Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-21 / 12. szám

Szatmár, 1899.

SZATMAR-NÉMET1.

Márczius 14.

tegsége következtében elmaradt jutalomjátéka helyett „Háromláb kapitány“ majdnem üres ház előtt.

Vasárnap, f. hó 19-én d. u gyermekelőadásul zónában „Náni“ kevés közönség előtt. Este zónában ..Arany lakodalom“ sok kihagyással, zsúfolt ház előtt.

HÍREK.

— A Széchenyi-Társulat a város és megye intelligens hölgyeit tiszteletbeli tagjaiul választotta meg. A megválasztásról a hölgyek díszesen kiállított okiratban fognak értesittetni. Az okleveleket a Posner K. féle országos hirü budapesti müintézet készíti.

— Rendkívüli közgyü'és tartatott f. hó 16-án, d. u. 3 órakor a Kossuth-kerthez szükséges földek kisajátítása tárgyában. A gyűlés, mint harmadik, a jelenlevők számára tekintet nélkül, határozat képes volt. Az összes bizottsági tag közül 35-en voltak jelen. Cholnoky Imre és Csomay Imre ellenezték a földek megvásárlását, nem tartván indokoltnak, hogy a város újabban 4 — 12.000 frtot költsön a Kossuth-kert rendezésére. Vitatták azt is, hogy ez nem közérdek, igy ha a tulajdonosok földjeiket eladni nem akarják, kisajátításnak helye nincs. A kisajátítás mellett a polgár- mester, íöjegyző, t. főügyész és Dr. Keresztszeghy Lajos érveltek különösen azzal, hogy a kérdéses földek úgy belevágnak a Kossuth-kertbe, hogy azokat előbb-utóbb meg kell venni és bizonyos, hogy mentül később, annál drágábban lesznek megszerezhetők. Végre a rövid, de éles vita után 28 szóval 7 ellen elhatározta a közgyűlés a megvételt, illetve kisajátítási jog kérvényezését.

— A Széchenyi-Társulat igazgatósága ma és holnap délután fog dönteni a menhelyek jelen évi szervezése, segélyek folyósítása s a tnenhely vezető nők kinevezése tárgyában. A már szolgálatban volt menhely-vezetőnők állandóan fognak helyeikre kineveztetni.

— Szieber Edét a 40 éves jubileumát ünneplő főigazgatót az ev. ref. főgymn. ifjúsága múlt kedden d e. 1/al2 órakor a főgymnásium rajz- ' termében üdvözölte. Az üdvözlő beszédet Csépke Andor VIII. oszt. tanuló tartotta, mélyen átérzett szavakban fejezvén ki az iljuság háláját a szeretett főigazgató iránt. Az éljenzés lecsíllapultával az ünnepelt meghatott hangon, gyönyörű beszéddel válaszolt, kifejezvén, hogy igaz örömmel fogadja az iljuság gyöngéd figyelmét. Az ünnepély előtt és azután az ifjúsági ének és zenekar adott elő szép alkalmi darabokat.

— Márczius 15 én d. e. 11 órakor az ev. ref. főgymnázium ifjúsága a Vigadó nagytermében, minden tekintetben fényesen sikerült hazafias ünnepélyt rendezett, mely alkalomból a nagyközönség a termet és karzatokat zsúfolásig megtöltötte. Alátray Lajos főgym. tanár, lapunk szerkesztője üdvözölvén a megjelenteket s kifejezvén az ifjúság köszönetét a közönség érdeklődéséért, az ifjúsági énekkar a Hymnusz-szal megnyitotta az ünnepélyt. Csépke Andor VIII. osztályú tanuló lelkesen előadott tartalmas emlékbeszédet tartott,

ezután a gymn. zenekar adott elő egy népdal-egyveleget, majd Vaday Viktor VIII. oszt. tanuló tartott egy nagy gonddal készített felolvasást, 1898 kimagasló eseményeiről. Az énekkar száma után Rudik József VI. oszt. tanuló szavalt egy hazafias költeményt nagy hatással. Az emelkedett hangulatú ünnepélyt a zenekar játéka fejezte be.

