Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-05 / 23. szám
Szatmár, 1900. SZATMAR-NEMET1. Junius 5. Ezen lépéssel ipar- és kereskedelmi ügyünk újra előbbre haladt s igy erős reményünk lehet, hogy annyi nehézséggel küzdő hazai iparunk és kereskedelmünk, lassan-lassan a boldogulhatás útjára tér. Hogy pedig erre tényleg rá is térjen, ettől az eszmétől át kell hatva lennie minden jó érzelmű honfitársunknak, mert: iparunk és kereskedelmünk fellendülése, megerősödése nagy haladást jelez, az egész nemzet boldogulását jelenti. Ha végig tekintünk a gazdagabb államokon, látni fogjuk, hogy felemelkedésüknek, megvagyonosodásuknak talpköve az ipar- és kereskedelem virágzása volt. Ezért: a nemzeti jólét és hatalom e biztos fundamentuma után tehát törekednünk kell, mert hiába minden helyes törvény, ha mi magunk nem munkálkodunk önhasznunk elérhetésén! Semmiségi panasz. Zsoldics Mihály bűnügyében védő-ügyvédje Or. Herman Lipót a következő semmiségi panaszt adta be: Tekintetes kir. Törvényszék! A gyilkosság bűntettével vádolva lévő Zsoldics Mihály ellen e f. 1900. évi május hó 25-én | meghozott Ítélete miatt a kihirdetés alkalmával már bejelentett semmiségi panaszunk indokait ezennel van szerencsém, — mégpedig az 1896. XXX111. te/.. 383. § rendelkezésénél fogva beterjeszteni. Kérve, hogy semmiségi panaszunkat illetékesen fölterjeszteni máltóztassék a nagyméltó>águ m. kir. Curiához. Ahol is esedezünk, miszerint a fennforgó semmiségi okok alapján, az igazságtalanul súlyos és sújtó I. bir. Ítéletet megsemmisíteni kegyeskedjék. Első sorban bátorkodunk fölemelni semmiségi panaszunkat a magas kir. Curia előtt, az 1896. XXXIII. t.-cz. 437. §. (ötödik alinea) rendelkezéséhez képest azért, mert az esküdtszéki bíróság nem östnervén föl eljárásában, helytelenül mellőzte ítéletének kimondásában az 1878. V. t.-cz. 77. §. megfelelő rendelkezésének alkalmazását; amidőn t. i. a beszámítást kizáró v e- szélyes fenyegetés iránti kérdésre »nem«-mel felelt. Ugyané t.-cz. rendelkezéséhez képest bátorkodunk másrészt semmiségi panaszszal járulni a nagyméltóságu m. kir. Curia színe elé azért, mert az I. f. esküdtszéki bíróság Zsoldics Mi- liályra nézvést legrosszabb esetben is az 1878. V.'t.-cz. 279. § sanctióját feli vala hogy, alkalmazza Ítéletében, a 278. §. rémséges sanctiója helyett. Bátorkodunk egyszersmind semmiségi panaszt emelni az 1896. XXXIII. tcz. 358. §, (hatodik alinea) és vonatkozólag a 430. §, (harmadik alinea) irányításához képest, ez id. t.-cz. 385. §. 2.) és 3.) pont rendelkezéseinél fogva. Ugyanis, hogy a t. esküdtszéki bíróság nem ösmerte föl eljárásában és azért helytelenül mellőzte Ítéletének kimondásában az 1878. V. t.-cz. 77. §. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatását: nyilvánvaló az esküdteknek amaz Ítélkező fölfogásából, melyszerint a Zsoldics Mihály bűnösségének beszámithatására irányult lényeges mellék kérdést meg sem értették; s illetőleg ezen mellékkérdésnek szükséges jogi vonatkozása iránt újabb tájékoztatást kell vala kivánniok. — Mi- nekokáért nem is lehettenek ők képesek a fönn- forgó veszélyes fenyegetés ismérveire, motívumaira vonatkozólag helyesen, igenlőleg felelni. Ami meg azt a semmiségi okot illeti, mely- szerint az esküdtszéki biróság helytelenül és tévesen alkalmazta Ítéletében