árpád-utczán tartatott meg. A villamos-vasút sinei Attila, Hámjános-ut- czákon és a Deák-téren le van rakva, jelenleg Eötvös és Kossuth-utczán folyik a sínek lerakása. A Kossuth kerti fürdő építkezése is annyira előre haladt, hogy az épület pár hét alatt tető alá kerül.

— Eljegyzés. Técsői Móricz Kálmán cs. és kir. főhadnagy, Móricz Lajos nyug. kir. törvény- széki elnök fia eljegyezte Zomborban gyulai Gaál Irén urhölgyet.

— Lendvay szobra már teljesen készen N.- Bányán van s a Lendvay téren, (a polgári olvasókör előtt) fel is állították a héten. A szobor, talapzattal együtt 4 méter s nehány czentiméter magas. Maga a bronzöntvény (másfélszeres nagyságú mellszobor) 170 czentimétert tesz ki. A felállításhoz Verő szobrász maga is lerándult. A szobor igen szép alkotás, melyről Jókai, Szana és más tekintélyek a lehető legelőnyösebben

nyilatkoztak. A leleplezés, tudomásunk szerint csak októberben lesz meg, mivel az előbb tervbe vett szept. 8-áig már lehetetlen lett volna az ünnepélyt sikerrel és Lendvayhoz méltóan rendezni. A szobor-bizottság most fáradozik a Programm megállapi tásán.

— A mérki országos hírre jutott ev. ref. templomot vasárnap szentelték fel ünnepélyesen s adták át rendeltetésének. Az ünnepélyre a környékből nagy számmal seregletlek össze. Kívánjuk, hogy az egymás mellett épült 2 templom, a róm. kath. és ev. ref. templom, legyen hirdetője a testvéries összetartásnak és békének.

— A párisi világkiállítás megtekintésének a tanuló-ifjuság közötti ajánlása tárgyában a vall és közokt. Miniszter felhívást intézett a középiskolák igazgatóihoz. A feltételek az igazgatóságnál megtudhatók.

— Felhívás. Értesítem e város iparosait, hogy iparos tanonczaikat az 1900—1901-ik tanévre folyó évi szeptember hó 1-től 9-ik napjáig Írassák be — délelőtt 11 —12 óráig, vasárnap pedig d. e. 10 — 12 óráig. Felkéretnek tehát az illető iparosok, hogy tanonczaikat a jelzett napokon és órákban beiratkozás végett a szatmári ev. ref. elemi iskola IV-ik osztályába ellenőrző könyvecskéjükkel együtt annyival inkább küldjék fel, mivel a későbben jelentkezők mulasztóknak fognak tekintetni. A tanítás 1900. évi szeptember hó 10. napján hétfőn kezdetik meg. Szatmárit, 1900. aug. 23. Dr. Korbai főkapitány.

— Szépen érik a szőlő a hegyen. Már az összes termés lágy állapotban van. A mi kevés bor lesz, az minden esetre igen jó minőségűnek ígérkezik. Nagyban folyik azonban a hegyen a gyümölcs lopás. A kevés számú hegyőr ugyanis képtelen a tolvajokat ellenőrizni.

— A kereskedelmi alkalmazottak kongressust tartottak közelebb Pozsonyban, melyen mint közöltük, a helybeli kereskedő ifjak körét Páskuj Imre, Deák Kálmán, Haller Ferencz, Félegyházi Sándor és Cserő Zsigmond képviselték. A népes kongressuson 54 egyesület 450 taggal volt képviselve. A kongressus egyik jegyzőjéül Deák Kálmán választatott meg, a mi mindenesetre szép kitüntetés. A gyűlésen Páskuj Imre a be- tegsegélyző pénztárak meghagyása mellett, Deák Kálmán pedig az iiánt szólalt fel, hogy tanon- czokul csak oly ifjak vétessenek fel, a kik a reál, vagy középiskola 3 osztályát végezték, a segéddé lehetős pedig a kereskedő tanoncz-is- kola sikeres elvégzéséhez köttessék. A kongressus ily értelemben határozott s e tárgyban felir a keresk. miniszterhez.

— A csendőrségnél is életbe léptetika törzsőrmesteri rangfokozatot. A kinevezések rövididőn megtörténnek. Egyelőre csak azon őrmestereket léptetik elő törzsőrmesterekké, kik a számvevői vizsgát letették.

— Csipkeverő tanfolyam szerveztetik F.-Bá- nyán. A tanfolyam czéljára a kormány 1000 K. áll. segélyt helyezett kilátásba. Tanítónőül ideiglenesen Tertyánszki Róza tanítónő alkalmaztatott.

— Az ipariskola XVII-ik évi értesítője Kó- tai Lajos igazgató által szerkesztve megjelent. Kiemeljük belőle a következő adatokat. Volt az iskolában az elmúlt tanévben 573 növendék, az első évihez képest 11-el több. A tanévet bekergette el az anya? Talán félt tőle. Gondoltam, hogy mégis megmondom az apuskának, hogy vigyázzon magára. De nem mertem, mert a dada nem engedte s apuska úgyis nagyon szomorú volt. Este nem bírtam vacsoráim ; mindig csak apára néztem.