— A mezőgazdasági bizottságot, mely gazdasági ügyekben véleményező szakközege a törvényhatóságnak, a közgyűlés újból a következőleg alakította meg; elnök a gazdasági tanácsos. Tagok: ifj. Hérmán István, Félegyházi Ferencz, Jákó Sándor, Boros Miklós, Tankóczi Gyula, Kató Antal, Virág András, Morgenthal Antal, Antal Kristóf, Tereh .Mihály, Virág Mihály, Bartha Elek és Szabó Lajos.

— Névmagyarosítás. Kugyelka Ferencz kir. kataszteri mérnök vezetéknevének „Kubinyi“-ra, Weisz Kálmán, ugyancsak szatmári lakos, vezeték nevének „Vajdá“-ra változtatását a belügyminiszter engedélyezte.

— A debreczeni földmives iskolának szatmárra áthelyezése iránt a megye is felir a miniszterhez és ezenkívül kimondotta, hogy az áthelyezés költségeihez is hozzájárul,

Márczius 15-ét az egri-i olvasó kör hazafias ünnepélylyel ülte meg az ev. ref iskola termében. A nagy nap történelmi jelentőségét Ma- jos Ferencz ev. ref lelkész méltatta. Többen alkalmi költeményeket szavaltak, az ev. ref. énekkar pedig hazafias darabokat adott elő.

— A városi földek a 6-ik árverésen az eddigi bérösszegnél 2000 írttal olcsóbban voltak bérbe adhatók. A homoródparti legelőt a mészáros társaság vette ki 450 írtért. A körtvélyesi szántót Schvarcz Mór 2520 frtért, a Kömeszeget Czukor Pinkász 1000 frtért, a felső körtvélyesi birtokra újabb árverés tűzetik ki. Szomorú eredmény, mely ha fokozódik, a pótadó emelkedését vonja maga után.

— A gazdasági-egylet lóversenyének czéljaira a megyei közgyűlés 1000 frtot szavazott meg.

— Bálitermet építtetett Lázáriban az ottani dalárda 300 frt költséggel. Felavatása husvét ünnepén lesz.

— Uzv. B?rtha Zsigmondné, néhai Bartha Zsigmond ököritói volt ev. ref. lelkész neje, ki veje Kormos Lajos kir. adótiszt és rokonai látogatása végett időzött városunkban, kedden éjjel élete 65 ik évében váratlanul elhunyt. Holttestét, a háznál tartott ima után Ököritóra szállították s ott helyeztetett örök nyugalomra.

— Az irgalmas rend kórházában a 1898 évben ápoltatott 316 beteg, 4372 ápolási napon, legnagyobb részt egész díjmentesen, a melyért elismerés illeti a szerzetet.

— Rákosi Viktor tiszteletére Uray Géza, mint házigazda, f. hó 17-én fényes ebédet adott, melyre közéletünk számos jelese volt hivatalos. Az ebéd, a legderültebb hangulatban d. u 5 óráig tartott. A házigazda vendéget köszöntötte fel. Dr. F'odor Gyula egy költeményét olvasta fel. Dr. Fechtel János a háziasszonyért emelt poharat.

— Az utolsó kötöké ez idényben f. hó 25-én j tartatik. Tombola-tárgyakat szívesen fogad az el- j nökség.

hogy igy, az iránta való érdeklődés is mintegy fokról-íókra emelkedjék.

Ezt vegyük figyelembe a természet ébredésekor, társadalmi viszonyaink fejlődését illetőleg.

Színház.

Hétfőn, f. h. 13-án Jászay Mari búcsú felléptével Sophokles classikus darabja, „Elektra“ adatott Elektra szerepe országhirű alakítása a nagy művésznőnek. Úgyszólván ő teremtette meg a magyar színpadon. A napisajtó több Ízben is terjedelmesen ismertedé szép-müvészeti szempontból Jászai Mari ez alakítását. Azért mi nem bocsátkozunk a játék taglálásába, csak konstatáljuk a fenomenális sikert, melyet színpadunkon is elért. Legkimagaslóbb volt azon jelenete, midőn Orestest halottnak tudja s hamvvedre mellett kesereg. Alig volt szem, mely szárazon maradt volna e jelenet alatt. A közönség szép csokorral és babérkoszorúval tüntette ki a búcsúzó művésznőt.

