Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-10 / 28. szám
IV. év. Szatmár, 1900. julius 10. 28. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Az ipar pangásának okai. Naponként sűrűn hangzik a panasz, hogy iparunk pang, iparosaink szegényednek. A felhozott vádoló okok és körülményekben van nem egy, mely való igaz, de van akárhány, melyek hamis forrásból fakadnak. Azért a helyzet tisztázásához járulunk, midőn az ipar pangásának nehány sarkalatos okára rámutatunk: Szakértelem, kitartással párosuló szorgalom és töke) ez azon három tulajdonság, melyekkel az iparosnak első sorban bírnia kell. A három közül a legfontosabb a tőke, és éppen ez z, a miben iparos osztályunk legjobban szűkölködik. Hazánk mezőgazdasági jellegű ország, a nagy tőkék nálunk a földbe vannak fektetve. Hazai pénz ez okból még csak kev.s áll rendelkezésére a belföldi iparnak; a mi volt, a küföldről jött és ennek mozgósítható része, a nemzetközi pénzpiaczon uralkodó pénzdrágaság következtében, most ismét visszaszivárog hazájába. A viszonyok ezen fejlődése iparos osztályunkat sújtja legjobban. Hogy hazánkban, melynek mezőgazdasági jellege átalakulófélben van, az iparhitel fejlesztése minden okszerű iparpoli tikának fontos eszköze bár, de az ipar- politika elvégre is főképen elméleti dolog, a hitelkérdés pedig reális jellegű, melynek a gyakorlat képezi alapját. Iparhitelt lehe' fejleszteni, elősegiteni, de állandósítani hivatalból nem lehet. A hitel, tehát az iparos hitel is, a tőkebirtokosok a legkülönfélébb viszonyok és körülmények tekintetbevételével megalkotott közvéleményen alapszik; mig tehát ez az iparos osztály hitelképesT Á R C Z A A vőlegények. Az ember nagyon sok küzdelmen mgy át, hogy végre vőlegény legyen belőle, azután még több küzdelem és vesződtség osztályrészese, mert valamikor megengedte magának azt a luk- szust, hogy vőlegény legyen. Megszületett, átéli boldog gyermekkorát, keresztül ússza iskoláit, nagy nehezen tanul va'a- mit s elpocsékolja az édes apja keservesen szerzett filléreit. — Elérkezik oda, mikor sem neki, sem az édes apjának nincs semmije, de van a tatusnak nyugdija, neki meg hivatala. Ez is valami ; szaporodhatna jövedelme, nőne a fizetése és élhetne valamivel könnyebben és nyugodtabban. Dehogy 1 Az emberek rendesen akkor bolondulnak meg, mikor a legjobb dolguk van. Akkor már azt hiszik, hogy a házassági luxust, ezt a valódi fényűzést, amelyet csak nagy urak engedhetnek meg maguknak, nekik is meg kell valósitaniok. Kis hivatal, kis fizetés és mégis erőszakkal nagy gondot keresnek maguknak — vőlegényeit lesznek. Hát ha valakinek kevés a gondja, kicsi a fizetése és erőszakkal nagy gondot teremt magának, akkor midőn ezt megcse- i lekszi, beszámítható állapotban van-é ? A lélekbúvárok foglalkozzanak ezzel ? kérdéssel, átengedem nekik ezt az olcsó dicsőséget. Én csak ] SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „ivorona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinbcrger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. ségéről meggyőződve nincs, a hitel állandó jellegéről szó sem lehet. Vájjon a magyar iparos számithat-e már arra, hogy ezen közvélemény őt hi- télképesnek .lismerje? Egyelőre csak részben. Fontos okok és körülmények, melyek részben a termelő iparosban, részben pedig a fogyasztási társadalom felfogásában és szokásaiban rejlenek, gyakorolnak ez irányban nedvezőtlen befolyást. Nálunk az iparos még nem foglalja el azon állást, mely őt fontos szerepénél fogva, mely neki a gazdasági életben jut, megilleti. Az értelmiség és vagyonosság magasabb fokán álló családok gyermekei eddig csak nagy ritkán léptek iparos pályára. Csak szegénysorsuak, vagy olyanok, kik máshol be nem válnak, kiknél tehát a mesterség büntetés jellegét ölti, fordultak feléje. Innen ered, hogy az iparos osztály ma még nem oly jelentékeny része az értelmes, középosztálynak,, hogy ott •alkalomadtán a viszonyokra, saját érdekében, döntő befolyást gyakorolhasson. Ide csak akkor fog beolvadni, ha vagyonilag megizmosodott. Egyelőre hiányzik még a hiteltnyujtó és hiteltkérő között szükséges benső kapocs, mely ugyanazon társadalmi réteg tagjai között fennáll. Rokoni és baráti összeköttetések, melyek többnyire hasonló alapon nyugosznak, manapság lényeges befolyást gyakorolnak. A hitel nyújt ó a vagyonos osztály tagja vagy ahhoz közel áll. Szokásai és nézetei ott gyöketeznek, vagy pedig rokonok. Ismerjük pedig középosztályunk eme rétegének erős ragaszkodását és előszeretét mindn iránt, a mi az »idegen« bélyegét viseli