Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-28 / 35. szám

Szatmár, 1900

SZATMAR-NEMETI.

Aug. 28.

jövedelemre tesz szert, földet bérel, vagy még vesz is és gazdálkodik. S hozzá kezd olyan foglalkozáshoz, amelyhez vagy épen semmit nem ért, vagy igen keveset és elhanyagolja saját foglalkozását és kivonja üzleti tőkéjét üzletéből. Ez pedig nagy baj ám, mert tőke hiányában a hitelt kénytelen igénybe venni, akkor pedig már nem juthat a készítményhez szükséges anyagokhoz csak busás kamatok mellett és még sem kap drága pénzért oly jó anyagot, mint készpénzért.

De még az hagyján, ha mégis birtokot vesz az iparos, mert később meggondolhatja a dolgot, s eladhatja, ismét van készpénze, amit az üzletébe fektethet. De mit mondjunk az olyan iparosra, a ki keservesen szerzett pénzét eliszsza, eldorbézolja, haszontalan dolgokra elfecséreli. Igen találó Apesetnek az a mondása, hogy »sutor ne ultra crepi- dam«, vagyis csizmadia ne tovább a kaptánál, a mi más szóval annyit tesz, hogy mindenki maradjon meg a foglalkozásánál és hogy ne akarjon senki se többnek látszani, a mi?! Igenis ne, mert az nagyon sokba kerül ám, s az üzleti tőke, még ha volt is, apródonkint el csepeg-csu- pog, s az iparos vagy más foglalkozáshoz kénytelen fordulni, vagy családjával együtt kénytelen nyomorogni. Mig ha a szerzett pénzt nem iszsza el, nem eszi és nem ru- házkodja fel, hanem a mit csak félre tehet, félre tesz akkorra, amikor talán pangás áll be, igy csak a készhez kell nyúlni, s abból kell anyagot szerezni, mig újabb lendület nem következik be. Kis tőkéjét rövid idő alatt meg többszörisitheti, s nem kell a drága hitelt igénybe venni, sem kölcsönt felvenni, igy magát lelketlen uzsorásoknak, szipolyoknak nem kénytelen oda dobni.

Vagy talán azt hiszik némelyek, hogy a szerény étkezés, visszavonult foglalkozásának szentolt élet, egyszerű ruházkodás egy iparosra nézve szégyen, vagy egy iparoshoz illetlen. Nem az a. Szégyen és illetlen a józan gondolkozásu emberek előtt az, ha ténykedéseivel, cselekményeivel az isteni, vagy erkölcsi, vagy a tételes törvényekbe ütközik, de az, hogy ha nekem 60 íillér jövedelmem van és abból 20-at akkorra teszek félre, mikor egy fillér jövedelmem sincs, az nem szégyen, hanem józan gondolkozás és okosság. Mert ha vagy én, vagy bármelyik tagja családomnak nyomorúságba, betegségbe esik, nem kell mások ajtaja előtt irgalomért, könyörögni, hanem megtakarított filléremhez nyúlhatok. De ha az Isten nem látogatja meg ilyennel, kis tőkéjével a maga és családja jövőjét

doltam, hogy visszanéz, de nem nézett. Én pedig ínég szomorúbb voltam azután.

Alig vártam, hogy jöjjön az az idő, a mikor haza kell menni az iskolából. Siettem a nagy kapuhoz. Maga jött s olyan vörös volt a szeme; azt gondoltam, hogy most ismét ki kapok. Nem, hanem maga kapott ki akkor détután, mert nem tudta a leczkét. En nem bántam. Óh! sokszor nem tudtam én sem és sokszor meg vert a tanító ur, az a vén, dörmögő medve! . . Igen! . . Nagyon haragudtam arra az emberre . . . Szerettem volna én is meg verni. De erős volt.

Sok nagyon sok idő telt el azóta. Talán vagy tiz esztendő. Azután mi elváltunk, és maga többé nem modhatta nekem, hogy kiálIhatatlan. Magát nem engedték az iskolába, hanem otthon főzni kellett, meg etetni a kis libákát. Úgy emlékszem mikor iskolába jártunk, maga akkor is dobta a kukoriczát s én ott lestem a bokornál, a kerítés mellett. Akkor szerettem a pulykát is, most már csak úgy, ha meg van sülve.