Kedden, márcz. 14-én Delin Henrik karmester jutalomjátéka volt, mely alkalommal Hopp Gyula „Fausztocska“ czimü régi operettet elevenítette föl az igazgatóság. A szép zenéjü és változatos darab nagyon csekély számú közönséget vonzott, pedig Forrai F. primadonnának is ez volt búcsú fellépte. A szereplők közül dicsérettel említjük föl: Nagy I. a czimsxerep szép énekléséért, Némethet, Mefisztofelesz tréfás szerepében és Forrait, ki mint Margarétha szépen énekelt, de hozzá játszani nem tudott. Gömöri, mint Szi- eberl szabó szerepében elismerésre méltó alakítást mutatott be.

Szerdán, márcz. 15-én este Jókai Mór koszorús költőnknek „Keresd a szived“ czimü hazafias darabja került színre, melyet daczára az alkalomszerüségnek sőt még annak is daczára, hogy népelőadás volt, félhelyárakkal, kis számú de lelkes közönség nézett végig és lelkes tapsokkal tüntette ki a kiválóbb szereplőket. így Krémer, Kende, Rajz, és Kunhegyiné, a kik különben rá is szolgáltak az elismerésre, minden jelenésük alkalmával, tüntető tapsokban részesültek.

Csütörtökön, f. hó lfc'-án zónában „Szent-e vagy őrült“ ez idényben 2-odszor kevés számú közönség előtt.

Pénteken, márcz. 17-én Rákosi Viktor (Sipu- lusz) és Beöthy L. „Aranylakadalom“ czimü újdonságát láttuk, melynek nem kissé fokozta érdekességét az is, hogy az egyik szerző Rákosi V. is jelen volt az előadáson, a kit a közönség szívélyes tapsokkal és egy szép babérkoszorúval jutalmazott meg, azért a kedves élvezetért, melyet hazafias darabjából merített/Az „Aranyiak odalom“ előadása, mely felöleli az 1848—49. összes kima- gaslóbb eseményét, nagy személyzetet és igen szorgos munkát kíván, ezt pedig minálunk egyiket sem kapta meg. Mint kiválóbb szereplőket említjük föl: Rajz (Koltai), Kende (Katalin) Gömöri (Mikulák), Krémer (Kossuth), Németh (Krausz).

Szombaton, f. hó 18-án Sz. Nagy Imre bé— Hát csak az úrral tessék beszélnni? — mondá kérő hangon, mert azt mondják, senkinek sem engedte még meg, hogy felvegye a kincset az ördög-völgyéből.

Előbb igyekeztem lebeszélni, de hasztalan, úgy látszott, hogy a babona, a tudatlanság ezen sötét kisértete, egészen elfoglalta lelkét és hiába igyekezném abban világosságot- ébreszteni. Úgy kért, rimánkodott, hegy kénytelen voltam megígérni közbenjárásomat.

Én persze a világért sem mertem volna a bátyám elé állani azzal a bolond históriával, a milyen felvilágosodott szellemű ember volt, közelében sem tűrte volna meg az olyan cselédet.

Hosszú töprengés után elhatároztam, hogy megmondom annak a bolondos fiúnak, hogv csak próbálja meg felvenni a kincset, de ne szóljon róla senkinek sem.

Úgy gondolkoztam, ha látni fogja az eredményt, ki fog ábrándulni bolondos mániá.jábó, mely lelkét egészen elfoglalni látszott.

Sokáig nem szólott erről a szándékáról, már azt hittem maga is belátta esztelenségét, vagy kísérletet telt és nem talált, midőn egy hűvös estén nem jött a vacsorához.

Előbb nem sokat törődött vele senki, de én aggódni kezdtem. Később a keresésére indított cselédek, azzal a hírrel tértek visssa, hogy a nyáj be van hajtva, de a Sánornak semmi nyoma sehol,

Valami kínos sejtelem lepett meg erre a hírre, mert tudtam, nagyon jól, hol lehetne azt most megtalálni.

