Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-07 / 32. szám

SZATMAR-NEMETI.

Aug. 7.

kötelességtudás fejlesztését a most szokásos, gyakran hiábavaló, csak csengő rimü, tartalom nélküli rigmusok helyett.

Ez és derék magyar néptanítóink nehéz bár, de áldásos munkája meghoznák idők múltán a kívánt eredményt. Adja Isten, hogy siker koronázza minden magyar hazafi ily irányú nemes törekvésű munkáját.

Grósz Sándor.

Szatmár, 1900

Az iparmozgalom meghamisítása.

Az iparpártolási mozgalom mindenütt nagy hullámokat vert fel. A kormány, testületek, egyesületek, magánosok, a sajtó lelkesedéssel karolták fel az ügyet. Ez a lelkesedés azonban csupán szalmatiiz ; a magyar társadalomnak csak csekély része pártolja praktice is a honi ipart, a társadalom javarésze azonban csak elvileg járult a mozgalomhoz.

Hisz ez természetes is ; időnek kell lefolyni, mig az egész magyar társadalmat átfogja hatni a hazafiasság, mikor szinte parancsolólag fog fellépni a magyar ipar termékekért, mikor megfogja vetni, haza- fiatlansággal fogja vádolni azt, ki mellőzve a magyar ipart a külföldit pártolja.

Ugy-e bár ideális állapot volna ez ! Mily büszkén veregetnők mellünket, nohát végre valahára magyarok vagyunk testben lélekben, megtudjuk védeni a becsületes magyar iparos munkáját is ! Igen ám ! Lesznek azonban még ez ideális korban is sokan, kik Bécs, illetőleg a külföld felé szeretnek gravitální; nem válnak tehát tökéletes testekké az eszmék, melyek az utóbbi időben gomba módra láttak napvilágot. Az utolsó év eszmékben gazdag volt, tán sohase volt annyi a nép jólétét ezélzó eszme együtt, mint ma. Félő nagyon, hogy a túlságos sok eszme megrontja egymást, melyeket legutóbb vezető férfiaink felszínié vetettek. A sok orvos el fogja rontani a beteg Magyarországot a helyett, hogy gyógyítanák, súlyosabb veszélybe hozzák.

De nem is erről akarok beszélni. Maradjunk az ipar mozgalomnál. Tény, hogy addig, mig az egész társadalom nem ébred tudtára annak, hogy a becsületes iparos tisztelni való, s a társaság körébe való polgár, mindig fogyatékos lesz az ipar pártolás. Ezt totum faetum. Ezt megczáfolni nem lehet. Ha a becsületes iparost polgárnak s a társaság közé valónak ismerjük el, meg leszen az óhajtott gyümölcs, a hamisítatlan magyar ipar pártolás.

De alig indult meg a mozgalon, már is nagy aggodalommal tekintünk elibe, hogy ha a mozgalom nagyobb arányokat fog ölteni,- a hazafias magyar társadalmat meg fogják téveszteni, kelepczébe fogják juttatni, mint azt ma teszik.

Már most, mikor még az iparpártolás utjának csak első fokán áll, egyes magyar iparos ezégek felhasználva a mai hazafias közhangulatot, külföldi czikkekkel tévesztik a közönséget. A magyar gyártmánynál sokkal silányabb portékára ráfogják: „honi ipar“. Ha az iparpártolás virágzó korát fogja élni, teljesen megfordítva lesz a dolog: eddig magyar gyártmányú külföldinek elnevezett,- közel jövőben pedig silány külföldi gyártmányú «honi termék»-nek elnevezett czikkekkel fogják a társadalmat megtéveszteni.

Kiszámithatlan bajnak leend okozója ezen kürülmény. Jól értsük meg egymást1 Magyar iparosok ezek s nem kereskedők, kik azt állítják, hogy a czikkek saját maguk termelései tehát honi gyártmány, de va- j lójában külföldi ezégek árui. Mily rafinéria, mily vakmerőség!

Ez ideig, mig magyar iparczikkeket-na- gyobb kelendőség biztosítása czéljából külföldi elnevezés alatt hoztak forgalomba, nem : volt mit félteni, hiszen magyar termékeket ; árultak és pártoltunk. Igaz, hogy ez nem ! volt tisztességes formája a versenynek. Most azonban, midőn a hangulat kihasználásával külföldi termékek magyar elnevezés alatt kerülnek forgalomba, nagyon is sok félteni valónk van. Az erősbödő magyar ipart féltjük az országba beáramló hitvány külföldi portékákkal szemben. A tisztes magyaripari mozgalom meghamisításáról, a magyar iparos becsületéről van szó. E fölött napirenare nem térhetünk.