Mondtam is, hogy maga nagy lány lett. De azért az a csintalan baba arcza csak nem változott meg. A mikor egyszer találkoztam magával, egy fiatal emberrel haladt át egy szűk utczán, a hol csak az a kiülő ház a nevezetesség. Az a fiatal ember olyan komolyan beszélt, maga meg mosolyogva hallgatta. Istenkém 1 Ugyan hamis volt az a mosoly! . . . Engem nem ismert meg. Persze! Akkor mással volt elfoglalva; egy szörnyű komoly dologgal, melyet úgy megmo- solygott, mint én magát akkor.

biztosítja, magának boltot nyithat, vásárokra inkább járhat, készítményei eláru- sitása czéljából hirdetéseket tehet közzé, igy készítményeit hozzá férhetőbbé, ismertebbé teheti, üzletét pedig még inkább felvirágoztathatja.

Dr. Törseök Károly.

HÍREK.

— Láng Lajos N. Bányán. Lelkes ovácziókkal fogadták kerületében Láng Lajos orsz. gyűlési képviselőt. Szinérváralján a vonatnál várták s számos kocsin elkísérték lakására, Papolczi Béla vendég- szerető házához a magas vendéget, hol tiszteletére fényes dejeuner volt. A déli banketten Váralján 86-an vettek részt. D. u. 4 órakor ismét kocsisor kisérte a bányai utón a képviselőt, de ekkor már a nagybányaiak is 4 kocsival eléba jöttek Sebespatakon, Ilobán, Sikárlón, Miszlótfa- luban minndeniitt összegyűlt a nép s éljenzésekkel üdvözölte. Ilobán diadalkapu volt, melyet nagy gonddal és csínnal tölgyfa-lombokból készítettek. Misztótfaluban a környékbeli papság vezetése alatt díszes küldöttség fogadta a képviselőt. Itt Papp Endre láposbányai g. kath. lelkész igen szép, tartalmas és nagyobbszabásu beszédet tarott, melyre Láng Lajos melegen válaszolt. Misztótfaluban az országút jobbról és balról végtelen hosszú piros és fehér papírszalaggal volt ékive, melyet Simon Aurél ottani capsula- gyára szolgáltatott. Az elmés gondolat igen tetszett. A capsula-gyárat a képviselő megtekintette s csodálkozásának és megelégedésének adott kifejezést. Borpatakban Nagybánya előkelő küldöttsége várta Láng Lajost, a polgármester vezetése alatt, a képviselőnek eredményes fáradozásaiért köszönetét mondott s üdvözölte mint városunk vendégét. Láng Lajos kijelentette, hogy ezúttal hosszabb ideig fog itt tartózkodni s meghatottan köszönte meg a szép fogadtatást. Ugyancsak itt Borpatakban jelenvolt B'elsőbánya küldöttsége is. Ezután hosszú kocsisor kisérte a városba s majd lakására, özv. Turmann Olivérnéhez. Este a polgári körben összejövetel volt, hol névünnepe alkalmából Láng Lajosra több köszöntőt mondtak, melyek közül kivált Szűcs Pátri tartalmas, meleghangú pohárköszöntője. Láng a polgárságra ürítette poharát. Vasárnap d e. 11 '/•> órakor Felsőbányára mentek s a napot ott töltötték. Este a képviselő a hangversenyen volt.

— Személyi hír. Kováts Béla kir. tanfelügye lőnek a vall. és közokt. miniszter szept. 1-től 6 heti szabadságot angedélyezett. Távolléte alatt a hivatal összes ügyeinek vezetésével, a közig, bizottságban helyettesítéssel Bodnár György kir. s. tanfelügyelő bízatott meg.

— Személyi hír. Dr. Vajay Imre kér. orvos, a budapesti mentő egyesület, szervezetének, működésének tanulmányozása czéljából, a városi tanács által kiküldetett. Czélja ugyanis a hatóságnak, hogy ezen hasznos intézményt városunkban is meghamisítsa.