Éjfél fele a bátyám is nyugtalankodni kezdett ; már épen fegyverét vette, hogy utánna nézzen, midőn künt az ajtó előtt zaj hallatszott, rövid másodpercz múlva agy sárral, vérrel be- piszkolt alak vánszorgott be az ajtón.

A Sándor volt.

Nem szólt egy árva szót sem, csak fájdalmasan nyöszörögve húzódott meg a kemencze i mellett.

A bátyám hiába faggatta : mi baja ? mi történt vele? egy hangot sem lehetett kivenni belőle, csak fejét rázta és szemeivel olyan borzalmasan tekigetett ránk, hogy remegve húzód tam hátra.

Aztán az jutott eszembe: hát ha a Czipra szóra tudná hozni, azonnal érte L küldöttem, ki, midőn bejött nagy jajgatással borult a nyakába s oly szivrázó hangon kérte, hogy szóljon hozzá csak még egyszer, csak egy szót. Közbe-közbe, meg-meg simitá vérrel bepiszkolt arczát.

Úgy látszott a Czipra hangja hat reá, mert kevés idő múlva két négy könycsepp gördült le sáppadt arczára s halk reszkető hangon beszélni kezdett, mialatt tágra nyitott szemei reám voltak függesztve, mintha tudná, hogy én értem csak, a mit mondani fog.

Ott... ott, az ördög-völgyénél jöttek a fekete barátok 1... megtapostak .’.. megkinoztak, pedig sok kincs van ott ! . . de elvették tőlem . . aztán kiszakították a lelkemet . . . bezárták abba a fekete üvegbe... de érte megyek ... elhozom ! foytatta suttogó hangon, hozzá oly irtózatosan vigyorgott, hogy borzadva huzzódtam félre s önkénytelenül lebegték ajkaim : Es ne vigy minket a kisétetbe !

A Czipra pedig fájdalmas sikoltással borult a földre s kezét fejére kulcsolva, fuldokló hangon rebegte : Én Uram Istenem, hozd eszére őt I Add vissza nekem ! ... ne foszsz meg egy pillanat alatt legdrágább kincsemtől a világon 1

Úgy látszott a szerencsétlen nem érté a leány kétségbeesett fohászát, mert csak bambán mosolygott maga elé. A lelkét elborító sötét köd

süketté tette minden iránt, élő-halott lett az emberek között.

Reggelre kelve megvizsgáltuk azt a helyet, melyet a szencsétlen fiú megjelölt. Egy félig megásott kicsiny gödör s az össekuszált iszalag mutatta, hogy a szerencsétlen fiú munkája közben, bizonyosan megijjedt valami nesztől s_félelmében a nehézkor lepte meg és bele vergődött a tüskés iszalagba, mely megtépte arczát, ruháját. Kinos vergődése után azonban csak a test tért magához, a lélek világosságát elfödték a tudatlanság és a babonák sötét rémképei.

Az ördögvölgyét aztán berakták szalmával, felgyújtották s elégették az egyszerű, de szomorú tragédiának a színhelyét.

Az iszalag azonban fel-fel ütötte tanyáját, mintha csakugyan valamit őrzött volna ott, elpusztíthatatlan volt arról a darab helyről.

A Sándorból csendes őrült lett. Sokszor hetekig nem láttuk, de ha olykor olykor megkerült, a tanyában ruházattal és élelemmel látták el s; e- rencsétlent.

Nekem sem volt maradásom többé ott, mintha űzött hajtott volna onnan valami, nem szórakoztatott többé sem erdő, sem az összeboruló lombok lassú suttogása, sem a madarak dala. Egy reggel be is állítottam a bátyámhoz ezen szavakkal, mint a szőgödi gyerek hogy: »mönök én haza I« Tudták, hogy a mit a fejembe veszek, amellől nem állok el. Búcsút mondtam az én kedvenc virágaimnak, zugó lombos erdőmnek, melyek .annyiszor vidították fel az én borongós kedélyemet.

Évek múltak azóta. Egyszer találkoztam a Cziprával, tőle tudtam meg, hogy a szegény Sándor meghalt, siró szemekkel beszélte el, hogy végre megszabadította az ég attól a nehéz tehertől melyet életnek nevezünk. Vértessy Ida.