a btkv. 278. §. zanctiójét a 279. §, helyett: nyilvánvaló a letárgyalt bűnesetnek adataiból és bizonyítékaiból ; azért is, mert hiszen nyilvánvaló, hogy Zsoldics Mihály helyett voltaképpen a fölbujtó Papp Béla fontolta meg előre az elkövetett bűntettet. A Papp Béla és nem a Zsoldics Mihály szán dókának kriminalistikai keretébe illeszkedik ugyanis eme bűntettnek irányító oka és czélja. Miért is unhat egyedül csak a lölbujtó Papp Béláé, nem pedig a Zsold cs Mihályé kell hogy legyen az elhatározásért és az elkövetéséit való teljes felelősség. — Zsoldics Mihály pediglen oly szánalmas hivséggel engedelmeskedven az ő nagyura szörnyű parancsának: bizony, bizony, akár isteni, akár emberi törvények szerint mérlegelhetjük: ő nein tudta, mit cselekszik. Nékem az az én meggyőződésem, bogy a maga szándéka nélkül, sőt a maga szándéka ellenére gyilkoló szegény Zsoldics Mihálynak éppen nem számíthatók be a gyilkosság tényálladéká- hoz tartozó, előre fontolgató gonosz szándék ténykörülményei, mivelhogy a saját megtévesztett hite szerint, ő ezekről a cselekmény elkövetésekor nem is bírhatott tudom issal. Hogy meg a t. esküdtszéki bíróság Ítéletében, még a legrosszabb esetben is, méltatlanul, sőt igazságtalanul mellőztetett a btkv. 91. §. és vonatkozólag a 82 §. rendelkezésének érdem szerint való figyelembe vétele: nyilvánvaló abból, hogy a földi büntetések legrettenetcsebbjének, a halál-büntetésnék kiszabása előtt nem vétettek a megillető sulyok szerint mérlegelő figyelembe Zsoldics Mihály mellett az enyhítő körülmények is. Az eredendő bűnökkel foggant gyarló emberi teremtés mindenképpen rászorult az ő bűnének irgalmasabb elitélésére. Amire holottan a mi büntetőtörvénykönyvünk jótékony szelleme egyenest rávezet; igtatván a 278. § ban foglalt szörnyű bűn és bünhödés mellé mindjárt a 279. §-ban, az enyhébb bűnt, az enyhébb bünhödésscl. A 278. §. szörnyű rendelkezése szerint csupáncsak az bűnhődjék, aki bűnös cselekedetét a Iegmegátalkodottabb gonoszsággal vitte végaz ifjúkor nyári napja, felszántja s eltűnik nyom nélkül. Mi természetesebb, hogy a kis falu csak az Olga esetét tárgyalta; megindult a jóakarók érdeklődése ... Oh hány kezdődő boldogságot temettek már el a jóakaró érdeklődések szenyes hullámai! ? P' el költ újból az én kíváncsiságom is. S aztán láttam tisztán, láttam olyant, hogy sirt bennem a lélek. Jellem, tisztesség : az üres phrásis ! Szerelem, egy ártatlan élet boldogsága: csak tromf, kijátszuk azért, hogy mi nyerjük meg a parthiet! Hogy ez által két lelket öltünk meg talán: az nem tartozik reánk, hiszen régen meg- mondá Kain: »avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának ?« A frigy tehát Olga és vőlegénye közölt felbomlott; az szegény tépett szivvel vonult vissza, A „menyasszonyt“ nem látszott érinteni a dolog: még szebb volt, még kedvesebben mosolygott. A boldog álmok ringatták. Látta a kört, melynek ő lesz a napja; a fény, a név, a pompa, a rang, mint himes virágok tavasz mezőben, megrészegítették illatukkal. A boldog álmokat mi sem zavarta addig, mig a vőlegényjelölt jónak nem látta — beszétni a papával. No, mert a papa befolyása, közmondásos népszerűsége igen szükséges volna, hogy őt a kilátásba helyezett állásba segitse? S itt volt a bökkenő I Az élet oly gazdag a tragikomikus helyzetekben. A