magán. Az idegen nálunk nagy va- rázszsal bir a honi készítmény rovására. A ki pedig hasonló nézeteket táplál, bizougy hevenyében szalasztottam ki, de talán nem minden ok nélkül. És mégis lám milyen boldogok a vőlegények. Széltében-hosszában újságolják, hogy az a kis angyal, az a földre szállott gyönyörűség, akinek egyetleu mosolya felráz a tcspedésből, uj erőt ád a léleknek, lázongásba hozza a vért, az övék lesz egy hosszú életre. Vájjon gondol- nak-é akkor arra, hogy fognak gondolkozni tiz év múlva, mikor annak a földreszállott gyönyörűségnek alsó felső ruhára, czipőre, kalapra és az észbontó mosolyhoz gyöngysor fogakra Kell az apró költséget kiutalványozni. Ugy-e bár, hogy nem? Hogy is lehetne a poétikus vőlegénységet, ilyen prózaiassággal pro- fanizálni Már pedig engedőimet kérek, ha valaki nem gondol arra, hogy mi lesz a következménye annak amit tesz — az meggondolatlanságot követ el. A vőlegények pedig nem gondolnak. Nekik áll a világ Holmi ringy-rongy fiatalság nem méltó arra, hogy könnyeket hullasson érte az ember; pedig tanúm az ég és minden házas emberek, hogy kaczagni sem lehet felette. A vőlegénynek kigyui az arcza és boldogság járja át egész valóját, ha az ő asztaltársaságában egyik, vagy másik barátja a menyasizo- nyát dicséri. Siet is olyankor feltenni hozzá kérdést, hogy : — Mit iszol ? Egy két liter bor olyankor nem is nyom a latban, A boldog vőlegény tudatában van annak, | hogy mindennek meg kell adni az árát. — PerHIRDETÉSEK: KÉSZPÉNZ FIZETÉS MELLETT JUTÁNYOS ARAK MELLETT ESZKÖZÖLTETNEK. Kéziratok nun adatnak vissza. nyára skepsissei kell hogy tekintse a hazai iparos minden törekvését és mozgását, hogy a külföldivel versenyezhessen. Ez a körülmény figyelemreméltó, kivált azon esetben, midőn oly iparos anyagi pártolá- sásáról van szó, ki valamely uj iparág meghonosításán fáradozik. Társadalmunk szokásaiban rejlik ez irányban egy további visszásság, melynek következményei iparos osztályunk helyzetét igen megnehezítik : a közönség lassú fizetési módja. Nem rosszakarat, ritkán pénzhiány következtében, hanem igen gyakran szokásból, az iparos hónapokig kénytelen várni számlája ki- egyenlítésére. Jaj a szegény iparosnak, a ki fizetést sürgetni merészel. Oly koldusnál többé senki sem dolgoztatna. A nagy versenynél az iparos pedig óvakodik, hogy valamelyik rendelőjét megha- ragitsa, annál is inkább, mert a késedelmes fizetők rendesen a legjobb vevők és a legjobb árakat űzetik. Mi ennek a következménye? Az iparos belefektette pénzét a nyers áruba, másik részét eljlzette munkabérre, fizetést pedig nem kapott, Mig van tőkéje, tud magán segíteni, ha elfogy, és ez a gyakoribb eset, vagy maga is halasztást kér, vagy pedig kölcsönt vesz fel, rendszerint nagy kamat mellett, íme, látszólag csekély okból, a visszás körülmények egész lánczolata fejlődik ki, melyek az iparos hitelképességének megbirálá- sánál kell, hogy tekintetbe vétessenek. Az említett néhány példa bizonyítja, hogy hazai társadalmunk felfogásában és szokásaiban is találhatók oly körülmények, melyek, ha nem is közvetlenül, hátrányosan befolyásolják az ipar hitelképességét. Az ipar fontosságának felismerése sze arra nem gondol, hogy akkor még nem a vőlegénységének, hanem csak a bornak adta meg az árát. Mikor megtörténik az eljegyzés, siet íühöz- fáboz, hogy vőlegénységét újságolja ; természetesen az újságírók sem menekszenek meg tőle, akik pedig igen józan gondolkozásu emberek s a rokonok, ismerősök eá barátok nevében mégis csak gratulácziót kell fűzni az eljegyzéshez. Nyomat a vőlegény, száz, kétszáz, háromszáz eljegyzési kártyát, elküldi minden rokonának, barátjának, ösmerősének, hitelezőjének, egykori tanárjának, talán boldug emlékű száraz dajkájának is, csak egyről, a temetkezési intézet tulajdonosról feledkezik meg. Ilyenkor persze azt sem gondolják meg, hogy a boldogság csak addig tart, mig rá nem borul a megszokás, Már pedig az ember olyan hamar megszokásnak tartja, ha a kis felesége azzal állít eléje : — Cziczuskám édes, adjál két forintott a mosónénak 1 Suttyomban aztán az egykor boldog vőlegény elsompolyog barátaival az orfeumba, bepislog a színházi kulisszák közzé s még ideje korán, észrevetlenül becsuztatja a jegygyűrűjét a lajbli zsebébe. De hát mit is gondolnak ezzel és mással a boldog vőlegények, hiszen ha gondolnának, akkor igazán csak a menyben kötetnének íiázas- ságo'-. A vőlegény előre nem számit semmit. Mert ha számitana, józan ésszel csak nem rohanna olyan örvénybe, ahol több a kiadása, mint a bevétele. Mert több, hiszen akárhányszor n