— Kitüntetés. A magyar ipar diadaláról tanúskodik az alábbi kitüntetés, melyet ismerőseink a párizsi világkiállításon nyertek. Neuschlosz Emil lakások és középületek díszítési munkáiért a »Grand-Prix«-el; Nikolics Szeréna szőnyegek és butordiszitő munkákért bronz éremmel, a csipke szövésért szintén bronz-éremmel; Bartha György szíjgyártó, nyerges munkáért arany éremjó; Nem mert. De egyszer aztán mégis . . . .

Egy nagy fényes teremben ! . . . Emlékszik? . .

Magának rózsaszínű empir ruhája volt s a szőke haja le volt eresztve mint a kis lányoknál. Aztán egy trombita volt magánál, a melyet nem is fut meg soha. Én csak néző voltam. Mert mindég szerettem a komédiát. Maga komédiázott ott azokkal a sok fiatal emberekkel, a kiknek meg volt az a rossz tulajdonságuk, hogy bele bolondultak magácska szép szemébe. Úgy örül tem neki, nem is képzeli. Hogy is ne. Azt az én apró játszó pajtásomat, a ki igaz most már nem olyan parányi, hogy körül rajongják a bolondok. Vigyázzatok, el ne lopja a sziveteket — gondoltam magamba ! Ugy-e jól gondoltam ? De nem lopta el egyikét sem. Inkább hozzám jött s beszélgettünk. Ujujuj! Hogy néztek engem azok a mamlaszok, mintha én valaki lettem volna. Örültem! Biz’ Isten örültem! . . .

Aztán sokszor elmentem magukhoz azután. Beszéltem magával mindenről. Olyan furcsa már vissza emlékezni arra az időre, mintha a mesés korba lett volna. Csak egyre, valamire emlékszem még határozottan. Arra, hogy egy napon engem frakkba bujtattak, cilindert tettek a fejembe, lakkot húztak a lábamra; magának meg olyan aranyos fehér szoknyája volt, mint a hó s együtt mentünk abba a nagy, világos templomba, a hol elmondtuk egymásnak a — holtomiglant.

Emlékszik ? . . .

Persze ez is régen volc már kis feleség!

Emlékszik ? . . . Izsó György.

mel lettek kitüntetve. Örömmel gratulálunk a fényes kitüntetéshez. Méltó büszkeség tölti el lelkünket annak láttára, hogy a magyar ipar a párizsi világkiállításon a nagy nemzetek versenyében is magára vonta a bírálók figyelmét.

— Kinevezés. Lengyel László posta és távírda gyakornokká, Butkovits János pedig gyakornok jelöltté neveztetett ki.

— Előléptetés. Bodnár Sándor m. kir. posta és távirda főtiszt a IX-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába, Salamon János posta és távirda tiszt a X ik fizetési osztály 2-ik fokozatába léptek elő.

— Kinevezés. Hegedűs Ferencz pozsonyi pénzügyi titkárt a pénzügy miniszter a N. Károlyi kir. pénzügy igazgatósághoz nevezte ki.

— A szatmári ev. ref. egyházmegyei tanító egyesület f. hó 22-én tartotta évi rendes közgyűlését F.-Gyarmaton. A gyűlésen részt vett Biki Károly esperes is és a lelkászikar számos tagja. Gyűlés után közebédre gyűltek az egyesület tagjai. A gyűléssel kapcsolatosan gyámintézeti gyűlés is tartatott, melynek legfontosabb tárgya volt a tisztujitás. Elnökké megválasztatott Cséke Sándor kisari, pénztárnoknak Kincs József ököritói, jegyzőül Gacsályi József por- csalmai, ülnöknek Hajdú Sándor nagyari és Me- legh Károly kömörői tanitók.