Ezen külföldi termékeket honi elnevezés alatt kinálgató, szipolyozó iparos ezégek- től, melyek itt ravasz uton-módon szedik áldozataikat óvakodnunk kell!

Ezek az iparos ezégek a tisztességtelen versenyeknek legveszedelmesebb fattyú hajtásai.

Baczilusok ezek, melyek megfertőzik a becsületes magyar piacz egészséges levegőjét! E baczilusokat, hogy több kárt ne okozzanak a becsületes iparnak, csirájában kell megfojtani.

Erre pedig első sorban a becsületes iparosok vannak hivatva, mutassák meg, mit tudnak termelni a külföldivel szemben. Eme fáradozásukban a kormány és társadalom egyaránt támogatni fogják.

A tisztességtelen ipar és kereskedelmi versenyről hozandó törvényactusokra kivánMuszáj-disznótor.

Leleményes a diák ! . . .

A k.-i főiskolánál a tanár uraknál is laknak diákok. Kettő három fizet és az önzetlen professzor ur ráadásul egy jó tanuló szegény frátert oda fogad magához Isten nevében ; a mi szerfölött dicséretes dolog, mert jót is tesz vele és önmagát megmenti a kapzsiság gyanújától.

A mathematika mivelőjénél is volt három diák. Kettő fizetett, a harmadik potyán fogyasztotta a jó ebédeket.

Közeledtek a karcsonyi szent ünnepek és a három — mindig éhes —magoló már előre élvezte a sok hurl át, kolbászt és egyébb disznóságot. No, mert hogy két ártány hízott az ólban.

Ah, de óh fájdalom 1 A tanár ur úgy állapodott meg élete párjával, hogy a diákok el- széledése után ölik le a hízókat. Már hogy azért-e, mert még nem híztak eléggé meg, vagy talán abból indulva ki, hogy jobb lesz a profeszzori spájzra nézve, ha a fiuk otthon tömik agyon magokat kövér falatokkal, mintha a tanár ur asztalánál, biz én már nem tudom. Elég az hozzá, hogy a fiuk megdöbbenve értesültek erről az ő jó étvágyuk és szép reményűk ellen intézett határozatról.

Össze is dugták fejüket, hogyan lehetne ezen segíteni? . . . Elindultak helyszíni szemlét tartani. A sertés kastély úgy volt építve, hogy hátsó falával a kertbe fordult, az ajtós rész pedig az udvarra nézett. — Kert felőli részét sűrű málnaerdő takarta el.

A diákok pedig rendesen a kertben szedték

magokba a sokféle tudományt, fenhangon magolva az á-bé-abot.

Nézegetnek jobbra, balra, hányják vetik a dolgot, tanakodnak és végre is valamiben úgy látszik megállapodtak, mert ketten tovább járkáltak és oly hangosan darálták a leczkét, mintha hárman lennének; a harmadik meg bebújik a málnabokrok közé.

Ki tudja, mi dolga lehet ott ? 1 . . .

Másnap kora reggel a három diák ismét a kertben sétál, irogy átismételje a tegnapi leckét. Kis idő múlva az egyik nagy ijedve nyargal ám be és jelenti a nagytisztelctü urnák :

— Tanár ur kérem, a disznókat az éjjel alighanem elakarták lopni 1

— Mit beszélsz? — riad meg a profeszor ur.

— Igen is, kérem alássan, ki akarták bontani a falat.

— Több se kellett !

— Mariska te, Mariska, hol vagy? gyere gyorsan, lopják a disznókat.

Férj és feleség sietnek ki a kertbe és csakugyan I A disznó-kastély falán, a málna-erdő felől, egy nagy, deréknyi átmérőjű lyuk van kiczir- kahnozva és valainenyire kifejtve.

— Tyüh, anyjuk I Ennek fele sem tréfa 1 Hivasd a hentest és még ma végezzetek. Nem hizlaltam én a más gyönge hasának a disznókat I

— Úgy is lett. Lehúzták a két ártányt és pompás tort ültek. Ott volt az egész tanári kar, de a három diák is 1

— Hunczut népség! Az a harmadik piszkálta meg a falat, hogy a tanár urra ijeszszen. A mi sikerült is 1

csiak vagyunk, vájjon elég erélyesen fog-e eljárni a tisztességtelen verseny ily ravasz utón való követői ellen, a tisztességtelen ipar és kereskedelem veszedelmes concuren- seivel szemben.

Itt félintézkedésekről nem beszélhetünk, itt a legerősebb és legerélyesebb törvényekre van szükség, melyekkel móresre taníthatjuk e pióczákat!

HÍREK.

— Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla főispán szabadságidejét félbeszakítva, N.-Károlyba érkezett, hogy a napokban tartandó megyei és városi törvényhatósági és közigazgatási bizottsági gyűléseken elnököljön.

