Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-26 / 26. szám
Szatmár, 1900 S 2 A.TMAR-NÉMETI Junius 26. világításba helyezte, legalább ezt igazolja az az egyöntetű elismerés, mely lapunk czikke után, a tisztán gondolkozni tudó és akaró publikumnál felhangzott. A város álláspontja itt a minden időkben hangsúlyozott, fentartott, sőt az »országgyűlési sérelmek« közé és fölvett jogfolytonosság, és egy félszázad óta jónak, üdvösnek bizonyult praxis, melyet a közel múltakban a püspökség úgy mint a káptalan támogatott ! De az elfogultság nélküli, józan észhez szólunk —- ugyan tessék őszintén megmondani : képzelhető-e egy, csak egyetlen olyan róm. kath. tagja a gyülekezetnek, a ki ne a korlátlan, szabad választás eszméje mellé állana, mikor arról van szó, hogy egy olyan ember legyen-e a róm. kath hívek plébánosa, a ki az egész egyházmegye, sok derék, kitűnő képesítéssel biró papjai közül választassák, a kik előtt még egy hosszú, emelkedésben, egyházi méltóságokban dús élet áll? vagy egy olyan embert ültessen-e be a püspök a plébánosi székbe, a ki élte alkonyán, vagy legalább is munkakedvén túl — tisztelet és becsülés neki — bizony inkább és minden körülmény között csakis a maga kényelmét keresné, a ki a hívek száz, meg száz baja elől zártajtók mögött húzná meg magát ? a mi természetes is!.. Ha igy lenne is ez, ezt maga a káptalan nem tekintené egyébnek, mint áldozatnak,'' melyet immel-ámmal, ideig-óráig meg kellene hozni, s mintegy maguk között előre sorsot vetnének ! . . . És épen ezért : ha százszor hangoztatja is a püspök, hogy ő hívei javát akarja, akaratlanul is a hívek hit-élete, az igazi vallás-ügyi közérdek ellen cselekszik akkor, midőn a megüresedett plébánosi állást kanonokkal akarja betölteni. Azt szoktuk mondani, hogy „a nép szava, Isten szava!“ Ez olyan alap igazság, mely intőleg szól a mellett, hogy ezen alapigazság ellen ne cselekedjünk a szóban forgó kérdésben sem. Mert nem csak a püspöki palotában tudnak gondolkozni, gondolkozik a nép is, a társadalom is és : jaj annak, a kit a társadalom elitéi! a közvélemény ítélete, bármily lassan is, de biztosan eljut a legfőbb földi ur elé is, s ettől, a nép imájában, fölhangzik az Istenig! A végletek mindig elkeseredést szülnek! Mire való a késhegyig menő harcz? A ki felidézte a harczot, habár jószándékkal is, tegye le a fegyvert, ha azzal a czél el nem érhető. Az egy ember, az atya. engejen a köz, a gyermekek hő óhajának! Ez az eljárás indokolt és nemes szeretettel teljes, az ellenkező eljárás indokolatlan s az isteni szeretet helyett, mely mindeneket — Az, hogy eresszen el Siófokra, vagy ellenkező esetben kivonulok a Szúnyog-szigetre és általánosan sztrájkolok. Azt hittem, hogy csak tréfál a kis borzas, tehát nem is sokat törődtem a sztrájk bejelentésével, hanem elmentem az iiódába. A mint délben hazamentem, be volt zárva a lakásom ajtaja. Hiába csöngettem, nem nyitották ki. Végre feljött a házmesterné és egy levélkét adott át. Izgatottan bontottam fel a levelet mely a következőkép hangzott: Te zsarnok ! Hatalmaskodó uralmadnak vége. A szoba- leánynyal együtt kivonultunk sztrájkolni a Szúnyog-szigetre és itt maradunk addig, mig követeléseinket nem teljesíted. Le a tőkével! Nőd. Mivel pedig én határozottan tudom, hogy a feleségemnek semmi szüksége Siófokra, tehát egyelőre nem vagyok hajlandó teljesíteni a sztrájkolok követelését. De ha akadna valaki, aki békés kiegyezést tudna létrehozni közöttünk, annak le lannék kötelezve. Annyi