— A tűzoltó főparancsnoki állás betöltése tárgyában az egyesület választmánya f. hó 23-án ülést tartott. A parancsnokság bejelentette, hogy Tankóczy Gyula tanács jegyző, társadalmi életünknek tevékeny tagja a főparancsnokságot hajlandó elfogadni. A bejelentést a választmány örömmel vette tudomásul s elhatározta, hogy e tárgyban a közgyűlést szept. 2-án d. e. 11 órára a városház nagy tanácstermébe összehívja.

— Válazztás. Jákó Mihály a Széchenyi-Tár- sulat aligazgatói állásáról, soknemü elfoglaltságára hivatkozással lemondván, a f. hó 22-én tartott választmányi ülésen az igy megüresedett aligazgatói állásra Melles Emil gör. kath. főesperes, németi-i gör. kath. lelkész választatott meg.

— Az erdödí vár, Petőfi nászának és rövid boldogságának e regényes színhelye a szatmár- erdődi vasút megnyitása óta folyton nagyobbodó vonzó-erőt gyakorol városunk kiránduló közönségére. Annyian keresik föl e várat és árnyas kertjét, melyhez foghatót vidékünkön messzire nem találni, hogy értesülésünk szerint a vasút naponta fogja odajáratni délutáni vonatát, mihelyt a villamos vasút megnyíltával mozdonyainak a dolga apadni fog. H-t az uradalom a mostani előzékenységével teszi hozzáférhetővé e szép helyet, úgy arra mig nagy jövő vár.

— A 80rszámrentlszer, melyet a szatmár- erdődi vasúton most vasárnap próbáltak ki először, teljesen bevált. Mindenki biztos volt benne, hogy sorszámjegye a vonaton ülőhelyét és hozzátartozóival együttmaradást biztosit neki s ezért teljesen fölöslegessé is vált s el is maradt a délutáni vonatnak az a megrohanása, mely a múltban egyszer-másszor már-már komoly balesetet okozott.

— Érdekes végrendelet. Lapunk egyik közelebbi számában közöltük Papp László kir. tábla- biró megdöbbentő halál hírét. Végrendeletet a a rokonok az elhunyt iratai között nem találtak. A napokban azonban S. Grósz Áron, Glücksman Vilmos és neje, továbbá Grósz Soma avas-ujvá- rosi lakosok azon jelentést tették a hagyatéki bi- birósághoz, hogy Papp László egy alkalommal előttök Av.-Ujvárosban, midőn hirtelen rosszul lett, azon szóbeli végrendeletet- tette, hogy az. Vámfalui, több 100 holdas földbirtokát és pénzét unoka húgának, Papp Arankának hagyja. S tanuk állítása szerint megigértette velők, hogy ezen végrendelkevéséről, mig ő éleiben lezs, nem szlóanak senkinek. A hagyatékügy miként leendő elintézése ezek utána jogász köröket élénken foglalkoztatja.

— Eljegyzés. Grosz Adolf helybeli kereskedő f. hó 25-én eljegyezte özv. Kohn Miksáné úrnőt helyben.

— Esküvő. Vasvári P. Antal kir. törvényszéki hivatalnok a napokban tartotta esküvőjét Ba- laton-Füreden özv. Bohutinszky Józsefné szép és kedves leányával Irmával.

— jubileum. Hegymegi Kiss Kálmán, Kiss Áron püspök fia, a n. körösi ev. ref. taniókép- ző értelmes igazgatója, ismert nevű egyházi és tanügyi iró, a szatmári ev. ref. egyház-megye történetének megirója, ki mint lelkész kezdte élet pályáját a szatmári ev. ref. egyház megyében, f. h. 24-én ülte tanári működésének 25 éves év fordulóját. Az érdemes férfit, kit városunkhoz a baráti és rokoni kötelék szálat fűznek, mi is melegen üdvözöljük életének e íontos mozzanata alkalmából.

— A Széchenyi mulatság, tekintettel arra, hogy egy nagy szabású mulatság szabadban ren- rendezésére a nyári évszak végén már elég idő nincs, a jövő évre halasztott, a mikor a Széchenyi Társulat fentállásának 20-ik óvfodulóját is ünnepelni fogja.

— Honvédőink hadgyakorlaton. A helybeli 12 honvéd gyalogezred vasárnap reggel 8'k órakor