— Alapítvány. Melles Emil németi g. c. lelkész, szatmári főesperes 100 k.-val a Széchenyi Társulat alapitó tagjai sorába lépett. Nemes tétt, mely méltó a követésre.

— A Széchenyi mulatság költségeinek fedezésére Mándy Gézánéurnő Válfajról 100 koronát, Szathmáry Zsigmondné úrnő 20 koronát, Péchy Lászlóné úrnő N.-K.írolyból 10 koronát voltak kegyesek adományozni, amiért ez utón is elismerő köszönetét nyilvánítja a rendező bizottság.

— Párbaj. Két párbaja volt a napokban hrőhlich Róbert villamos-igazgatónak, Egyiket Tan- kóczi Gyulával, a másikat Erdőssy Elemérrel vívta. Sebesü'és egyiknél sem történt.

— Lóverseny. A megyei gazdasági egyesület városunkban ér megyeszerte nagy népszerűségnek örvendő lóversenyét szeptember 16-án d. u. tartja meg. A rendezést Kovásznay Zsig- mond méntelep parancsnok vállalta el ismét, a mi előre is biztosítéka a sikernek. A gazdasági egyesület a lóverseny idejére gyümölcs kiállítást is tervezett, erről azonban a rósz gyümölcs termés miatt le kellett mondania. A verseny estéjén a megyei és városi ifjúság tánczmulatsá- got rendez.

— Menetrend változás történt az államvasutaknál. A Királyháza felé induló déli személy- vonat ugyanis nem 1 óra 13 perczkor indul, mint a hogy a menetrendben közölve van, hanem d u. 1 óra 45 perczkor.

— Az iparos Otthon felavatása. Kilencz év előtt alakult meg városunkban a szatmárnémeti iparos ifjak köre s ma már saját házában szolgálja városunk közművelődési ügyét. Augusztus 5-én vasárnap, délután díszközgyűléssel kapcsolatosan adatott át az Otthon rendeltetésének. A közgyűlést Tankóczi Gyula elnök lendületes beszéddel nyitotta meg, elismerését fejezte ki és háláját a nagy közönség áldozatkészsége iránt, mi által lehetővé vált az Otthon megszerzése. Thurner Albert titkár a kör 9 éves múltjáról olvasott fel, ő is hálásan emlékezett meg az egylet pártfogóiról ; azután egy határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint a szatmári takarékpénztár egyesülettől 5000 koronát vesznek lel kölcsön a hátralékos vételár fedezetére. Egyhangúlag elfogadtatván a javaslat, elnök záróbeszédében megköszöni a közönség szives megjelenését s 1 éri a közönségnek a jövőben is támogató készségét s azon Ígéretet teszi, hogy az Otthon mindig a tiszta erl- ölesnek, becsületes munkásságnak s a hazafiságnak tűzhelye lesz. Közgyűlés végeztével az egyetlen jelenlevő lelki- pásztor nt. Biki esperes ur megható imájában kérte az Ég áldását az Otthonra s annak tagjaira. A díszközgyűlést a műsor követte : Veres Lajos karmester vezetése alatt az iparos-dalárda közreműködésével Bunkó zenekisérete mellett áhítattal énekelte a jelenlevő nagy közönség a Hymnust. Thurner Albert titkár szavalta Deák Kálmánnak ez alkalomra irt gyönyörű ódáját. A felolvasások egy későbbi alkalomra halasztattak az idő előre haladottsága miatt. A dalárda énekelt még egy műdalt Mendelsohntól s egy népdalt Médertől — ismert precisitásával. A házi asszonyi tisztet 33 asszony s a kiszolgálást 72 kisasszony minden képzeletet felülmúló ügyes- séggel végezte s az asztalok bevétele, daczára a mesés olcsóságnak jóval meghaladja az ezer koronát. Éjféltájban hatalmas zápor lepte meg a közönséget, a mi igen sok kárt okozott. A közönség nagy része azonban bevárta a hajnalhasadást s addig részben a táncznak, másrészt az üdítő szatmárhegyinek hódolt magáért. Az elszámolásokról, adományokról jövő számunkban közöljük tudósításunkat. T—t.

— Meghívó Szatmár-Néineti szab. kir. városi hegy-község f. évi szeptember hó 2-ik napján d. e. 10 órakor Szatmáron a városháza nagytermében »Il ik rendes közgyűlést« tart, melyre a t. szőlőbirtokos urak tisztelettel meghivatnak. Szatmárit, 1900. augusztus 1. Waüon Ede elnök. Tárgyak: 1. Az 19 dl. évi költségvetés megállapítása. 2 Az írásban beadott netafáni indítványok feletti tárgyalás.

— Föltételes megállóhelyek a szatmár-erdödi vasúton. E vasútnak régóta tervezett Mént e-