engedményt adok a sztrájkotoknak, hogy minden délelőtt megfürödhetnek itthon a szapulóban, P. a. forrón tud magához vonni, durva, és megdöbbentő erőre mutat! A ki háborút akar, vessen számot sok mindennel és különösen gondolja meg, hogy a legrosszabb béke is többet ér egy szerencsés győzelemnél, mely után annyi a halott, annyi a sebesült . . mely után annyi a rom ? . . . Valami «makacs csökönyösségről» beszél a »Sz. és V.» vezérczikkirója! Igaza van a dologban, makacs csökönyösség, de ezt senki sem értheti a hivatalos városra, mely a közmeggyőződés viszhangjakép cselekszik, elfoglalt álláspontját illetőleg, hanem igenis értheti bárki az egy emberre, a ki a dolgok természetes folyományaival szemben folyton a tagadás merev terén áll. Megvagyunk győződve, hogy mindenki akarja a felbomlott béke helyreállítását, de de nem úgy, mint a czikkiró véli, mert ezen észjárás szerint lehetetlen! ugyan ki tenné azt meg, hogy ősi joggal szerzett birtokát, csak^azért mert a szomszéd fenyegetve kívánja, elhagyja és az igazságtalan szomszédnak átengedi? Ugy-e senki ? Ugy-e hogy azt mondaná mindenki, hogy : lássuk azt a fenyegető szomszédot! »Nincs hátra egyéb — úgy mond a jelzett czikk — minthogy a közgyülás operálja az elhamarkodott lépést « Miféle «elhamarkodott lépést«? hiszen egy esztendeje, hogy a törvényatóság tárgyal a püspökkel az ügy lehető békés elintézésében ! Sőt, miker a püspök — első Ízben — azt mondta, hogy az iratok, eldöntás végett a minisztériumban vannak, türelemmel várt is a törvénybatóság és csak a miniszteri döntés után sürgette meg újra a pályázat kihirdetését. Erre, midőn a kormánynak lejön a múltakba gyakorolt s a jelenben is érvényben levő plébános választási jogot megváltoztatni nem szándékozó akarata, melyből nyíltan olvasható, hogy az ügyet bolygatni nem akarja és helyesnek nem tartja, a püspök kijelenti, hogy pályzatot nem hirdet, hanem tessék választani, de a káptalan tagjai közül, mert neki kanonok plébános kell! A törvényhatóság újból kéri a pályázat kihirdetését és ez újból megtagadtatik. Akkor és csak is akkor, midőn látta a város, hogy az elődök állal teremtett a káptalan által helyeselt a gyakorlat következtében kipróbált és jónak bizonyult rendszeri a püspök nem respectálja, határozta el magát arra, hogy élni fog a kegyurak számára biztositott bemutatási joggal, bemutat a püspöknek egyházmegyéiéből, a hívek óhajtásával egyező papot és fizetését folyósítja. A helyzet tehát, melyet a czikkiró gáncsol, kényszer helyzet, melyet a város körömszakadtig került, de a mely a hosz- szu halogatás és merev tagadás következtében kéuyszeritve lett. A városnak ilyetén állás foglalása pedig törvényes és helyes állás foglalás, melyre, ha czikkiró tárgyilagosan gondolkozni tudna, vagy akarna, a közelmúltban is találna példákat. Nincs a világon olyan bíróság, a mely, ha perre kerülne a dolog, ne a városnak adna igazat — ezt a jogtudósok állítják. — Legyen nyugodt tehát a czikkiró, „nem hoz szégyent a fejére“ a törvényhatóság és „nem jut a kiskorú gondolkozás niveaujára“, sőt kiskorú gondolkozásuvá akkor válnék a törvényhatóság, ha törvényes jogáról lemondva, engedné magát orránál fogva vezettetni ! Igazán gyermekes jelenség volna az a törvényhatóság komoly erkölcsi testületé tői, ha a püspöki akarat előtt egyszerűen térdet-fejet hajtana, mely akaratot különben, mint tudjuk, maga a czikkiró sem respektál és intézkedéseit uton-utfélen bírálat tárgyává teszi, jeléül, hogy ő sem tartja a