lelkész urnák volt egy keresztfia, ki a szóban forgó állásra szintén pályázott s már régebbi Ígéretek birtokában is volt. Így a mi barátunk e tekintetben későn érkezett ! Hogy megnugtatásban nem nem volt hiány azt gondolom. De a tanács kalács nélkül nem sokat ér, gondolta emberünk. A szerelmesek ügye idáig oly szépen haladt, hogy már csak az eljegyzés idejét kellett volna kitűzni. Ezt az Olga névnapján akarták megbeszélni. Együtt is volt az egész család. Minden arezon őröm sugárzott, csak as én »barátom« nem látszott örülni. A kínos feszültségnek, melyben az egész délután eltelt, korai eltávozása vetett végett. Aztán megindultak a találgatások. Mi lehet a baja? Miért e viselkedés? S több e féle. Én nem tudtam hirtelen, hányadán vagyok. Hiszen szemtanúja voltam mindennek s mindent vártam, csak azt nem. A szép Olga olyar. volt az este, mint az őszi dértől hervadó virág ... A fényes köd, melybe burkolva látta jövőjét, oszlott szerteszét s minden foszlánya, mintha szivéről szakadt volna, fájt — sebezte . . . Igen ; mert ugyan ki ne látta volna barátunk viselkedésének szándékos voltát, sőt volt valaki, a ki positiv adatott is nyújthatott. Jobb addig gyógyitni a sebet, mig nem évődött el nagyon s akármily fájdalmas az operáció, nem baj, csak sikerrel járjon. Ebből indult ki az a valaki. Lelkének egész felháborodásával adta tudtára Olgának, hogy barátunk régen vőlegény úgy — a családban. Ésjez’állitását|bebizonyitani néhány napotkért. A terminus lejártával Olga tisztában volt, hogy sejtése, hogy hallomása rideg való. Még jobban megerősité ezt barátunk viselkedése. Ki azon délután óta nem jelent meg többé. S én azóta úgy szeretném elűzni azt a sötét felhőt a szép Olga homlokáról melyet ama bűnös kéz vont oda! Hiába, nem lehet? Ott lesz az, ott li sz addig, mig a csalódott lélek meg nem nyugszik, mig az önvád szavát el nem némitja a kiengeszlelődés. Elmondtam e históriát szárazon, amint láttam. Azt hiszem, ez épen nem alkalmas arra, hogy a mai kor idealismusáért az ember tíizbe tegye kezét. A mammon napja süt ma barátom s a legtöbben annak fényénél szeretnek sütkérezni. D. Nagy Sáudor. hez, aki már semmi szóval, semmi szivvel sem érdemel valamelyes mentséget. S akinek talán még az isteni véghetetlen irgalom sem nyilat- kozhatik meg, Ámde a szolga, aki állati alázatossággal en gedelmeskedett az ő parancsoló urának; a bűntárs, aki együgyű lelkének megejtésével, föl- bujtva süti el a kezébe nyomott gyilkos fegyvert; a szegény családfentartó cseléd-ember, akinek a gazdai hatalom véres jogara alatt remegve a maga hite szerint kell választania a megélhetésnek biztatott jobb módja, vagy a veszélyesen fenyegető pusztulás között és ennek közepette; a gyilkosságra hajszolt nyomorúságos ember-eszköz: nem lehet az megrögzött nagy bűnös, nem lehet az olyan bűnös, miként az a másik. Nem, nem lehetséges, hogy az ember-biró az ő jobb kezébe vévén az Ítélkezésnek törvényi mérlegét: észre ne vegye az ő szemével, meg ne érezze az ő szivével annak a mérlegnek »kedvező“ billenését Zsoldics Mihály irányában!!! HÍREK. — Kitüntetés. Mándy Lajos keresk. miniszteri tanácsost, ő Felsége a király a Lipót rend lovag keresztjével tüntette ki. A kitüntetett nagyérdemű férfiiu, ki vas szorgalmával, zseniálitásá- val saját erején küzdötte fel magát