Olyan borzasztókat álmodtam akkor éjszaka! A katona meg akarta lőni apát, de én erősen tartottam a kezét és nem engedtem. Akkor birkózni keztünk, én elszaladtam és ő kergetett. Már majdnem utóiért, de akkor odaszaladt a Sári s leharapta a katona fejét.

Úgy sírtam, kiabáltam álmomban, hogy apuska befutott hozzám s az ölébe vett. Becsavart a paplanba, megcsókolt s kérdezte, hogy mi bajom van ?

Azt mondtam, hogy rablókkal álmodtam; erre apuska azt mondta, hogy: ugy-e, megint buta meséket hallgattál, majd jól megszidom érte a Máli dadát.

Mielőtt elaludtam volna, megkérdeztem apát, hogy tud-e lőni ? Azt felelte, hogy tud. Azután már nem féltem úgy, hiszen apuska is meglőheti a katonát.

Egy hét múlva apa azt mondta, hogy elutazik.

Estefelé bejött hozzánk, megcsókolt engem, aztán anyát, aztán megint engem és olyan hideg volt az ajka, mint a jég. Lassan a fülembe súgta, hogy vigyázzak anyára. Aztán nagyon rám nézett és elment.

— Nem tudtam,hogy minek vigyázzak anyára. Hiszen ő nem fél. Aztán itt az inas, meg a Máli dada.

Az igaz, hogy tizenkét rabló mégis erősebb j lett volna, mint mi négyen. Már nagyon álmos : voltam, de mégsem akartam lefeküdni. Késő volt i

már, majdnem elaludtam, mikor valaki megzörgette a kertre néző ablakot.

Anya reszketni kezdett s intett, hogy hallgassak. Alig tudott felállni. Elfujta a gyertyát s megindult az ablak felé. Sári lassan morgott, én meg az anya ruhájába kapaszkodtam és kértem, hogy maradjon mellettem, mert bizonyosan rablók állanak az ablak előtt.

Anyám megszorította a kezemet és azt mondta, ne féljek, mert ő sem fél, hanem elkergeti a rablót.

Oda is ment az ablakhoz, kinyitotta és le szólt a kertbe.

—- Menjen haza, a jó Isten áldja meg. Soha sem fogom megtenni!

Valaki visszaszólt.

— De igen, csak egyszer.

Az anya fejét rázta és be akarta tenni az ablakot. Akkor a rabló fölhágott a párkányra s azt mondta, hogy be fog jönni. Anya kiáltott, én az asztal alá bújtam, a Sári meg az ablakra ugrott és beleharapott az ember arczába. Jaj, de csúnyán kiabált! Persze a Sári még a bajuszát is letépte. Talán a fejét is leharapta volna, de épen akkor jött haza apuska és a kertből az ablakba lőtt.

Mikor apát hallottam, már nem féltem, hanem az ablakhoz futottam. Jaj, de milyen roszszul tud lőni apuska 1 A rabló elszaladt, de azért megismertem ám, hogy a katona volt, hanem a szegény Sárit agyonlőtte apa. Hogy sírtam utána!

De apa! nem törődött vele, hanem belépett a szobába, az ölébe vett, betakart a kabátjával és kivitt a kerten át. Nem is volt kalap a fején, úgy ment velem, nem tudom, hogy hová, mert elaludtam.

Mikor fölébredtem, már ilyen piczi lakásban laktunk. Egyik szoba apáé volt, másik az enyém és még a konyha is fehérre volt meszelve. Jobban

is szereltem itt lakni, mert mindig besütött a szobába a nap.

Csak anya nem jött el hozzánk soha, meg a Sárit nagyon sajuáltam.

Egyszer eljött hozzánk Máli dada s azt mondta, apának, hogy anya a nagyapónál van és nagyon beteg. De apa azt mondta, hogy hallgasson és menjen vissza. Hanem én Máli után szaladtam és kértem, mondaná meg anyának, hogy jól viselem magamat, apa szeret s anya jöjjön haza.

Sok vasárnap múlva egyszer haza is jött az anya. Olyan kicsike, sovány lett és fekete ruhát viselt. Apuska nem volt itthon. Anya megcsókolt, lassan sirt s azt mondta, hogy milyen borzas va- gyolc.

Aztán nagy kék kötényt vett magára, leporolta a bútorokat és bement a konyhába vacsorát főzni. Később bejött, összetette a kezemet s megtanított imádkozni. Még nem is tudtam egészen jól mikor apuska hazajött.

Mikor anya meglátta, reszketni kezdett s lehajtotta a fejét. Apa semmit se szólt, csak nagyon furcsán nézett és olyan fehér volt, mintha beteg lett volna.

De én megfogtam az apa kezét s azt mondtam neki, hogy már tudok imádkozni, anya sirt és vacsorát főzött és most ő is itt fog lakni.

Anya megint sirt, de apa megölelte és meg- simitotta a haját.

Azóta anya is velünk lakik. A sárga házról, meg a katonáról soha sem szabad beszélni. A katona elment messzire, vagy talán már meg is halt.

Azért én sokat gondolok a Sárira és búsulnék is utána, de már van egy játszópajtásom, a kis testvérem. Most még nagyon csacsi, csak any- nyit tud mondani: apa, anya. De ha megnő és olyan erős lesz, mint én, agyon fogjuk verni az összes rablókat. R. A.