püspököt csalhatatlannak ! A jelen eset világos igazolása annak, hogy azok a kardinális jogok, korlátlanul, egy ember kezében, nem jól gondozvák, ez az oka annak, hogy az autonómia bele akar egy kissé tekinteni az egyháziügyek intézésébe, miután — Istennek hála — olyan időket é’ünk, melyben jog, igazság, alkotmányosság stb. nem ismeretlen fogalmak az emberek között. A felhozott »németi papválasztás« pedig épenséggel nem a czikkiró véleménye mellett bizonyít; igazolja ez azt, hogy a czikkező nem ismeri valójában sem a jelen helyzetet, sem a hivatkozott németi részi ev. ref. papválasztási fundamentális mozgalmait. Régi igazság pedig : hogy a ki nem tud arabul, az ne kezdjen beszélni arabul, mert bele log sülni. A nehézményezett „ügyészi véleménynyel“ is úgy van a eztkkező, mint a »németi papválasztással« : nem ismeri, különben kellene tudnia, hogy épen ő, a t. ügyész tárgyalt a püspökkel és az ügyész is egyik hive a föltétien, szabadváíasz- tásnak. Legyen tehát béke — de nem jog feladás árán ! Ha sérelme van a püspöknek, keresse törvényes utón, de ne a rideg tagadással álljon a város törvényes álláspontja és a közvélemény egyhangú megnyilatkozásával szemben ! Czikkiró pedig, aki, mint sejthető, maga is titkos plébános aspiráns, legyen nyugodt, mi véleménynyilvánítási viszketeg- ségből nem irtunk és az adott körülmények között is több reverentiával vagyunk a kérdéses ügy iránt, őszintén kimondva véleményünket, mint czikkiró, a ki eltalálá czikkében az utat, mely a püspöki palotába vezet, de távol van az igazságtól, a melynek ott a kérdéses ügyben, honolnia kellene. A sajtóper megszűnt. Nyilatkozat. ' Melynek erejévél alantirott Dr Törseök Károly ezennel kijelentem, miszerint: „Adatok Szatmár-németi sz. kir. város tönkrejutásához“ czimü hírlapi czikkemben azon kifejezést, hogy bűnt tő törvény által tiltott módon vagyont sze- rez1. Farkas Béla mérnök urra nem értettem és hogy a czikkel őt becsületében sérteni nem volt szándékom. S:atmár, 1900. junius 19, Dr. Törseök Károly s. k. Nyilatkozat. Mely erejével aluirott Dr. Nagy Barna ügy véd, mint Farkas Béla mérnök megbtzoltja fenti nyilatkozat folytán kijelentem, hogy a Dr. Tör- s’eök Károly ügyvéd ellen indított sajtópernek többé alapja nem lehet, azt Farkas Béla nevében ezennel visszavonom, ktvánatára ezen nyilatkozatét ügyfelémmel magával is kiállíttatom. Szatmáron, 1900. jun. 19, Dr. Nagy Barna s. k. ügyvéd. Megszűnt tehát a sajtóper, megszűnt pedig azért, mivel Farkas B. volt v. v. igazgató visszavonta, visszavonta azon oknál fogva, mert az elégtételt megkapta tőlem. És a nyilatkozatban foglaltak neki elégtétel, az t. i. hogy én a czikkemnek Oláh Imre ellen irányuló részeben előforduló azon kifejezésre: >büntető törvény által tiltott módon vagyont szerez« kijelentettem, hogy az nem ő reá vonatkozik. Hát hiszen az természetes is, hogy reá nem értettem s nem érthettem, mivel sem én, sem más nem látta még azt a vagyont, amit panaszos Szatmáron szerzett volna, ha esak nem adósság az. És kijelentettem azt, hogy becsületében sérteni nem akartam, hanem akartam az ő ténykedéseit felderíteni és kellő világításba helyezni, nem is akarhattam, mivel a czikk megírásakor csak ténykedését, de nem őt magát ismertem, nekem, mint Szalmár-Némcti város adófizető polgárának nem is őt magát, hanem a város szolgálatában véghezvitt cselek- vényeit van jogom bírálat tárgyává tenni. Ezzel szemben a volt v. v. igazgató kijelentette, hogy: „a fenti nyilatkozat folytán — —