a min. tanácsosi méltóságra, vármegyénk szülötte, Mándv forgalmi főnök testvérbátyja s a vasúti tariffa ügynek nemcsak hazánkban, hanem egész Európában egyik legelső szaktekintélye. — Kitüntetés. Halász Ferencz központi szolgálatra berendelt kir. tanfelügyelőt és czimzetes min. osztály-tanácsost ő Felsége a király min. osztály tanácsossá nevezte ki. Halász Ferencz a kultusz minisztériumban a népoktatási alosztály főnöke s Wlassics miniszternek a népoktatási ügyek intézésében jobb keze. Egyike azon keveseknek, ki protekezió nélkül, saját érdeméből emelkedett fel a rang létrán egyszerű majtényi tanítóból jelenlegi díszes állásába. A tanitó-képez- dét a helybeli kir. kath, tanitó-képzőben végezte s közelebb népoktatásunk államosítása ügyében a tárgyalásokat ő vezette. — Kinevezés. Nyárády László czimzetes kir. folyammérnököt a földmivelésügyi miniszter főmérnökké kinevezte. — Személyi hir. Hermán Mihály polgár- mester, hivatalát a napokban elfoglalta s a pénteki tanácsülésben már elnökölt. Fogadja jó ki- vánatainkat! — Jótékonyság. Meszlényi Gyula püspök a f.-gyarmati tüzkárosultak fclsegélésére 600 koronát ndományozott. — Adomány. A dalárda jubiláns ünnepélye költségeinek fedezésére a Népbank r. társaság 50 koronát adományozott. — Adomány. Sziics Erzsiké özv. Bakos Sá- muelnétől 14 kor. 86 fillért örökölt s az orgona alaphoz leendő csatolás végett, a németi ev. ref. egyháznak adományozta. — A dalárda Schlauch Lőrinczet s gróf Zichy Gézát is meghívta a jubiláns ünnepélyre. A bíboros, előrehaladott korára s hivatalos teendőire hivatkozással kimentette magát, Zichy gróf azonban, aki disz elnöke is a dalárdának, megígérte eljövetelét. — Előléptetés. Ifj. Jékei Károly johallgatót, városunk szülöttét, Budapest székes-főváros polgármestere a napokban tartott tanácsgyülésből kifolyólag 1600 korona évi javadalmazással, ideiglenes minőségű tanácsi fogalmazóvá nevezte ki s egyúttal szolgálat tételre a VIII. kerületi elöljárósághoz rendelte ki. — Előléptetés. Papp József kir. törvényszéki biró a VH-ik fizetési osztályba liptettetett, illetve kineveztetett. — Szeméiyi hir. F. Varga Lajos majtisi lelkészt, egyh. megyei főjegyzőt a bihar-nagyrábéi ev. ref. egyház lelkészévé megválasztotta. — Személyi hir. Kádas László kir. adótiszt a jog és államtudományi vizsgálatot a m.-szigeti jogakadémián közelebb jó sikerrel letette. — áthelyezés. Szoboszlay Sándor kir. törvényszéki biró, saját kérelmére, ő felsége a király engedélyével Debreczenbe helyeztetett át. — A jubiláris dalünnep programmja véglegesen megállapittatván, közöljük azt a következőkben : Junius 29-én este megérkezése és fogadtatása a dalegyleteknek a vasútnál üdvözlő dallal, bevonulás, elszállásolás és ei nek megtörténte után ismerkedési estély a Kossuth-kertben. Junius 30-án d. e. 10 órakor díszközgyűlés a városház nagytermében a főispán elnöklete alatt. Tárgyai: Főispáni megnyitó! Ünnepi beszéd. Felolvasás a dalegyesület történe'éből. Dalárdák üdvözlése, záró beszéd. Délután összpróbák tar tása. Este 7 órakor az egyes dalegyletek elő i- dása szabadon választott darabjaikkal a városi színházban s ez alkalommal a rendező bizottság által előre felkért koszorús leányok közreműködése mellett a működő dalegyletek zászlóinak megkoszorúzása, Előadás titán a dalárok bankett
